Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

1884-04-19 / 16. szám

Második évfolyam. 16. szám. Pozsony, 1SK4. évi ápril 1!). EVANGELIKUS E&THAZ ÉS ISKOLA. ti Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. yVl EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Felelős szerkesztő : Hirdetés ára: Négyhasábos pelit sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij: külön 30 kr. TRSZTYENSZKY FERENCZ. Tartalom: A gyermek-istenitisztelet. (Schwalm). — Zárbeszéd. (Szeberényi Lajos). — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. A gyermek-istenitisztelet. Márk. 10, 14. „Engedjétek, hogy jöjjenek én hozzám a kis gyermekek, és meg ne tiltsátok őket, mert ilyeneké az Istennek országa." A gyermek-istenitiszteletről, vagy az ú. n. keresztény vasárnapi-iskoláról e lapokban avatott tollból olvastunk már egy czikket. Nem szándékom — bár e tárgy kimondhatlan fontosságánál fogva bőven megérdemelné, hogy e helyen minél sűrűbben és behatóbban tárgyaltatnék — azokat felmelegíteni, a mik róla itt már is elmondva voltak. E szerény czikkemnek feladata megvédeni ezen áldásdús intézményt támadások ellen, megemlékezvén, hogy, valamint hajdanta Luther, úgy minden lutheránus lelkész esküvel fogadta nemcsak hirdetni Isten igéjét, hanem azt, ha megtámadtatnék, megvédeni még akkor is, ha a támadó ellen édes testvérünk volna. Hogy erre valaha alkalmam nyílnék, arról álmodozni sem mertem; de íme mégis nyilt alkalmam. A „prot. egyház és iskolai lap" f. é. 10-dik számában Isó Pál protestáns lelkész tollából megjelent egy „a gyermek-istenitiszteletről" szóló czikk, melynek éle a czímben jelezett intézmény ellen van irányozva s a következő eredményre jut: „Akár szégyen, akár nem — én az efféle újdonságoknak (mint a gyermek-istenitisztelet) barátja nem vagyok. Azt feleslegesnek sőt károsnak találom." — Joggal kérdezhetjük : quo jure? Isó Pál lelkész úr a következőkben véli okadatolhatni ezea a gyermek-istenitiszletre szórt anathémáját: „Hogy mi czélja van a gyermek-istenitiszteletek tartásának — azt körülírva s meghatározva nem volt ugyan még alkalmam olvashatni seholsem, — de a dolog természetéből folyólag gondolom, hogy életbeléptetésök felesleges sőt káros, s mert káros nem haboznám kimondani, ha életbeléptetve volnának is a „delendam esse censeo-t. « Ez ugyan magában véve már elég furcsa logika, — de nézzük tovább a lelkész úrnak e tárgy feletti okoskodásait. Feleslegesnek azért véli a gyermek-istenitiszteletet, mert úgy mond: „Ott van az anyaszentegyháznak veteményes kertje — az iskola. Ott van a tanító, kinek ezer meg ezer alkalma van a vallás-erkölcsi érzés fejlesztésére jótékonyan hatni, s ha nincs — akkor a lelkész azt az időt, a mit a gyermek-istenitiszteletekhez való készületre szánt, használja fel arra, hogy a növendékekben a vallás-erkölcsi érzést ébresztgesse. — Még pedig nem úgy, hogy előadást tartson nekiek az Isten létéről, a bűnről vagy megváltásról, hanem úgy, hogy minden — még a nem rokon természeti — eszmékről és tárgyakról is, vezesse a gyermeket mintegy kezén fogva, a vallásos ismeretekre s erkölcsi tanulságokra." — Károsnak azért tartja, mert Péld. XXII, 6. kimondott paedagogiai elv szerint: „Tanítsd a gyermeket az ö utának módja szerint" — „a gyermek szivébe cseppegtetni kell a vallásos érzelmet. Tehát cseppenként s egyáltalában nem olyan nagy és erős adagokban kell azt nekik beadni, mint a prédikáczió." Kárhoztató czikkét a lelkész úr következő szavakkal rekeszti be: „ Gyermek-prédikácziót soha nem tartok. Hadd gyakorolja azt Decoppet ott Párisban a divatok és újdonságok hazájában! Nekünk nincs reá szükségünk, nekünk nem való! El vele\

u Mit szóljon ezekre az ember? Péter megtagadta, Kajafás főpap egyik szolgája arczid ütötte és Júdás elárulta az Urat, hát Isó Pál lelkész úr? Valóban eddig képtelennek tartottam, hogy egy protestáns lelkész, mint Krisztus és egyházának szolgája, a valódi szabadságnak, igazságnak és vallásosságnak el.iharezosa, ország-világnak ilyeneket is merészeljen prédikálni, még fölülrá csupa — gondolomból. Újdonságnak bélyegzi a lelkész úr a gyermek-isten.tiszteletet. Lássuk mennyiben közelítette meg meré-sz állításával az igazságot. A gyermek-istenitisztelet vagy a kereszteny vasarnapi iskola - két szó ugyan, de a dolog egy - olyan régi, mint maga Istennek egyháza e földön Mmden korban a melyben a tiszta vallás új életre ébredt, ^reveheM volt Isten egyházán azon kiváló gond mely yel a »elekek vallásos bibliai oktatását és neveltetés* «orgahnaz^ Az élő vallás és a kicsinyek vallásos bibliai oktatása es