Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Anyag az Isten-országában. Farkas Gejza

Első évfolyam. 25-ik szám. Pozsony, 1883. évi szeptember 15. E VANGE LIKTJS Egyház és iskola. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . i „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. yV\.EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Az anyag az Isten országában. (Farkas Gejza). — Néhány szó egy jeles ev. egyháztörténeti monographia érdekében. (Dr. Masznyik Endre). — Adatok Vandrák András tanár életrajzához. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Az anyag az Isten országában. Korunkat materialismussal vádolják. S e vád nem egészen alaptalan. Anyagból származtat, — anyagra irányít, — s anyag szerint mérlegel mindent. Értéke csak annak van, a mi anyaggal megmérhető; s e mérlegre oda veti magát ártatlanság, becsület, igazság. Az anyagiság áthatotta a társadalom minden rétegét. A vagyontalan napszámos, a tudomány csillagai, kitűnő államférfiak egyaránt az anyag szolgálatának áldozzák fel magokat. S ha valakinek sikerült sorvasztó, lélekölő munkával, vagy akár tudománynyal, akár csellel minél nagyobb halmazát az anyagnak összegyűjteni: azt megirigyli a világ; arról azt mondják, hogy szerencsés! De hát így volt ez már az Idvezítő idejében is. Akkor is a hatalmasok elfogdosták az ártatlanokat, hogy váltságdíjat csikarjanak tőlök; akkor is ostorral kellett kihajtani a templomból az ott asztalt ütött kufárokat, pénzváltókat. És nagyon valószínű — sőt hova tovább, annál bizonyosabb az anyagnak térfoglalása a jövendőben is. A hol hajdan az egyszerű pásztor fújta tilinkójába romlatlan szívének titkos sejtelmeit, ott fülhasgató fütyökkel a gőzkocsik özönének dübörgése rázza fel a természetet méla csendjéből. Viskók — egyszerű szalmafedelek helyén büszke paloták, kormos kéményü gyárak emelik égnek fejőket; nem egy helyt, hol az Isten dicsőítésére szánt helyet templomnak hívták, most az a hely magtári czéloknak, festő műhelyeknek áll szolgálatában. A kegyes és bőkező földesúr sasfészkébe uzsorás spekulánsok tették lábaikat. A közlekedésnek semmi köze sincs az isteni tisztelettel, a pénzintézeteknek az Isten házával. Nagy gyárak tetemes kár nélkül nem vesztegelhetnek minden hetedik napon, a mely a többitől semmiben sem különbözik, csak épen hogy ártatlan rajongó emberek elnevezték vasárnapnak. A „haza védelmére" elhurczolnak családi fészkéből minden munkás kezet, s ünnepnapokon parancsnok uraimék ugyan megvillogtatják fényesre csiszolt kardjaikat egy-egy gépiesen betanított csapat élén — a szörnyűködve bámuló sokaság gyönyörűségére. Dalár-, tűzoltó-, zászlószentelési ünnepélyek, hangversenyek, szemet vakító, lelket kábító szórakozások egészen elfoglalják az embert, úgy hogy legjobb esetben phisikai lehetetlenség nemesre, szentre fordítani gondot, időt! Az Isten országa felett fonnyasztó szél fuj, eiicap egy cserepet vagy elsodor egy kődarabot az épületről, s nincs kéz, mely visszategye. A világ kaczagó danája sérti az érzékeny szívet. Ez a jövő zenéje; — az anyag győzelme az Isten országában. Bizony nem csoda hát, hogy — az Isten országában is — a mit Isten eszközül adott, czélul tűzetik ki. Egyházunk terén felette nagy a mohóság az anyag után. Éhezünk, s éhségünket csak az anyag képes csillapítani; de mohóságunkban minél több jut osztályrészünkül, — annál mohóbban, annál több után vágyik szívünk. Az az anyag csak csiklándozza ínyeinket, fokozza éhségünket. Mint az oroszlán, mikor vért ízlelt — annál nagyobb szenvedélylyel rohan martalékja után! Mintha versenyre akarnánk kelni, a hatalmas — mert gazdag róm. egyházzal. Alapokat gyűjtünk, nagylelkű adakozóknak neveit aranykönyvünkbe iktatjuk. Intézetek alakulnak, melyeknek czéljok akarva nem akarva boldogítani a bennök önkényt résztvevőket és résztvenni vonakodókat. Szegény egyházak felsegélésére — talán még szegényebb hívektől filléreket gyűjtünk, hogy azokkal megszaporítva a nagy urak forintjait, letehessük azokat a szeretet oltárára. Csak egy alázatos folyamodvány, vagy egy nagyúri ajánlás, egy kevés captatio benevolentiae, vagy egy kis kilátás, hogy más adandó alkalommal az élvezendő kegyeket leróvhatjuk, gyakran eszélyes hallgatás is elégséges, hogy a jónak részeseivé váljunk.