Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Anyag az Isten-országában. Farkas Gejza

198. Fényes gyülekezetek előtt nagyszabású beszédek tartatnak, az arany borjút ünnepi köntösben körültánczolják; allelujával megtelt jegyzőkönyvek hirdetik orrszágszerte a nagyszerű eredményeket. Aztán azt mondják, hogy a hitélet virágzik! Szent férfiak sorsjátékra bizzák az egyházak életét. Értéktelen tárgyak a czélra valő tekintetből, jámborságtól sugárzó ábrázattal ezerszeresen értékesíttetnek; mért ne élveznők mi is ama régi közmondás előnyeit : a ki mer, az nyer! Szemet kellene hunynunk, ha tagadnók az anyagnak győzedelmét az Isten országában ! És az egyház őrei? Leggyakrabban maguk előidézői a magasztalt hitéletnek. S nem is rosszul van az így. Hisz ha eszköznek adta az Úr az anyagot, a jő pásztornak kötelessége mindent elkövetni, hogy az anyag birtokával a nyáj létét biztosítsa! — A baj nem az anyag — de annak uralma! A folytonos kétszer-kettő megkeményíti a pásztorok szívét is. Az élet számtalan szükséglete meg hangosan kiált, s kényszeríti a lelket a földiekkel törődni. Az ideálokkal eltelt szív lassan kezd beletörődni abba, hogy lelkesedésnél az ev. iránt — a számítás, szépen hangzó beszédeknél — az érez pengése, tudománynál — a „praxis" sokkal többet érő dolgok. Ez a praxis pedig igen sok esetben nem a hivatal, hanem a megélhetés, boldogulás practicum a. Ugyan ki is kárhoztatná az egyháznak azt a hivatalnokát, a kinek vaz egyház kezébe nyom egy bibliát, talpa alá egy darab földet, feje fölé egy hajlékot — s egyéb semmit : s ahhoz azt az utasítást, hogy prédikálj, tisztességesen élj, gyermekeidet neveld, közczélokra áldozz, a szegényt segítsd, szóval a mit prédikálsz, azt teljesítsd is. Ki kárhoztatná — ha az ég helyett a föld felé fordítja tekintetét, ha iparkodás, munka, kitartás és áldozatok árán biztosítani igyekszik maga és családjának a megélhetés nehéz feladatát?! S ezt tenni nekünk sincs távolról sem szándékunkban ! De nem titkolhatjuk el fájdalmunkat a felett, ha a hivatás hü teljesítésének mértéke az anyagiaktól tétetik függővé! ha a jó kedv és öröm — nem az erkölcsi — hanem az anyagi nyereség nagyobb vagy kisebb volta szerint áll vagy csökken. Igaz, hogy nem gondoskodott eléggé, legalább minden időkre nem, egyházunk szolgáiról; igaz, hogy az újabb nemzedék sokat tesz, hogy a régi bajt orvosolja; s igaz, hogy ennek daczára még sok a kivánni való s nincsen száma panaszainknak ; de vétek lenne hálával el nem ismerni áldozatait : bün, ha elégedetlenség közt költenők el a sokszor saját megelégedése árán nyújtott falatját híveinknek! Ez kétségtelenül az anyag uralma — az Isten országában ! Pedig úgy van, és nem titkolható, hogy egy beteges szellem kezdi felütni saját fejét ev. egyházunkban; s ez annál fájdalmasabb, mert épen azon körben árulja el tüneteit, a melyre a népnevelés — az erkölcsök plántálása van ruházva. Mai nap a tanítói kar nagy része czélzatosan-e vagy öntudatlanul — alig teljesíthető igényeket formál hivatalával szemben : s minél kevésbé teljesednek azok, annál érezhetőbb az elégedetlenség. Mondjuk: milyen erkölcsi kihatása van a tanító lelkületének egész nemzedékekre? A métely ragad, s annál veszélyesebb — ha hajlandóság van felé. Pedig népünknél nagy a hajlandóság az elégedetlenség iránt. S ha felülről látja, tapasztalja, nagyon könnyen beleesik a hinárba. Hijába szól az ige a hét kenyérről és kevés halról a nép türelmetlen, kifáradt hallgatásában, s mert hasznot nem lát belőle — elmegy inkább dolga után, s meggyérül a templom. — Nem egyszer halljuk : hogy vasárnap legtöbb dolga van az embernek. — A gondolkozó könnyen eltalálja a baj kútforrását, mely nem más mint az anyag uralma az Isten országában ! De ne legyen ez így! Tanító- és papképző intézeteink fordítsanak egy kis gondot az anyagra is. Ismertessék meg mindkét hivatal nehézségeit s adjanak utasítást is azok leküzdésére. Nagyon gyümölcsöző fáradság lesz az! Már jó korán kell megbarátkoztatni az ifjú szíveket az élet sanyaruságával, és azzal, hogy a Krisztus igája gyönyörűség! Világosítsák fel az ifjú elméket, hogy nem szükség nekünk követnünk az égi madarak példáját, kik nem vetnek sem nem aratnak, de sőt hogy minden tisztességes munka örömet és áldást hozó! de igenis, hogy ne legyünk túlszorgosak a holnapi napról; s hogy jó beosztással, mértékletes élvezéssel a kevés is elég ott, a hol máskülönben a sok is kevés. S ha ifjaink ilyen lelkülettel lépnek egyházi pályájukra, akkor ha teljesen nem is lesz kizárva, de mindenesetre ellensúlyozva lesz — az anyag uralma az Isten országában. Farkas Gejza. Néhány szó egy jeles ev. egyháztörténeti monographia érdekében.*) Valahányszor egy új ev. egyházirodalmi termék jelenik meg a magyar könyvpiaezon, — szent öröm fogja el szívünket. Mert jelét látjuk benne annak, hogy még élünk s hébe-hóba teszünk e téren is valamit. De különösen felbuzdúl lelkünk, ha tapasztaljuk, hogy azon kevesek közül ragad tollat egyik-másik, kikben a jóakarat, ügyszeretet mellett a valódi irói hivatottság, szakértelem, alapos tudományosság ritka képességeit tisztelhetjük. E kevesek közé tartozik első sorban a selmeczi lyceum érdemes igazgatója, tudós történésze, Breznyik János, ki a napokban a személyét legmagasb helyről csak imént ért ritka kitüntetésre oly feleletet adott, mely újabb bizonysága annak, hogy a királyi kegy nem méltatlan fejére tűzte az elismerés diszes koszorúját *) A selmeczbányai ág. hitv. ev. egyház és lyceum története. Irta Breznyik János, lyc. igazgatótanár. Tartalmát részletesen lásd a vegyesek közt.