Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Feladatunk a ker. ellenes világnézettel szemben. I. Schwalm György

Első évfolyam. 6-ik szám. Pozsony, 1883. évi május 5. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. JA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: Feladatunk a keresztényellenes világnézettel szemben. (Schwalm György.) — Középiskolánk szervezése ügyében. (Dr. Masznyik Endre.) — A vallás és a természettudósok. (Apáti Károly.) — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Feladatunk a keresztyénellenes világnézettel szemben, i. Pál apostol, midőn az Areopáguson hirdette az athénebelieknek az ő „új tudományát", két egymásnak ellenmondó világnézettel állott szemben : Epikur optimismusával és Zenon pessimismusával. Ezen két egymással homlokegyenest ellenkező iránynak képviselői „vetekednek vala ő vele", a ki tényleg rnár elérte volt a Krisztusban való hite által, a mit az ó-kor bölcsei sejtettek, kerestek, reménylettek, de elérni nem tudtak: az Istennel való közösséget. Az epikureusok Pált „csacsogó embernek" mondják; a stoikusoknak pedig: „Idegen Isten hirdetőjének láttatik lenni : mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nekik." Megragadván őt, az Areopágusra viszik s ott folytatják az ellene megindított vitát : „Vájjon" — úgy mond — „megérthetjük-e micsoda legyen az új tudomány, melyet te hirdetsz?" Ha összehasonlítjuk az ó-kor világnézetét a jelenkoréval, bátran állíthatjuk, hogy az emberiség, mívelődésében, a bölcsészet terén, valóságos circulus vitiosus-ban forog. Hiszen a mai világnézet az ó-kor vallotta világnézettől szorosan csakis az elnevezésben különbözik. A mi hajdan epikureismusnak neveztetett, az mai napság materialismus név alatt untig ismert, s a stoikus világnézet aSchopenhauer pessimismusánál s a Hartmann „Unbewusst" bölcsészeténél alig egyéb. A jelenkor nagyon is szereti mását venni az ó-kornak s mi csodálni való, ha a mi nemzedékünk is „vetekedik" a keresztyénséggel? A modern állam utánozván e tekintetben a klassikus államokat, minden szabadabb s önállóbb mozgást s életet fölszívni s elnyelni törekszik. A Német- és Francziaországban oly kifáradhatlan következetességgel folytatott „kulturharcz" csakis ezen törekvésnek a kifolyása. Joggal lehet* attól tartani, hogy hazánk is, bár e harczot eddig csak hírből ismerjük, tán kis idő múlva szintén ezen ferde síkra fog tereltetni. A sajtó azon modern Areopagus, mely ezen „vetekedésre" már hazánkban is kiadta a napiparancsot. Csak nem rég olvastam egy hazánkbeli napilapban következő jellemző enunciátiót : „A zsidóság azzal boszulta meg magát a népeken a sok kín- és szenvedésért, melyet századokon át eltűrni kénytelen volt, hogy megajándékozta őket a keresztyénséggel s a keresztet fektette vállaira." A keresztyénseget mint túlhaladt álláspontot előkelően fitymálni, vagy éles, vérig sértő gúnynyal illetni, mai napság bizonyos körökben „bon ton." Tény, hogy a félcivilizált világ Urunk személye s egyháza ellen tör. A felvilágosodott újkor ezen irányban is nagyon is rokonszenvezni látszik az előítéletekben annyira megrögzött ó-korral. Csak egy a különbség a mult és jelen között : Pált Athenében legalább meghallgatták, még a classicus míveltséggel bíró filozofusok is, mondván: „Vájjon megérthetjük-e micsoda legyen az új tudomány"; bennünket sok helyütt már maga a nép — „a szegény istenadta nép" sem kíván meghallgatni. Bekövetkezett nálunk is azon idő, a melyről Pál apostol azt irja Timotheusnak : „Az igaz tudományt el nem szenvedik, hanem az ő tulajdon kívánságok szerint magoknak gyűjtenek tanítókat, mivelhogy az ő füleik viszketnek. És az igazságtól az ő füleiket elfordítják, fordulnak pedig hijábavaló beszédeknek hallgatásokra." Ezen szomorú tényekkel szemben kérdem én már most : „Mit cselekedjünk atyámfiai férfiak?" Őszintén kénytelenek vagyunk bevallani : erőtlenségünk nagy s az ellenség hatalma nőttön nő; mert sem Pálok, sem Péterek, de tán Apollosok sem vagyunk, vállalatunk: javítni a szomorú helyzeten, felette kockáztatott. De valamit tennünk kell, mert mi vagyunk Urunk mondása szerint — „a földnek savai; hogyha megizetlenül, mivel sózattatik meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kivettessék és megtapodtassék mindenektől." Mint hűséges szolgái az Úrnak kell hogy