Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Anyagi érdekeink. II.

„Gottes Zeichen im Reiche der Natur" czimü jeles munkája nyomán, néhány legelsőbb rangú természetbúvár vallás-erkölcsi életéből és nyilatkozataiból egyet-mást idéznem. Az ős, a ker. időszámítást megelőző korban, a mai felfogás szempontjából ítélve, sem természetbúvárok, sem vallásos érzelmű egyének nem voltak. E korbeli egyének vallásos élete távol maradt a kinyilatkoztatott vallás kegyességi fogalmától ; nem élt és nem is ébredhetett fel bennök, az ember és keresztyénség Istene közti reális és személyes viszonynak tudata. Azért a régi pogány korbeli természetbölcsészek vallásossága, a legjobb esetben sem emelkedhetett túl a természeti erők csudálásán és dicsőítésén. Keresték a legfőbb lényt, minden földi dolgok végokát, ha mint Pál apostol mondá az athenebelieknek, Csel. 17, 27: „valami módon megtapasztalván őt megtalálnák", de a supranaturalismusig felemelkedni nem birtak soha. így tehát jelen tárgyunk és a felvetett kérdés tisztázására a legrégibb ókor természetbúvárai közül egynek nyilatkozatát sem hozhatjuk fel. Szintúgy a ker. időszámítás első feléből, de még a középkorból sem idézhetünk állításunk beigazolására senkit, minthogy a ker. ókorban a természet ismerete s a bölcsészet, nem hogy a görög és római korban elért niveaun felül emelkedett volna, hanem inkább jóval az alá sülyedt; a középkorban pedig a tudomány minden ágát egyes gyér kivétellel, az uralkodó egyház klastrom-falai közé zárkózottan a barátok művelték s ezek az uralkodó orthodox egyházi tanokkal ellenkezésbe jönni és a hatalmas papismussal, az inquisitio kínpadjaitól féltükben kikötni nem mertek. Csakis a középkor legvégén tünedeznek fel — mint a következő új korszaknak bátor előfutói és híradói, egyes éles elméjű gondolkozók és észlelők, kik szakítva az ósdi világnézettel, merész szellemszárnyakon és bátor sastekintettel az igazság napját mind inkább megközelítették. Ezek köze számíthatjuk Columbust, ki bátor felfedezési útjával, és Kopernikust, ki az égboltozaton tett kutatásaival, az ó- és középkor sötétségét áttörve, az emberi szellemnek beláthatatlan tért nyitott az elmélkedésre és szemléleti kutatásokra. És az exact tudományok e bátor úttörői, megrendültek-e hitökben, az elért rendkívüli siker által, mely kutatásaikat követte? Épen nem! Az új világrész felfedezője egyházának hű fia volt és maradt egész haláláig, sőt a kath. egyház tanainak és vallásos szokásainak szorgalmas terjesztője is. Ennek bizonysága: hogy valamint hajóin az isteni tisztelet gyakorlására és az abban való részvételre egész legénységét buzdítani meg nem szűnt, úgy amerikai első partra szállásakor minden más előtt az egyház jelvényét, Krisztus keresztjét tűzte ki s San Salvadornak nevezte el a szigetet; harmadik felfedező útjában pedig, sz. háromság nevet adott az új világ egyik legnevezetesebb szigetének, s egy coloniát sz. Domokos nevére keresztelt. Valódi christophorosként viselkedett mind a négy felfedezési útjában s az evangéliomot az oceánon túlra is átplántálni, istentől nyert legfőbb hivatásának tekintette. És midőn irigy rosszakarói súlyos vádakkal eláztatták s lánczra verve harmadik felfedező útjából visszahozatták ; úgyszintén mikor viszontagságteljes 4-ik és utolsó útjából visszatért, testileg megtörve, pártfogóitól megfosztva; lelke még mindig erős maradt a hitben és isteni bizalomban, úgy hogy valódi krisztusi szellemben a 31. Zsolt. 6-ik versével ajakán : „A te kezedbe ajánlom az én lelkemet" stb. adá ki halhatatlan lelkét. Kopernikus pedig, ki a reformátióval egyidejűleg az addig érvényben állt ptolomaeusi világnézetet hatalmas szellemének egy szárnycsapásával halomra döntötte, bár nem csatlakozott nyíltan a ref. ügyéhez, mély vallásos kedélyét megőrizte, miről tanúskodik korszakalkotó munkája : „A világtestek forgása a nap, mint álló csillag körül", melynek bevezetésében így szól : „Ki az, ki, midőn az isteni bölcseségre s ennek dicső elrendezésére valló világegyetem szemléletébe merül, annak folytonos vizsgálása, s hogy, úgy mondjuk, vele való bizalmas érintkezése folytán a legfelsőbb lény, a világ mindenható építőmesterének csudálására ne indíttatnék, kiben van a legfőbb boldogság és kiben összpontosul minden jó" stb.; de arról tanúskodik sírirata is, melyet Aeneas Sylvius Piccolomini a későbbi II. Pius pápa „Krisztus kínszenvedéseiről" irt ódájából maga választott s mely fordításban így hangzik : „Nem kérek Pállal kegyelmet, Péterrel nem keresem a bocsánatot, csak mint keresztfádról a gonosztevőt üdvözítéd : úgy segíts meg engem is Uram!" Kopernikus heliocentrikus tana sok ellenzőre talált ugyan a 16. század tudósai között és maga Luther is az ő nyers modorában e szavakkal utasította vissza az új tant : „Ez a tan egy bolondnak botor gondolata, ki az egész csillagvizsgálás mesterségét fel akarná forgatni"; feltűnő mégis, hogy e századnak legelső és legnevezetesebb csillagászai, kik az új tant elfogadták, mindannyian lutheránusok voltak; mi abban leli tán magyarázatát : hogy a reformátióval megindulván a tudományok minden ágában a szabad vizsgálódás, a tudósok közül csak is a reformatio követői merték szabadon kimondani meggyőződésüket, nem lévén okuk félni a pápák átoknyílaitól s a később következett olasz tudós — Galilei sorsától. Keppler továbbfejlesztője a kopernikusi tannak, viszontagságos és minden tekintetben szánalomra méltó, nyomorúságos élete mellett, melyet igen nagy részben protestáns volta miatt szenvedett : megőrzé hitét, Istenben való bizodalmát, s vallásos meggyőződéséhez hű maradt egész haláláig, bár szegénysége és mondhatni nagy nyomorúsága elég okul szolgálhatott volna a hitben való megtántorodásra — ha tekintetbe veszszük, hogy ez által a legkedvezőbb anyagi jólétet biztosíthatja vala magának és szegény családjának. De ily árért lelke nyugalmát eladni irtózott. Hogy mily benső vallásos érzés honolt szívében és mily mély alázatosság fogta el Isten és dicső müveinek szemlélése közben, kitetszik hátrahagyott munkáiból, melyekből legyen szabad csak egy pár részletet idéznem. Az általa irt : „Weltharmonie" czímü munkájának g-ik fejezete végén ilyen imára fakad : „Ó világosságnak atyja, ki a természet világossága által bennünk vágyakozást keltesz a kegyelem világosságára, hogy elvezess az üdv világához. Köszönöm néked Uram, Teremtőm, hogy engem gyönyörködtettél a te teremtésed által, a midőn