Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Anyagi érdekeink. II.

36 kezed munkája felett való lelkesült örömben részeltettél, íme elvégeztem hivatásom munkáját, kihasználva mértékét erőmnek, melylyel megajándékoztál. Felfedeztem az embereknek munkáid dicső voltát, a hogy azokat korlátolt elmém a te véghetetlenséged mellett felfoghatta. Ha általam bűnös ember által valami olyas lett volna nyilvánossá, a mi hozzád méltatlan, vagy ha saját dicsőségemet kerestem volna, bocsáss meg kegyelmesen!" Az egész munkát pedig ezen fohászszal rekeszti be : „Nagy a mi Urunk és nagy az ő hatalma, az ő bölcsességének pedig nincsen vége! Dicsérjétek őt nap, hold, csillagok, bár mi nyelven hangozzék is dicsénektek a teremtőhöz. Dicsőítsétek őt ti öszhangos egek, nemkülönben ti is, az ő föltárt igazságának tanúbizonyságai! Ö tőle, ő általa s ő benne vágynák mindenek a láthatók és láthatatlanok, neki egyedül legyen dicsőség mindörökké Amen!" — A ki pedig így dicsőíti Istenét s ily buzgó fohászszal tud lelkében felemelkedni trónja zsámolyához — én azt hiszem — hogy az nem lehetett hitetlen, vallástalan, de még közönyös tagja sem egyházának. Newton, ki óriási szellemtehetségével a csillagászatban úgy mint physikai ismeretei és felfedezéseiben minden őt megelőző nagyságot messze felülmúlt, szintén bensőleg meg volt győződve Isten létezéséről, sőt mély alázatossággal és hódolatteljes tisztelettel volt teremtője iránt, a mint ez kiviláglik munkáiból, melyeket nagyszelleme ránk hagyott. Az ő „Természet-philosophiai elvek" czímü nagyszerű munkájának végén, az ahhoz csatolt függelékben ugyanis következőleg nyilatkozik : „A napnak, bolygóknak és üstökösöknek csudálatos szervezete csakis egy bölcs és mindenható lény tanácsából és hatalmából származhatott. Miből következik : hogy az Isten egy élő, belátással biró és mindenható Isten, s a világ egyetemén felül álló, mindenben tökéletes lény. Világos, hogy a fenséges Isten szükségképen létezik és ezen szükségképeniségnél fogva mindenütt és minden időben jelen van." Apáti Károly. Iskolai takarékpénztárak. Furcsa időket élünk! Nem az a kérdés: mi igaz és mi jó? hanem : mi modern. Nemcsak öltözetben és társalgásban, hanem a vallásban és tudományban, templomban és iskolában a divat lesz az úr. Jaj annak, ki szót emel ellene! Még szerencséje, ha kegyelemből ósdinak vagy theoretikusnak mondják; ezekkel az elég tisztességes czímekkel még dicsekedhetik is. Én nem tehetek róla; de nekem legkisebb kedvem sincs sem meghajolni a modernismus bálványa előtt, sem félni a közvéleménytől, főleg ott, hol egyházam és nemzetem legszentebb érdekei vannak koczkáztatva. Régi dolog: res sacra puer; most : kísérletek anyaga. A régi iskola emberei azt tartották, s mint növendékök velők tartom én is, hogy az iskola feladata öntudatos erkölcsi egyént nevelni. S e feladatot tartva szem előtt az ifjú kor fejlődésének megfelelőleg, mikor gyermek volt úgy gondolkoztak, beszéltek vele mint gyermekkel, hogy ha majd férfiúvá lesz, elvesse a gyermekhez illendő dolgokat. Most az új iskola már a gyermekből iparost, kereskedőt, gazdát nevel, hogy minden lehessen, csak egy nem: ember a szó legnemesebb értelmében. Nekünk még azt mondták, s hej be jól tették : minden bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme, most a boldogság titka : 2X2 = 4, s ha 5-öt tud belőle csinálni, annál jobb. Elveket, eszméket cseppegtettek lelkeinkbe, melyeket szeretni, melyekért lelkesülni sőt halni is magasztos; most már a gyermekből is takarékoskodó, számító üzért csinálnak, ki elvért, eszméért nem hevül, hisz ez frázis ; hanem majd pénzért szolgálja Istenét, hazáját. Csak az a jó, mi zsebet tölt. A munka értéke, a vele szerzett bér. Ha kevés, álutakon szerzi meg, hogy élvezhessen. A kötelességhüség teher; a lelkiismeret agyrém; csak a papok ijesztgetnek vele s csak az együgyüek félnek tőle. A jelenkor magas műveltségű gyermeke ez ócska portékára mit sem ád. Valaha azt hallottuk : dolgozzál és imádkozzál, Isten megsegít : most, ha még dolgozni nem is tudsz, csak gyűjts, takaríts, krajczárt krajczárhoz tégy; a pénz megsegít, ez igazgatja a világot. Kinek pénze van, annak van becsülete. Pénzzel mindent, pénz nélkül semmit sem tehetsz! Alkalmaztatták a classicus mondást : multa túlit, fecitque puer, sudavit et alsit; nem kíméltek, dolgoztattak, fárasztottak; munkaszeretőkké, munkabírókká neveltek; most mindenki azon töri fejét, hogy lehetne könnyíteni a munkát s élvezni a más munkájának gyümölcsét. Mi elhittük s mi több, nem is csalódtunk, hogy a boldogság, megelégedés az igénytelenség és szerénység jutalma; még kedvencz költőnk Vörösmarty is azt dalolta : Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt; most: élvezd ezt a szép életet; ürítsd fenékig az öröm kelyhét; de hogy élvezhess, gyűjts, pedig korán kezd el; előbb játszva, később egész erőddel, s ha hírvágyadat kielégítetted, minden vágyaidnak szabad utat engedhetsz, mert kezedben a pénz, betöltheted. A bibliát adták kezünkbe s felkerestették velünk a „tékozló fiu" történetét. Megmutatták : hová vezet a féktelen, éretlen önállás vágya, a zabolátlan érzékiség. Az atyánál, ki végetlen szeretetével s irgalmával fogadta megtérő gyermekét, otthon kivántak megmarasztalni; most mielébb önállóságra vezetik a gyermeket, eltöltik a függetlenség vágyával, kezébe nyomják az éles kést, a szabadságot, hogy boldogságának gyökérszálait vele elmesse. Élénken emlékszem vissza, mikor jelenlétemben atyám könyes szemekkel köszönte tanítóm fáradozását s átnyújtotta elismerésének szerény jelét, mily jól esett az nekem! mennyire nőtt tiszteletemben tanítóm, szeretetemben atyám; most az állam jutalmat tüz ki azon tanítónak, ki a szülői zsebből többet gyűjtet tanítványaival, s világgá hirdeti nagy érdemét. Az iskola hiúság vásárává s önérdek eszközévé aljasíttatik le. Ha a szüle takarékosságra szoktatja gyermekét, jól teszi; a szülétől veszi a gyermek pénzét, számoljon annak. Érezze, hogy minden tetteért felelősséggel tartozik annak, kitől a cselekvésre szabadságot is nyert;