Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Németország

Első évfolyam. 5-ik szám. Pozsony, 1883. évi ápril 28. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. yVL EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pßzsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom: Anyagi érdekeink. — A vallás és a természettudósok. (Apáti Károly.) — Iskolai takarékpénztárak. — Belföld. — Külföld. Vegyesek. — Hirdetés. Anyagi érdekeink. 11. Jelige: Segíts magadon, Isten is megsegít. Tehát : mit és mikép ? erről kell szólanunk. Legkönnyebben úgy volna bajainkon segítve, ha sok Zsedényit, Baldácsyt, Reischelt meg Jónyt tudnánk találni, kik vagyonukat az egyház érdekeinek előmozdítására hagyományoznák; vagy ha egyházunk előkelő férfiai azt, a mit Isten adott egyházunkkal megosztanák. (?) Sokan gondolkoznak így, sőt még azt is kérdik miért nem adhatna amaz ennyit? ez meg ennyit? S így igaz, legegyszerűbben volna megoldva a feladat. Nem tenni, de még csak gondolkozni sem kellene, mit tegyünk? s én is letehetném tollamat. Engem azonban e válasz nemcsak hogy ki nem elégít, sőt megvallom, ha a kegyes lelkek áldozatai oly mértékben folynának be, hogy a mi hozzájárulásunk mellőzhetővé vagy feleslegessé válnék, ezt én szerencsétlenségnek tartanám. Az evang. egyház saját maga által álljon fel; ne támaszkodjék Istenen kivül senkire, csak saját erejére. S ha vannak egyesek, kik ott, hol szükség van s gyors segély kívántatik áldozatkészen és örömmel járulnak a közanya támogatásához, üdv és hála nekik! de tőlök követelni, arra számítani, vagy épen egyes fiainak, talán a legjobbaknak halálát lesni, azt az egyháznak sem méltóságával sem vallás-erkölcsi elveivel megegyeztethetőnek nem tartom. Egyházunk valódi jólétének biztosítéka : valamennyi hívének hű ragaszkodása. Tegyen kiki ; tegyen annyit, mennyit bir. Ki mástól kér vagy vár, legyen az a más, idegen vagy saját vére, adóssá lesz. A függés alakja különböző lesz ugyan, de mégis függés, s ez az egyházra minden alakjában dicstelen és veszélyes. S itt reá kell mutatnom minden szellemi és anyagi bajaink főforrására s ez az élő vallásos közszellem hiánya. Nem a hívek erszényéből apadt ki a pénz, hanem a hívek szíveiből elrepülőfélben van a hit mennyei nemtője. A mécs megvan, de hiányzik az olaj s azért csak pislog; fénye nem vezet, melege nem hevít. Ha a pásztorokban és hívekben egy s ugyan azon Krisztusi szellem él, nem kell félteni egyházunkat s intézményeit; a hit csodákat mivel. Ily közszellemet ébreszszünk! Ezen közszellem szent közösséggé egy testté fogja összeforrasztani az egyház tagjait, melyben az egy tag fájdalmát megérzi s megérti a más tag, az egész test; nemcsak hogy sírjon vele, hanem hogy segítsen baján. Hogy vagyunk most? Magyarhoni egyezünk négy részre osztott test. Minden kerületnek megvannak történelmileg fejlődött sajátságai, egyben másban eltérő belszervezete, mik sajátos beléletet is fejlesztettek; s ez ellen nincs kifogásom. De ha valaki figyelemmel kisérte az egyetemes gyűlés tárgyalásait tapasztalhatta, hogy itt a dunántúli első sorban dunántúlinak, a tiszakerületi tiszakerületinek stb. érzi magát, s igen-igen ritka esetben, s igen kevesen emelkednek az egyetemesség színvonalára. Ehhez járul még a nemzetiségi különféleség is. Ezen, az evang. egyházban teljesen jogosult Isten-adta eltérést (1. Kor. 14, 9—19) a keresztyénség elvének kell a közös czélra egyesíteni : minden nyelv vallja, hogy Úr a Jézus Krisztus az Atya Isten dicsőségére (Filippi b. 2, 11); nem pedig arra használni, hogy a hitrokonok vagy épen testvérek között hidegség, sőt gyűlölség szittassék. A figyelmes szemlélő tanulságos tapasztalatokat gyűjthetett akár a mult évi egyetemes gyűlésen, akár a néhai br. Radvánszky Antal úr által kezdeményezett közalap létrehozásánál, akár az egyetemes gyámintézet kebelében felmerült, szétvonást tanúsító jelenségekből. Ily huzavona mellett lehetetlen egybeszerkeszteni oly épületet, mely növekszik szent templommá az Úrban. A széthullott köveket elmállasztja az idő. Végül megkövetelendő, hogy mindenki, apraja nagyja komolyan lásson a munkához, még pedig nemcsak oly ügyekben, melyek közvetlen érdeküek, hanem melyek a közjólétét illetik. Mivelt embertől s főleg lelkésztől megvárhatni, hogy közérdekű ügyekben tevékeny részt vegyen. Mert bármennyit dolgozzanak,