Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Bánya kerület gyűlése

M küzdjenek a vezérek, ha a közharczosok híven s lelkesültséggel nem követik, elhullanak, a csata is elvész, de meg az egyesek sem menekülnek megérdemlett, sőt gyakran önhibájokkal felidézett gyászos sorsuktól. Vallásos közszellem, élő közösség, odaadó munkásság alapfeltételei az egyház felvirágozásának általában és így anyagi jólétének is. Az egyház Wertheim-szekrénye: híveinek szíve! Van kulcsunk hozzá, nyissuk meg. Gazdálkodási rendszerünket reformáljuk. Például: A nagyobb városi gyülekezeteket kivéve, melyeknek sok teher nyomja vállaikat, legtöbb kisvárosi, s mondhatni a falusi gyülekezetekben általában nincsen czélszerü adózási rendszer. A legtöbbjének nincs is jövedelme. Ha a hívek papjukat, tanítójukat kifizették, eleget tettek kötelezettségöknek; a gyülekezet rendelkezésére nincs egy krajczár sem. Gazdálkodnának, de nincs miből és mivel. Előjövő szükség esetén vagy új megadóztatáshoz vagy kéregetéshez kell nyúlni. Rendezzük tehát gyülekezeteinkben az adózást oly for= mán, hogy a gyülekezet magamagának fizessen annyit, mennyiből tisztviselőit kielégítve s folyó kiadásait fedezve, még némi felesleggel is birjon, s ebből tőkét gyűjtsön s a közszükségletek fedezéséhez is járulhasson. Honosítsuk meg általánosan, ha csak lehet a kölcsönösség létesítésével is a takarék-magtárakat s pénztárakat, hogy ne csak tőkénk legyen, hanem annak élvezete a megszorult híveknek, esetleg gyülekezeteknek is valóban segélyt nyújtson. A jelenleg fennálló takarékpénztárak, népbankok stb. eredeti rendeltetésöktől nagyon eltértek, nyerészkedési vállalatokká s mint ilyenek sok helyütt népünk anyagi romlásának eszközeivé is lettek. Egy alkalmat se szalaszszunk el, midőn egyházunknak tisztességes úton egy pár krajczárt szerezhetünk. Krajczárból lesz a forint, becsüljük meg a krajczárt. Általában gazdálkodási rendszerünket alapítsuk a gyülekezetekre. Vonjuk be a munkába a népet, hogy felébredjen benne a gyűjtő és adakozó kedv. Az egyházi hatóság felügyelete alatt kezelje a gyülekezet vagyonát, ő maga. — S ekkor lesz a gyülekezeteknek miből adniok, az esperességeknek, kerületeknek és egyetemnek miből venniök, hogy azt ismét sokszorosan visszaadják a gyülekezeteknek. Szabad társulás útján is sokat tehetni; példa rá egyetemes gyámintézetünk, s egynémely esperesség és kerület pap-tanítói özvegy-árva-gyámintézete. Pedig nem mondhatni, hogy e tekintetben is annyi történik, mint kellene és lehetne. Nem akarok rámutatni a mulasztásokra, még kevésbé kutatni okaikat ; de bizony rosszul esik látni, hogy van egy kerület, melynek tagjai övéikről gondoskodni nem akarnak, más, melynél csak úgy imel ámal foly a munka; tisztelet azoknak, kik e téren is oly rövid idő alatt, mint pl. a tiszaiak, oly meglepő eredményeket birnak felmutatni. Hát biz úgy van az : vires unitae agunt. Jövedelmeinket ne fecséreljük el. Nézzük csak egy s más kerület mit bir felmutatni az államsegélyből, a tűzkár elleni biztosításból stb. Gazdasági állapotunk javításában haladjunk, haladjunk lassan lépésről lépésre, de haladjunk folytonosan. S ha szükségleteink kielégítését is ily okszerűen, fokozatosan a szükségesről a kevésbé szükségesre menve kezeljük, nem sok idő kell hozzá, hogy a szükséglet és fedezet között elő fog állani az egyensúly. Czikkiró nem tartja magát úgynevezett praktikus embernek. Ezek csak eszmék, melyeknek ilyen vagy amolyan valósítása legjobb hite szerint sokat lendítene anyagi helyzetünkön. Ki jobbat tud, álljon elő vele; de tegyünk! A vallás és a természet-tudósok.*) i. Bizonyára minden hivő ker. emberre leverő, reánk a ker. igazságok hivatalos hirdetőire nézve pedig épen megdöbbentő hatású, azon mindennapi tapasztalat: hogy a hova tovább elterjedő materialismus miatt, a boldogító hit mindinkább kihal az emberek szívéből, hogy helyet adjon, azon egyházunkra nézve annyira káros közönbösségnek — hogy ne mondjam — tompa fásultságnak, mely a lelkiekért hevülni nem tud s az igaz jókért, az Isten országának felvirágoztatásáért és terjesztéseért áldozatot hozni nem akar. — Betelj esedőfélben vannak-e a hitetlen sajtónak ama napjainkban is oly gyakran szélnek eresztett baljós mondásai : hogy a keresztyénség lejárta magát és nem nagyon messze /an már az idő, midőn a beteges emberi képzelődés szülte isteni hatalomtól már senki sem fog félni; miután az exact tudományok teijedésével az őskorból öröklött vallásosság maradványai, hova tovább szétfoszlanak, s a kegyes hitnek sírját bizonyára meg fogják ásni?! — Igaz-e a mit Wirchow mond: „hogy a tudásnak a hit elleni harczában ez ideig mindenkor a hit maradt a vesztes fél?" Ha ez való és igaz, úgy a természet-tudományok ez idő szerinti rohamos fejlődése, haladása és még a legalsóbb néprétegekben való térfoglalása mellett, csak idő kérdése a ker. hitnézetek, a fennálló egyházak felbomlása és az isteni megváltó tiszteletére emelt oltárok rombadülése. Ám de bár mily hitetlen is a mai természet-tudósok legnagyobb része, és bármint gondoljanak is a vallás, annak tárgya és a bibliai tanok felett, egy Häckl, Wirchow, Dubois Reymund és a Darvin-féle leszármazási elmélet követői : nagy vigasztalásunkra szolgál tudni azt, hogy épen az exact természettudományok legelsőbb rangú korypheusai közt számtalanok voltak és vannak, kik nemcsak hogy a legnagyobb kegyelettel nyilatkaztak Istenről, vallásról; hanem magok is mint egyházuk buzgó és hivő tagjai viselkedtek életükben s a Krisztus Jézusban vetett reménységgel adák ki leikeiket halálos ágyukon. — Ezen állításom bebizonyítására legyen szabad Zöckler Otto greifswaldi egyetemi r. tanárnak 1881. évben megjelent *) Felolvastatott a Tolnamegye sióvidéki evang. papikör mult évi május 31-én tartott értekezletén s ennek kívánatára közöltetik.