Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Alkossuk meg a „Luther-társaságot” - Alkossunk vallásos jellemeket

Első évfolyam. ig-ik szám. Pozsony, 1883. évi augusztus 4. î v EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. r • Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — kr. félévre . . . 3 » — » negyedévre I » 5° T, Egy szám ára : 12 kr. 0. é. l J ^A-EG JELEN HETENKÉNT EGYSZER Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr. Tartalom : Alkossuk meg a „Luther-társaság-"ot. — A tanyai iskoláztatás rendezése az Alföldön, különösen Békésmegyében. (Brózik Károly.) — Nyilatkozat. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Alkossuk meg a „Luther-társaság''-ot. Az „Ev. Egyház és Iskola" hasábjain egy a kor haladási igényeinek megfelelő ügy, mint a magyarhoni evang. egyház jövőjének s szellemi felvirágzásának zálogát magában foglaló eszme hangzott el : alakítsunk „Luther-Társaságot. " Most a midőn már az eszme megpendítője tervét nagyjában körvonalozta is, mely vázlatból megérthette mindenki, ki azt elolvasta, hogy tulajdonképen mi is lenne e társulatnak czélja, iránya? bizton remélem, hogy úgy azok, kik az evangeliomi protestáns egyház terén gyakorlatilag működnek, t. i. papok és tanítók, érezve azon hiányok zsibbasztó voltát, melyeken az említett társaság segíteni akar, valamint mind azon világi ev. protestánsok is, kik az evang. eszmék uralmát biztosítani, áldását a valódi vállás-erkölcsi élet s szellem szabadságban terjeszteni akarják, s az evang. népnek erkölcsi művelődését óhajtják, mondom bizton remélem, hogy mindezek örömmel üdvözlik az esmét s annak megvalósításához szívesen is nyújtanak segédkezet. Ha látjuk azt, hogy mit tesznek más hazai hitfelekezetek specialis felekezeti irodalmuk érdekében, különösen a római kath. felekezet, melynek úgyszólván minden egyházmegyében van hasonirányú társulata, nem említve a nagyobbszabású Szent István- és Szent László-társulatokat (melyeknek nemcsak hogy a legelőkelőbb római kath. papok és világiak, de előkelő prot. urak! is tagjai); ha látjuk, hogy vallásos irodalmuk virágzik, — és ezzel szemben látjuk saját nyomorúságunkat, szegénységünket, annyira, hogy még templomi liturgiái könyvekben is nemcsak hogy nincs választékunk, de ilyenek — legalább magyar nyelven — a mai kor igényeinek megfelelők nincsenek is, sőt ami elavultak vannak, azok sem kaphatók : akkor nemcsak hogy el kell pirulnunk eddigi tétlenségünk felett, hanem örömmel kell vállat vállhoz vetve ez „igére" testet adnunk s az elmulasztottak helyrepótlására munkába állanunk. Vagy mint akarunk megküzdeni egyházi s vallásos életünket akár kívülről támadó, akár belülről zsibbasztó elleneinkkel? — A valláserkölcsi, tehát szellemi intézmények, csak szellemi eszközökkel védhetők; a protestantizmus hatalma szellemi fölényében áll, ez benső erejének, ez elismertetésének egyedüli biztositéka. Az „Igé"-nek egyháza, az „Ige" hirdetésén áll és épül. A szabad szó csak addig ér, míg a hang hat; a kötött szó, mely a szabad sajtó szárnyain bejárja a világot, a kunyhótól a palotáig, a kedves otthontól iskolával és templommal egyesítve a nyilvános élet minden terén t-s irányában szellemébresztőleg, gyüjtőleg, egy szóval áldólag hat. Az egyesületi élet, a lelkészi s tanítóértekezleti működés nagy horderővel bir; de ha a sajtó nem terjeszti el a körükben fogant eszméket, ha sikerök nem lesz közvagyonná, közkincscsé : munkájuk sem elismertetésre, sem hatásra igényt nem tarthat, sőt a közszellem s közélet ápolásának hiányában conventiculumokká fajulnak, míg végre értéköket veszítve, elenyésznek. Csak élő szervezetben él minden tag, s mennél nagyobb a szervezet, annál inkább érvényesül akár az egyes akár az erkölcsi tényező. Igen, ily czéltudatos munkába kell állanunk, ha egyházunk javát igazán szívünkön hordozzuk, s ha nem akarjuk, hogy a más felekezetek által e téren egészen háttérbe szoríttassunk. Nem azt értem ez alatt, hogy most már irjon boldog boldogtalan, hivatással és hivatás nélkül, hogy legyen aztán annak a megalakítandó társulatnak mit kiadni, azt majd elvégzik azok, kiknek arra Isten igazi tehetséget adott — hanem értem azt, hogy most már ismerve a tervezett társaság czélját, és megismerve annak a jövőben nem csak üdvös, hanem szükséges, úgy szólván elkerülhetlen voltát, tartsuk kedves kötelességünknek az eszme megvalósításán munkálkodni, annak proselytákat és maecenásokat szerezni. Ez a legelső teendő s egyelőre a legfontosabb is. Mert ha sikerülend az eszmének anyagi kérdését megoldani, hacsak annyiban is, hogy a társaság működését megkezdheti, akkor hiszem, hogy a szellemi eredmény