Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Iskolaügy - A tanyai iskoláztatás rendezése. Brózik Károly

150. sem fog elmaradni. Mert én úgy vélem, hogy eddig is nem az volt a főbaj, mintha nem lett volna munkás, hanem hogy nem volt munkaadó, a vallás - irodalmi munkákra kiadó. És miért nem volt? Ó ez egy circulus vitiosus! okai körbe forognak. Kiadó azért nem akadt, ha volt is munkás, mert nem volt fogyasztó, vevő közönség. Közönség azért nem igen volt, mert a kiadványok drágák voltak ; drágák azért, mert a kiadó úgy volt kénytelen adni, ha veszteségre nem akart dolgozni és élni akart. Lehetne azt fűzni odább is. Természetesek voltak azok, s olyanokon, melyeket egyeseknek elhárítani nem állt hatalmában. De amit nem birtak egyesek, megbírhatja egy jól szervezett társaság, különösen, ha annak az ev. egyházi és világi hívek legalább a tervezett arányban tagjai lesznek S ha ez sikerül, már pedig minden megerőltetés nélkül, egy kis buzgósággal, nagyon könnyen sikerülhet, akkor módunkban lesz segíteni azon is, hogy középiskolai tankönyveink ev. szelleműek és olcsók legyenek, mert azok drágasága szintén egy nyomasztó teher a szülőkön. Ugyanez áll a népiskolai tankönyvekről is. Akkor módunkban lesz az ev. népnek a szellemtelen s gyakran erkölcsrontó ponyvairodalmi termékek helyett olyan olcsó olvasmányokat adni kezébe, melyek ápolói, fentartói, terjesztői legyenek az ev. elveknek és eszméknek s szívet lelket nemesítenek s ekként építik Isten országát. Munkára hát szeretett hitrokonok! „Dicsőség arra aki dolgozik!" Ha az egyes gyülekezetekből kiindulva, minden esperesség komolyan fog a dologhoz, s kebelében egy ily fióktársaságot szervez, ha apraját nagyját bevonja: az Úr, kinek jelenléte szent bizalomra gyulasztja szíveinket bizonyára megcselekszi, hogy ha egész éjszakán hiába fárasztottuk is magunkat, ha meghagyása szerint a mélyre, a legmélyebb tengerre a szívre vetjük ki hálóinkat, fogunk annyi halat, hogy egyházunk hajója megtelik s terhével vidáman fog az élet oczeánján sziklák között s habokán át „Christo duce" evezni népünk üdvének óhajtott kikötője felé. Iparkodjunk, hogy mihamarább eloszlassuk a nemes eszme megpendítőjének aggodalmát; mutassuk meg, hogy a jó ügy — a Krisztus országa terjedését czélzó ügy iránt nem vagyunk és nem leszünk közönyösek. ny. n. A tanyai iskoláztatás rendezése az Alföldön, különösen Békésmegyében.*) Mielőtt ezen feltett kérdésre felelnék, le kell rajzolnom azon állapotokat, a melyekben a tanyai iskolák jelenleg találtatnak. B.-megyében a tanyai iskolák, egyike a másikának mintaképe; csak annyiban különböznek egymástól, a mennyiben a. működő személyek nem ugyanazok. Mert míg az egyikben egy dolgozni nem szerető parasztember, addig a másikban többnyire saját hibája következtében megbukott csizmadia- vagy szabó-mesterember, a harmadikban pd. egy kiszolgált katona vezeti a szent ügyet. *) Felolvastatott a békésmegyei tanítóegyesület fiókosztályának közgyűlésén, B.-Csabán. És merem állítani, hogy a mely iskola ily kiszolgált katonát kapott tanítójául, az a legszerencsésebb; mert ő maga is megszokva a fegyelmet, tanítványait is fegyelmezni képes. De meg egy katonaviselt ember több ismerettel, tapasztalattal s ennél fogva több tudománynyal is bir, mint a két előbbeni, a kiknek némelyike szülővárosán kívül alig ismeri a legközelebbi szomszéd-helységeket, azoknak nyelvét, szokásait, iparát stb. De hát tekintsünk mélyebben egy ily tanyai iskola életébe : Képzeljünk magunknak egy tanyai parasztszobát, két oldalról széles padkával körülépített irgalmatlan boglya kemenczével, s mestergerendát támasztó oszloppal a szoba közepén. A szoba rendesen két felől kapja a kétes világosságot, mintegy 3Qdmnyi nagyságú ablakon át. A szoba bútorzatát a falak mellett körbenálló hosszú lóczák és ha némelyik jobban van berendezve, a lóczák előtt hosszú kecskelábú asztalok képezik — olyanfélék, minőkkel jelenleg csak a csárdákban szoktunk találkozni. No hogy valami el ne maradjon, van még egy a számolásnál használt tábla, mint a nádvesszőn kívül, az egyedüli taneszköz. Az ily iskolák többnyire oly helyeken fordulnak elő, a hol a tanyák legjobban csoportosulnak. És az jól van így, mert ezek adják a legnagyobb gyermek-contingenst, azonban számos szüle 3—4 sőt 5 dülönyi távolból küldi gyermekét az iskolába úgy, hogy bámulja az ember azon buzgóságot és ügyszeretetet, melyet ezen tanyai szülők e téren kifejtenek, miután ily távolról a gyermekek egy óránál hosszabb utat kénytelenek tenni a pusztán keresztül kitéve magánynak, kitéve esőnek és sárnak, kitéve szélnek, hidegnek, kitéve fagynak és fergetegnek egyaránt. Nem kevésbé bámulatosak az anyagi áldozatok, melyeket ezen emberek hoznak; mert tudtommal minden gyermek után mint tandíjt 1 ftot, és iskolai szerekre 50 krt fizetnek. Ezen összeg magában véve csekélységnek látszik, de vegyük, hogy némely szülőnek van egyszerre 2—3 tanköteles gyermeke, már az ilyen, a könyveken kívül 4—5 ftot fizet. Ezenkívül a rendes egyházi adóját tartozik fizetni, úgy mint akárki a városban lakók közül. De hát még ez sem volna sok, ha nem tudnók azt, hogy tulajdonképen kik ezen tanyai lakók? Hát azok bizony sem nem mágnások, sem nem földbirtokosok, de még csak 2 negyedes (félsessiós) gazdák sem; hanem tanyások, béresek, kertészek (gányók), szolgák, és csak kivételesen akad köztök egyegy fertályos gazda, a ki azért lakik a tanyán, mert nem bír a városban házat venni, vagy, ha vesz egj^et, akkor el kell búcsúznia földjétől és mehet napszámba dolgozni s megszűnt számot tenni a gazdák közt. Most már lássuk e tanyai tanítók fizetését — úgy amint az az egyházi főkönyvbe iktattatott. Minden tanyai tanító kap 20 gyermek után 5 köböl búzát; 30 gy. u. 6 k. b.; 40 gy. u. 7 k. b. és 50 gy. u. 8 k. b. az egyházi magtárból kifizetve. Legjobb esetben tehát kap az ily tanító — feltéve, hogy búzáját 10 forintjával eladhatja; — a búzából 80 ftot és beiratásból 50 ftot; tehát összesen 130 ftot. De minthogy a leg-