Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nógrádi esperesség

178. d) a tanítókat, hogy gyermekeiket hanyagul, vagy épen nem járató szülőkkel a polgári hatóságnak törvény szerint való közbenjárásával bánjanak el, ne csak a könyvből tanulásra, hanem értelmes tanulásra, előadásra és a magyar nyelvnek elsajátítására fektessenek súlyt, énekek-, imákra és sz. irás ismeretére lelkiismeretesen tanítsák a növendékeket, maguk megtanulván és tudván a tantárgyakat legjobban; könyvből ne tanítsanak, vizsgák alkalmával könyvből ne kérdezzenek, a nyári szünidők alatt tartsanak vasárnaponként ismétlő iskolát. Némely egyházban még arra is kellett kötelezni az elöljáróságot, hogy az anyakönyveket köttesse be, a gyűlésekről jegyzőkönyveket vezessen, azokat hitelesítse s külön könyvbe írassa be, taneszközökkel lássa el az iskolákat, hétköznapokon istentiszteletek tartása iránt intézkedjék, kath. ünnepek napján iskolai szünidőt ne engedjen, a faiskolát kerítesse körül ; a közönséget, hogy presbyteriumokat szervezzen, kath. bucsujárástól tartózkodjék, a párbért tiszta életneműben fizesse, a köz- és tanácsgyüléseket szorgalmasabban látogassa, istentisztelet alkalmával csendesebben énekeljen, szeszes italok mértékletlen használatától óvakodjék. Általában ő Főtisztelendősége azt tapasztalta, hogy a felügyelők hivatástudatuk magaslatán állva, megfelelnek a közvárakozásnak ; a lelkészek nagyobb része, küzdve bár szegénységgel és sok helyütt ellenségeseknek mutatkozó viszonyokkal, lelkipásztori kötelessége teljesítésében mégis hűségesen odaengedő szeretet ápolta kötelességérzetet tanúsít; a tanítók igen kevés dicséretes kivétellel, részint anyagilag sanyarú viszonyok, részint készületlenség s részben hanyagul iskoláztatás miatt is alig tudtak csak kielégítő eredményt is felmutatni; a gondnokok, kiknek nagy része a tanító és egyház nem nagy dicséretére, csak nevét sem tudja leirni, tőlük telhetőleg végzik kötelességüket; az egyházak épületei meglehetős jó karban vannak, czélszerüség dolgában itt is épen az iskolai helyiségek képezvén sajnos kivételt. A jelentés továbbá köztudomásra hozza, hogy i) Ő cs. és kir. Felsége I. Ferencz József legkegyelmesebb királyunk 700 frt kegyadományban részesíté a kerület egyes egyházait; hogy a mult kerületi gyűlés óta 5 egyén szenteltetett fel, ú. m. Franz Vil mos Gyula eperjesi hitjelölt, bártfai német rendes lelkészül; Ballo Miklós pozsonyi hitjelölt a szirki; Becser Endre pozsonyi hitjelölt a taploczai; Czapff Aladár eperjesi hitjelölt a nagyszlabosi és Buzágh István eperjesi hitjelölt az alsósajói egyházakba segédlelkészekül; hogy a rokonsági és sógorsági kir. felmentvény 28 házaspárnak eszközöltetett ki, és pedig 17-nek díjmentesen, 11-nek 270 frt díjfizetés mellett; hogy a Zsedényi-féle jutalomban Gáspáry János, Schumann Sándor, Küffer Mihály, Vrányi Václaw, Kruspir János, Kovács Vitalis, Német János, Droppa Albert, Pentresko János és Habzsuda Dániel részesítettek; hogy mult év nov. 11-én a sajógömöri egyháznak góth stylusban épült új és igen díszes temploma szenteltetett fel; hogy a hadügyminisztérium által másodosztályú tábori lelkészekké Czékus László ésThern Ede neveztettek ki; hogy Debreczenben anyaegyház alakult és JónyTivadar miskolczi lakos 280 ezer forintra becsült összes vagyonát és 20,000 kötetből álló könyvtárát középiskolai czélokra hagyta. Tanárokká választattak : Dr. Zsigmondy Ernő a jogakadémia rendes és Horváth Ödön segédtanáraivá, Vandrák Gyula véglegesíttetett, Marcsek András pedig segédtanári alkalmazást nyert Iglón. Lelkészekül választattak Francz Vilmos Bártfán, Faix Mihály H.-Lomniczon, Czékus Gyula Debreczenben. A jelentésben részletesen feltüntetett alapítványok, hagyományok, adományok és gyűjtések 75241 frt 89 krral ajándékozták meg közegyházunkat, lélekemelő jeleül annak, hogy jótevő lelkek ezerei még ma is szeretettel csüngenek közegyházunk jobblétén, munkálni tudnak nemes áldozattal annak jóléteért, hogy az egyházias közszellem ápolta közszeretete az egyháznak hatalmas erő még ma is a Krisztus egyházának építésére. Végezetül említést tesz a jelentés a kerületben nyilatkozott irodalmi munkásságnál. Gratz Mór főesperes most már ötödik évfolyammal bíró „Nach der Schicht" czímü egyházi heti lapot adja ki s ezenkivül külföldi lapokba számos czikket ir. Limberg er István Késmárkon az egyházmegye meghagyásából és költségére kiadta a VI sz. kir. városi egyházmegye vázlatos történelmét. Hörk József theol. tanár kiadta „Liturgika vagyis az istenitisztelet elmélete" czímü munkáját, mely nála 2 frt 50 krért kapható ; irt továbbá egy röpiratot : „A művészet befolyása a társas életre" czímüt, melynek tiszta jövedelmét „a magyarságot és népnevelést terjesztő sárosmegyei egyesület" czéljaira engedte át. Ára 25 kr. Irt ezeken kivül az egyházi és politikai lapokban számos czikkeket. Csink János tanító Eperjesen „Oktatás a vallásban" czimű kézi könyv II. részét a „hit- és erkölcstant" adta ki. Dianiska András lőcsei lelkésznek okolicsányi Zsedényi Kálmán felett mondott gyászbeszédét az egyház kinyomatta. Weber Samu bélai lelkész a „h.-bélai cseppkő barlang" ismertetését adta ki s ezen kivül úgy a Kárpát-egylet évkönyvében mint bel- és külföldi egyházi lapokban számos közleményt bocsátott közre. Róth Márton a Kárpát-egylet évkönyvét szerkesztve adta ki. Az az alsó-nógrád! E b. lapok legutóbbi számában, a nógr. esperességi közgyűlésről — Nógrádi tollából — egy közlemény jelent meg, mely eltekintve attól, hogy némely nagyon is közérdekű dolgokat fel nem ölelvén, vagy szándékosan elhallgatván — nem adja a közgy. lefolyásának hü képét, — annak egy szakasza még úgy látszik épen az olvasó félrevezetésére van irányítva. Előre is kijelentem, hogy legkevésbbé sincsen szándékomban Nógrádi úrral szóvitába elegyedni, már csak azért sem, hogy a sötétségbe vagdalkozni nem czélszerü; de meg tiszteletben is tartom az ő egyéni meggyőződését, csakhogy viszont ő se bántsa kiváltkép on azt a mit meg nem értett, s maga is méltatlanul elitélvén az ügyet — másokat ne igyekezzék félrevezetni ! De a dologra! Abban a közleményben se több se kevesebb nem mondatik, mint hogy a magyar nyelv tanítása dolgában — az alsó nógrádiakat pezsgő vérük megfosztatta higgadtságuktól, sürgetvén hogy a.-nógrád-