Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Ausztria

170. határozatot kimondta: Gröner tanító távozzék állomásáról, és a kérdéses egyház, esperességi küldöttség jelenlétében, állítólag karhatalom igénybevételével is, más tanítót válaszszon magának. Hogy fog-e az egyház választani és talál-e más tanítót? ha már eddig is az ottani bábeli zavar miatt három tanító a hiványt visszaküldte ; az ismét új kérdés. — A helybeli felügyelő legott a határozat ellen nyilatkozott. Autonomiánk, az esperességi felügyelőnek, ki különben 40 éven át e székén ritka tapintatosságával bokros érdemeket szerzett magának, ily erőszakoskodó eljárása következtében csorbát szenvedett. — Kerületi, egyetemes gyűléseinken, általában egész egyház alkotmányi rendszerünkben uralkodó szavazás-jog helyett a „sic volo, sic jubeo" elve nyert alkalmazást. A gyűlés többi teendője futólag elvégeztetett. Most már elmondhatjuk : omnia jam fiunt, fieri quae posse negabam. Az irgalom és békesség Isten küldje közénk a békesség angyalát, hogy legyünk mindnyájan egyek a szeretetnek köteléke által, mindnyájunk boldogságára, kiváltképen szeretett egyházunk dicsőségére. x-\-y. Losoncz, 1883. augusztus 12-én. Nagytiszteletü Szerkesztő Úr! A nógrádi ágost. hitv. ev. esperességnek folyó évi aug. i-jén Losonczon tartatott évi rendes közgyűlésén a főesperes úrnak azon jelentése, hogy itt, úgy az állami tanítóképezdében, mint a gymnasiumban, a felekezetünkhöz tartozó ifjak, amint azt nyilvános vizsgájukon sajnosan tapasztalta, a vallás tantárgyaiból semmit sem tudnak, elvalahára, a közvetve érdekelt részről is constatáltatott. Valóban szomorú, de igaz. S e jelentés és a losonczi egyház ide vonatkozó kérvénye alapján, egy vallástanári állomás rendszeresítésének tervkészítése egy küldöttségre bízatott. Az „Evang. Egyház és Iskola" azon száma, melyben az ezen gyűlést tárgyazó közlemény megjelent, nem sorolja el névszerint azon bizottság tagjait, s én a közgyűlésen részt nem vehetvén, tudomásom sem lehet arról, hogy kik ezen bizottság tagjai, a kikre ezen igen fontos ügy elintézése bízatott. De eltekintve ettől, szeretem hinni és felteszem, hogy ezen egyházunkra nézve bizony életkérdéses ügyben mindent megtesznek, hogy az, úgy a legközelebbről érdekelt szülők, valamint az ifjúság vallásos neveltetésének barátai és a hitökhöz hü s állhatatosan ragaszkodó evang. egyháztagok kellő megnyugtatására, hová előbb sikeresen megoldassék. Es ha én, mindezek daczára, mégis némi aggodalommal nézek az óhajtott s elodázhatlan eredménynek eléje, különösen két körülmény az, mely felszólamlásra késztett : tapasztalásból nagyon jól tudjuk azt, hogy a legtöbb esetben a küldöttségek a reájok bizott ügyek elintézéséhez nagy időt engednek magoknak, pedig az iskolai év már-már küszöbön van, és ha gyors intézkedések nem tétetnek, egy egész esztendő vesz el. Pedig, hogy a még hátralevő néhány nap alatt a dolgot nyélbe lehessen ütni, physicai lehetetlenség. Azonban tegyük fel, hogy a bizottság a vallástanári állomás rendszeresítésének tervét e rövid idő alatt is elkészíti, hátra marad annak helybenhagyatása. A kész tervet az esp. rendes közgyűlés sanctionálhatja csupán, pedig tudva van, hogy ilyen évenkint csak egy tartatik, következésképen ez az egy esztendő, így is, úgy is, veszve van. De még ekkor sincs azon eshetőség ellen biztosítékunk, hogy váljon az esp. közgyűlés, a legjobb akarattal készült, s még oly szabatos tervet vissza nem utasítja, elfogadja-e; mert az oly testület, mely a volt esp. algymnasium, később a losonczi egyház iskolájára tett alapitványok jövedelmét saját közigazgatási czéljaira és az esp. segédlelkész fizethetésére visszatartja s mind egyre azt hangsúlyozza, hogy az ifjúság vallástaníttatása nem tartozik reá, arról gondoskodjék a losonczi egyház, nem épen lelkesül az ügyért s áldozatkészséget eddig nem igen tanúsított. Kérdés, mi fog történni azután? Visszatekintve és okulva a múlton, a baj sikeres orvoslására valami vérmes reményeim egyáltalában nincsenek, pedig a tudomány — a vallás nélkül való nép elvész, mondja az irás. Egy laiais. KÜLFÖLD. Ausztria. — Talán nem lesz érdek nélkül, ha egy tekintélyes németországi egyházi lapból közöljük azon felfogást, melylyel a tiroli tartománygyülés az utóbbi hetekben napvilágot látott határozata külföldön találkozik. A Meszner-féle „N. Ev. Kztg." utolsó számában ezeket írja : „Oly időben, a midőn a porosz katholikusok elviselhetlen lelkiismeretbeli nyomás felett panaszkodnak, és a kényelmetlen állapot okát az államkormányban s nem Róma újításaiban keresik, s melyekre nézve legfelvilágosodottabb püspökei a legélesebb összeütközéseket előre jósolták, igen tanulságos látni, minő türelmet gyakorolnak a katholikusok ott, a hol a hatalom az ő kezökben van. A tiroli katholikusok már egyszer fönhangon tiltakoztak, midőn néhány évvel ezelőtt az innsbrucki evang. gyülekezet egy volt katholikus kápolnát vásárolt és ezt protestáns templommá idomította át. Most Meranban azon számos evang. gyógyvendég számára, kik évről évre ott tartózkodnak, az eddigi imaterem helyébe egy tulajdon templom felépítése vétetett foganatba és az építő helyen a munkálatok már meg is kezdettek. Ezt a tiroli tartománygyülés többsége nem mellőzheti anélkül, hogy újra a legszentebb „jog" folytonos megvetése felett ne panaszkodjék, mely „egész Tirolban a legrosszabb hangulatot" idézte elő. Az osztrák alkotmány ugyan a protestánsoknak is hasonló jogokat biztosít a katholikusokkal a nyilvános istentiszteletre nézve, és az 1868. évi május 25-iki felekezeti törvény a törvényhozás útján is a teljes egyenlőséget a császári tartományokban kimondotta. De az innsbrucki tartománygyülés 38 tagjának julius-hó 3-áról szóló „nyilatkozata", melyet Rapp helytartó (Landeshauptmann), mint az aláírók egyike, maga olvasott fel, merészen hivatkozik a régi jogra, melyet „Tirol emlékezethaladó idők óta legértékesebb kincse gyanánt" őriz, és az 1866. ápril 7-én kelt s a császár által szentesített országos törvényre, mely Tirol hitegységét ünnepélyesen szentesíti. „Egy protestáns templom első felépítése az országban" — így mond a