Evangélikus Egyház és Iskola 1883.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nagyhonti esperesség
169. A közebéd a helybeli tornacsarnokban tartatott. 200-an vettek abban részt. A felköszöntők száma volt — legio. Estve bizottsági ülések tartattak, — a „Luthertár s as ág" megalakítása érdekében is volt értekezlet, — a jelen voltak elfogadták egyhangúlag a megpendített üdvös eszmét, s egy 3 tagból álló küldöttséget bíztak meg a további intézkedéssel. A közgyűlés tárgyalásai szokott keretben mozogtak. A kerületi gyűlés jegyzői kara nem levén teljes, az egyes gyülekezetek részéről határozott kifejezést nyert azon kívánság, hogy a gyülekezetek szavazás utján válasszák meg a kerületi jegyzőket. Ezen óhaj határozatilag érvényesíttetvén „egyházi rendszerünk" azon pontja, mely a jegyzők választását az egyházmegyék kerül, gyűlési képviselői szavazásával rendeli eszközlendönek, módosíttatott. A kormányrendeletek közül csak a bélyeg törvényre s a középtanodai tanárok kilátásba helyezett állami nyugdíjintézetére vonatkozók keltettek nagyobb figyelmet, illetőleg idéztek elő vitát. Az első tudomásúl vétetett. A másodikat illetőleg egyházkerületünk rendelkezésére bocsátja a magas kormánynak a kért adatokat, — de azon kérdést illetőleg : kivánja-e, hogy az állam ily nyugdíjintézetet létesítsen s fentartandja-e ezután is saját e czélból fenálló intézetét, vagy beleolvasztani kivánja-e azt az államiba? — mindaddig határozott választ nem adhat, mig a kilátásba helyezett állami intézet szabályait nem ismeri. Egyébkint az eszmét örömmel üdvözli. Hosszabb vitát keltett a középiskolai törvény azon pontja, mely a felekezeti iskoláknak adandó állami segélyről szól. A bonyhádi s felső-lövői tanintézeteknek az uj törvény értelmében leendő szervezése tette ezt szükségessé. A gyűlés abban állapodott meg, hogy az egyetemes egyház figyelme ez ügyre felhivassék. A egyetem elé terjesztendőnek határozta a kerület azt a fontos ügyet is, melyet a dunántúli református kerületnek a testvérkerületekkel közlött azon indítványa hozott szőnyegre, hogy a protestáns egyházak az 1848. XX. t.-cz. alapján az országgyűléstől egyházi szükségleteik fedezésére az államkincstár gyámolítását kérelmezzék. Igen helyesen emelték ki azt az aggodalmat a szónokok, hogy e kérelem teljesítése az autonom jogok részben való feladásával lenne egyértelmű. Heves s órákig tartó eszmecserére szolgáltatott alkalmat gyámoldánk, egyházkerületi nyugdíjintézetünk ügye. Indítvány tétetett évekkel ezelőtt hogy az alapszabályok módosíttassanak, nevezetesen hogy az egyes gyülekezetekre az eddigieknél nagyobb összegű járulékok vettessenek ki. A gyámoldai igazgatóság által kidolgozott tervjavaslat felett azonban az egyes egyházmegyék egy része nem nyilatkozván, az egész ügy újra a gyülekezetekhez utasíttatott, hogy azoknak szavazatai végrevalahára döntsenek a javaslat sorsa fölött. Az egyes bizottságok jegyzökönyvei tárgyalása a szokott rendben ment végbe. A beadott indítványok száma is nagy volt. Csak kettőt említek. Felmerült visszaélések folytán kerületünk a supplicatió olyképi megszorítását fogja az egyetemnél sürgetni, hogy minden intézet csak saját kerületében gyűjthessen tápintézete számára könyöradományokat. Továbbá javaslatba hozza kerületünk, hogy neveztessék egy egyetemes statistikai bizottság, mely a vallás-erkölcsi élet feltüntetésére szolgáló adatokat évenként beszedje s feldolgozza. E tekintetben kerületünk részletes, a mintára is kiterjedő indítványnyal fog fellépni. Sopron 1883., a ug. 2 Z- Poszvék Sándor. A nagyhonti evang. esperesség közgyűlése f. évi aug.hó 6-án Szalatnyán folytattatott Lőrincsék János főesperes, és Sembery Imre esp. felügyelő urak ikerelnöklete alatt. — A főesperes kenetteljes fohásza után, világi elnök örömét fejezte ki az egybegyűlt tagoknak ily szokatlan szép száma felett, ami, úgymond, arról tanúskodik, hogy a vallásbuzgóság még él; noha ezen vallásbuzgóság a világiak részéről csak addig tartott, míg az ismeretes prandorfi tanítóügy eldőlt. Mihelyt a felügyelő által is igen ügyesnek elismert Gröner állásától megfosztatott, a gyűlésben talán eddig soha vagy csak kivételesen látott világi urak, néhányat kivéve, elhagyták a tanácskozás termét s hintaikon robogva eltűntek. A gyűlés érdekes felvonása véget ért ! A világi kitűnőségek bizalmat szavaztak ugyan a főesperesnek, rosszalták a politikai hatóság illetéktelen beavatkozását egyházi-iskolái ügyeinkbe, de a tíz szónak, száz szónak mindig egy volt a vége : Gröner Prandorfon tanító nem lehet. — Ezzel nemcsak a tanító ügye bukott meg, hanem a főesperesnek szavazott bizalom is illuzóriussá lett, s „correct" eljárása megsemmisíttetett. — Ezen tettleges bizalmatlansági nyilatkozat következtében a főesperes székét rögtön elhagyni készült, és hivataláról való lemondását három ízben is ismételte. Néhányan a lelkészek közül felhozták, hogy Gröner tanító állíttassék egyházi consistorium elé, kanonikus hibája concret esetekkel bizonyíttassék be; említették, hogy árva és szegény, anyja keserves könyeket hullat fiának szomorú sorsa s többi árváinak elhagyatott állapota felett; mondatott, ha a fiatal ember esetleg botlott volna is, keresztyén könyörületet kell gyakorolni, annál is inkább, mert fogadta a politikai s egyházi hatóságoknak, hogy nem csak hü tanító, hanem hü hazafi is lesz, és végre, hogy esperességünkben is vannak oly egyének, kik azelőtt panszlávoknak tartattak, holott kiváló hazafiak. — Tekintélyes érvül szolgált volna még, hogy Gröner, Breznyik J. igazgató kedvencze volt; magyarúl kitűnően beszél és ír; ahol csak megfordult, mindenütt a hazai előkelőségek és hivatalos személyek, legutóbb a kultuszminiszter úr kegyét is szerencsés volt megnyerni : csupán a honti esperességben, eddig ismeretlen okból, oly szúrós szálkává lett némelyek szemében, hogy minden áron, ítélet nélkül ki kell vettetnie. Minden észszerű okoskodás és érvelés hasztalan volt. — A világi elnök kijelenté, hogy miután a tárgy nagyon is ki van merítve, a többség pedig a tanító ellen szól (minden viharos szavazzunk ellenére) a
