Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Iskolaügy - A tanyai iskoláztatás rendezése. Brózik Károly

151. jobb eseteket nem szabad zsinórmértékül vennünk, tehát egyre-másra kaphat ioo ftot. Megjegyzendő, hogy lakást is kap azon időre, míg mint tanító működik, s azért az egyház a tulajdonosnak fizet 16 o. é. forintot, egy évre. Most már kérdem, milyen arányban állanak a szülők által hozott amaz áldozatok, meg a gyermekek által kiállott szenvedések, azon haszonhoz, mely az iskolából rájok háramlik. Ha azt veszszük tekintetbe, hogy egy tanyai tanítónak a fizetése csak ioo ft, és tudjuk azt is, hogy az a tanító egy parasztember vagy katona, a ki maga sem képes sem olvasni, sem fogalmazni, sem számolni t. i. jól, akkor önkényt azon feleletre jövünk, példabeszéddel élve, hogy „olcsó húsnak híg a leve." De váljon kívánhatunk-e többet oly embertől, a ki maga sem képes többre? tanultabbat pedig arra a fizetésre nem kapunk. Tehát a fizetéshez képest eleget, sőt sokat tesz az illető tanító. De tekintsük most a dolgot más oldalról. Elmondtuk t. i. azt, hogy ezen tanyai lakók, az emberi társadalom „proletariusai", és annak daczára készek áldozatokat hozni ; s azt is bátorkodom kinyilvánítani, hogy a nyert haszon, vagyis az oktatás eredménye soha sem áll arányban a szent czél oltárára hozott áldozataikkal. Ők kétség kívül többet érdemelnének a jóból, de hát eddig a mostoha sors hátat fordított nekik, s legfeljebb csak ott és akkor kerestetnek fel, mikor fizetni kell ; máskülönben, ha maguk nem gondoskodnának gyermekeik neveltetéséről, bizony-bizony más keveset törődnék velők. Én ugyan csak a csabai tanyák iskoláit tartottam szem előtt; de egész biztossággal állíthatom, hogy ez kisebb-nagyobb különbséggel így van az egész megyében, a hol ily iskolák léteznek. Midőn már ekkép megismerkedtünk ama szomorú állapotokkal, melyekben a tanyai iskolák találtatnak, áttérhetünk a tárgyra és tegyük fel a kérdést, hogy miként lehetne a tanyai iskoláztatást az alföldön, különösen B.-megye viszonyaihoz képest helyesen rendezni? Ezen kérdésre nézve bátor vagyok, azon szerény nézetemet előterjeszteni, hogy miután tény az, miszerint ezen tanyai embereket nincs szükség arra kényszeríteni, hogy gyermekeiket iskoláztassák, mert ők nem csak hogy szülei kötelességöket ismerik, de az iskoláztatás hasznát és szükségét fel is tudják fogni : nem kell tehát attól rettegnünk, hogy a tanyai iskolák, ha azok jó kezekben volnának, talán üresen állnának. — Bizonyságai állításomnak : a föld e népére nehezedő súlyok, anyagi körülmények, miknek daczára, mégis egy-egy ilyen iskola 30—40 — sőt 50 tanulóval dicsekszik. No már pedig az ily tekintélyes szám megérdemli, hogy gondoskodva legyen rólok; gondoskodva pedig egy rendes tanítói állomásnak felállítása által. Hány felföldi egyház vagy iskola nem képes 30—40 tanítványt felmutatni, és ott mégis a leghitványabb egyház, ha papot nem bir is tartatni, rendes tanítóval rendelkezik, kinek 300—500 ftnyi fizetést és lakást biztosít. Tehát ajánlom, hogy hasonlóképen rendes tanítói állomásokat szervezzünk a tanyákon, legalább 300 o. é. forinttal, s szabad lakással dotálva. Ide választandók volnának oly fiatal emberek, a kik még pályájuk reggelén állanak, s ezekből, ha ügyességüket bebizonyítanák, volnának választandók idővel és adandó alkalommal a belső tanítók. Már ez által is az egyházra azon haszon háramlanék, hogy üresedések alkalmával kész, kipróbált és a helybeli viszonyokhoz és szokásokhoz hozzánőtt tanítót nyerne, s nem volna kénytelen, még csak szomszéd községbe sem menni, jóravaló tanító után. Nincs könnyebb, mint valamit ajánlani és fizetést igérni, mondaná erre egy némelyike a vastag nyakú presby tereknek ; de ki építi az iskolát és a lakást, és ki fizeti a 300 ftot? No erre a válasz igen egyszerű és természetes; ámbár igen csalódik, a ki azt hiszi, hogy áldozatok nélkül vélem ezt kieszközölhetőnek. Mielőtt azonban a dolog kivihetésének mikéntjéhez fognék, felteszem ezt a kérdést : kinek felsőbbsége alatt állanak az eddigi tanyai iskolák, és ki vallja magáénak ezen künnlakó népet? Ha az egyház, akkor tartsa szent kötelességének az egyház, ezen híveinek szellemi táplálékáról is gondoskodni. Ha azonban az egyház leveszi a kezét rólok vagy legalább csökönyös lesz irányokban, és csak a jelenlegi helyzetben hagyja őket, igen valószínű, sőt hiszem is, hogy a kormány felfogja őket karolni, és előbb-utóbbis államiakká fogja ezen iskolákat tenni. Ezen állításomat azon körülmény által látom erősítve, hogy a múlt őszszel a megyei tanfelügyelő úr ezen iskolákat szemügyre vette, s azokról, mint igen szomorú és tűrhetetlen állapotban levőkről nyilatkozott. Azonban sokkal hajlandóbb vagyok hinni azt, hogy a jogaira féltékeny egyház, ha veszélyben látja azon fölényt, melyet eddig ezen iskolák felett gyakorolt, sietni fog a dolgon segíteni, és iskoláit az államnak adni nem fogja. Szerintem az ezen iskolákról való gondoskodás csakugyan az egyházat illeti, már azért is, mert ezen iskolákban a vallástanítás elkerülhetlen tantárgy lenne, nem lévén alkalmuk az illető tanulóknak más úton a vallásoktatásban részt vehetni. — De meg az egyháznak van annyi jövedelme és fekvősége, hogy ha azt czélszerüen és lelkiismeretesen kezeli, a tanyai iskolákat minden nagyobb megerőltetés nélkül fentarthatja. Csak példaképen hozom fel a csabai ev. egyházat : ennek van 300—350 holdnyi földje itt közel a város mellett, melyet feliből munkáltat. Cseréljen abból oly fertályos gazdákkal, kiknek földjeik körülbelül ott vannak, a hol kívánjuk, hogy a tanyai iskolák álljanak. Ott tehát már az egyház saját földjén csináltasson azután vályogot és építtessen iskolát tanítói lakkal. Azonfelül szakítson abból egy darabot házi kertnek és faiskolának. — A mi pedig a fizetést illeti, az egyház elég gazdag, telik tőle. A gondnokok, kikre az iskolai épületek javítása van bízva — tisztelet a kivételeknek, többnyire oly egyéniségek, kik akkor vélnek megfelelni hivatásuknak, ha minél több ezrest bírnak felmutatni hivataloskodásuk végeztével. Hát ez is szent kötelességük — feltéve, hogy ! pedig ez a baj megvan, a sok iskola és tanítói lakás szükséget nem szenved egyben és másban is. Ez azonban még tiszta munka; de voltak gondnokok, kik az