Evangélikus Egyház és Iskola 1883.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Két kérelem
98 ha a magyarhoni ev. egyházban a napra nézve a különféle kerületek különféle kép határoznának. Még most jó ideje van a napról beszélni. Az „Ev. egyház és Iskola" 2. száma november n-két proponálta. Ez indítványt a mi körünk elfogadta s egyúttal elhatározta, miszerint nem csak hogy e napot indítványozza a maga részéről is az egész egyházmegyére vonatkozólag, hanem ezen kedves evang. lapunkban is hozzá járuland az abban tett indítványhoz. Igenis kérjük illetékes hatóságainkat, kérjük egyházkerületeink intéző férfiait, hogy minden gyülekezeteikben a Luther-ünnepély napjául november n-ét fogadnák és rendelnék el. Sokat mesélnek túlról az ev. egyház kaleidoskop-természetéről. Mutassuk meg, hogy nálunk „in necessariis unitas!" II. Tömérdek a törvény és parancsolat, mely a házasság kötése körüli papi eljárásunkat szabályozza. Legyen ! El kell azt olvasni, kell arra vigyázni! De csak oly világosan volnának e törvények mindig szerkesztve, hogy azokat soha félre érteni ne lehetne! Hja nem csoda, négyszáz szakácsnál több főzi a levest. Se baj ! Azért minister a minister, hogy rendeletével az embert abba igazítsa. Igen ám, de az ily rendeletek is sokszor fátyol-természetüek, melyek nem fel-, hanem eltakarnak. Igy vagyunk a gyámsági törvény 113. §. 5. pontjával és az azt magyarázó 1288/81. cultusministeri rendelettel. Az a kérdés, hogy a még nem 16 éves nem árvaleány férjhez-meneteléhez szükséges-e a gyámhatósági beleegyezés? Sok pap és gyámhatóság azt mondja : „hol nincs árva, ott nincs gyámhatóság s ennélfogva nem szükséges ; és folynak az ily helyen az esketések akadály nélkül. Mások meg azt mondják: de szükséges, és a pap kéri, a gyámhatóság meg megadja a beleegyezést. De így az tovább nem mehet. A mi körünk ennélfogva azt fogja az esp. gyűlésen indítványozni, hogy ez ügyben terjesztessék fel a nm. ministeriumhoz kérelem, egy ujabb egészen világos rendelet iránt. Vajha méltóságos főfelügyelőnk — még mielőtt a különféle gyűlési retortákon keresztül ezen kérelem ő hozzá is eljuthat — véletlenül elolvasná ezen fohászunkat s brevi manu bekopogtatna a minister ő nagyméltóságához s mondaná neki : „Kegyelmes uram, segíts néhány világos sorral szegény papjainkon s adj ki egy világos rendeletet, mely nékik határozottan megmondja, hogy ha annak a 16 évét még be nem töltött leánynak szülei élnek, tehát árvaságról szó sem lehet, kell-e esketéséhez akkor is gyámhatósági beleegyezés vagy sem? Guggenberger , értekezleti jegyyő. KÜLFÖLD. Vallás, politika, egyetem s a centrumpárt Németországban. A halle-wittenbergi egyetem theol. fakultása derék tanártestületének kebeléből legújabban máris több felfegyverkezett harczos lépett az egyházpolitikai harczok küzdterére. Schlottmann Konstantin „Erasmus redivivus" czímű művében tiltakozott a centrumpárt ultramontán túlkapásai s rágalmai ellen, s a német lelkiismeret nevében vivott harczában ismertette a romanismus, papismus s curialismus rendszerét, mely a vaticanum által jutott egyeduralomra, és jogosan nevezhető vaticanismusnak; egyszersmind szivére köti a protestánsoknak, hogy a vaticanismus nem kormányrendeletek, hanem csak az evangéliom s vallásos lelkiismeret fegyverével és hatalmával győzhető le igazán! Beyschlag W. a „Deutsch-Evang. Blätter" tudós szerkesztője a porosz tartományegyházi evangéliomi egyesület mult évi berlini közgyűlésén meggyőzően mutatta ki: mivel tartozik az evangéliomi keresztyén, Ró m á v al sz e mb e n, egyházának és hazájának; s ugyancsak e derék tanárom az „ó katholicismus"-ról szóló védiratatában ajánlja az evangéliomi protestáns német népnek s tudós világnak a modern pápai romanismussal szemben az evangéliomi szellemű katholicismust, melynek világtörténeti jelentősége kétségbe vonhatatlan. Mert szükséges egy a vaticanismust belülről kifelé legyőző vallásos mozgalom, s „egy vallásos reform a német kath. népben", s oly reformnak hathatósan útját egyengetni kétségkivül világtörténelmi hivatása az ó katholicismusnak, mint olyannak, mely a lelkiismeret nevében tiltakozik az egyház leigázása, mondjuk romanizálása ellen. Ismeretes Köstlin Gy., Luther élete megirójának harcza az ultramontán törnénetirással Janssen J. majnai frankfurti tanár személyében; s mint hivatott kritikus, a reformátió korának s Luther életének történésze erélyesen czáfolja a fentebb említett történetírásnak lényegét s tendencziáját. Mind ezen művekhez méltán sorozható Jacobi J. L. tanárnak e napokban megjelent röpirata*), mely most a német tudós világban s a sajtóban prot. és kath. részről egyaránt élénk érdeklődés s megvitatás tárgya. A mindinkább növekedő romanismussal s annak a protestantismus iránt folyton táplált mély gyűlöletével szemben szükségünk van Jacobi szerint az evangéliom szellemében és vezérlete mellett polemikus eljárásra. És méltán ! mert — hiszen arra inti a tudós harczosokat maga az egyetem, melynek neve nem csak Halle, de Wittenberg is. Említett müvében szerző kifejti álláspontját, mely távol van attól, mintha a kath. egyháznak ellensége volna. Elismeri gazdag örökségét keresztyén jámborság-, erkölcsi rend- és tudományos ismeretekben, melylyel a kath. egyház még ma is, a modern pápai intézmények daczára is, rendelkezik. A mit Jacobi megtámad, az csoportosulása azon számtalan károk, tévelyek és ellenségeskedéseknek, melyek a jelent oly annyira elárasztják. Kimutatja, hogy az egyházpolitikai harcznak oka főleg a pápai csalhatatlanság proclamálásában és a centrumpárt oppositiójának mozgóvá tevésében a német egységes birodalom ellen, keresendő. Mióta IX. Pius a politikai túlkapásokat pápai legfőbb követeléseihez számította, azóta a régi nagyravágyás újra fölüti fejét. A könnyen ingerelhető gyanakodó, türelmetlen, kevésbé megfontoltan cselekvő Piust, kinél a *) Streiflichter auf Religion, Politik und Universitäten der Centrumspartei. Eine Streitschrift von Dr. J. L. Jacobi, o. Professor der Theologie an der Universität Halle-Wittenberg. Halle 1883.
