Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Vegyesek - Adakozások Luther életrajzára

99 tántoríthatatlan állhatatosság helyébe a korlátolt önhitt­ség lépett, XIII. Leo követte, ki kevesebb gyanako­dással, de mégis habozva és kétértelmûleg, ugyanazon czélokat követi. Epen Leo pápa, a „békeszerető", ki elődjét képzettségben s tapasztalatokban jóval múlja felül, képviseli ma is azt a rendszert, mely ellene van a higgadtságnak, mérsékletnek és békülékeny szellem­nek. Aquinói Tamásnak patrónussá emelése az iskolák és egyetemek fölé, világosan mutatja jelét azon törek­véseknek, melyek a pápának egyház és állam fölötti hatalmában öszpontosulnak. A közeli harczias idők bonyodalmainak bölcs előrelátásában, melyekben a pápa Francziaország szövetségeseként tűnik fel, Olaszország vagy a német birodalom ellen, Némethonban a testén ejtett seb gyógyítatlanul hagyatik, a benső czivódás élesztetik, a politikai pártoskodás támogattatik, s a kath. nép körében az ultramontán sajtó — „Germania" — által fanatizálva azon balhiedelem kezd terjedni, hogy a római pápa a béke hozója és egyedüli biztosítója, a császár és a kormány ellenben üldözője és elnyomója az egyedelüdvözítö kath. egyháznak. Ha a májusi törvények ki nem adattak volna, mégis szükségessé válnának azok a dolgok ily állása mellett az állami védelem szempontjából, s ha azokat ma el is törölnék, néhány év múlva újból kellene azokat meghozni. Azok, kik belefáradtak a harczba, mert félre­ismerik vagy egyáltalában nem ismerik az ellentéte­ket; kik mindkét egyházat becsülik s a német biro­dalmi egységnek hü követői, szokják meg e gondolatot, hogy e harcznak befejezését nem élik meg. Még el nem közelgett az ellentétek kiegyenlítésének országa. Azon, a római táborban már többször ismételt és annyira hangsúlyozott rágalmat, mintha a reformátió forradalom s a revolutiók saűlőanyja volna, annak ki­mutatásával utasítja vissza Jacobi, hogy a középkorban a revolutiók egész sora csaknem kizárólag a pápák tör­ténetéhez íöződik. Ök voltak előidézői és élesztői a po­litikai zavargásoknak. A pápa és a klérus újabban a mi napjainkban sem volt képes a különben igazán ka­tholikus ir népet azon vértettek elkövetésétől vissza­tartani, melyeknek néhány év óta tanúi vagyunk; de nem is volt szándékában azt tenni. Jellemzően rajzolja Jacobi tanárom azon néhány püspök martyriumát, kik néhány mérföldnyire zarándo­koltak a német határon túl, hogy aztán, mint pader­borni Márton, büszke öntudattal a diokletiankorabeli vértanúkhoz sorozzák magukat. Alacoque Mária és Labre József*) szenttéavatása szenyfoltta a modern pápaságnak. Nem a bejelentés kötelezettsége, hanem az új pogányság, e római jezsuita méreg, oly állapotokat teremt a német nép körében, melyek égbekiáltók. A nép vezetői katholicismusukat keresztyénségnek nevezik, de a mit alatta értenek, az nem egyéb, mint elhalmozása a ke­resztyénségnek babonával, mágiával és mammontiszte­lettel; beszélnek szabadságról is, s értenék alatta vak engedelmességet s szolgai alárendeltséget Róma iránt, mely már félezredév óta más keresztyénséget úgy szól­ván nem ismer. *) „Rohsinnliches Frauenzimmer u. schmutziger bettelnder Mönch." Legutolsó 2 fejezetében foglalkozik a tudós szerző azon vádak- és rágalmakkal is, melyeket nem rég Reichensperger centrumpárti képviselő a német biro­dalmi gyűlésen a szabad prot. egyetemek ellen emelt; és azon kath. eszménynyel, mely egy „Zukunftsuniver­sität"-ben öszpontosul. Az egyéni derékségre, öntevé­kenységre, szabad gondolkodásra, önálló ítéletre s az igazságnak szeretetére való nevelés : a német szellem ezen forrásai ellen intézi a római szellem gyűlöletét, mert csak uralmat és szolgai szellemet ismer. A szabad egyetemmé, ezen kath. ideállá alakított ermelandi semi­narium tán Krements püspök felügyelete alatt előre­láthatólag oly irodalmi tevékenységet fejtene ki, mint az nevezett püspöknek egyik könyvében mutatkozik, mely Jézus élettörténetének egyes mozzanatait a pápák intézkedéseivel oly módon hozza összefüggésbe, hogy csakis gyermekies játéknak vagy legjobb esetben blasphémikus hizelgésnek tűnhetik föl. Oly jövendő­beli egyetemen valamely nagy munkásság tervszerű kifejtése czéljából különös eszközök is vannak kilátás­ban : „Több tanuló közvetlenül a vizsgák előtt azon figyelemreméltó fogással élve, hogy tollát a lourdesi csodaforrásba merítette, szerencsésen átment; többen közülök még különös kitüntetéssel is, és pedig épen azon munkák alapján, melyek olyan tollal Írattak meg." — „Ha gyűlölném a kath. egyházat", mondja befeje­zésül Jacobi, „kívánnék neki oly szabad egyetemet; de mert Németországot, közös hazánkat, szeretem, hiszem, hogy meg lesz tőle kiméivé." Halle, 1883. junius i-én. Szlávik Mátyás. YEGYSSSK. — Azon tisztelt olvasóink, kiknek előfizetése a folyó negyedév végével lejár, előfizetésök megújítására, a hátramaradtak pedig hátralékaik beküldésére tisztelettel felkéretnek. — Luther születésének négyszázas évfordulója alkalmából tervezett, s evangelikus magyar népünk épülésére szánt életrajza nyomatási s kiadási költ­ségeinek fedezésére adakoztak: Alsó-nógrádi evang. papi értekezlet . 10 frt — kr. Eddigi gyüjtésünk 70 „ 25 „ Összeg: 80 frt 25 kr. Bármi csekély összeget szívesen fogadunk, s e helyütt nyugtázzuk. — Főtiszt, dr. Geduly Lajos, superintendens úr, nagy mértékben megrongált egészségének helyreállítása vé­gett, f. hó 12-én Karlsbadba utazott. — Kisérje az Ur s hozza vissza teljes egészségben! — Az egyetemes egyház theolog. akadémiáján Pozsony­ban a hit tanj elölti vizsgálatok tartattak jún. 4—g-ig; a colloquálás jún. 10—28-ig; az alapvizsgálatok jún. 21—28-ig. — Az alapvizsgálat tárgyai: theol. en­cyklopaedia, egyháztörténet, bölcsészet története, vallás­történet, metaphysika, neveléstan, héber nyelv, tót vagy német nyelv. — Június 17-dikén a tanári kar és a theologiai akadémia polgárai az Úr aszt alához járul­nak. — A tanév bezáratik június 28-kán. — A pozsonyi ág. hitv. ev. lyceum f. é. jun. 12-én szép ünnepet ült. Michaelis Vilmos, ez idő szerint igazgató tanár, 1853. jun. 12-én foglalta el tanári székét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom