Esztergom és Vidéke, 2007

2007-01-13 / 1-2. szám

2007. január 13. Esztergom és Vidéke 3 Történet Esztergomból Az ilyen, és az ehhez hasonló történetek miatt mondták a szakértők, hogy az esztergomi Vaszary Kolos Kórháznak a kiemelt intézmények között a helye. Az ilyen, és az ehhez hasonló történetek után döntött a magyar Parlament (a kormánypártok), hogy az esztergomi Vaszary Kolos Kórháznak nincs helye a kiemelt intézmények között. Kórházunk főigazgatója dr. Sólyom Olimpia, és Sebészeti Osztályának vezetője, Jankovich Mihály a következő levelet kapta még a nyár folyamán: Tisztelt Főigazgató Főorvos Asszony! A közelmúltban az Ön által vezetett kórházban történt eset kapcsán, és a legtöbb, Esztergomban dolgozó japán munkavállalót foglalkoztató cég vezetőjeként - írom levelem, amelyben szeretném kifejezni cégem és a magam nevében őszinte köszönetünket és hálánkat mindazért az áldozatkész és a legmagasabb szintű szakmai munkáért, amellyel megmentették Takhasi MITSURI úr életét. Fenti japán mérnök - a Diamond Electric Kft. egyik vezetője életveszélyes állapotban került be egy szombati napon a Dr. Jankovich Mihály főorvos úr által vezetett osztályra, ahol - a főorvos úr szabadságát megszakítva - azonnal megoperálta. A közel 9 órás műtét, majd az azt követő két további sebészi beavatkozás eredményeként Mitsuri úr a közelmúltban repülővel hazatérhetett Japánba. Igen fontosnak tartom kiemelni, hogy a japán úr hazaérkezését követően a japán sebészi konzílium is őszinte csodálatát és elismerését fejezte ki a Dr. Jankovich Mihály főorvos úr vezette magyar orvoscsapat professzionális, a legmagasabb szakmai ismereteket eredményesen alkalmazó munkájuk láttán. Kérem, hogy a kórház vezetése nevében is tolmácsolja Jankovich professzor úrnak szívből jövő köszönetünket. Kívánunk neki további sikereket és igen jó egészséget! Üdvözlettel és köszönettel: Dr. Fórián István, vezérigazgató-helyettes, Magyar Suzuki Corporation Most Jankovich főorvos urat kérdeztem meg: hogyan emlékszik a történtekre? - Nagyon megtisztelő a levél, de néhány dolgot szeretnék elmagyarázni, korrigálni. A mi munkánk csapatjáték. A Diamond Elektric Kft. mérnökét egy vasárnap délelőtt hozták be sokkos állapotban, aorta aneurizma rupturával. Ennek a betegségnek a halálozása 90 százalékos. Fantasztikus gyorsasággal sokktalanították az aneszteziológus segítségével és a fiatal ügyeletes orvos engem hívott be, mint készenlétist. Mivel nem vagyok érsebész, Ungár főorvost is megpróbálták elérni, de ő nem tartózkodott Esztergomban. Horánszky doktort, osztályunk másik nemrég szakvizsgázott érsebészét, felesége hívta be, aki az aneszteziológus ügyeletes volt. Három gyermekével érkezett a kollega, akiket leültettek az orvosiba és elkezdtük az operációt. A műtét több mint hat órán keresztül tartott. Feltártuk az aneurizma zsákot és a szétrepedt részt egy dacron protézissel pótoltuk. A műtét után a beteg az Intenzív Osztályra került. Később szövődmények láncolata alakult ki. Összességében 17 napig volt lélegeztető gépen részben kómás, részben altatott állapotban. El lehet képzelni mennyi munka hárult az Intenzív Osztályra, hogy a beteget életben tartsák. Szeptikus szövődmény miatt ismételt műtétre is sor került. A vastagbél egy szakaszának elhalását észleltük, ezt rezekálni kellett. Végül a beteg állapota fokozatosan javulni kezdett. Több mint 2 hónapot töltött kórházunkban és csodával határos módon talpra állt, tudata visszatért. A cég japán és magyar vezetése együttesen látogatott meg minket és megköszönték munkánkat. A beteg 1-2 heti magyarországi rehabilitáció után, angol zárójelentésével hagyta el hazánkat. Visszajelzésekből tudtuk meg, hogy Japánban bekerült az osakai sebészeti klinikára, ahol nem akarták elhinni a zárójelentésen leírt műtéteket és diagnózisokat. Nagy nehezen megtalálták a térképen Magyarországot, azon belül Esztergomot. Hihetetlennek tűnt Osakában, hogy egy ilyen „kis helyen" mindezt meglehet tenni. Tudomásom szerint egésztest CT vizsgálatot végeztek, és jól láthatták a dacron protézist és bélrezekciót. A japán nagykövetségen és a Suzukin keresztül köszönték meg kórházunknak és bizonyos fokig érdemtelenül nekem a gyógyítást. A levelet természetesen felolvastam a kollegáimnak, és most örülök neki, hogy ezen eset és az újév alkalmából is köszönetet mondhatok mindazoknak, akik a sebészet munkáját nap-mint nap támogatják. Ez a kórház egy csodálatos hely, kitűnő csapat alakult itt ki. Ismételten meg kell állapítanom, hogy jó helyre jöttem annak idején. Jó hallani, az egész országot járva az Esztergom felé áradó elismeréseket. Sajnos, az elmúlt időszakban ennek hozadékát nem tapasztaltuk. Néhány napja volt a Sebész Kollégium ülése, ahol a kollegák értehetetlenségüknek adtak hangot, hogy a Vaszary Kolos Kórház nem lett kiemelt intézmény. U.i. Molnár Lajos egészségügyi miniszter is - államtitkára által aláírt - levélben fejezte ki elismerését az eset kapcsán. Kár, hogy amikor kórházunk leminősítését terjesztette a kormánya elé, már nem emlékezett erre az esetre. O. L. dr. 1902. január 6.: Felavatják a Kolos Korházat Hatalmas tömeg lepte el a Kolos Kórházat 1902. január 6-án. Ekkorra időzítették a hivatalos felavatási ünnepséget. Tekintettel arra, hogy a legfőbb adományozó és névadó Vaszary Kolossal nem sikerült időpontot egyeztetni, a Kórházépítő Bizottság úgy döntött, hogy egy későbbi időpontban O Eminenciájának részvételével egy zárókő letételi ünnepséget is szerveznek majd. A felavatási ünnepség különösebb látványosság nélkül zajlott le. Tíz órára érkeztek meg a meghívott vendégek és először a kórház kápolnájában Boltizár József püspök, érseki helynök megáldotta a kápolnát, majd csendes misét mondott. A mise után a püspök és a vendégek, akik között az alispán, a polgármester és a város számos vezetője és egyházi előkelősége is megjelent, átmentek a sebészet épületébe, ahol a Kórházépítő Bizottság nevében dr. Walter Gyula mondott beszédet. Ebből idézünk most néhány gondolatot: „Méltóságos és Főtisztelendő Püspök és Érseki Helynök Úr! Mélyen tisztelt Közönség! Hetven éve csaknem, hogy városunkban, az újabb időben Helischer József 1833-ban először pendítette meg a kórházépítés eszméjét. Lankadatlan fáradozásának köszönhető, hogy az áldásos intézmény 1838-ban 10 beteg számára, vagy mint az idevonatkozó feljegyzésekben olvasható, 10 "nyoszolyával" ellátva megnyittatott. Az ugyanezen évben pusztító árvíz hullámai azonban a kórházat, vagy hogy korhű kifejezéssel éljek 'az ispita' épületét sem kímélték meg. Java részében új építkezés vált szükségessé. A munkálatok azonban anyagi erő hiányában igen lassan haladtak. A kórház csak 1844-ben lőn rendeltetésének átadható. Jól lehet a város ezen idő óta mindent elkövetett, hogy kórházát az igényeknek megfelelővé tegye, mindazonáltal évtizedek óta érezte már, hogy a haladó kor kívánalmait a régi szűk épület kielégíteni nem képes. A tudomány vívmányai, az egészségügy fejlettebb követelményei, a város és a megye érdekei folyton sürgették, hogy nagyobb szabású, korszerűleg berendezett kórház emeltessék. Az a lelkesedés, amely honunk elfoglalásának ezredik évfordulóját méltó emlékekkel megörökíteni törekedett, döntött a kórház sorsa felett. Közóhajtássá lőn, hogy hazafias felbuzdulásunk maradandó bizonyítékául az új kórház megalkotása választassák. Nemes szándékát azonban alig valósíthatta volna meg városunk, ha terve kivitelének záloga gyanánt ő Eminenciája, a bíboros hercegprímás nagylelkűsége az építés költségeire 50 000 koronát felajánlani nem kegyeskedik. Dicső példáját, amelyet hálás kegyelettel fognak őrizni mindig a város évkönyvei, lelkesen követte a helybeli Takarékpénztár, amelynek t. igazgatósága 40 000 koronát áldozott az emberbaráti szeretet oltárára. Csakhamar hosszú sora keletkezett a nemeslelkű adakozóknak, akiknek bőkezűsége közel 200 000 koronára emelte az adományok összegét. A csaknem páratlan áldozatkészség lehetővé tette, hogy az új kórház építése a város által felajánlott e szép területen, ifj. Bobula János műépítő tervei szerint, Thiefenthal Gyula mérnök felügyelete alatt. Pfalcz József vállalkozó által 1900. évi július 17-én kezdetét vegye. Az építkezés, amelynek érdekében a kiküldött bizottság 62 ülést tartott, másfél évi szorgalmas munka után 1901. december 12-én befejeztetett és a kórház a bizottság által átvétetett. Hogy az épület rendeltetésének minél jobban megfelelhessen, mint látni méltóztatnak, az úgynevezett pavillon-rendszerben készült. A telep 8 kisebb-nagyobb épületében 104 helyiség található, amelyek közül 62 a betegek elhelyezésére, 42 pedig azok céljára szolgál, akiknek feladatát a kórház rendeltetésének megvalósítása képezi. Az építés és felszerelés költségei mintegy 280 (azaz kétszáznyolcvan) ezer koronára tehetők. Az összeg kétségkívül nagy. Nagyok lesznek azonban azok az áldások is, amelyek - a kórház kedvező fekvése, egészséges levegője és célszerű berendezése mellett - e kiadások nyomában fakadni fognak. Nemcsak áldásokat fognak azonban e falak árasztani, hanem hirdetni fogják azt a fenkölt gondolkodást, azt a nemes emberbaráti érzületet is, amely nem riad vissza az áldozatoktól, ha azokat magasabb érdekek sürgetik. Hirdetni és biztosítani fogják időn és enyészeten át a nagylelkű adományozók nemes tettei iránt azt a fogyatkozást nem engedő hálát és elévülhetetlen köszönetet, amelyet a bőkezű jótevők előtt a legkésőbbi unokák nevében is hangoztatni szerencsés vagyok. " Dr. Walter Gyula szavai után Vimmer Imre polgármester szólt az egybegyűltekhez: „Méltóságos és Főtisztelendő Apát, Praelátus úr, igen tisztelt Közönség! E város, mely tekintélyes vagyona mellett is szegény, mert feladatai alatt görnyedez, hivatalos minőségében nem sokkal többet adhatott az alkotás művének hű vezetésénél, ha mégis ily tekintélyes menhelyet bírt emelni szenvedő polgárainak és vidékének, azért tehette, mert megtalálta a szeretet kulcsát pártfogói és közönsége szívéhez, ezer, száz vagy néhány tégla árával járult a nagy adakozók ezreihez és tízezreihez, aki többet nem adhatott, vigasztaló bizonyítékául annak, hogy a szeretet szelíd lánca átvonul az egész társadalmon s megnemesíti annak egyetemét. A gazdag és szegény eggyé lettek a szeretetben és eggyé lesznek azok hálájában, akinek szeretetüket szentelték - a szenvedőkében. Az általános egyenlőség e földön ábránd, mely megtörik az emberi viszonyok és dolgok elenyészhetetlen különbözőségén, s nem azok az emberiség nagyobb barátai, kik elérhetetlen álomképeket tehetetlenül kergetnek, hanem akik egyenlővé tudnak lenni a szenvedők szeretetében és megosztják velük Isten adományait. Nagy jótevők és irgalmas adakozók, kik nélkül a szeretet ünnepét ma itt nem ülhetnénk, ti megértettétek és felfogtátok, mi legnagyobb jót tehetek felebarátaitokkal. Átveszem városom nevében és ennek hű gondozására a szeretet és irgalom e hajlékát Méltóságod kezeiből, kinek ajkai által az építés felügyeletére felkért bizottság legméltóbban nyilatkozott meg: mert a bizottság fáradhatatlan hű törekvéseinek élén Méltóságod, mint annak jeles elnöke elöljárt a buzgóságban, mely lelküket a szent célért hevítette. És ha méltó és igazságos, hogy ez alkalommal is hálásan emlékezzünk meg e kórház magas védnöke, a főmagasságú Bíboros Herczegprimás kegyes bőkezűsége mellett mindazokról a kegyes adakozókról és jótevőkről, kiknek áldott nevei e kórház alapkövében megörökítve vannak, s előcsarnokában is aranybetűkkel lesznek kőbe vésve: Ezen sikerek igen tisztelt közkórházi Igazgató Főorvos úr, az ön tevékenységével fognak szoros viszonylatban állani, akinek vezető kezeire új intézetünket városom közönsége nevében ezennel átadom. Tudománya és eddigi működése a bizalom erős alapjait rakták le, melyből további megnyugtató várakozásunk, annál erősebb hajtásai sarjadoznak, mely fiatal tettereje és becsvágyának ezen nagyobb és a haladás modern igényeinek megfelelőbb új kórház, melynek létrejöttén Igazgató Főorvos Úr is lankadatlan ügyszeretettel fáradozott az eddiginél háládatosabb működési eredményt fog szolgálni. Adjon Isten Önnek hozzá való erőt, egészséget és kitartó tudásszomjat, melynek legszebb zománca legyen mindenkor az, ami a kórház létrehozása körül közös törekvéseinknek is éltető rúgója, igazolása, kezdő és végoka volt - a soha nem szűnő és nem lankadó emberszeretet, melynek ezen művében kérjük az Ég áldását..." Dr. Gönczy Béla kórházigazgató főorvos meghatódottan mondott köszönetet a polgármester beszéde után és biztosította a jelenlevőket, hogy az új kórház be fogja tölteni hivatását. Az ünnepség után a jelenlevők bejárhatták a kórház teljes területét és mindenki elismerőleg nyilatkozott a látottakról. 105 évvel ezelőtt megindult tehát a munka az új közkórházban. Osvai László dr. (ekor-lap.hu)