Esztergom és Vidéke, 2006
2006-08-17 / 34-35. szám - 2006-08-24 / 34-35. szám
4 Esztergom és Vidéke 2006. szeptember 14. Szent István Ünnepén * Agusztus 18., 15 óra: Ehengeni Nagyzenekar * Augusztus 18., 16 óra: Igricek * Augusztus 18., 16 óra: Szent István király * Augusztus 18., 17.30 óra: Tűzkarikák * Augusztus 18., 19.30 óra: JAZZTERGOM záró gála * Augusztus 18., 22 óra: Ghymes * Augusztus 19., 15 óra: Ehengeni Nagyzenekar fúvós térzenéje * Augusztus 19., 16 óra: Holló Együttes-Vásárfia * Augusztus 19., 17 óra: Tálea : reneszánsz világzene * Augusztus 19., 18 óra: Gneznio-i Tánccsoport * Augusztus 19.,19.30 óra: Besenyő Blues Band * Augusztus 19., 20 óra: Tűzijáték-hajó: HOT JAZZ BAND * Augusztus 20., 10 óra: Szerényi quartett: í yA magyarok symphoniájá * Augusztus 20., 11 óra: Gneznio-i Tánccsoport * Augusztus 20., 12 óra: Vaddisznóragu Bakócz érsek úr kedvére * Augusztus 20., 13 óra: Aranysólyom Lovagrend: lovagi torna * Augusztus 20., 14 óra: Ünnepélyes középkori felvonulás * Augusztus 20., 15 óra: Fresco Ballo - Zászlódobálók * Augusztus 20., 16 óra: Megyersarja Lovas Egyesület * Augusztus 20., 17 óra: Csillagszemű Táncegyüttes - Honfoglalás * Augusztus 20., 18 óra: Fuszulyka mesejátszókör * Augusztus 20., 19 óra: Malek Andrea és zenekara Feke Pál esete Dobó Katalinnal A Sz en t Istvá n-d íj átadá sa Az elmúlt vasárnap idő előtt érkeztem. A legutóbbi várszínházi látogatásom után kénytelen voltam levonni a kézenfekvő tanulságot: amennyiben nem akarok teljesen periférikus helyre szorulni, időben kell elfoglalnom a megfelelő ülőhelyet. A fahídon átkelve azonban gyanús csend fogadott, annak ellenére, hogy nagyon szép este szállott alá. Már-már visszafordultam, amikor egy fehér papirost pillantottam meg a bejárat rácsára erősítve. Nem, nem a Zöldház felé vettem az irányt, hanem a Dobó Katalin Gimnáziumba. Lélekszakadva ugyan nem, de azért sietősre fogtam; fel a lépcsőn, le a dombon, és sikerült időben megérkezni. Az előtérben (a frissen megjelent szólólemez mellé) akár Feke Pál feliratú pólót is vehettem volna, de megfelelően voltam öltözve, így azon az estén nem éltem a lehetőséggel. Nem így a nézőtér jobb oldali „karzatán" ülő fiatal lányok, akik jól látható izgalommal várták kedvencük színre lépését, amire azonban mégjó negyedórát kellett várni. A közönség csak alig néhány széket hagyott üresen, ami részben annak is köszönhető volt, hogy az előző nap is mára került, így a szombati publikum a vasárnapit gyarapította, legalábbis ez derült ki Horányi László rögtönzött felméréséből. Aztán már csak néhány bemelegítő akkord, és kezdetét veszi Feke Pál („a különleges hangú musical színész") esztergomi lemezbemutató koncertje. Az énekes azonban a zene mellett mindjárt humorát is szeretné megcsillogtatni, és bámulatos asszociációs ugrásokkal a Dobó szócskából, a Bodón keresztül, egészen Kozsóig jut el. (A másfajta tréfák kedvelőinek ott van még a L'art pour l'art.) A „A zene által percekre bepillanthatunk a végtelenbe." Thomas Carlyle gondolatát juttathatta eszébe az augusztus 11-ei várszínházi koncert azoknak, akik Lajkó Félix ördögien pontos, átszellemült játékát hallhatták akkor. A színpadon csak a hegedű virtuóz, a vele teljes összhangban játszó zenészek (Brasnyó Antal brácsa, Kurina „Vörös" Ferenc nagybőgő), valamint a pódium szélén pár elkésett érdeklődő volt látható - legalábbis a publikum számára: a zenekar ugyanis teljes mértékben az előadással, a zenével volt elfoglalva. (Olyannyira, hogy a számokat követő tapsért járó egyszavas köszönet-nyilvánításra sem került sor.) Lajkó Félix maga csak egy-egy félszeg pillantást vetett az első sorban ülőkre, de azt is csak a meghajláskor. Játék közben vagy csukott szemmel, vagy a zenésztársakat irányítva koncentrált az előadó, s ebből a lelkiállapotából egyik húrja elszakadása és az azt követő rövid kényszerszünet sem zökkentette ki. Lajkó szófukarságának tavaly már főszerep azonban ma mégis a dallamoké, amelyről három gitár, két billentyű, szaxofon, pásztorfurulya, no meg persze dobok gondoskodnak. A szólóének mellé természetesen vokál is jár, de a négy hangból ma estére csupán három jutott. Tényleg szép hangja van Feke Pálnak, így ismét élvezhettük néhány ismert musical, rockopera slágereit: Hair (Berger dala), Rómeó és Júlia, Hotel Menthol, István, a király, Valahol Európában stb. Kiemelést érdemel a Jézus Krisztus Szupersztárból vett részlet (a gecsemáné-kerti jelenet); valóban gyönyörűen adta elő, vastapsot kapott érte. Az előadó egy kedves vendéget is hozott magával Jónás Andrea személyében, aki két dalban is segítségére volt. A Diótörő és Egérkirály azonban meglehetős fülsértőre sikerült, köszönhetően a hibás hangtechnikai beállításnak, amit a következő dalban sikerült helyreállítani. A műsorfüzet látványos koncertet ígért, ami alatt manapság pazar fénytechnikai megoldásokat ért az ember, de annak igencsak szűkében voltunk. Egy nyolcvanas évekbeli Első Emelet koncert a Tökházban ennél már többre volt képes. Ne felejtsük el azonban, hogy a helyszínt ezúttal a kényszer választotta, és így is elég nagy munka lehetett a szükséges eszközöket néhány röpke óra alatt áttelepíteni. Fények ide, fények oda tehát, egészében véve színvonalas előadást kapott a közönség, és ha nem is kellett biztonsági embereknek eltávolítani a nézőket a színpadról, mindenkinek jó kikapcsolódást nyújthatott. Az előadók nem is úszták meg a ráadást. Filemon közvetlen fültanúja volt az esztergomi nagyérdemű, amikor rövid játékidő után a vastaps ellenére, ráadásszám nélkül távozott a Mindszenty téri nagyszínpadról. Akkor egy párkányi koncert beszűrődő hangjai zavarták az előadást, ami a zenésznek és közönségének egyaránt kellemetlen perceket szerzett. A Várszínház zártabb közegében most emberközelből láthattuk és hallhattuk Lajkó Félix lenyűgözően bravúros játékát. Megfigyelhettük, mennyire összpontosít, mennyire együtt él a zenével - és csak azzal. Most a jórészt fiatalokból álló, zsúfoltan elhelyezkedő közönség kitartó vastapsa alatt bár összecsomagolt, egyetlen ráadásszám erejéig még visszatért a színpadra. A mesteri koncertet egy esztergomi, szintén népzenei gyökerű világzenét játszó fiatal együttes, a Club Era zenekar rövid fellépése előzte meg. E momentumért a köszönet a rendezvény szervezőit és Lajkó Félixet illeti, hogy lehetőséget adtak a helyi tehetségek meghallgatására is. (-ffy) Magnófelvételről játszott puskalövéssel és Mindszenty József hercegprímás 1956-os kiszabadításakor mondott szózatával kezdődött az idei Szent István-díj átadási ünnepsége (a hagyományos szentmise után) a katolikus főpapról elnevezett általános iskola tornatermében. Koditek Pál, a Kulturális, Idegenforgalmi és Sport Bizottság elnöke ugyancsak Mindszenty gondolatait idézte az ellenállás és a helytállás fontosságáról, majd köszöntötte a megjelent kiemelkedő vendégeket. Az eseményt ugyanis dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula labdarúgó olimpikonok, a legendás Aranycsapat tagjai, Hegedűs László író, 56-os szabadságharcos, Melocco Miklós szobrászművész, Szekeres József, a Rosenberg Hungária Kft. igazgatója, Meggyes Tamás polgármester is megtisztelte jelenlétével. Rajtuk kívül külön színfoltot képeztek a Bartról érkezett kurtaszoknyás menyecskék. Ferenc Éva énekesnő verses-énekes előadása után hirdették ki a díj kuratóriumának döntését, mely szerint Wittner Mária, 56-os szabadságharcos kapta ez évben a legtöbb szavazatot. Koltay Gábor filmrendező laudációjában szólt a meghurcolt, de hitüktől meg nem fosztott forradalmárok bátorságáról, akaratáról, Wittner Mária hősies küzdelméről az igazság érdekében, az emlékezés fontosságáról, végül megköszönte a díjazott életét, kiállását. Tóth Sándor, József Attila-díjas költő Magyar zsoltár című versének felolvasása, majd Nagy János operaénekes szereplése (a Hazám, hazám című dalt adta elő) után került sor a Szent István-díj átadására. Ezt idén is Bihari Antal alapítványtevő, a szobrocskával járó oklevelet Prokopp Mária professzor nyújtotta át (fotónkon). Ezt követően Wittner Mária lépett a mikrofonhoz, aki a megalázott halottak emlékét, a múlt megvédésének kötelezettségét emelte ki, majd a Kísért a múlt című verse elszavalásával fejezte be gondolatmenetét. Az est hátralévő részében Végvári Vazul ferences szerzetes, 56os forradalmár levelét és üzenetét olvasták fel, továbbá egy bejelentés keretében elhangzott, hogy az idei Szent István-díjra történő szavazás során a második legtöbb szavazatot az ünnepségen is megjelent Hegedűs László kapta. Miután Prokopp Mária ismertette a jövő évi odaítélés fő szempontját (erős jellemek, példaképek), a magyar, a székely himnuszok, valamint a Boldogasszony, anyánk kezdetű népének eléneklésével ért véget a nagy érdeklődéssel kísért rendezvény. I. M. Kísérlet mérsékelt sikerrel Alig félház fogadta augusztus negyedikén az esztergomi Várszínházban Fehér Ferencet és Gergye Krisztiánt, a két tánc- és mozgásművészt, akik teljesen újszerű, néhol sokkoló, máshol obszcén, ám rendkívül érdekes előadásokkal igyekeztek kizökkenteni nézőiket megszokott életdimenzióikból. A három különálló tánc-, vagyis inkább mozgásprodukció a Várszínház vezetősége által sem titkoltan - ahogy ezt egy héttel korábban Horányi László művészeti vezető is megosztotta ajánlójában a nézőkkel - kísérleti funkciót töltött be a szabadtéri színház repertoárjában, azaz igyekeztek lemérni azt, hogy milyen az érdeklődés mértéke egy ilyen formabontó előadás esetén, ami - valljuk be - dicséretes vállalkozás. De térjünk rá a műsorra. A három részből álló, másfél órás előadás alapvetően a (poszt)modern gépzenére, illetve a hip-hop és break stílus elemeire épült, „feltupírozva" harcművészetekből vett mozdulatokkal, míg a sokkolás és az obszcenitás eszköztárával is élt. Alapvetően performance-nak is tekinthettük Fehér Ferenc Exit és Message, illetve Gergye Krisztián Egon Shiele Hommage című előadását. A gyakran nehezen dekódolható, ám felettébb érdekes mozgásetűdök koreográfiájáért a színházi mozgástervező-koreográfus O. Caruso (Juhász Anikó), Fehér Ferenc és Gergye Krisztán voltak a „felelősek". A Finita La Commedia gyűjtőcím alá „betuszkolt" mozgásfolyam összességében furcsa vállalkozásnak tűnt, ám a művészek megmutatták közönségüknek, hogy létezik egy új(?), de mindenképpen újszerű művészeti ág, amely talán képes lehet időről időre megmutatni, feltárni a (poszt)modern, kaotikus világban élő szubjektum létproblémáit, frusztrációit, félelmeit. Azonban, amint azt már említettem a dekódolás, azaz az értelmezés gyakran falakba ütközött, amit valószínűleg sok hasonló előadás megtekintésével orvosolhatnánk ugyan, ám a kérdés még így is nyitott: akarjuk-e egyáltalán? B.G. Ehingeni zenekar és énekkar érkezik (los) Testvérvárosunkból, Ehingenből népes küldöttség érkezik a Szent István napokra. A tavalyi nagysikerű koncertsorozat után újra hallhatjuk a fúvószenekart. Újdonság lesz számunkra, hogy a Monteverdi kórus meghívására és a cserekapcsolat révén először lép az esztergomi közönség elé a Cajxtemus Frauenstimmen Ehingen. Okét is, miként a fúvószenekart egyaránt Rolf Ströbele vezényli. A vendégek autóbuszokkal érkeznek, a zenészeket a Kőrösy László Kollégiumban fogadják, az énekkarosokat pedig a főiskola kollégiumában. Augusztus 18-án délután 3 órakor térzenét adnak a Vízivárosban, az Erzsébet királyné szobránál, majd aznap este az énekkarosok Visegrádon lépnek fel. Szombaton ugyancsak 3 órakor és a Vízivárosban lesz a fúvóskoncert, az énekkar pedig a templomban 19 órakor lép fel, együtt a Monteverdi kórussal. Vezényel Rolf Ströbele és Hunyadi Zoltán. Az esztergomi német kisebbségi önkormányzat a Baross Gábor utcai székházában szombaton délután baráti találkozóra váija az ehingeni vendégeket, házigazda Mezősi Mihály elnök, dr. Hambach József testvérvárosi elnök és Kertai Mihály elnökségi tag. Természetesen a kisebbségi önkormányzat minden tagját szeretettel várják a találkozóra. Vasárnap már a kirándulás és a városnézés lesz a legfontosabb programjuk az ehingeni vendégeknek. Külön-külön autóbuszokkal utaznak a Dunakanyarba, a fővárosba. A fúvósok már visszatérően Csolnokra is ellátogatnak, ahol zene és vacsora vár rájuk. A zenészeket és énekkarosokat barátaik is elkísérik. Természetesen most is velük érkezik Wolf Zbroska, az Ehingen-Esztergom Baráti Egyesület elnöke. Folyta tódta k a zenés es ték Egy angol zenekar a Várszínház deszkáin (I. M.) Augusztus 2-án a szigetországból érkezett Millennium Crawley Concert Band and the Millennium Voices nevű együttes látogatott Esztergomba a folytatódó zenés várszínházi esték keretében. Az együttest 2000-ben, a millennium évében hívták életre reprezentatív célból, s azóta megfordult már a kontinensen Németországban és Ukrajnában is. Mostani magyarországi látogatásuk sem az első, korábban a Gyulai Kulturális Fesztiválon szerepeltek szép sikerrel. Az együttes népszerűségét jórészt azoknak a világslágereknek köszönheti, amelyeket midenütt ismerősként fogadják az ABBA, Elton John vagy a Queen dalai hazánkban ugyancsak közkedveltek. Esztergomi fellépésük így az aznap délutáni felhőszakadás ellenére is sikeres volt. Az egyenruhás együttes megmozgatta a közönséget, s a publikum jókedvűen, felhangoltan távozhatott a hűvösebb nyári estén. A Misztrál végigsöpört a Várhegyen (sms) Bár hosszas vastapsot kapott, mondhatni fergeteges sikert aratott a földközi-tengeri szél nevét viselő Misztrál együttes augusztus 9-én, mégis inkább viharosnak tűnt ez az előadás a Várszínházban. Különösen, ami az elhangzott számok igen vegyes témaválasztását és hangulatát illeti. A szellősen ülő közönség sorai is folyton dagadtak-apadtak a (szabadon?) ki-be járkáló érdeklődők miatt, de a média munkatársai ugyancsak szélvész módjára szaladtak a színpad szélére, ha fényképezni támadt kedvük. Ilyen előadás alatt és ilyen hallgatóság soraiban nagyobb (szél)csendre is vágyhattunk volna, de a közönség gyakori mozgolódása, mocorgása azt jelezte, hogy még így sem volt eléggé lekötve a figyelmük. Ezúttal ráadásul a zeneszerszámok is makacsabbnak bizonyultak a kelleténél, még több kellemetlen elemet csempészve a lassan hűlő estébe. A Misztrál együttes pedig az irodalom és a zeneművészet népszerűsítésére szövetkezett négy zenész-énekesből (Hoppál Mihály, Heinczinger Miklós, Tóbisz Tamás, Török Máté) áll, és nemes céljuk megvalósítására verseket zenésít meg, rendszeres nyári tábort, valamint művészeti kört működtet, előadásokat tart és szervez. (Ilyen állomás volt tavaly őszig városunkban az Art Café is.) A Várszínházba ezúttal egy sokszínű összeállítást mutattak be talán repertoárjuk széles voltának bizonyítására, ámde ez a témagazdagság némileg szolgáltató-zenei szintre süllyesztette az előadást. Balassi vallomásai és Dózsa György feje mellett 56-os dalcsokor és népdalok, mi több, egy Romhányi József által átformált Aiszóposz-mese is terítékre került. Balassi Bálint emlékét az előadás elején és végén ők szintén felidézték a szokásos (csak átdolgozott) strófák, s az ismert zenék által. S mert az együttest az Esztergomi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat hívta meg ez alkalommal, egy-két lengyelre fordított Balassi-művel is tisztelegtek a Krakkóban sok időt töltött poétának. A közönség végeredményben jól szórakozott, amit kitörő taps jelzett - ha nem is a koncert közben, de a végén.
