Esztergom és Vidéke, 2006

2006-03-09 / 10-11. szám

4 Esztergom és Vidéke 2006. március 9. CD-ROM: „Térképek a Félhold árnyékából" (ffy) Az Európa sorsát meghatározó háborúk forgatagában (1683-1699), majd az azt követő néhány esztendőben született az a 370 darab kéziratos térkép, melynek leírását és jó részének (szinte eredetiként tanulmányozható) digitális képét tartalmazza a „Térképek a Félhold árnyékából" című CD-ROM. Ez a Duna Múzeum kiadásában jelent meg dr. Deák Antal András történész muzeológus 15 éves kutatómunkája eredményeképpen. A CD létrejöttében több európai ország tudományos műhelye működött közre: a bolognai Egyetemi Könyvtár (Biblioteca Universitaria), a bécsi Nemzeti Könyvtár (ÖNB Handschriftensammlung), a bécsi Nemzeti Levéltár (ÖstA Kriegsarchiv) és a zágrábi Állami Levéltár (HDA/KZ). A kiadvány a 2004-ben megjelent „A Duna fölfedezése" című könyvhöz mind az alkotók személyét, mind pedig a témáját illetően szervesen kapcsolódik, azt kiegészíti. A kötet szakmai és sajtóbemutatójára március 10-én 14 órakor kerül sor Budapesten, a Ludwig Múzeumban (Művészetek Palotája). Csontó Lajos munkái az EKG-ban (sms) Csontó Lajos neve nem ismeretlen az esztergomi közönség előtt: rövid ideig ő vezette a Bajor Ágost Képzőművész Kört a kilencvenes években, tagja volt az Art-Fotostudiónak, fényképeivel rendszeres szereplője az Esztergomi Fotobiennáléknak, és első önálló kiállítását is ebben a városban (még a Petőfi Sándor Művelődési Házban) rendezte 1988-ban. Ezen az első tárlaton vele közösen szerepelt Kovács Melinda a fényképeivel, aki most a Duna Múzeum kiállítás-szervező munkatársaként az intézmény Európai Közép Galériájába hívta meg Csontot, hogy az utóbbi években készült műveiből mutasson be itt egy válogatást. A képzőművész, képi gondolkodó, aki a Képzőművészeti Főiskola (ma már egyetem) alkalmazott grafikus szakán végzett, a vizuális és nyelvi közhelyek viszonyát, egymásra hatását vizsgálja művein. Csontó Lajos művészete a közízlést, a közgondolkodást ennek eszköztára segítségével, mintegy önmaga által leplezi le, így érzékeltetve az elcsépelt képi és beszélt nyelv sekélyességét. A plakátszerű, hatalmas fényképek mellett egy-egy esetben egyszerre több művészeti ág együttes alkalmazására is láthatunk példát, ami egyfelől fokozza az adott mű hatásos megjelenését, másrészt elbizonytalaníthatja a nézőt a képek újszerűsége miatt. De mert a lényeg itt a jelentésen, a szemantikai alapviszonyokon van, a „vegyes technika" felhasználása inkább csak eszköz, amely valóban revelatív erővel hat. Tiszta szívvel Újabb József Attila-előadás a művelődési házban József Attila halálának tavalyi jubileumi évében, december folyamán az Esztergomi Klubszínpad már bemutatta Onagy Zoltán drámáját a tragikus sorsú költő élete utolsó napjairól. (Az előadásról Dezső László számolt be lapunk január 19-ei számában.) Ezt a darabot az elmúlt héten, február 27-én kibővítve újra műsorra tűzte a Bajor Ágost Művelődési Ház, a főiskolás hallgatókból álló közönség visszajelzése alapján sikerrel. Az esztergomi író és publicista Párbeszédek című drámájához bevezetésként ez alkalommal Bakai Ferenc rendező sokszor hallott (Nagyon fáj, Reménytelenül) és kevéssé ismert József Attila-versekből (például Parasztanyóka, Kopogtatás nélkül) válogatott egynéhányat. A komorabb hangulatú darab - miközben egész életútjára visszapillant - érzékletesen ábrázolja a költő lelki hányattatásait, szerelmi kudarcainak hatását, és a változatos tematikájú versekkel együtt nemcsak az alakját hozza közelebb a nézőkhöz, de végső tette, az öngyilkosság indítékaira szintén rávilágít. A mű ebben a formában többször szerepelne a művelődési ház színpadán a rendező szándéka szerint, ami annál örvendetesebb, mert középiskolák és középiskolások számára kifejezetten ajánlható. A városban működő középfokú oktatási intézményekből eddig kevesen tekintették meg a drámát, ami ugyancsak indokolná a további előadásokat. A többi már az irodalomtanárok jó szervezőképességén múlik... Könyvtári hírek Értesítjük a kedves érdeklődőket, hogy a városi könyvtár még egy ideig a régi, megszokott helyén, a szigeten várja az olvasókat, az internet-használókat, a videó-, a CD-, a DVD- és a hangoskönyv-kölcsönzőket! Szeretettel várjuk azokat az olvasóinkat, akik még nem újították meg könyvtári tagságukat 2006-ra! Szombaton délelőttönként 9-12-ig a gyermekkönyvtárban gyermekmegőrzést is biztosítunk! 150 év: Az esztergomi bazilika díszítései (1.) Nem lehet véletlen, hogy idén tart nagy ünnepet a főegyházmegye és a magyar katolikus egyház, éppen az esztergomi főtemplom felszentelésének 150 éves jubileumán. Ebben az évben sorsfordító véráldozatok, a nándorfehérvári diadal és az 1956-os forradalom emlékére ugyancsak emlékeznünk kell. Egy ünnep megrendezése mindenkor lehetőség, de egyben felelősség is. A bazilika felszentelése a magyar nemzet első alkalma volt 1856-ban a közös, hálatelt ünneplésre a vesztett szabadságharc után, a nemzeti ellenállás éveiben, egyben lehetőség is Scitovszky János prímás számára, hogy 129 magyar előkelő aláírásával ellátott felterjesztésben kérje az uralkodótól a magyar alkotmány visszaállítását. Száz esztendővel később a prímás, a püspöki kar és a külföldi vendégek részvétele nélkül, kevés hívő jelenlétében emlékeztek meg a centenáriumról. Most, hogy ismét szabadon, független ország polgáraként ünnepelhetjük a majd fél évszázados építkezést megkoronázó eseményt, áterezhetjük azt az építtetői és tervezői szándékot, amely legalább négy prímás és ugyanennyi építész érdemét és szívós kitartását dicséri. Az esztergomi bazilika roppant mérete, nemzeti jelentősége erőt ad számunkra, hogy a reformkor bizonytalan lépésein és az osztrák önkény küzdelmein keresztül történt felépítéséhez hasonlóan ma nekünk sem szabad kételkednünk a nagy áldozatok meghozatalának értelmében. A felszentelés jubileuma alkalmából lapunk cikksorozattal tiszteleg az építtetők és a kivitelezők hite és munkája előtt. Ebben inkább a bazilika külső és belső díszeit, szobrait, oltárképeit szeretnénk röviden ismertetni az egyes épületrészek szerint - az építést a különböző leírások nagy számban tárgyalják. Célunk inkább az összefoglalás, a már leírtak rendszerezése, mert új ismeretekkel gazdagítani olvasóinkat hosszasabb kutatómunkát igényelt volna. Elsőként a bazilika külsejének díszítéseivel foglalkozunk. Az esztergomi főtemplom előcsarnoka az épület függőleges megjelenését erősíti, a nyolc darab korinthoszi oszlop a hatalmas épülettömeget megbontva egyben a beltérbe vezeti a főbejáraton keresztül a hívők közösségét. A nagy felületekből, kevéssé tagolt térbeli formákból építkező bazilika díszítése visszafogott, így az ide érkezőket fogadó csarnokba szintén kevés díszítés vagy éppen építészeti elem került. Az itt elhelyezett szobrok a jelenlegi főtemplom helyén állt középkori Szent Adalbert székesegyház építtetőit, anyagi támogatóit ábrázolják, életnagyságúnál nagyobb méretben. Az oldalsó fülkékbe a 15. század közepi építési munkákat irányító Széchy Dénes érsek és az ezt pénzügyileg segítő Hunyadi János szoboralakjai kerültek (Johann Hutterer bécsi szobrász művei). Ezek később Kiss György szobrászművész alkotásaival egészültek ki: a főbejáratot így Telegdy Csanád érsek és Nagy Lajos király szobrai keretezik. A főkapu felett lévő domborművön (Jézus megszólítja Zakeust; a későbbiekben is említésre kerülő Johann Meixner bécsi szobrász munkája) kívül négy címer található még az előcsarnokban, melyek már a jelenlegi bazilika építtető prímásainak állítanak emléket. Ezeket szintén Hutterer készítette 1874-1878 között, felsorolásukat pedig legalább egy-egy mondattal ki kell egészítenünk az illető egyházfők szerepére utalva. Ezzel vázlatosan az építkezés hosszú folyamatát is áttekinthetjük. A négy címer helyett tulajdonképpen öt is állhatna ezen a helyen, mert Barkóczy Ferenc érsek a 18. század hatvanas éveiben már megkezdte az építkezést. Mária Teréziától sikerült megkapnia a Várhegyet az érsekség és a káptalan számára, itt azonban a nagyszabású bazilika Franz Anton Hillebrandtnak tulajdonított terveiből csupán a terület egy része elegyengetése és egyes épületrészek alapozása valósult meg. A prímás utódai, Batthyány József és Károly Ambrus érsekek még folytatni sem tudták művét Nagyszombatból, és a hosszú széküresedésekkel is "terhes" időszakban csak az egyházkormányzat Esztergomba telepítése adhatott újabb lendületet a kivitelezésnek, így történt, hogy fél évszázaddal később már ideköltöző Rudnay Sándor prímás a Barkóczy-tervek alapul vételével egy hasonlóan nagyszabású elképzelés megvalósítását tűzte ki feladatául. A Várhegyen a középkori főtemplom helyén felépítendő új székesegyház mellett kapott volna helyet a prímási palota épülete, amihez kelet felé a két szeminárium és a kanonoki házak félkörívben záródó sora kapcsolódott volna. (Ezt az elgondolást tükrözik Kühnel Pál építész közismert tervei, amelyek az utóbbi hónapokban alapját képezték az új városi könyvtárépületre kiírt pályázat első díjas munkájával kapcsolatos vitáknak.) Rudnay prímás azonban csak elkezdeni (coepit) tudta a nagyszabású munkát, címere alatt ezért ez a felirat áll a bazilika előcsarnokában. Kopácsy József ismét csak hosszú évek után kapott kinevezést az esztergomi érseki méltóságra, amelyet hajlott kora és az építkezés nehézségei miatt kezdetben nem is akart elfogadni. A munkálatokat vezető fiatal építész, Packh János halála után Pyrker László egri érsek tanácsára Hild Józsefet alkalmazta az építkezés folytatásához, aki a szegényesebb anyagi lehetőségek figyelembe vételével átdolgozta a terveket. Különösen a kupolát érintő átalakítás hatására így egy egységes megjelenésű, zárt épület tömbje rajzolódott ki - és valósult meg - az esztergomi Várhegyen, mely már lemondva a környező épületek közvetlen közelségéről önmaga válik a táj látványelemévé. Az építkezést folytató (continuavit) Kopácsy halálát követően Scitovszky János került az egyház élére, akinek megadatott az előcsarnok nélküli és déli tornyát illetően sem befejezett templom felszentelése (consecravit). Az építési feladatok bevégzése (consummavit) a belső átalakításokat is igénylő Simor János prímás idején következett be. O helyezte el az épület zárókövét 1869. november 1-én, bár a templombelső még 1886-ban is folytak a munkálatok. A főszékesegyház harangtornyainál megörökítették az építési folyamat két fontos jelenetét is: az északi árkádív felett az 1822. április 23-án, Szent Adalbert napján tartott alapkőletétel, a déli toronynál pedig a felszentelés ünnepe látható. Mindkettőt Johann Meixner készítette. A szobrász a korabeli építészetre jellemző módon már nem bibliai témát dolgozott fel - amit természetesen a megbízója választott ki. A templom oldalhomlokzatain ornamentális díszek találhatók, ezek helyett inkább a nyugati, a dunai homlokfal figurális szobrászati műveiről érdemes részletesebben szólni. Itt a középső nyílás körül angyalalakok, az óriáspilaszterek között két, szenteket ábrázoló jelenet figyelhető meg. Az északin Szent István király felajánlja az országot Szűz Máriának, a délin (a vár felé) Szent László király fogadja a kerezteshadak vezetésére őt kérő követséget. Ezeket Marco Casagrande, a Kopácsy által (Hild javaslatára) felkért velencei mester készítette, melyek fölött a főpárkány posztamensén eredetileg öt szobor állt, ugyancsak Casagrande műveiként (1841-1845). Az előbb említett két magyar király szobrain kívül az egyházalapító Szent Péter és Szent Pál, illetve középen a Vallás allegorikus alakja azonban annyira nehéznek bizonyult a falak számára, hogy 1901-ben ezeket részben Kiss György érc szobraival kellett felváltani. A II. világháborút követően pedig sérülése miatt az allegorikus főalakot, majd a két Árpád-házi szent szobrát is eltávolították a homlokzatról. így nemcsak az épület kevés külső dísze szenvedett hiányt, de a messzire látszó homlokfal maga is szerényebb lett. Istvánffy Miklós