Esztergom és Vidéke, 2006
2006-10-05 / 41. szám
4 Esztergom és Vidéke 2006. s ze ptember 14. Ima a békéért Fáklyás felvonulás volt szeptember 28-án, csütörtökön este Esztergomban. A békéért imádkozok közel száz fős menetét fel a Bazilikához, Hegedűs András, az esztergomi Prímási Levéltár igazgatója és Michels Antal atya vezették. A Rózsafüzérben közösen imádkoztunk a Kossuth téri békés tüntetőkért, a Hír Televízió betiltása ellen, a sajtószabadságért, az igaztalanul meghurcolt és előzetes letartóztatásba helyezett állítólagos tüntetőkért. Antal atya felolvasta Spányi Antal székesfehérvári püspök beszédét, melyet szeptember 26-án olvasott fel a békésen demonstráló fehérváriaknak, akik a miniszterelnök lemondását követelték. Apor Vilmos, vagy Mindszenty József emlékéhez méltó felszólalásában Spányi többek között elmondta: „Fáj, és terhesnek érezzük, hogy mindig azt mondják nekünk -, akik polgári értékrend szerint akarunk élni - szégyellnünk kell magunkat, hogy mi szakítjuk szét a társadalmat, hogy szélsőségesek vagyunk!" Selye János Napok Az immár hagyománnyá váló, Selye János Napok címet viselő, kulturális rendezvénysorozat szeptemberi beszélgetőestjét szeptember 22-én, délután öt órától tartották. A révkomáromi Csemadok Székházban (Kossuth tér 3.) ezúttal Hrubík Béla, a Csemadok Országos Tanácsának elnöke volt a meghívott vendég. Ezt követően emlékoszlopt állítottak, az ógyallai Nagy János fafaragó munkáját. A szokásos októberi alkalomra is hasonlóan nagy számú érdeklődőt várnak a szervezők. Harmónia Sacra Danubia 2006 Ezen a címmel tartotta ünnepi megnyitó rendezvényét a budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeum és a Komáromi Csemadok Galéria (Révkomárpm). A Liszt Ferenc és kora egyházzenéjét bemutató Watzatka Ágnes zenetörténész által rendezett - kiállítás december 31-éig tekinthető meg. A megnyitóra október l-jén vasárnap délben került sor, a révkomáromi Szent András római katolikus plébánián, ahol közreműködött dr. Enyedi Pál orgonaművész, tanár. B.A. Hagyományos Simon Júda napi vásár Október 12-15. között kerül sor a hagyományos Simon Júda napi vásár megrendezésére. Az egész várost felbolygató vásárnapok idejére lezárják a vasútállomástól jövő Komensky utca egy jelentős szakaszát egészen a Szent István utca városközpontot szelő kereszteződésig. Ebből értelemszerűen következik, hogy vásár idején a Nánai utat a városközpontból autóval nem lehet majd megközelíteni. A Mária Valéria hídtól Garamkövesd felé vezető úton a tavalyi gyakorlat szerint idén is zavartalan lesz a közúti közlekedés. Értesüléseink szerint több mint 300 kiskereskedő és ötven kézműves fogja eladásra kínálni portékáját. Tavaly számos sátorban már forinttal is lehetett fizetni. Az uniós segítséggel csaknem 50 millió korona ráfordítással tavaly épült sétálóutcában mesterség bemutató is lesz. A 2005-ben bevált forgatókönyv alapján a különböző ínyencfalatokat és italokat áruló kereskedők ismét az Autó Varga előtti parkolóban, valamint a Vadas és a Nánai út közötti kereszteződésben verhetik fel sátraikat, a Vadas parkolójában pedig körhintások kapnak helyet. Idén a figyelemreméltó 460. Simon Júda napi vásár megrendezésére készül a Párkányi önkormányzat. Sokan vitatják e hagyománytisztelő dátumot, mert a vásártartás jogosultságát igazoló III. Károly által 1724-ben hitelesített királyi adománylevél szerint még csak a 282. Hogyan magyarázható ez az ellentmondás? Vércse Miklós 1996-ban megjelent monográfiájában is úgy ítéli meg, hogy nehéz egyöntetű választ adni a vásártartás kezdeti időpontjára, arra nézve, hogy Párkányban, illetve Kakaton mióta tartottak heti és országos vásárokat. Egy biztos, templomos helyeken már jóval a török megjelenése előtt is voltak „vásárnapok", ebből ered a vasárnap elnevezés. A Simon Júda napi vásárt viszont a szájhagyomány 1546-tól a török hódoltság kezdetétől tartja számon. Az említett királyi adománylevél szerint Párkány évente négy vásárt rendezhetett György, Bertalan, Simon Júda és Luca napján. Ezek közül csak a Simon Júda napi emelkedett országos rangra, a többi feledésbe merült. A Simon Júda napi vásár jelentőségére egy 19. század végi adat alapján is lehet következtetni, amely szerint Esztergomból 38 000 ember jött át a hídon. Bizonyítható, hogy e nevezetes eseményt még a pesti kereskedők is számon tartották, és más idegen kereskedőkkel együtt itt árulták portékáikat. A 19. század közepe táján a vásár október második felében szombaton, vagy vasárnap kezdődött és nyolc-tíz napig, olykor két hétig tartott. A nyolc-tíz napba rendszerint belefolyt Simon Júda napja (október 28.) és a párkányi búcsú (Imre napja, november 5.). Ezért Párkányban külön búcsút nem is tartottak. Elárusító helyként, az akkor még beépítetlen templom körüli területet, a régi fürdő helyét és a mai Petőfi utca környékét említik. A templom körül elsősorban kegytárgyakat, mézeskalácsot, bundát, ruhát, cipőt és csizmát, a régi fürdő területén lacipecsenyét és bort árultak. A bor iránti érdeklődésre jellemző az 1936 évi adat, amikor 116 akó bor cserélt gazdát. A Petőfi utca tája az állatvásár színhelye volt, a városháza előtti mai parkot pedig a cirkuszosoknak és a komédiásoknak tartották fenn. Mai szemmel nézve érdekességnek tűnik a híd és a Renner-bánya között horgonyzó tutajokról történő káposztaárusítás. Időközben a káposzta és az állatok eltűntek, helyettük megjelentek az elektronikus cuccok, a műanyagok és egy sor bóvli. Ezzel együtt a Simon Júda napi vásár az év legnagyobb látványossága, a város legjobb reklámja maradt. Köztudott, hogy Simon Júda napi vásárunk Szent Simon és Szent Júdás Tádé, Perzsiában vértanúhalált halt apostolok nevéhez kötődik, az átkosban nyilván ezért is próbálták átkeresztelni egyszerűen párkányi vásárra. A hagyomány szerencsére erősebbnek bizonyult. Tavaly az időjárás beárnyékolta a vásárnapokat és a kereskedők bevételei is elmaradtak a várakozástól. Az idei már másodszor az új helyén kerül megrendezésre, remélhetőleg nagyobb sikerrel. Oravetz Ferenc A rég feledésbe merült 26-os emlékmű... Az ezredemlékmű történetét közvetve 1926. október 14-éig vezethetjük vissza. Ezen a napon rendezték meg a magyar királyi 14. honvédgyalogezred ezredünnepét Esztergomban, mely egyfajta löketet adott a 26-os bajtársaknak, hogy ők is megrendezzék a saját ezredünnepüket. A huszonhatosok először az 1927. május 29-én Esztergomban felavatott hősi emlékmű leleplezési ünnepén jelentek meg szervezett csoportban, majd az első hivatalos ezredünnepet 1927. augusztus 28-án, a bihavai ütközet évfordulóján tartották meg, amely ünnepség egy kisebbfajta tradícióvá nőtte ki magát a későbbiekben, hogy minden év augusztusában megrendezik a saját ezredünnepségüket. 1930. szeptember 7-én, a negyedik ezredemlékmű alkalmával Krámer Antal felszólalására elhatározták a bajtársak, hogy ezredemlékművet fognak állítani, és az ezred történetét is megíratják. Az emlékmű első tervezetét vitéz Bajor Ágoston festőművész készítette el, s helyéül a Szent Tamás-hegy Ferenc József útra néző részét javasolta. A gyűjtést a belügyminisztérium a 128.017/1934 - VIII B.M. számú rendeletével engedélyezte. Ám ezt a magasztos célt a közbejött gazdasági világválság hiúsította meg, de szerepet játszott még az is ebben, hogy Krámer Antal a volt császári és királyi 26. gyalogezred ezredese kénytelen volt Esztergomból véglegesen elköltözni. Az ötödik ezrednapon, 1931. szeptember 6-án sajnos már csak a gyűjtés felfüggesztéséről tettek bejelentést. 1934-ben, miután a volt császári és királyi 26. gyalogezreddel nagy részben azonos területről sorozott nyitrai m. kir. 14. honvédgyalogezred volt tisztikarának sikerült szintén gyűjtés alapján oly összeget összehozni, amiből Esztergomban egy igen szép hősi emlékművet állíttatott fel, ez a körülmény akkora hatással volt a volt császári és királyi 26. gyalogezred kötelékébe tartozott tisztikarra és legénységre, hogy sürgető fellépésekből és megnyilvánult adakozási képességükből ítélve bizton remélhető volt, hogy egy újabb gyűjtési kísérlet teljes sikerrel fog járni. Ezen felbuzdulva 1934. július 3-án ismételten kérték a belügyminisztert, hogy engedélyezze újra a gyűjtést az ezredemlékműre. A gyűjtést Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyesített vármegyék, továbbá Nógrád és Hont közigazgatásilag egyesített vármegyék, egyben Győr, Moson, Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék, valamint Budapest székesfőváros és Győr szabad királyi törvényhatósági jogú város területére kérvényezték, a gyűjtés vezetésével pedig dr. Etter Jenő ügyvédet, Esztergom szabad királyi város tiszti főügyészét, a volt császári és királyi 26. gyalogezred tartalékos hadnagyát bízták meg. 1934. november 3-án kiegészítették ezen kérvényüket, amelyből két pontot emelnék ki: „1. Az adománygyűjtés célja, mint azt a 7467/1934 polgármesteri számú alapkérvényünkben részletesen előadtuk: a volt cs. és kir. 26. gyalogezred, továbbá az ezredhez tartozó hősi halottak emlékének Esztergomban egy művészi emlékmű - (a gyűjtés eredményéhez képest féldomborműves emléktábla, kő emlékmű vagy bronz szobor) - útján való megörökítése, valamint ezzel kapcsolatban az ezred történetének népies rövid alakban való megíratása és kiadása. 2. Az adománygyűjtés egyes személyekhez írt felhívó levél és csekklap kiküldése mellett terveztetik. Adományt közvetlenül senki nem vehet át, hanem a csekklapon az Esztergomi Gazdasági Bank Rt.nél nyitandó folyószámlán fog kezeltetni. A gyűjtéssel kapcsolatban jótékony célú előadások megtartása is terveztetik, melyek tiszta jövedelme teljes egészében a gyűjtés céljaira fordítandó." Egy későbbi ezredemlékmű tervezetét Hajdú Rezső szobrász-művész készítette el, amely eszerint teljesen hasonló lett volna az esztergomi Kis-Duna parton lévő bástya falba már beépített 14-es honvédemlékműhöz. A 2 x 2 méter nagyságú emlékművön relief-szerűen kiképzett három rohamozó katona van. A mű kerete fehér (haraszti) kőből, míg a dombormű bronzöntvényből készült volna. A terv szerint amennyiben az 1937. évi szeptember 12-iki ezrednapon a bajtársak elfogadják s az anyagi feltételek is meglesznek, akkor a munka nyomban megkezdhető, s a következő évben végre fel lehetne állítani Esztergomban a huszonhatos emlékművet is. A tervezetet az 1937. szeptember 12-iki ezrednapon összegyűlt bajtársak kivitelre egyhangúlag elfogadták, s megválasztották az emlékmű bizottságot. A bizottság tagjai: Elnök Krámer Antal ny. ezredes. Tagok: Esztergomból vitéz Szívós-Waldvogel József, Kornháber Samu, Koffler Gyula, Makay László, Reviczky Elemér, Bauer Imre, dr. Eggenhofer Béla, dr. Etter Jenő, Gyarmathy Lajos, vitéz Zsámbéky Pál, Dorogról: vitéz Sághy Antal, Süttőről: Vargha Győző, Budapestről: Tibor Sámuel, Győrből: Martsa Dániel, dr. Vélsz Aladár, Tápról: Lukács Dezső. A bizottságot a volt cs. és kir. 26. gyalogezredbe tartozott tisztikar és legénység kérte fel, hogy az ezred emlékének maradandó alakban történő megörökítéséről gondoskodjon. A tervezett huszonhatos emlékművel azon hősi halottak emléke is megörökítést nyert volna, akiknek neve a megszállott területekről való származásuk miatt addig még megörökítve sem volt. Az 1938-ban kiadott második számú Huszonhatos bajtársban azt olvashatjuk, hogy mihelyt a gyűjtés a 3000 pengőt eléri, nyomban megkezdhető a munka. Az emlékmű átadását az 1939. évi ezred-emléknapra tervezték. Az emlékmű költségeit társadalmi gyűjtés útján kívánták előteremteni, a beküldésre szánt összeget a 21.869. számú csekklapon kellett az Esztergomi Takarékpénztár Rt. folyószámlájára átutalni. A gyűjtést az ezredemlékmű költségeire a Komárom és Esztergom vármegyék alispánja 18/26-8652. ai/1937. számú rendelete alapján engedélyezte. Esztergom szabad királyi város az Esztergomban felállítandó ezredemlékműre 700 pengőt szavazott meg az 1938. évi augusztus 31-ei közgyűlésben, az Esztergomi Takarékpénztár Rt. pedig 200 pengőt adományozott e nemes célra. Időközben a Kornháber Samu ny. ezredes elnöklete alatt működő emlékműbizottság értekezlete végérvényesen elhatározta, hogy az emlékmű elhelyezése céljára a Csernoch János út - Heischmann gyár - Repülőgépgyár által bezárt teret kéri el a város közönségétől s ezirányú kérelmét már benyújtotta a polgármesternek. Az emlékmű méretei és kivitele a gyűjtés eredményétől függött volna. 1939. augusztus 4-én Hajdú Rezső szobrászművész meg is tekintette az emlékmű felállítására kiszemelt területet. 1939. szeptember 3-án, a Felvidék visszacsatolása óta először ünnepelte meg a huszonhatos bajtársi szövetség az ezred emléknapját. Először történt meg, hogy a túloldali Esztergom, Bars és Hont megyei bajtársak szabadon jöhettek át Esztergomba, hogy a régi bajtársi kötelékeket megújítva, együtt áldozzanak elesett bajtársaik emlékének. A terv szerint ezt az alkalmat szerették volna kihasználni arra, hogy az ezredemlékmű ügyét végleg dűlőre vigyék. Miután a régi hadkiegészítő terület túlnyomó-részben a visszacsatolt területen feküdt, az ott megindítandó gyűjtéstől azt várták el, hogy valószínűleg olyan eredménnyel fog járni, amely elegendő lesz az emlékmű költségeire. 1939. októberében a 26-osok emlékmű-bizottsága Kornháber Samu ny. ezredes elnöklete alatt ülést tartott, melyben a bizottság tagjai igen nagy számban vettek részt. Még a felszabadult területekről is eljöttek az új tagok. A bizottság az egyes bajtársak által kifejtett kívánságok figyelembevételével újból foglalkozott az ezredemlékmű elhelyezésének kérdésével. Az eddig kiszemelt Heisehmann-gyár előtti teret az egész bizottság egyhangúlag alkalmatlannak találta az emlékmű felállítására. Több hely került szóba, így a belvárosi és a Kerektemplom előtti terek, az államépítészeti hivatal előtti háromszögletű tér, azonban a bizottság a vitéz SzívósWaldvogel József nyugalmazott tábornok által ajánlott teret fogadta el: a szigeten a Knor vasgyár és a volt Tulipán-vendéglő közötti háromszögletű beszögelést, amelyen akkor útépítési anyag volt tárolva. Az emlékmű lécből és papírból összeállított makettjét fel is állították a bizottság előtt, s mindenki elragadónak találta az ősi Vár, a hatalmas Bazilika és a szigeti gesztenyefasor által képzett háttért. A bizottság elhatározta, hogy a fenti hely átengedését nyomban kérelmezi a várostól, és felkéri a Szépítő Egyletet a tér rendezésének megkezdésére. Egyben kimondta azt is, hogy e helytől a jövőben eltérni nem fog és értesíti erről az emlékművet tervező művészt, Hajdú Rezső szobrászművészt is, hogy a kivitelre kerülő végleges tervet már e hely figyelembevételével készítse el. 1939. decemberében az emlékmű-bizottság ülésén végleges állást foglalt az emlékmű elhelyezésének kérdésében, s azt a Mária Valéria-út és a Bírói-út keresztezése melletti téren (Oberth-féle telek mellett) kívánta elhelyezni. A telekrendezést és átengedését kérő beadványt a bizottság eljuttatta a polgármesteri hivatalhoz. Elképzelésük szerint az emlékmű az 1940. évi ezrednapra leleplezhető lett volna. A szobor költségeire erőteljesebben megindított gyűjtés eredménye azonban alatta maradt a várakozásoknak, mert a Felvidék visszacsatolásával lényegesen megszaporodott ezredtagok az ezrednapon nyilvánított nagy lelkesedése nem jutott kifejezésre az adakozás készségnél. A szobor helyének keresése alkalmával sok, de kevéssé átgondolt és a rendelkezésre álló anyagi erőket figyelmen kívül hagyó követelést lehetett hallani. Az emlékmű mind a mai napig nem készült el, amelynek okai között megtalálhatjuk a pénzhiányt, azt, hogy nem tudtak dönteni annak végleges helyén, s mindebbe szólt bele a második világháború, majd 1945 után a kommunizmus, s az emlékmű terve szép lassan és méltatlanul feledésbe merült... Miklós Tamás
