Esztergom és Vidéke, 2006

2006-10-05 / 41. szám

2006. november 2. Esztergom és Vidéke 5 Maróti esték 2006-2007/1 A pilismaróti önkormányzat Heckenast Könyvtára a Maróti Esték harmadik évfolyamának el­ső rendezvényére hívta meg az ér­deklődőket. Szervezője Maier­Kránitz László művésztanár és könyvtárvezető. O szorgalmazta, hogy a helyi hagyományok megőr­zésére vegye fel a könyvtár Heckenast Gusztáv nevét. La­punkban erről több ízben is érte­sülhettek olvasóink (2003. okt. 16., 2005. okt. 21., 2005., már. 24.). A könyvtári esték pedig a neves könyvkiadó irodalmi-zenei szalon­jának a „mi-korunkbeli" folytatá­sa. A meghívott előadók a község életéhez kapcsolódó „helyi kultú­ra" emberei, vagy az elszármazot­tak és a szimpatizánsok. A község képzőművészeti alkotói is neves személyiségek. Amatőr képzőmű­vészek: Bálint Lajos fafaragó, Vi­rág Vilma naiv festő, Kónya Mi­hály festő-szobrászművész, Tóth Katalin, Mónos Lajos festőmű­vész. Egy évvel ezelőtt két hivatá­sos művész - Konyorcsik János kétszeres Munkácsy-díjas szob­rász és Vida Judit keramikusmű­vész megalapította a Maróti Kép­zőművészek Körét (MKK). Másfé­le nevezetesség, hogy Pilisma­róton négy teológus-lelkész él: a római katolikus Pokriva László, a görög katolikus dr. Cselényi István és a Kis Péter - Kis Katalin re­formátus lelkészházaspár. A szeptember 26-ai est témája „Erő az erőtlenségben" valójában Lénárd Ödön piarista szerzetes könyvének a címe. Ő 1977-ben szabadult tizenkilenc évig tartó börtönfogságából - a pápa szemé­lyes közbenjárására, melyet a nála vizitáló Kádár Jánostól kért a még egyetlen és legtovábbi egyházi börtönlakó kiszabadítására. Az esti társalgás meghívott „be­szélgető vendégei" Pokriva László és dr. Cselényi István volt. A főbb témakörök - az életút-választás, a példaképek, a hivatástudat gyöke­reinek meghatározó voltáról, az évek-évtizedek alatti helyreállás­ról tájékoztattak. A hallgatóság megismerhette a görög katolikus testvéregyház keletkezési történe­tét és. Kárpát-medencei mibenlé­tét a honfoglalástól napjainkig. A két katolikus egyházat hit és sze­retet köti össze a „Sokféleségben az egység" szellemében, amely ko­runk „ökuméné"-megélésére is al­kalmas. Felvetődött a nőtlen­ség-házasodás kérdése is: a Jé­zus-mondásból ismert „önként-le­mondás" és a görög katolikusok­nál is létező kötött szabályozásé: „a világi papnak" mikor lehet nő­sülni és már mikor nem, és hogy a szerzetesek és a püspökök miért nem házasodhatnak. A női papság kérdésében a ka­tolikus egyház azt vallja, hogy az anyaszentegyházban papi felszen­telés nélkül is fel lehet lelni női egyházi szolgálatokat: a szeretet­szolgálatban, az ápolásban, a Kari­tászban, a női hitoktatók gyer­mek-foglalkozásaiban, a templom­gondozásban, az énekkarokban és felolvasásokban, a családon belüli életvitelben, a „másokért élni" ke­resztény szellemiségben. A Világegyház üzeneteit a Zsi­natok adják át az egyházaknak a világban - a „mához való alkal­mazkodást", az „új egyházi mód­szerek, hozzáállások" kialakítá­sát. (Éppen városunkban, Eszter­gomban 1991. május 29-31. között rendezték meg az „Egyházak a változó világban " című nemzetkö­zi konferenciát, ahol 120 előadás és korreferátum hangzott el a tör­ténelmi Magyarország egyházai­nak határainkon belül és kívül folytatott tevékenységéről a kez­detektől 1950-ig, esetenként ­napjainkig.) Á katolikus médiumok is új színt hoznak manapság az egyházi életvitelben. A mostani találkozó a helyi, pilismaróti római katolikus egyházi tennivalók, tervek bemu­tatásával és a terjedő, illetve ön­maguk régi (kelet-magyarországi), görög katolikus vallásukat újból fellelő, az ötvenes években idetele­pült, ma Komárom megyei lakosok (Tata, Tatabánya, Környe) egyhá­zi filiáinak bemutatásával zárult. Az „esztergomi központ" pedig a két Széchenyi-pályázaton nyert támogatásból renovált-épített templomába és parókiájára hív­ja-várja a vendégeket misére, kiállításokra, hangversenyekre, a vándorokat pedig szállásra. Találkozónk szépséges éneklés­sel kezdődött és azzal is zárult. A következő Maróti Est időpontja ok­tóber 17., 17 óra. Meghívott ven­dég M. Kiss Sándor tanszékvezető egyetemi tanár (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), témája „For­radalom és szabadságharc Ma­gyarországon ". A vendégeket a pilismaróti községi könyvtár tisztelettel várja. Horváth Gáborné dr. Röviden (I. M.) A kisvárosi nyugalmat, a történelmi környezetet fájó szívvel maguk mögött hagyva indultak haza Esztergomból a negyedik művészte­lep résztvevői, akik számára idén is négy hét adatott a feltöltődésre, az alkotómunkára. László Dániel ezút­tal távolabbról festette „szélesebb látószögű" tájképeit a városról és a környező zöld hegyekről, míg felesé­ge, Balogh Zsófia restaurátor, szob­rászművész tanulmányszobrokat készített. Perger Anita vásznai most több álomszerű tájat jelenítettek meg a tőle megszokott szenvedélyes vonalvezetéssel, erőteljes valőrrel, az Erdélyből érkezett Horváth Le­vente szűkszavú, monochrom képei, hegyvidéki házai viszont éppen a le­tisztult, archaikus formák, színek által gyakorolnak erőteljes hatást. (Csurka Eszter a közben megrende­zett kiállítása miatt csak most fog érkezni.) A rangos bemutató a közös anyagból november közepén nyílik a Pázmány Péter utcai új galériában. * Dr. Reisinger János irodalomtör­ténész bibliai sorozatának első két előadása a Helischer József Városi Könyvtárban, 17 órától: Október 16. - Miért adta áldoza­tul életét Jézus ? Október 30. - Mi a jelentősége Jé­zus feltámadásának, a halál legyőzé­sének ? Czirok Ferenc Tanulmán y a foltmosásról Vizes papíron hódító foltot hagyva terül szét: sárga, vörös és kék. A határterületeken új birodalmak születnek, színes foltok halmaza. Lelkem emlékfoltoktól pettyezett. És néha áradnak mint kifogyhatatlan vad patak, mi sodor vágyat, szép szót, szerelmeket, eltörött szomorú zászlót, mindent; mit áradás sodorhat, ott vibrál bennem, míg a jelek jelek maradnak, és áradnak belőlem új, buzgó friss vizek, tisztára mosni az emlékszennyeket, lemosni róluk, ami rátapadt, mint rágógumi a székre és onnan nadrágunk ülepére. De akarom, hogy vigye ez az örökpatak az édes álmokat, jeladó látomásokat, ébren szőtt meséket, hol a tündérek tűnnek ledérnek, a törpék büszke óriásnak. Vigye csak, vigye hömpölygő hátán ez a megvadult kis patak minden elálmodott álmomat, mert kövei között fenn akadnak elcsépelt jelszavak, hamis ígéretek, hazug vallomások, hűtlen szerelmek. Ami marad, az tisztán folyik tovább, s a határterületeken új színek születnek. Bajor Ágost festőművészre emlékezünk október 20-án, 17 órakor egykori otthonában, a Malonyai u. 8-ban! Bajor Ágost neve városunk if­jabb korosztálya számára is isme­rősebb, mióta a Zöldház az Ő nevét viseli. így fokozottan időszerű, hogy emlékezzünk rá, vagyis új és újabb tartalommal töltsük meg a nevét most októberben, születése és halála évfordulóján. Hívjuk Esztergom minden polgárát, külö­nösen a tanárokat, a diákokat és a szülőket egyaránt, hogy az új tan­év elején új lendületet kapjunk va­lamennyien Bajor Ágost életpéldá­jából, aki Esztergom szülötte és diákja volt, és világhírű festőmű­vész lett! Iparos szüleitől szorgalmat, munkaszeretetet, kitartást és a szép szeretetét látta, és ezt életel­vévé tette. így tudta a képzőművé­szeti tehetségét 18 éves korára olyannyira kibontakoztatni Esz­tergomban, hogy felvételt nyert a budapesti Képzőművészeti Főis­kolára, a mai Képzőművészeti Egyetem elődjére. Itt kitűnően megállta a helyét. A második évre már az évfolyam közkedvelt egyé­nisége lett. Ő tervezte és szervezte az elsősök gólyaavatását. Ennek a színes lezárásával kezdődik az a három kötetes napló, amelyet ok­tóber 20-án ismerhetnek meg az esztergomiak a Malonyai utcai Kortárs Galériában. A Naplót, pontosabban, ahogy ő nevezi, az élményeinek gyűjtemé­nyét 1953. októberében kezdte el írni, a 61. születésnapja után. Ek­kor, hazánk reménytelen, kilátás­talan éveiben határozta el, hogy felidézi életének szép emlékeit, s ezáltal hitet, életkedvet ad magá­nak. Elbeszéléseit gazdagon kísé­rik a témához kapcsolódó rajzok, színezett rézkarcok, fényképek, új ságkivágások. Az első kötet 1911-gyel, az emlí­tett, általa rendezett főiskolai gó­lyaavatással kezdődik, és 1927-tel zárul. Ebben megelevenednek előttünk a főiskolás évek, az első világháborúban eltöltött két éves katona-élet, majd megismerjük a művészi pályakezdésének nehéz­ségeit és örömeit egyaránt. A II. kötet Bajor Ágost az 1927-39 közötti életébe enged be­pillantanunk. A hivatás szeretete, a fáradhatatlan munka öröme tet­te lehetővé, hogy beutazza Európa nagy részét, és közel egy évet tölt­sön Szicíliában, Taorminában. Ennek az évnek a sikereit, örömeit különösen élményszerűen idézi fel 1954-ben, amikor a II. kötet ké­szült. Amikor szó sem lehetett külföldi utazásról, még levelezés­ről sem... A III. kötetben 1940-től halálá­ig, 1958-ig ismerhetjük meg életét, örömeit és gondjait. Főképpen a II. világháborúban való részvételét, a kiszolgáltatott emberekkel való együttérzését, amely az ő emberi értékeiknek, jellemüknek művészi ábrázolására késztette. Örömmel várja az érdeklődőket október 20­án 17 órakor a Malonyai utcai Kortárs Galériába a házigazda Sasváryné Jahoda Erzsébet és a köteteket bemutató Prokopp Má­ria művészettörténész. EM. BUDAPEST CSODÁLJA ESZTERGOMOT! - A Dévényi-gyűjtemény kiállítása Budapesten ­Szeptember 13-án nyílt meg Budapesten, a Margit-híd pesti hídfője közelében, a Falk Miksa utca 30. szám alatti MŰ-TEREM galériában az esztergomi Dévényi-gyűjtemény kiállítása. A XX. századi festészetünk rejtőz­ködő csodáit bemutató együttes először mutatkozik most be a fővárosban. A gyűjteményt a szakemberek nagy ré­sze már eddig is ismerte, de számukra is lenyűgöző élményt jelent a kiváló együttes. Budapest és hazánk művé­szet szerető közönsége először láthatja az immár legendás hírű gyűjteményt. Ma már általánosan elfogadott tény, hogy a XX. század művészetéről nem lehet hiteles képet kapni, Dévényi Iván gyűjteményének ismerete nél­kül. Budapest hihetetlen lelkese­déssel fogadta a bemutatót, és im­már a harmadik hete csodálja Dé­vényi Iván esztergomi középisko­lai tanár európai horizontú mű­veltségét, szellemi nagyságát, amellyel történelmünk legnehe­zebb éveiben, az 1950-60-as évek­ben, ezt a jeles együttest, nemcsak megálmodta, hanem minden aka­dályt legyőző akaraterejével, ki­tartással és nagy hittel meg is va­lósította. A galéria-vezető dr. Virág Judit művészettörténész szakavatott rendezésében a 102 kiállított kép, új összefüggésekre hívja fel a fi­gyelmet, fokozottan kiemeli a gyűjtemény sajátos értékeit. A XX. század sokarcú művészetéből Dé­vényi Iván kitűnő művészi érzék­kel választotta ki a legeredetibb al­kotásokat. S mivel, mindezideig, a nagyközönség számára nem vol­tak, illetve kevésbé voltak ismer­tek e képek, most nagy revelációt jelentenek. A gyűjtemény gerincét a ma­gyar avant-garde kibontakoztatói, az 1909-ben alakult Nyolcak, kö­zülük is Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Tihanyi Lajos, a magyar aktivis­ták neves képviselői: Kmetty Já­nos továbbá az 1928-ban született Szentendrei iskola konstruktív tö­rekvésű mestereinek alkotásai és az 1945 után az Európai iskola né­ven európai jelentőségűvé vált művészi csoportosulás úttörő egyéniségeinek művei képezik: Anna Margit, Bálint Endre, Barcsay Jenő, Gadányi Jenő, Korniss Dezső, Bene Géza, Czóbel Béla, Modok Mária, Ilosvai Varga István, Mihálz Pál. De ott vannak a századelő jeles mesterének, Ferenczy Károlynak, Gulácsy Lajosnak, valamint a két világháború között oly neves Gre­sham-kör nagyjainak: Szőnyi Ist­ván, Bernáth Aurélnak alkotásai, s nem hiányoznak az expresszio­nizmus hazai kiválóságainak: Egry József, Derkovits Gyulának remekművei sem. Most, amikor a Tavaszi Fesztivál nagy kiállítását, a Magyar „VADAK" remekműveit láthattuk a Nemzeti Galériában, különös jelentősége van a Dévé­nyi-gyűjteménynek, amely a ma­gyar Vadak vezérétől, Czóbel Bélá­tól 19 képet őriz, többek között a művész Dévényi Ivánról festett arcképét, amely a kettőjük közötti szoros barátság bizonysága is! Czóbel, aki már 1905-ben, Párizs­ban kiállított a francia vadak, a Fauves-ok vezérével, Matisse-val együtt, most a Nemzeti Galériá­ban ismét Matisse-val együtt lát­tuk műveiket. A Dévényi-gyűjte­mény megtekintésekor teljesebb képet kapunk Czóbel Béla művé­szetéről, hazánk európai jelentő­ségű magyar mesteréről és kortár­sairól, elsősorban a szentendrei művészek sokarcú, Európát is gaz­dagító munkásságáról. Á kiállítás alkalmából dr. Virág Judit pompás katalógust adott ki, ahol vala­mennyi kiállított kép színes repro­dukcióban szerepel, és szemelvé­nyeket olvashatunk Dévényi Iván esztergomi tanár művészeti írása­iból, kitűnő kritikáiból és a nagy európai művészekkel - Picasso, Chagall, Braque, Kokoschka ­folytatott levelezéséből. Dévényi Iván levelezése az Akadémiai könyvtár féltve őrzött kincse, amelyet a XX. század művészeté­vel foglalkozó kutatók rendszere­sen tanulmányoznak. A kiállítás október 7-éig van nyitva, hétköznap 10-18 óra és szombaton 10-13 óra között. A megnyitón sok esztergomi volt je­len, és azután is rendszeresen lá­togatják az esztergomiak. Vala­mennyiüket jóleső büszkeség tölti el, hogy Esztergomnak ilyen kin­csei vannak! Bízunk benne, hogy Esztergom városa meg fogja talál­ni a lehetőséget, hogy e kincsek ne vándoroljanak el tőlünk! Váro­sunknak a XXI. században a mo­dern művészet egyik hazai köz­pontjává kell válnia, amihez min­den adottsága megvan! A néhány éve városunkban működő fiatal művészek Művésztelepe, az ő al­kotásaik is, a kortárs művészeti gyűjteményünket gyarapítják. Hisszük, hogy a Keresztény Múzeum világhírű képtárát kiegé­szítve, a Balassa Múzeum raktárá­ban lévő XX. századi gyűjtemény is mielőbb megnyílik a nagyközön­ség számára, és városunkba hívja a művészetek barátait. Dévényi Iván Esztergomban élt és itt tanította városunk fiataljait. Egykori tanítványai itt élnek köz­tünk. Ápolják és tovább adják a tő­le kapott szellemi kincseket. Ezek a szellemi kincsek ma is áradnak a gyűjtemény műalkotá­saiból! Prokopp Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom