Esztergom és Vidéke, 2006

2006-06-29 / 26-27. szám

4 Esztergom és Vidéke 2006. június 29. Arckép: Kismóni János aranygyűrűs sportember Városunkban közismert ember Kismóni János, a polgármesteri hivatal sportreferense. A közelmúltban nagy megtiszteltetés érte: a fővárosi Vasas SC közgyűlésén aranygyűrűs kitüntetést kapott. Az elmúlt időszak egyik legjelentősebb magyar sportegyesülete a Vasas, melyben sorra születtek a nemzetközi eredmények. Kitüntetésben csak a kivételes tehetségű és emberi viselkedésben élen járó sportemberek részesülhetnek. így a legismertebbek közül Machos Ferenc, Puskás Lajos dr. labdarúgók, Sterbinszky Amália kézilabdás, Gerevich György, Kovács Attila vívók, Kenéz György, Rusorán Péter vízilabdázók, Toma Mihály, Doncsecz József birkózók. Esztergom mellett Dorog és a főváros voltak fő állomásai Kismóni János eddigi életének. Dorogon a birkózásra a sportágban országosan is ismert Argyelán József, Bacsa Ferenc és Kátai József nevelte általános iskolás korában. Kertvárosban, a Hell szakközépiskolában folytatta és érettségizett 1987-ben. Már a serdülő korosztályban országos bronzéremig jutott, majd az ifiknél és junioroknál bajnok és ezüstérmes lett. Az esztergomi VJRKTK Főiskolán tanítói oklevelet szerzett 1991-ben, és sportállásba került a Vasashoz. Már az első fővárosi évében magyar bajnok csapattag lett Szuromi József, Tihanics Tibor, Faragó József, Takács János, Gáspár Tamás társaságában. Háromszor nyert magyar bajnokságot kötöttfogásban (85 kg), Minszkben EB-n lett hetedik, majd Finnországban (1994) és Kecskeméten (1995) világkupán ezüstérmes. Svédországban Gavle városában a világbajnok Mensikov mögött ezüstérmes lett, legyőzve a későbbi olimpiai bajnok Yerlikoya török versenyzőt (1998). A Vasasban birkózóként utolsó csapatbajnoki aranyérmét 2004-ben szerezte Bárdosi Sándorral és másokkal. A sumo versenyágban is világraszóló eredményeket szerzett: Sao Paolo világbajnoki bronzérem (2000), Japánban világbajnoki bronzérem, Hollandiában Európabajnoki bronzérem (2001), Moszkvában EB bronz és Wroclavban VB egyéni ezüstérem és csapat bronzérem (2002). A hivatásos sportolói életforma mellett tanulmányait sem hanyagolta el. Egerben az Esterházy főiskolán testnevelő tanári képesítést, majd a Semmelweiss egyetem TF karán sportszervezői oklevelet szerzett. A Vasas SC örökös bajnoka címet kapta meg 1998-ban, majd 2002-ben Köztársasági Nívódíjas lett. Megnősült, Esztergomban alapított családot, és 2001-től a polgármesteri hivatalban szolgálja városunk verseny- és diáksportját. Már középiskolás korától kezdve széleskörű sportbaráti kapcsolatot épített ki nemcsak az esztergomi birkózó Major Gyuláékkal, hanem más sportágak képviselőivel is. Ezt kamatoztatja most a közigazgatásban jó elméleti és gyakorlati felkészültségével. Szeretett sportágától, a birkózástól nem szakadt el, I. osztályú mérkőzésvezető, és a nemzetközi cím közelébe került. Családjukban három vaskos fiúgyerek született eddig, már otthonosan mozognak mind az esztergomi birkózószőnyegen. Aranygyűrűs kitüntetéséhez és további munkájához minden jót kívánunk! (-los) Dunai túrák sora a parton és a folyóban is (P) Júniusban hagyományosan kezdődnek a nyári dunai vízitúrák, és egészen augusztus végéig tartanak. Esztergomot többnyire minden túrázó állomáshelyének, pihenőjének tekinti. így volt ez a közelmúltban az egyik nemzetközi környezetvédő szervezet (a WWF) magyarországi ügyvezetőjének, Márkus Ferenc esetében is. Gyalogtúrájával a folyó még fellelhető természeti szépsége mellett protestált. Esztergomban az Erzsébet-parkban találkozott a kilátogató több száz fiatallal, köszöntötte őt Meggyes Tamás polgármester is {fotónkon). Másnap a folyóban úszva követte őt az USA Tenessee államából Mimi Hughes tanárnő, aki nagy vállalkozásában a Duna eredetétől a Fekete-tengerig leúszik. Esztergomban is talált kísérőre, aki mellette csónakban evez, és biztosítja számára a zavartalan úszást a hajó- és kompforgalomban is. Bognár Miklós testnevelő, úszómester az esztergomi túraevezősök szakosztályvezetője vállalkozott kétnapi kísérésre, előbb Vácig, majd innen a fővárosig. Ott az amerikai tanárnő már újabb evezőst biztosított maga mellé, akit lánya is elkísér a 2500 kilométeres dunai folyami úszáson. A jól felkészült tanárnő Visegrádon találkozott a gyalogtúrás Márkus Ferenccel, és Bognár Miklós társaságában jól elbeszélgettek. A következő hónapban az esztergomi evezőstelepre várják hagyományosan az amerikai magyar vízicserkész-csapat tagjait is. A Magyarok Világszövetsége támogatásával túráznak, és két teljes napot töltenek a Prímás-szigeten. Többszáz evezős száll vízre a napokban az 51. Nemzetközi Dunatúra (TID) keretében a németországi Ingolstadtban. Ok is egy napot Esztergomban töltenek a jövő hónap vége felé. Bognár Miklós tavaly városunktól evezett Bulgáriáig. Idén azt tervezi, hogy Belgrádban csatlakozik a TID csapathoz, és evez tovább egészen a romániai Vaskapu-szorosig. „A fájdalom kövei" {nagy) Fenti címmel június 15-én a Féja Közösségi Házban rendhagyó fotókiállítás nyílt. Rendhagyó, mert a kiállító maga nyitotta meg és ajánlotta az érdeklődők figyelmébe alkotásait, miután Tóth Tamás köszöntötte a szokatlanul csekély számú érdeklődőt. Az intézményvezető beszédében kitért a kiállítás témájára, melynek hangulata nem ünneplésre invitál, ezért most, a gyakorlattól eltérően, a megnyitó után nem lesz vendéglátás. A kiállítás képei palesztinok között készültek. A fotók megrázóak, elgondolkodtatóak, nincs bennük öröm: emberek, családok szenvedései kerültek megörökítésre. Rendhagyó még annyiban is, hogy a kiállító tudatosan a közönséggel párbeszédes viszonyba került. Kérdések sora következett a bemutatott képekkel kapcsolatosan, a tudósító munkájával összefüggésben, és sok érdeklődés hangzott el a palesztinok történetére, az ottani jelenlegi politikai helyzetre vonatkozóan. Az alkotó, Marosi Antal a Magyar Rádió tudósítója és fotósa. Nyolc éve járja Közel-Keletet, és onnan tudósít. Munkája, tudósításai során nemcsak a rádiónak dolgozott, hanem dokumentum értékű és művészi fotókat is készített a palesztinokról. E képek egy részét - hatvanötöt, köztük montázsokat is - mutatta be a mostani tárlaton. A kiállításon még öt darab, palesztin gyermekek által Zánkán készített rajz is látható. Két elutasító levél is látható (a Fővárosi Önkormányzattól és a Nemzeti Kulturális Alaptól), melyek fotóalbuma kiadásához a támogatási kérelmére érkeztek. Olvasható egy másik levél is, amely Lévai Anikótól és Orbán Viktortól származik, akik elismerő soraikat, egy korábbi kiállítás megtekintése után küldték. - Miért tartja fontosnak a leveleket is a falra kitenni? - faggatóztam. - Ezek részei a tárlatnak, dokumentumok. Nyomon lehet velük követni a fotók sorsát. Üzenetük mellett igazolások is, hogy ott jártam, amiről tudósítást készítettem. A rádiótudósítás behatárolt időkeretű - legtöbbször kilencven másodpercbe kell belesűríteni mindazt, amiről ott szó van, így nem fér bele érzelem, hangulat. A fotók visszaadnak valamit abból, ami a tudósításokból kimaradtak. Főleg gyermekeket, asszonyokat, időseket, ezen belül is az arcokat, a szemeket ábrázoló képeken egy nép mély gyökerű problémákkal teli történelmének hétköznapjai láthatók. - A terem egyik falán lévő fotók vékony dróttal mintegy be vannak hálózva, és a drótokon kövek lógnak. Mit fejez ki ? - érdeklődtem. - Ez így, a kövek és drót közé ékelt képek arra az időszakra utalnak, amikor a palesztinoknak nem volt más lehetőségük, csak az utcán politizálni, kövekkel demonstrálni. A kiállítás anyaga - mely Algériában is látható volt már Szabadkáról érkezett Esztergomba, innét Kertvárosba, majd egy hét után a Magyar Suzuki Rt. ideiglenes galériájába került. Ezt követően Szudánban mutatja be fotóit Marosi Antal. BOJOTHY SIMON Bajót, Millennium Ház Simon ML Veronika festménye Bajóti Napok „Bajót ősrégi település, gyönyörű természeti környezetben fekszik Komárom-Esztergom megye keleti részén, a fővárostól 60 km-re." így jegyzik e községet az útikönyvek, utalva a történelmi múltra. Ám Bajót mai lakosai tudatosan maguk is formálják jelenüket: ők kapták meg elsőként a millenniumi zászlót, ők őrzik az emlékév dokumentációját. Most jól és ötletesen összeállított eseményeket szerveznek, élnek földrajzi és kulturális lehetőségeikkel. Tehát a mindennapok élményeit, történéseit maguk szervezik. A közelmúltban épült Millenniumi Ház június 21-én Simon M. Veronika székesfehérvári, Munkácsy-emlékérmes festőművész kiállításával nyitotta meg az ünnepség-sorozatot és a Bajóti Művészeti Alkotótábort, melynek immáron második éve a művésznő a vezetője. A festménykiállítást Stancsics Erzsébet Krúdy-emlékérmes költő (Táncsics Mihály leszármazottja) méltatta. Utalt rá, hogy Veronika nem először állít ki itt, és hogy - festő barátait is „ideszervezte" már jó párszor. Minden itteni megmozdulásán valamilyen új alkotói szakaszát, technikáját, témakörét „teszi fel a falakra" a tárlatlátogatók örömére. Most új portrékat, tájképeket és életképeket láthattunk. Az alkotótábor pedig a résztvevő művészjelöltek és -palánták tárlatával zárult, amely bajóti alkotómunkájuk összegzése is és egyúttal - eredménye is. Az „olajos" foglalkozásokat Veronika, a rajz- és grafika-„órákat" a nyergesújfalui Sziklai Károly festőművész vezette nagy szeretettel és hozzáértéssel, egyénekre szabott irányítással. Török János, Bajót polgármestere üdvözölte a megjelenteket, s a „Bajóti Napok" megnyitásával felsorolta azokat az eseményeket, amelyek a település életét színessé, mozgalmassá, ünnepivé és nyitottá teszik a kultúra és a művészetek számára. A kapcsolatok szervezője és gondozója a Millenniumi Ház ötletes és fáradhatatlan „gazdasszonya", Malagurszkyné Szabó Éva. Jóvoltából a falunapok színes programjaiban felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt került tennivaló. A Közösségi Házban Czibuláné Csicsman Erzsébet porcelán-baba-kiállítását láthattuk. Az iskolás gyermekek rajzversenyének eredményhirdetésére pedig szombaton, a záróünnepségen került sor. Bábcsoport-előadás, „Bajótért"cím adományozása, a környékbeli településekről énekkarok, zenekarok, dalkörök, táncegyüttesek, asszonykórusok és a helybeli „kultúrcsoportok" színesítették a gazdag műsort, amely tombolával, utcaballal és tűzijátékkal zárult. A „nyitottságot" a festőtáborban a késő délutáni előadások képviselték. Kulturális tájékoztatást adtak minden érdeklődőnek. Stancsics Erzsébet Szántai Sándor költőházaspár saját műveivel mutatkozott be. Simon M. Veronika módszertani tájékoztatást tartott a legújabb festészeti-technikai lehetőségekről, melyek alapjait az USA-ban sajátította el a Bartók-emlékévi utazásán. E módszert az augusztusi, Sziklai Károly-szervezte nánai alkotótáborban is ismerteti. E sorok írój^i pedig az időszámítás előtti, még Ázsiában élő ős-hunok életét mutatta be: azokat a törzsi-társadalmi szokásaikat, csatározási módszereiket, melynek egyes hagyományai a honfoglaló magyarság és még a mai székelység szokásaiban is fel-fellelhető. Az előadás egyúttal ötleteket is adott csataképek ábrázolásához. A bajóti események alkalmából került sor Simon M. Veronika „Bajothy Simon" című festményének az önkormányzatnál történő elhelyezésére. így - minden egyes „ügyintéző" bajóti polgár jelképesen, szemtől-szembe találkozhat a történelmi okmányokkal igazolt, ám a festőművész fantáziájával elképzelt és megalkotott, hajdani birtoktulajdonos arcmásával. Az internetep - mai világunkban pedig - O lehet „Bajót arca"! Erdemeit jó, ha nem feledjük, mert „egyháztörténeti forrás hitelesíti Bajóti Simon, Esztergom tatár elleni védelmezőjének bajóti templomépítői mivoltát: a templom tituláris szentje a mai napig Simon és Juda". Másrészt „JOajóti Simon Ispán a tatárjárás idején mint Esztergom várának parancsnoka tette nevét hadtörténetünkben nevezetessé 1242 telén, Esztergom-Királyváros felégetése után, Fivérével, Bertranddal együtt maroknyi íjászaival megvédi az esztergomi fellegvárat" közli Zolnay László „Román kori templom a Komárom megyei Bajóton" című tanulmányában (Művészettörténeti Értesítő, 1956. 4.sz. 277-279). Bajóti Simon alakját nemcsak történelmi iratok őrizték meg, hanem szépirodalmunk nagyjai is: Jókai Mór „Százszorszépek" című elbeszélésében (1857), Makkai Sándor „Sárga vihar" című regényében (1934). Bizonyára a községben is élnek még hagyományok vagy dokumentumok névadójukról. De ez már egy másik történet, amely alapos levéltári kutatást igényel. Horváth Gáborné dr.