Esztergom és Vidéke, 2005

2005-02-10 / 6. szám

2005. február 10. 3 Bemutatjuk Kertváros új, „palóc" plébáno

sát Röviden már hírt adtunk arról, hogy január l-jétől Kiss-Maly László személyéhen új plébánosa van a kertvárosi Szent Istvánról elnevezett plébániának. A korábban, több mint nyolc évet itt szolgált Szerencsés Zsolt plébános Budapesten kapott új beosztást. A beiktatási szentmisét dr. Kiss-Rigó László püspök celebrálta január 23-án, még „karácsonyi környezetben", a szentélyt és az oltárt még a kivilágított fenyők díszítették. Ezt követően kerestem fel Kiss-Maly Lászlót, s arra kértem: szóljon röviden eddigi pályafutásáról. Nos, a plébános atyától ezt tudtam meg. A kinevezése Dorogra, a Szent Borbála Plébániára szól, de feladata a kertvárosi plébánia ellátása is. Tevékenysége teljes körű (hitéleti, hitoktatási, esketési, keresztelési, temetési, betegek ellátási stb. teendők). A városrészen csak szerdánként és vasárnaponként lesznek szentmisék, ezen kívül pedig minden hónap első péntekjén is tájékoztatott a beszélgetés indításaként. Hatgyermekes család legfiatalabbjaként 1966-ban született a felvidéki Nyitra vármegye Nagycétény településén. Szülőhelyén végezte el a magyar nyelvű kilencéves alapiskolát. Érettségivel egyszerre a szakközépiskolában pincér-szakács oklevelet is szerzett. Két évet főszakácskodott, majd Liptószentmiklóson sorkatonáskodott. Édesapja halálával érkezett el számára a felnőtté válás, ekkortól kezdett érlelődni és erősödni benne a hithez, az egyházhoz, a szerzetesekhez való közeledés gondolata. Tizenöt évvel ezelőtt ehhez segítette hozzá Pannonhalmán az egyhetes „hivatástisztázó" lelkigyakorlat. Ott döntött, hogy szerzetes lesz. Ezután került Balassagyarmatra, a szaléziánusokhoz, ahol az oltárkép Don Boscot, a rend alapítóját ábrázolja, akinek személye már korábban nagy hatással volt rá. Felvidéken szerzett érettségijét Magyarországon nem fogadták el, ezért újra kellett maturálnia. Kétéves filozófiai tanulmányait a szaléziak kötelékében, a piaristáknál végezte Budapesten. A Margit kórházban teljesített missziót, itt megismerkedett a világi papi munkával, amelyről később úgy vélte, ez inkább megfelel annak az elhivatottságnak, amelyre Isten szolgájaként készült. Majd Esztergomban, az Érseki Papnevelőben négyéves teológiai tanulmány következett. 2000-ben dr. Paskai László bíboros prímás, esztergomi érsek szentelte pappá. Kiss-Maly László volt az első, a szaléziánusoknál tanult egyházmegyés pap. Albertfalván volt új misés. Terézvárosban nem egészen egy évet szolgált, majd Soroksáron két és fél évet káplánkodott. Innen került Dorogra és Kertvárosba, már mint kinevezett plébános. Éz az első önálló, felelősségteljes plébánosi beosztása. Két hitközséget kell szolgálnia. Komoly feladat. Fiatalosan, határtalan lelkesedéssel kezdte meg munkáját a hívek megelégedésére. Annak ellenére, hogy megvált a rendi élettől, úgy véli, plébánosként is egy kicsit szaléziánus maradt - Don Bosco szellemében - és ősei hitében, elvében, szokásaihoz is hű. (A címben, az idézőjelben szereplő jelzőt maga a plébános úr kérte, hogy megjelenjen. Magyarázatkép elmondta, ő a felvidéki palóc területen született, nevelkedett, ott tanult meg beszélni. Ez a hanghordozás a mostani beszédjén is érezhető, erre mondta a püspök úr: „bájos, kedves beszédű" plébános.) Nagy Tibor Fotók - fent: dr. Kiss-Rigó László püspök átadja az új plébánosnak a templom kulcsát és a plébánia pecsétjét, lent: a beiktató szentmise közreműködői balról jobbra: Fritz István diakónus, Rajk János teológus-hallgató, dr. Verbényi István kanonok, dr. Kiss-Rigó László püspök és Kiss-Maly László. Keresztény közösségek farsangi bálja Február 5-én este elegáns táncospárokkal, az asztalon tortákkal, süteményekkel, üdítőkkel, pezgősüvegekkel telt meg a Dobó gimnázium aulája. Az esztergomi keresztény/keresztyén közösségek ökumenikus bátyus bált rendeztek farsang utolsó szombatján (népiesen szólva: farsangfarkán). A bált a Vízivárosi Katolikus Plébánia családi közösségei kezdeményezték. A szervezésből különösen kivette részét a Süttő házaspár, a Maczák család és az Orbán házaspár. A bálra és a farsangbúcsúztatásra meghívták a többi esztergomi keresztyén felekezetek képviselőit is, így a reformátusokat, az evangélikusokat és a többi kisebb egyházak képviselőit is. Cséfalvay Pál atya, a Keresztény Múzeum igazgatója mondott köszöntő beszédet és asztali áldást. A nyitótáncot a Mindszenty iskola diákjai lejtették - korhű reneszánsz táncokat jártak, őket aztán a idősebbet követték, majd a vízivárosi plébánia fiatal házaspárjai modern táncokat mutattak be nagy sikerrel. Ezek után görög szirtaki tánc következett, majd az angol keringő - valamennyi bálozó bevonásával - zárta a sort. (A Tamás házaspár nemcsak a táncban jeleskedett, hanem a szervezésben is.) A bál további részében a hattagú budapesti „Kistemplomos lovagok" elnevezésű zenekar húzta a talpalávalót, akik főleg a 60-70-es évek slágereit játszották. A zenekar tagjai között felismertük az Esztergomból elszármazó Kipke Tamást is, aki a szünetben legújabb könyvét dedikálta. A szünetben a Dobó-gó Színpad színjátszó köre Karinthy Frigyes paródiájából mutatott be a mai társadalomi viszonyokra is jellemző humoros jeleneteket. A báli szervezésből természetesen nem hiányozhatott a tombolahúzás sem. A bál - hajnali kettőkor - Orosz Iván dunántúli ugrós, erdélyi, széki lassú táncával zárult. Felemelő volt hallgatni a sok vidámság után befejezésül a szép, lírai széki dalt: „Kinek nincs itt kedve lakni menjen mennyországba lakni építsen az égbe házat ott nem éri semmi bánat". (Dezső) Csilla, a kishercegnő (-zső) Néhány éve ismerhették meg az országban, a különböző amatőr színjátszó-fesztiválokon és szavalóversenyeken az esztergomi Klubszínpad tagjának, Elek Csillának a nevét. A Békés megyéből származó, de már évek óta városunkban élő óvónő különösen a „Kisherceg" című világhírű darabban játszott alakításával váltott ki országos elismerést. Nemcsak játszik, hanem kiválóan szaval is. Szinte minden városi rendezvényen fellép, és mint óvónő sok versre, mesére, mondókára, szép magyar beszédre tanítja a kicsiket. Igazi szerelme a versmondás. Kedvenc költője a ma élők közül az esztergomi Wernke Bernát, a klasszikusok közül főleg Ady, József Attila és Nagy László. Előadóestjeit gyakran zárja ez utóbbi költő „Tűz" című költeményével: ... tűz, te gyönyörű / jegeken győztes örömű / ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra / lélekben szakállasodva / hűlve latoló józanságban / ahol áru és árulás van... Megérdemelnének ők is egy emléktáblát! Ha valaki belép a Tanítóképző bejáratán, a portától nem messze talál a falon egy márványtáblát, mely emléket állít az I. világháború során hősi halált halt tanítványoknak és tanároknak. Vajon a mai hallgatók közül hányan álltak már meg a tábla előtt, s ha igen akkor hányan gondolkoztak el azon, hogy az ott szereplő nevek egykori tulajdonosai miért és, hol áldozták az életüket a HAZÁ-ért? Vajon hányan tudják közületek mit jelentett azoknak a fiataloknak a „Haza"? Hányan tudják, hogy a II. világháborúban is haltak hősi halált az egykori növendékek közül? Kékesi Gyula engedélyével egy egykori növendék életútjából villantanék fel néhány epizódot. (Kékesi Gyula maga is De La Casse leszármazott az általa összeállított családfa bizonysága szerint, az ősök sorát a világtörténelemből ismert Las Casas prelátusig vezetik vissza.) „A Nagymaroson gyerekeskedő De La Casse Gábor a pesti Szent István gimnáziumban kezdte tanulmányait, majd az esztergomi fiú-nevelőbe került. Négy képzőt az esztergomi tanítóképzőben végzett el, kántorképesítést szerzett, aztán családi okok miatt nem tanulhatott tovább. Katona lett. Részt vett a felvidéki és az erdélyi bevonulásban. Az orosz frontra önként ment ki... 1943. január 8-án éjszaka hóleples rohamszakasz kelt át a befagyott Donon. Parancsnokuk a 28 éves daliás De La Casse Gábor hivatásos testőr őrmester volt, aki erre a vállalkozásra is önként jelentkezett... A rohamcsapat egymás után öt erődítményt, bunkert semmisített meg. A kis csapat visszavonulását, a halottak és sebesültek visszahozatalát Medve Pál testőrőrmesterrel és Halbauer szakaszvezetővel fedezték. A rohamcsapat vezetőjét arany vitézségi éremre terjesztették fel". Ekkor már volt egy bronz vitézségi érme, egy kis ezüst, és egy nagy ezüst vitézség} érme. „Amikor a Kormányzó Úr 1943. július 2-n /poszt-humusz/ vitézzé avatta, megengedte, hogy évszázados spanyol nevét megtarthassa". Az idézet a Képes Tábori Újság 1944. július 1-jei számából való. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy Füvessi József, Kisbalázs András alakulata a magyar frontszakasz északi részén volt elhelyezve, De La Casseé a frontszakasz legdélibb részén. Kádár Béla vk. ezredes január 3-án látogatást tett a fronton, akkor már tudott a németek sztálingrádi katasztrófájáról és a románok gyalázatos futásáról, azonban a vezérkar ezt az értesülését eltitkolva egyik közvetlen okozója volt a 2. hadsereg tragédiájának. Január 18-án visszavonulás közben Goncsarovka községnél a falut egy szalmatetős ház padlásáról orosz géppuska tartotta tűz alatt. Az őrmester vezetésével megsemmisítésére indultak. Az élen haladva, amikor Gábor a deszkaajtót berúgta, fejlövés érte. Társai, hogy ne maradjon temetetlenül, a géppuskafészek felszámolása, és az őrmester iratainak magukhoz vétele után a ház vályogfalát a halottra döntötték, —40 fokban ez a temetés egyik módja volt. Gábor hagyatéka az özvegy édesanyja koporsójában pihen a visegrádi temetőben. Tisztelt hallgatók, ifjú barátaim! Nem gondoljátok-e, hogy ideje lenne hatvan egynéhány év után kideríteni, hogy az intézmény hallgatói közül kik voltak oklevélosztó ünnepség részesei vagy pedagógusi, kántori állás helyett a háború áldozatai, esetleg, mint De La Casse Gábor hősei is. Talán ma már nem számítana klerikál-reakciós cselekedetnek emléktáblát állítani a hős elődeiteknek. v. Szendrő Péter Könyvespolc Dr. Garamvölgyi László: Hogyan halt meg József Attila? Az idei év József Attila emlékezetének éve: április 11-én lesz száz éve, hogy a költő megszületett. Az ünneplések már elkezdődtek országszerte: a könyvtárak, a művelődési intézmények különböző tanulmányi és képzőművészeti pályázatokat írtak ki. Szükség is van erre, hiszen egy felmérés szerint a középiskolás fiatalok többsége többet tud bármelyik mai pop- és színészsztár magánéletéről, mint arról: hogyan is élt, ki is volt a XX. század egyik legnagyobb költője, József Attila? Sokan még verseit sem ismerik, csak annyit hallottak róla, hogy állítólag öngyilkos lett. De valóban önkezűleg vetett-e véget életének 32 évesen - 1937-ben - Balatonszárszón? Ezt a kérdést teszi fel „Hogyan halt meg József Attila" című 2001-ben megjelent könyvében dr. Garamvölgyi László a közismert rendőr-újságíró, az országos rendőrkapitányság szóvivője. Rendkívül érdekes és olvasmányos könyvében részletesen ismerteti - sok, máshol meg nem jelent fotóval illusztrálva - József Attila életrajzát, a sanyarú gyermekkortól kezdve a fiatalkori közeli kudarcokon át, egészen az utolsó szárszói napokig. A haláleset szempontjából közli József Attila utolsó verseit, naplójegyzeteit, illetőleg azokat a leveleket, melyeket hozzá írtak (különös tekintettel a költőnek szerelmével és egyben pszichológusával, Kozmutza Flórával való levelezésére). A szerző az utolsó fejezetben kriminológiai eszközökkel azt próbálja bizonyítani - a MAV-jegyzőkönyvek, illetve korabeli rendőrségijelentések alapján -, hogy József Attila nem lett öngyilkos, hanem egy véletlen vasúti baleset áldozata lett. Ezt a verziót azonban a hivatalos irodalomtörténészek és a József Attila-életrajzírók nem fogadják el, lévén a költő utolsó leveleiben szerelmétől, Flórától, kezelőorvosától, Bak Róberttől egyaránt elbúcsúzott. Utolsó verse is olyan mint egy végrendelet: „Íme, hát megleltem házamat / a földet ahol nevemet hibátlanul írják fölében /ha eltemet / ki eltemet". D.L.