Esztergom és Vidéke, 2005

2005-09-22 / 38. szám

4 esztmgofl) 2005. szeptember 22. Gratulálunk! Iazo^T' A Debreceni Egyetem Orvosés Egészségtudpmányi Centruma Szállási Árpád egyetemi magántanárnak - lapunk munkatársának, szerkesztői műhelyünk tagjának - szeptember 10-én elismerő oklevelet és érmet adományozta. A kitüntetéshez az Esztergom és Vidéke szerkesztői műhelye is szívből gratulál! ELISMERŐ OKLEVÉL A Debreceni Egyetem OrtKtíb és Egészségintiotnányi Centrum Dr. Szállási Árpád a Debreceni Egyetem Általános Orvoskarán az orvostürtenet oktatna bevezetése, folyamatos koordinálása, a „ Debreceni orwsképzés nagy a lakjai" biográfiai sorozat gcmdaxdsa, több kötetének megírás valamint a debreceni Ow és Egyetemtörténeti M tízei alapítás előkészítése területén végzett eddigi kiemelkedő munkássága elismeréseként a „80 éves a debreceni orvosképzés" emlékérmét adományozza. Egy kiállítás margójára: .... csak a haláluk után...' Vagy egy érdekes törvényszerűség. A legtöbb művészembernek míg életben van - küzdelmes az élete, nem könnyű önmagát elfogadtatnia. O is köztünk élő, gyarló, hús-vér ember. De ha meghal! Felmagasztosodik, kiszépül, tehetséges és nagyszerű lesz. Szívesen piedesztálra emeljük. Nincs tovább intrika, féltékenység. Holt ellenség nem ellenség. Nem rivális többé. Annak kapcsán érdemes ebbe belegondolni, hogy a nemrégiben elhunyt és most egyszerre nagyon hiányzó Simonyi Zita neve és alkotói létének dokumentumai: képeiből egy válogatás felkerült az internetre. Nem ma élő festő többé Zituska. Bekerült a halhatatlanok közé, mert valóban jól festett, stílusa egyedi volt és főleg korai képei - melyeket olyan könnyelműen elosztogatott - különösen jelentősek. Mint minden alkotónak, neki is „korszakai" voltak. Hol a citromos csendéleteivel, hol színes kockákból összebarázdált önarcképekkel, vagy Krisztusos ábrákkal ajándékozta meg azt, akit éppen jókedvében méltónak talált erre. Sokat szétosztogatott orvosi honoráriumként is. „Pofika" nagyon örülne annak, hogy most többet beszélnek róla, mint életében. Zituska vallásos volt és vélhetőleg bekerült az égi művészek kompániájába. El tudom képzelni, hogy látnak bennünket, akik még itt féltékenykedünk egymásra. Megtárgyalják, hogy a gyakori nevű „Nagy", „Tóth" és „Meszes" mikor kerülnek az ugyancsak nem különleges „Kovács", mellé. Figyelj, Zituska! Én úgy érzem, hogy Te még nem kalandoztál el túl messzire, és ezért láttál bepnünket a zuglói kiállításon. És örültél. Kerested Pannikát és Imrét, de ők most betegek. Mindenki így kezdi... tudod ... Képzeld, a pesti szervező ugyanazt a megjegyzést tette a munkáinkra, mint Te annakidején...! „... Esztergom sem fedezte még fel a maga Kovács Margitjait és festőtehetségeit..." Akkor nevettünk, és Dalos Feri jegyezte meg, hogy: „... senki s£m próféta a maga hazájában..." így igaz. De nehogy sajnálj bennünket. Látod, kimozdultunk és sikerünk lett. No jó, hogy kicsit később, de aki figyelt ránk abban tudatosodott, hogy hárman még itt vagyunk a 80 év felettiek közül a régi garnitúrából. Hogy, hogy vagyunk? Köszönjük kérdésedet, ki így, ki úgy, de elvagyunk valahogy. Valameddig tengünk-lengünk még, azután eljön az idő és majd a másik dimenzióban keresünk Téged, Titeket, és együtt mosolygunk vagy hahotázunk - a Kurcz Gyuri szokása szerint -, amikor itt „felismernek" vagy „felértékelnek" bennünket. Ott már beérik a lélek, apad a hiúság, talán helyre áll a lelki egyensúly és meglehet, hogy bölcsességünk is mélyebb lesz. A magyarság eredetéről Radics Géza 1956-ban kényszerült elhagyni Magyarországot, és jelenleg Amerikában él. Gyakran látogat haza, márcsak azért is, mert a magyar nép eredetének, történetének kiváló kutatója. . ' ^ E hónap elején Radics Géza egy rendkívül érdekes és újdonságokat is tartalrpazó előadást tartott a Bajor Ágost Művelődési Házban a szép számban megjelent közönség előtt. Előadónk nem fogadja el a magyar nép finnugor eredetét. Az ő és mások például Badinyi Jós Ferenc professzor - feltevése alapján az ősi sumér nép leszármazottjai vagyunk. Más történészek Attila hunjaival rokonítnak, Radics Géza még meglepőbb teóriára esküszik. Szerinte - és egy olasz tudós szerint is - az etruszkok is őseink közé sorolhatóak. Állítólag sok közös szó van az etruszk és a magyar nyelvben: például a mérő, a földmérő szavaink is közösek. Radics szerint mind az etruszk, mind a sumér, mind pedig a türk nyelvekből több jövevényszavunk származik, mint a finnugorból! Lábik János bazilikái Régi közhely, hogy Esztergom legszebb Párkányból. Lábik János erre a régi igazságra építette koncepcióját, amikor párkányi nézőpontból egy egész sorozatban mutatja be az esztergomi Várat és a Bazilikát. A legutóbbi tárlaton a havas, csupa fehér téli Bazilikáról festett képeit láthatjuk. A téli Bazilika olyan, mint egy hatalmas, hóból, jégből felépített katedrális. A tavaszi Bazilika üde zöld növényzetével olyan, mint egy tavasztündér. A nyár a Bazilikát is teljes pompájában ábrázolja, az ősz pedig a színek kavalkádja: sárga, barna, aranyló. Egyszóval: Lábik János bazilikái megigézik és elgondolkodtatják nézőiket. József Attila szerelmei József Attila szerelmeiről eddig keveset tudtunk. Most, Valachi Anna a „Szerelmes magyar írók " sorozatban - főleg a levelezések és egyéb dokumentumok alapján - bemutatja a költő összes múzsáját és szerelmét, képes illusztrációkkal. Megtudhatjuk, hogy költőnk első szerelme Gebe Márta volt még középiskolás korában. Aztán Espersit Mária következett. Mindkettő a makói diákévek reménytelen, plátói szereleme volt. Több alkalmi kalandról is beszámol a szerző. Majd két, hosszabb ideig tartó párkapcsolatról szól, mely Vágó Márta és Szántó Judit nevéhez kötődik. De József Attila kétségtelenül legnagyobb szereleme Flóra volt, aki később Illyés Gyulához ment férjhez. Flóra lett volna az utolsó menedék. A nő ugyan szerette és tisztelte a költőt, de nem volt szerelmes belé. József Attila egyik utolsó levelét is Flórához írta. Ez már búcsúlevél volt, mely után nemsokára a költő öngyilkos lett. Csücsök és tanítványai A „Csücsök" becenév Bakay Ferenc beceneve. Már évtizedek óta ismerem őt, együtt kezdtünk el járni a hetvenes években a Nagyfalusi Tibor által vezetett esztergomi Klubszínpad próbáira. Néhány zsenge darabban szerepeltünk is együtt, aztán én inkább az újságírást választottam, Csücsök pedig átvette Nagyfalusi Tibortól a Klubszínpad vezetését. Irányításával számtalan díjat, kitüntetést kapott a színjátszó csoport, de az igazi kitüntetés az, hogy táboruk, baráti körük van, ami manapság már ritkaság. Előadás után beülnek egy vendéglőbe, és méni üdítő elfogyasztása mellett megvitatják az előadást. Ilyenkor gyakrap új darabok, versek születnek. így működik a „Csücsök műhely"! Kívánjuk, hogy még jónéhány évig szórakoztassanak és gondolkoztassanak el minket! Vénasszonyok nyara Idén alaposan megcserélődtek az évszakok. Például augusztusban volt október, és szeptemberben augusztus. Vannak ennek a keveredésnek nagy előnyei is. A strandon például zavartalanul lehet úszkálni. Tiéd az egész medence. Már egy kicsit napozni is lehet, bár mindig erős az UV-sugárzás. Lehet nagy erdei kirándulásokat és városnéző sétákat tenni. És nem kell a világ végére menni. Nemrégiben például az ENÉKE nyugdíjas klubbal Dömösön jártunk Erős Miklós vezetésével. Megnéztük a prépostság romjait, gyönyörködtünk a dunakanyari tájban, aztán egy helyi étteremben megvacsoráztunk. Ebből is láthatjuk, hogy érdemes kihasználni az „idős hölgyek nyarának" örömeit! Dezső László Régiós művészeti hírek Bajót, Millenniumi Ház A gyönyörű természeti környezetben fekvő, ősrégi - 1212 óta jegyzett - település Millennium Háza 2002 tavaszától hívj a-várj a az irodalom és a művészetek jeles képviselőit, s az odalátogató közönséget. (A Ház történetét 2005. március 24-ei számunkban ismertettük.) Már jónéhány regionális találkozónak lehettünk itt tanúi, az idén nyáron alkotói művésztábor is tanyát ütött, melynek hagyományos folytatását jövőre is várják az érdeklődők. Szeptember 15-én Simon M. Veronika Munkácsy- és Krúdy-emlékérmes székesfehérvári festőművész mutatta be legújabb alkotásait. Művészetét Európa több országában és Amerikában is jól ismerik. A Kossuth-emlékév alkalmából saját festményét, Kossuth arcképét kísérte a hivatalps küldöttség egyik tagjaként az Újvilágba. (A portré variációit Monokon és Torinóban találjuk.) Szakrális és nemzeti képeit a közelmúltban Esztergomban és Párkányban is bemutatta. A mostani bajóti kiállítás bemutató-összefoglaló tárlat, amely az alkotóművész utóbbi sorozataiból ad körképet a látogatóknak, s új technikákkal is megismertet bennünket. Amerikai élményeiből jócskán kontrasztos képeket látunk: a legmagasabb lakóházat és a Centrál Park szépívű hídját. A Homokkő-képeknek külön története van. A jordániai Szentföldön gyűjtött homokkövek színes, porrátört homokjából (és - pontosan öt perc alatt megkötő természetes ragasztóanyagból) „varázsolt" képek a hely szellemét idézik fel a Bibliát jól ismerő szemlélőnek. „A gyermek" Jézust annak a templomnak a küszöbén, ahonnan kiűzte a kufárokat, „Az eredet" Keresztelő Szent János nyolcsarkú keresztjét a templomoszlopon és „Jézus" felnőttkori, imádkozó portréját. A művész festőkéssel készített színes tájképei, csendéletei is új technikát mutatnak fel. A Kék képek változatos, elgondolkodtatóan szép, lelki mélységeket érintő város- és természeti képek, vagy éppen a kövek, ásványok csodáit feltáró, fantasztikus fényhatású alkotások. Különös fényhatással megvilágítottak a Képek fekete vászonra című sorozat. Az ősi mesterségek mintegy ötven darabból álló gyűjteményéből is kapunk ízelítőt: a „Vízhordó lányt", az utcai „Kosárárust", a „Vándorköszörűst", a „Kádárt", a „Csizmadiát". Ezt a történelmi képsorozatot az Országos Mezőgazdasági Múzeum Könyvtára dokumentálja az utókor számára. A tárlatnyitás fényét növelte a nyitóműsor. A Millennium Ház gazdasszonya, Malagurszkyné Szabó Éva igazi magyaros vendégszeretettel fogadta, Török János, Bajót polgármestere szívből jövően köszöntötte a vendégeket. A helybeli „Jázmin népviseletes asszonykórus" - saját kézzel varrt, gyönyörű ruhákban - népdalokat énekelt. Szántai Sándor író, a Magyar Kultúra Lovagja, Stancsics Erzsébet költő és Enyedi Béla nívódíjas daltulajdonos irodalmi-zenés összeállítása hangolt rá bennünket a tárlatnézésre és az azt követő baráti beszélgetésre. A közönség soraiban felleljük Szigeti András festőművészt, aki nemrég Esztergomban állította ki képeit, s aki szeptember 29-én, csütörtökön 16.30 órakor váltja alkotótársaival Simon M. Veronikát a Házban, s minden esztergomi tisztelőjét szeretettel várja. Mostantól pedig - Bajót község 1212-ből származó adománylevele és a művésznő két ajándék-képe: Bojothy Simon nyilazó nemes vitéz lovasképe és Portréja is fogadja a bejáratnál a látogatókat..., hogy ki volt O? Róla majd - máskor szól az írás... Meghívó a Sugár Galériába A Párkányi Képzőművészkör ezen az őszön immáron másodszor hív bennünket tárlatlátogatásra: augusztusban Párkányban, most Esztergomban. A kiállítás átjött a hídon, mert „a híd a művészeteket is összeköti" - mondta megnyitójában dr. Kocsis Ernő művészettörténész-festőművész tanár. Ezután bemutatta a kör történetét: mindössze hatan indultak egy pincehelyiségben és - huszonnégy év alatt létszámban és minőségileg is éretté vált a klub. A rangos képzőművészek mellett az ún. amatőrök is profi-szintre nőttek fel. Az alkotásokban főként a tájfestészet dominál, hiszen a táj szépsége, a környezet erre ösztönöz. A bel- és külföldi kiállításokon túl nagy érdeme a körnek, hogy tagjai együttműködnek, és baráti-alkotói kapcsolatokat ápolnak, közös művésztáborokat szerveznek például az esztergomi művészekkel. A szakmai irányítás biztosítására létrejött Párkányban a Városi Galéria Művészeti Tanácsa. „Célunk: hidakat építeni emberek és művészetek közt, színvonalasabbá tenni a Párkányi Képzőművészkör bemutatóit, s ezzel továbbra is hozzájárulni térségünk lakosainak kulturális és képzőművészeti igényének kielégítéséhez" - közli Lábik János a meghívóban. A Sugár Galériában a kiállításon részt vevő alkotók (Albert István, Bugyács Sándor, Gembická Mária, Gergely Márta Terézia, Honan Jozef, Kreivich Gyula, Lábik János, Nothart Anna, Nyilasi Tibor, Nyitrai Ilona, Ottmár Sándor, Szabó László, Szalai Klaudia, Sziklai Károly, Tóth Magdaléna, Várszegi László és Zahovay Ernő) sokféle műfajban és változatos technikával készített alkotásokkal várják az esztergomi tárlatlátogatókat október 13-áig 8-18 óra között. Horváth Gáborné dr.