Esztergom és Vidéke, 2005

2005-09-22 / 38. szám

2005. szeptember 22. eSZtHKSQP ViP6fr6 5 Hadapród-iskola Esztergomban, a gyepűn 1986 őszén - nem sokkal főigazgatóvá történt kinevezésem után - felkeresett hivatalomban egy Simontsits Attila nevű úr Budapestről azzal a kéréssel, hogy engedélyezzem a Görgey Artúr Magyar Királyi Hadapród Iskola 1944-ben érettségizett, első és egyetlen végzős évfolyamának találkozóját a főiskola falai között. A kérés kissé meghökkentőnek tűnt számomra, és annak indokai csak a további beszélgetés során váltak világossá előttem. Az eredetileg a Hűvösvölgyben működő intézményt 1943 őszén biztonsági okokból az esztergomi érseki tanítóképző intézet épületébe helyezték át. A növendékek itt fejezték be a IV tanévet, és itt is tettek érettségi vizsgát. A találkozóra - melyre én is meghívást kaptam - a világ minden részéből érkeztek az egykori növendékek, Ausztráliától Dél-Amerikáig. Itt értesültem arról, hogy az akkor Clevelandban élő Nemes Halmay Tihamér - az iskola egyik egykori segédtisztje 1955-ben megírta az intézmény történetét. Megkértem Simontsits urat, juttassa el hozzám a kézirat esztergomi vonatkozású részeit. Kérésemnek rövid időn belül eleget tett. A rendkívül érdekes naplórészleteket azóta őrzöm... Kaposi Endre (...) A Honvédelmi Minisztérium (H.M.) első előrelátó intézkedései közé tartozott, hogy lehetőleg még az új iskolai év megkezdése előtt főleg a fővárosban működő iskolákat kivonja a főváros veszélyzónájából. Sok értékes órát lopott volna ki egy-egy légiriadózás még akkor is, ha csak feltételes veszélyt jelentett volna, mert az előírt biztonsági mozzanatokat (óvóhelyre vonulás, figyelő szolgálat, tűzgépek beállítása stb.) minden esetben, éjjel-nappal végre kellett hajtani. Vitéz Záray vezérőrnagyra, mint iskolaparancsnokra bízták, hogy hol, milyen helyen találja meg a megfelelő áttelepedési helyet az iskola részére. Sürgős javaslatot kellett felterjesztenie erre vonatkozólag. Személyesen járta be Csenkey alezredessel a tekintetbe jött helyeket: Kalocsát, Dunaföldvárt, Ercsit, Esztergomot és Magyaróvárt. Valamennyi szempont mérlegelése után s az esztergomi érsekség előzékeny támogatásával Esztergom lett az iskola gyepűszállása. Szinte a karikacsapás katonásan tüneményes gyorsaságával történtek meg a központi intézkedések is és már szeptember 15-én el is indult Hűvösvölgyből az első szállítási lépcső Esztergomba. A növendékzászlóalj parancsnokság települt át és képviselte ott az iskolaparancsnokságot, amíg 23-án át nem települt az is. Ha átgondoljuk, hogy egy ilyen hadapródiskola személyi, anyagi felszerelésbeli összetételben milyen tagoltságú; hogy az intézeti élet szabatos lefolytatásához a kellő férőhelyeken felül gyakorlóterekre, raktárakra, garázsokra, javítóműhelyekre, istállókra, lovardára, óvóhelyre, a tisztek, altisztek számára lakásokra stb. van szükség, akkor fogalmat alkothatunk arról, mekkora feladat s körültekintést igénylő szervező erő volt szükséges ahhoz, hogy a beágyazott helyről hirtelen kiragadott iskolát a gyepűn is alkalmasan és jól telepíthessük le. Ezt a feladatát is vitéz Záray vezérőrnagy a legteljesebben oldotta meg. (...) Nem célom az, hogy egészen részletes taglalásokat végezzek a leírásomban, ehhez adataim nincsenek, 12 év távlatából csak vázlatos, sőt hevenyészett leírásban akarom rögzíteni az iskola történetének lényegesebb mozzanatait. Az 1943 szeptember végére eső lényeges mozzanat, az áthelyezés ténye - mondhatom - semmilyen megrázkódtatást vagy törést nem okozott az iskola életében. Csupán csak helyszíni változást, ami még sok tekintetben még jól is esett mindenkinek. Esztergom különben is emelkedett iskola- és kultúrváros, amelynek légkörében példásan működhetett egy - most már nagy létszámú - iskola. Az összes feltételek adottak voltak: kitűnő és kényelmesen jó elhelyezések (lentebb tagolom még), nagy és kis folyók közelléte, a hegyes és lapályos (a túlsó Párkány-i oldal) terepviszonyok, utak, útelágazások, a páncélos helyőrségek (Esztergom, Párkánynána) jelenléte, lőterek stb. következtében elsőrangú kiképzési viszonyok és sok egyén, szerencsésen adódott és kiválasztott más egyebek is. Megértő nobilis gesztussal kaptuk meg az Érsekségtől - Serédi Jusztinián érsek - a Bazilika alatti érseki tanítóképző épületét csaknem teljes terjedelmében, amelyben a három növendékszázad igen jó elhelyezése - hálók, tantermek, mosdóhelyiségek, századirodák, századraktárak, ügyeletes tiszti szoba, őrség, távbeszélő központ, kápolna, tornaterem stb., udvarán megfelelő tér - adódott. A második tekintélyesebb elhelyezési tömb a kis Duna-ág partján, a zárda tulajdonát képezett részből kapott szárnyrészen volt. Légvonalban az előbbitől mintegy 300 méterre esett. Itt helyezkedett el az iskolaparancsnokság - parancsnoki 1. és 2. segédtiszti irodahelyiségekkel, segédszemélyzeti, másoló nyomdahelyiséggel; a növendékzászlóalj parancsnokság - parancsnoki segédtiszti és segédszemélyzeti irodahelyiségek, orvosi rendelő, fogorvosi rendelő és betegszobák (külön ápolónővérrel), a fizikai, természettani, vegytani stb. szertáraink, az iskolai könyvtár, a gazdasági hivatal 3 helyiséggel, a tereptani szertár, az alagsorban az élelmezési raktárakkal; egy őrhelyiség; a zárdai tanári szobában az iskola tiszti étkezdéje és a tornatermében a növendéki nagy étterem; alant a konyhákkal. Legénységünk alosztálya a Deák Ferenc utcában a lefoglalt tágasabb épületben volt, ahol üzemanyag állomásunk és a cipész, szabó javítóműhelyeink is működtek. A harctérről hozzánk helyezett, kitüntetett vitéz Váraljai alhadnagy (utász) volt a főgondnok, míg Lózsa Jenő százados volt az alosztályparancsnokunk, egyúttal zászlóalj segédtiszt is. Hátas és hámos lovaink, gépjárművek, országos járművek és takarmány raktárak az érseki uradalom gazdasági udvarában voltak letelepítve külön altiszt ellenőrzésével, a lóápolókkal és kocsisokkal (Velkei őrmester). Nyitott lovardát Várady nyugállományú huszár ezredes a kanonok soron, a D.K.-i (délkeleti) sarokban létesített. Ugyanerre a kisebb térségre állítottuk fel a kiutalt barakanyagból a híradós kiképzés céljaira szükséges kísérleti és javító műhelyeket és híradó, valamint különleges folyamőrségi anyagot. Megjegyzem, hogy a baraképítés kényelmes munkáját és egyéb kisegítő, berendező munkáinkat egy különleges (zsidó) munkásszázad végezte, amelyet központi intézkedésre utaltak ki hozzánk egy időre. Több ízben történtek közülük szökések, viszont az 1944. szeptember 2-ai légitámadás következtében a lovardánál mintegy 7 halottjuk volt és 14 súlyos sebesültjük. Az utász gyakorló és kiképző anyag - hadihíd-oszlopok, vízijárművek, rocsó (rohamcsónak) egységek, műszaki záró anyag, robbantó felszerelés, szüksége hídépítési anyag, harcszer készletek, villany fűrész és pneumatikus gépek, kompresszor, kallózó berendezések stb. - valamint a gépjárművek és azok javító berendezései és műhelyei, azonkívül a kerékpáros felszereléseink, a különleges fegyvereink és lőszerraktárunk és fegyverjavító műhelyünk egységesen, de alkalmasan elosztva a Prímás-sziget nyugati csúcsa fölött, a Duna jobb partján, még az 1939/40-ben ott állomásozott VlII.h.u.zlj. (ott szolgáltam akkor magam is, 1940 augusztusában, később Szatmárnémetibe került át) létesítéséből ott maradt jó és terjedelmes vízi gyakorlótéri barak elhelyezésben települtek. Állandó őrzésre ott egy legénységi különítményünk létesült. Felelős gondnoka egy szertári tisztviselő zászlós volt. Ellenőrzésüket a II. növendékszázad parancsnoka s a gépkocsi anyagi gondozó tiszt volt megbízva. Áz összes telephelyekkel és szervekkel a híradósaink által kiválóan kiépített vezetékes és rádió összeköttetés állott fenn. Végül a tisztek, altisztek az úgynevezett beszállásolási hadi törvényrendelkezések szerint a városban, lakosoknál voltak beszállásolva. Ki kell emelnem itt is újfent, hogy ebben is az oroszlánrészt a katolikus papság vállalta az által, hogy a Bazilika dombján elterülő úgynevezett Kanonok sor 2. épület sorában minden kanonok vállalt legalább egy tisztet (még családostul is), az elhelyezésben pedig majdnem minden kényelem meg volt. Á nős és családos tisztek és altisztek tetszés szerint dönthettek abban, vajon kihozzák-e a gyepűre családjukat, vagy bennhagyják a fővárosban. A vasúti és autóbusz közlekedés megengedte, hogy a különben sem nagyon messze eső Budapestre és vissza a legváltozatosabb időben közlekedhettünk. Ezen felül beállítottunk egy úgynevezett „kisautóbusz forgalmat" a saját tan-gépkocsinkból, mely főleg szombat délután vitte be a tiszteket s altiszteket és hétfőn reggel hozta vissza. (...) Az esztergomi helyőrség állomásparancsnoka, a páncélos ezred parancsnoka vitéz Zádor ezredes volt, akire átruházta az iskolánk tábornok parancsnoka ezt a hatáskört akkor is, mikor bevonulásunkkal vitéz Záray vezérőrnagyot illette meg a rangidősség. Csupán a főbb esetekre tartotta fenn magának az illetékességi jogokat. Nem szakadtunk el teljesen bizonyos tekintetben a budapesti I. honvéd hadtestparancsnokság addig is érvényes hatásköréből, holott Esztergomban területi illetékesség szerint a Székesfehérvár-i II. honvéd hadtestparancsnokság hatáskörébe léptünk. Ezen felül közvetlenül a H.M. 5 vkf. osztály díszpozíciója alatt álltunk, s így - e három tagolt illetékességi adminisztráció következtében - különösen az első időben sokféle adminisztratív elővigyázatos működést kellett végrehajtanunk. Karhatalom, műszaki karhatalom, ellátás, épületkezelőség, légiriadó-ügyek stb. Székesfehérvártól függtek. Nemzetvédelem, illetmények, elszámolások, közlekedés, lakbér illetékesség és sok egyéb tekintetben Budapesthez tartoztunk, már csak azért is megkaptunk onnan is minden rendeletet, mert a gyepűkihelyezésünk átmeneti jellegű volt, bármikor visszatérhettünk az eredeti helyünkre. A szolgálat kezelés terén tehát egy ütemre 3 felé kellett írásban a levelezést és kapcsolatot fenntartanunk, ami sokszor azt eredményezte, hogy az összes rendelkezéseket bizonyos időrendi eltolódással 3 példányban kezeltük. Különben minden fennakadás nélkül folytatódott és fejlődött ki az iskola életének menete, sőt - mert a személyi érintkezést é közvetlen elintézési módot a központtal az iskolaparancsnoka gyakorta vette igénybe - nem egyszer a dédelgetettek sorában érezhettük magunkat, mert minden igénylésünkre a kiutalásokat gyors ütemben és a kitelhető mértékben meg is kaptuk. (...) Valamennyi hadapródiskola közül csupán minket érte elsőnek ez a sors, s így a költség-kihatásokat nem is tekintette a H.M. fukarkodással. A cél érdekében nem kímélték az áldozatot. A növendékek - s a szeptember elején lezajlott felvételi vizsgákon megfelelt és újonnan felvett legfiatalabb sorványunk is - a nyári szabadságokat két héttel tovább élvezhették. Távirati értesítéssel kaptak utasítást erre és arra is, hogy október 14-én Esztergomba vonuljanak be. Erre az időpontra minden készen várta már őket az iskolaév kezdésére. (...) 1944. március 19. sarkcsikordulás-szerűen újabb fordulatot jelentett. A németek - orvtámadásszerűen - megszállták Magyarországot. A Sztójay Döme kormánya átvette az irányított vezetést. Az új vezérkari főnök Vörös János vezérezredes lett. Laborc Gyula százados a több hetes vizsgálati fogságból szabadulva, mintegy jóvátételként visszakerült eredeti beosztásába. Német SS alakulat telepedett Esztergomba is. A sajgó légkörben irodámban is megjelentek kiküldöttjeik, akik intézkedésére bizonyos elhelyezésbeli szűkítéseket kellett végrehajtanunk. Április 3-án pedig - mialatt a légiriadóra iskolánk is az óvóhelyeken volt - lecsapott az amerikai légierők első terror bombázása Budapestre (délben). Vitéz Záray Emil vezérőrnagy a Kárpátok előterében működő 3. magyar hadsereg-parancsnoksághoz kapott hadibeosztást, melynek műszaki parancsnoka lett. Az iskola a viszonyokhoz képest zavartalanul működött, és a légiriadók némi zavaró és időt kiejtő hátráltatásával bár, de tervszerűen haladt előre a nevelésben, tanításban, kiképzésben. A Dunába időnként angol repülőgépek úgynevezett folyami úszóaknákat vetettek, hogy veszélyeztessék a folyami hajózást, amit a németek erősen kihasználtak Bécs és a Fekete-tenger közötti szállításokra. Az Esztergom vidékén ledobott aknák, kivált, ha ilyeneket a folyamfigyelők észleltek és jelentettek, némi akadályoztatást jelentett a növendékeink vízi kiképzésében is. Egy ízben közvetlenül a vízi gyakorlóterünk előtti folyam sodrában robbant fel az egyik nyugatra tartó gőzös. Növendékeink kivették részüket a mentési munkálatokból. Kissé visszatérve időrendben, megemlékezem az iskola növendékeinek 1944. február 15-étől március 15-ig tartott kétszer két hetes sí-tanfolyamáról, mely Erdélyben, a Gyilkos-tónál zajlott le. Vödrös Miklós utász százados az iskola sporttisztje szervezte meg ezt. A két idősebb évfolyam két részletben vett részt rajta, s a tisztek, a családtagjaik is jelentkezhettek rá. Magam a második turnus utolsó három napját töltöttem ott, amikor utoljára láttam Kárpátjaink egyik legremekebb táját, a Békás-szorost a tél teljes pompájában. Vitéz Zsembery Zsigmond utász századossal utaztam le és március 15-én együtt utaztunk vissza az erdélyi gyorson biztosított külön kocsikban. AIV éves növendékek iskolaéve májusban zárult. Júniusra (első félévben) volt kitűzve az érettségi vizsgáztatásunk. Csuthy Gyula tanár ezredes jött vizsgabiztosnak, a Honvédelmi Minisztériumból kiküld ve. Mintegy 70 növendék tett érettségit a zárdaépület dísztermében az előírásoknak teljesen megfelelően (írásban és szóban), magyar, mennyiségtan, történelem, fizika és német nyelvből. Úgy emlékszem 4 növendék lett utóvizsgára utasítva. A többi évfolyam június végével szabályosan zárta az iskolaévet. Az utána iktatott, augusztus 20-áig tervezett évzáró gyakorlati időszak alatt nem állíthattunk be nagyobb szabású „kihelyezéseket", mint ahogy az az eredeti elgondolás szerint ebben az évben nagyon célirányos és hasznos lett volna, mert az egyre veszélyeztetőbb légi helyzet sok kockáztatást feltételezett. Inkább az Esztergom környékének amúgy is kiváló terepviszonyokban bővelkedő - szakaszain bonyolították le a századok a menetgyakorlatokkal kapcsolatos harcászati és műszaki gyakorlatokat. Még a tavaszi harcszerű éleslövészetek idején biztosítottuk Piliscsabán a növendékeink kihelyezését, amelyen a legmodernebb rohamutász kiképzés mozzanatát volt módjuk megismerni és begyakorolni. Sajnos, itt érte utol Honti növendékünket - a már említett halálos baleset; egy tényleges harckocsi gázolta el gyakorlat közben, mert nem tudott idejében a fedezékbe bukni. Páncélököl, páncélrém, lángszóró, robbantó töltet stb. volt a gyakorló anyaguk (éles formában). Utóbb az esztergomi tábori gyakorlótéren az iskola összes hadra-fogható tagja szintén végzett páncélelhárító éles gyakorlatokat. Az évzáró és az iskola első érettségit tett évfolyamának tiszteletére ünnepélyt és érettségi bankettet is rendeztünk. Vitéz Dániel ezredes utolsó nagyszabású s még „békeértékű" ünnepélye az volt, amelyet az iskola a város és magasabb szerveink meghívottjai előtt egy egész délutánt betöltő módon, mint nyíltszinti bemutató ünnepélyt rendezett meg. Ennek fő attrakciói - a szokásos beszéd és szavalati-, ének- és zeneszámokon kívül - azok a számok voltak, amelyek a növendékek katonaéletéből, s így zömmel a fegyvernemi kiképzést érintő tárgyakból és mozzanatokból álltak. Az utászok a hídverés, vízen-járás, tag-összeállítás és vontatás, robbantás, utász járőr roham stb. összeállításában jeleskedtek, karöltve a folyamerő kiképzésűekkel a Dunán, a kiságon, a Prímási Palota közelében; míg a híradósok a rádió, vonalépítés, fényjelző stb. eszközeivel mutatták be tudásukat. Természetesen sok éle és mókás jelenet volt beleszőve a műsor összeállításában. Ez az ünnepély, mely az esti órákban egy tűzijátékkal egybekötött allegorikus katonai életképpel végződött, mintha valóban lezárta volna az iskola békés időszakát is. Előbb Csenkey Béla alezredes, Keresztes Zoltán százados, Forgcich László őrnagy, a 3. növendékszázad még egy híradó századosának, Sándor József tanár főhadnagynak hadi beosztásban való távozása következik be, majd vitéz Dániel ezredes maga is a harctérre kapott beosztást. Utódjául Janovecz Lajos hadmérnökkari ezredest rendelték ki, aki azonban a korábbi munkaterét csak fokozatosan hagyhatta fel, s így késve, körülbelül csak július végén vette át formálisan is az iskola vezetését. A növendékzászlóalj parancsnoka - Csenkey alezredes után - a harctérről jött Frank Ferenc utász alezredes lett. (Jelenleg szintén itt él Clevelandban, ahol ezeket a sorok írom.) Említést kell tennem arról is, hogy a viszonylag gazdagon dotált iskolánk, melynek elég magas legénységi létszáma is volt, a hadi-helyzetből kifolyólag létszámcsökkentést is kellett végrehajtania. A Kárpátokon létesült állami erődítmények úgynevezett erődszázadait szervezték meg, s ezekhez minden olyan szervtől bevonták a nélkülözhető legénységet, melyek mint intézetek a hátországban működtek. Magam búcsúztattam azt az osztagot, mely tisztesekből - mintegy 45 főben állott útra készen a zárda udvarán. Egy részét az állami erődítményeknek magam is ismertem a Kárpátalján.(...)