Esztergom és Vidéke, 2005

2005-12-01 / 48. szám

4 esztgmxn vip^fre 2005. december 1. Árverés (os) December 4-én ötödik árve­rését tartja a Laskai Osvát Antik­várium, melyen 342 tételt vonul­tatnak fel. Míg korábban a keres­kedelmi és iparkamara székháza adott otthont az aukciónak, most a tanítóképző főiskola épületének földszinti tere nyújt tágabb lehető­séget az értéktárgyak bemutatásá­nak és a várhatóan számos érdek­lődőnek. Vasárnap 10 órakor kez­dődik az árverés, előtte - szombat déli 12 óráig - mind a 342 kikiál­tásra kerülő tétel megtekinthető az antikváriumban (IV. Béla király u. 6., telefon 06-30-467-7301, 06-30-376-8101). Mezei Attila tu­lajdonos-cégvezető irányításával színes katalógust jelentettek meg füzet formájában, ahol 63 oldalon ismertetik és mutatják be a 342 ki­kiáltásra kerülő értéket. Néhányat mi is megemlítünk: Arany János összes munkái I-XII kötetben (Franklin Nyomda 1900). Dankó József esztergomi kanonok kötete az 1450-es zsinatról (Bécs 1865). Erdély öröksége I.-X. kötet­ben (Franklin Nyomda 1941­1942). Metszet Budáról 1493-ból. Rézmetszet Esztergomról (1684). Metszet Komáromról (1595), Pallos Nagylexikon I. XVIII: kötet (1893-1900). Magyarország tér­képe 1580-ból, valamint 1707-ből, továbbá 1796-ból, valamennyi fali méretben. Vallási és egyházi tár az eszter­gomi bazilika építésének kezdetei­ről 1832-ből (Kühnel Pál - Packh János terveivel). Művészeti iskola Táton Sokak nagy álma volt, hogy Tát nagyközségben elinduljon egy olyan iskola, ahol kifejezetten mű­vészeti ismereteket sajátíthatnak el a tanulók. Az álom most valóra vált, hiszen szeptemberben meg­nyitotta kapuit Táton a Múzsák Alapfokú Művészetoktatási Intéz­mény. Nagy Andrea igazgató la­punknak elmondta, hogy az isko­lát egy alapítvány működteti, amely Budapesten és Pest megyé­ben is több telephellyel rendelke­zik. A Múzsák Művészeti Iskolába összesen hétszáz gyermek jár. Táton a tanév elején festészet, moderntánc és színjáték tanszak­ra mintegy kilencvenen jelentkez­tek. Az alapfokú művészeti iskola - többek között - abban különbö­zik a közismert szakköri rendszer­től, hogy központilag, több évfo­lyamra kidolgozott tanterv sze­rint, dokumentáltan ellenőrzött minőségben működik, melyen 6-22 éves korig - iskolától, lak­helytől, előképzettségtől függetle­nül - mindenki részt vehet a kép­zésben. A heti négy „ művészetis " óra mindig a délelőtti tanítás után jelent elfoglaltságot a növendé­keknek. A sokrétű képzéshez tar­tozik, hogy például festészet tan­szakon a gyermekek nemcsak fes­téssel, hanem többféle kézműves technikával és számos képzőmű­vészeti tevékenységgel is foglal­koznak. A meghirdetett táncok közül a moderntáncra esett a vá­lasztás: arra volt a legnagyobb igény. Mivel a színjátszásnak már nagy hagyománya van Táton, így szinte természetes volt a tanszak indítása. A táti általános iskola mindenben segítőkész partner volt és örömmel fogadták a lehető­séget. A művészeti iskola tanárai jól képzett helyi pedagógusok: a színjáték tanszakon Brilla Istvánné, a festészeten Hédlné Lukácsy Ilona és Priberszkyné Mezei Andrea, a moderntáncon pedig Schalk Tímea tanít. Az okta­tás az általános iskolákban folyik. Az elvégzett munkáról félévente lesznek bemutatók, amelyen a gyermekek a nagyközönség előtt is megmutathatják az itt megszer­zett tudásukat, produkcióikat, al­kotásaikat. Kovács Ági Erzsébet-bál: „Nagyanyó mesél" Az én időmben - várostól függetlenül - ősszel, Er­zsébet- és Katalin-bálokon mutatkoztak be az elsőbá­los lányok. Nagy felhajtást jelentett, mert a középis­kolások rendezték ezeket a bálokat. Mikoy én jártam középiskolába - éppen Sopron­ban, az Állami Általános Leánygimnáziumban - ott a Műegyetemen rendezték ősszel a balek-, illetve a gó­lyabált, azaz az elsőévesek bálját. Ide nevezett be is­kolánk a fürgelábú lányok kérésére, az igazgató enge­délyével. A főiskolások nagy része ugyanis ide udva­rolt, így jöttek össze udvarlóik segédletével - mostani kifejezéssel élve - jót bulizni, táncolni. Mindennek meg volt a rendje-módja: először a nyitó csárdás, majd némi átöltözés után következett a többi tánc a gyönyörűen feldíszített termekben - tele girlandok­kal - más-más zenekarral. Még a botanikus kertbe is kimehettünk 5-5 percre. Szólt a zene, táncoltak a lá­nyok-fiúk, egyre emelkedett a jókedv, a hangulat, majd éjfélkor sor került a szuperkeringőre,.... a „sor­sok eldöntőjére". Ezt követte év végén az utolsó évesek bálja, a „valétabál". Itt dőlt el, hogy kinek-kinek tartós-e a kapcsolata, ugyanis sok lány akkor lett menny­asszony... Még most is emlékszem, pedig nemrég volt a nagyobbik lányom első bálj^ - hófehér estélyi­ben, a Fehér Rózsa-bálon... Ok táncolták a nyitó tánpot... És most, már a harmadik generáció... A legna­gyobb unokám első bálja, az Erzsébet-bál... gyö­nyörű bíbor-vörös hosszú ruhában... Kíváncsi vagyok, hogyan számolnak be az át­élt szép élményekről, az eseményekről. Ilyenkor szokták az „öregek" énekelni: „Nagyanyó mesél, nagy a figyelem: apt meséli el, hogy mi a szerelem ? És amint mesél, feltámad a múlt... a szíve megremeg, szeméből könnye hull. Jött az első bál, az első ideál, az első kis levél, az első virágszál, az első randevú, s jött az első csók... Minek mondjam tovább ?... Hisz úgyis álom volt..." Bognámé Fülöp Éva Baptista konferencia (DL) November 24-étől 27-éig országos konferenciát rendezett az esztergomi Baptista Gyüleke­zet. A missziós konferencián részt vettek az esztergomi gyülekezet által támogatott baptista közössé­gek lelkészei, valamint a meghí­vott vendéglelkészek, akik beszá­moltak és előadást tartottak kö­zösségi életükről. Csütörtökön Durkó István lelkész, pénteken Varga György és ifj. Kovács Géza prédikáltak, szombaton pedig Meizer Tamás „Mi változhat és mi nem?" címmel tartott előadást, majd még két előadó következett, akik Isten állandó jelenlétéről szóltak. Befejezésül Patton Márk, a he­lyi gyülekezet pásztora összegezte a konferencián elhangzottakat. Az Idő ünnepe A Dobó Katalin Gimnázium 75 éves jubileumi évkönyvének mot­tója egyben az elmúlt ünnepi hét prózában megfogalmazott, szívbé­li magyarázata. „Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő. Van naptár, van óra, hogy mér­je, de ez mit se jelent, hiszen min­denki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat ­attól függ, mit élünk meg abban az órában. Mert az idő élet. Az élet pe­dig a szívünkben lakik." (Michael Ende: MAMO) Nehézzé válik a kézben a toll, amikor számot illik adni arról az ünnepség-sorozatról, amelyben oly sokan részesülhetünk a múlt hét folyamán. A jubileumi ünnep­ség-sorozat rendezvényei meg­idézték az iskola hét és fél évtize­des múltját, bemutatták jelenét. Kapcsolatot teremtettek a m,ai és a „régi" tanítványok között. Életük során közülük sokan olyan szak­mai magasságokba is eljutottak, melyekre nemcsak az iskola és a város, hanem az egész ország büszke lehet. A gyökerek a Dobó­ban eredtek, az órákon, a szakkö­rökben, saját „ifjonti" érdeklődés­ből, egy-egy jó szaktanár ösztönzé­sére a nyelvvizsgákon, a tanulmá­nyi versenyeken való részvételre. A tehetségek kibontakozását a tantestület egésze és a város szel­lemisége is jótékonyan elősegítet­te. így már évtizedek óta kitűnő tanárok, sportolók, neves tudósok és zeneművészek, országos hírű építő-, fotó- és képzőművészek kö­tődnek régi iskolájukhoz. Bizony­ságot adva erről, szívből-szeretet­tel jöttek a hívó szóra: megnyitó­kat, előadásokat, beszélgetéseket tartottak, felléptek a héten, alko­tásaikat a kiállításokon bemutat­ták. Az ünnepség-sorozat rangidős „diákja" Gorka Lívia keramikus művész, aki az 1930-ban induló el­ső osztályban volt tanítvány. A há­ború előtti idők „diáklányai", a matrónák szeretettel nyugtázták az iskolatörténeti kiállítás korabe­li tárgyait, a régi tinta- és ceruza­tartós öreg padokat, az állótáblát s rajta a felírás: „1930. IX. 1.1. óra. Az értelmesek ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündö­kölnek örökkön örökké, miként a csillagok (Dániel, 12.k.)". A mai, eléggé liberalizált okta­tási világunk tanulói pedig bizo­nyára csodálkoztak a szerény be­rendezésű osztálytermen, a régi füzetek fegyelmezett külalakján, a kevésszámú tantestületen, a ker­tészeti munkagyakorlatokon, az egyenruhák-egyensapkák világán, a leány-egyenruha áruház reklám­ján, a régi hivatalos iratok stílu­sán. Gyermekkori emlékem a negyvenes évek elejéről, mert ma­gam is a Szatmári Irgalmas Nővé­rek tanítványa voltam Nagyszőlő­sön, a szorgalom-osztályzat bizo­nyítványbeli, értékelő megfogal­mazása: „ernyedetlen". Ma ugyan hogyan fogalmaznánk meg a szor­galom észlelhető csökkenését? A kiállított, lábra-kötözős kor­csolya, mint sporteszköz mai el­lenpólusa pedig az „újkori Dobó" országos sportsikereiről számot adó „kitapétázott oklevél-fal", a vízi, az atlétikai, a labdajátékos és a sí-tábori fénykép-sorozatok, a csoporttablók, a sok-sok csillo­gó-villogó jutalom-serleg és kupa. A tanárok-tanítványok művé­szeti kiállítására félszáznál több alkotópiűvész fogadta el a meghí­vást. Érdemes őket felsorolnunk: okleveles iparművészek, fotómű­vészek, keramikusok, művészta­nárok, ötvösök, festőművészek, fa­faragók, grafikusok, belsőépíté­szek, ruhatervező és tipográfusok jeles alkotásait láthatjuk. A „volt dobós képzőművészek alkotásai­ból összeállított kiállítás" a gimná­zium művészi nevelésének igen ékes, sokoldalú és eredményes bi­zonyítéka. Az érdeklődő látogatók mindkét tárlatot január közepéig tekinthetik meg. Meg kell említenünk a zárónap rendezvényeit - a gálaműsort, az állófogadást, s a Katalin-bált -, melyekre ezernyolcszázán jelezték részvételüket. A mintegy három órás gálaműsoron a régi tanítvá­nyok komolyzenei fellépéseikkel tisztelték meg iskolájukat, majd a „maiak" modern zenei- és táncvi­lágát láthattuk-hallhattuk. Méltó és megható záróakkordja volt a koncertműsornak a régi Do­bó diákzene együttesének játéka és Reményi „Karcsi bácsi" hajdan volt és jó másfél évtizeden át mű­ködő, a „mai" estére egyesített nagy létszámú (megszámlálhatat­lan!) vegyes-karának fellépése. A számok közt pár szavas, vidám emlékezés a régi időkre, a „hajna­li" próbákra, az akkori élet-küz­delmekre... Kezdő mottónkra utalva - ez az élet az Idő sok-sok évén át - a tanítványok és a taná­rok szívében lakozott... Pontosabban ebben az órában Adyval szólva mindenikük nemes, küzdő, szabadlelkű diáknak érez­hette magát. Jómagamnak, a ma­gyar szakos tanárnak pedig - a ré­gi tanítványok öröme láttán - nem véletlenül jut eszembe a költő há­lája: „Én iskolám, köszönöm most neked, / Hogy az eljött élet-csaták között / Volt mindig hozzám víg üzeneted". Horváth Gáborné dr. „Maja néni", a Dobó Gimnázi­um 1988/89 - 1991/92. tanévi óra­adója, a Dobó Galéria tudósítója 45 éves a magyar beat-pop-rock művészet Zoltán János zenetörténeti szakíró - az első magyar Zenész Múzeum alapítója és igazgatója ­szerint 45 éves a magyar rock ze­ne. Ezt a születésnapot szép kiállí­tású könyv kiadásával ünnepelte, amelynek címe: Rockcirkusz. A szerző 1957-től napjainkig - a megalakulásuk sorrendjében - kí­séri nyomon a magyar beat,-pop­rock zenekarok történetét. így, e művészeti ág gerincét adja a kiad­vány. Évenkénti sorolásban sok­sok, eddig még nem publikált, ar­chív fotóval és rövid, lényegre törő zenekar történetekkel találkozha­tunk a könyvben, a fotóalbumban. Összesen 140 zenekart mutat be Zoltán János, közel 1200 képpel. A fotók sok mindenről mesél­nek: mennyit változtak az elő­adók, a zenészek, a színpadi tech­nika, a beat-pop-rock divat. Nemcsak az ismert, az ún. sztár-zenekarok szerepelnek a könyvben, hanem a progresszív zenét játszó kultikus zenekarok is, például a Liversing, a Wanderers, a Kex, az Olympia stb. Természe­tesen benne van az Illés, az Ome­ga, a Metró, az EDDA, a Piramis is, stb. Külön érdekessége és értéke a könyvnek, hogy e rangos névsor­ban - a 144. oldalon - helyet ka­pott az esztergomi Tűzkerék RB együttes története is. Tóth Tamás, aki most Féja Kö­zösségi Ház igazgatója - 1982-ben alapítója és basszusgitárosa a Tűz­kerék RB-nek - személyesen vette át a díszes albumot a budapesti be­mutató sajtótájékoztatón. Tamás elmondta, nagy élmény és meg­tiszteltetés volt számára, hogy ta­lálkozhatott és beszélgethetett a könyvben szereplő rock-ikonok­kal. így Deák Bili Gyulával, Bergendi Pistával, Ganxsta Zolee­vel és másokkal, nem utolsó sor­ban Bródi Jánossal, aki az aján­lást, a könyv előszavát írta. Á kiadvány kereskedelmi forga­lomban már kapható. Nagy Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom