Esztergom és Vidéke, 2005

2005-12-01 / 48. szám

4 esztgmxn vip^fre 2005. december 1. Árverés (os) December 4-én ötödik árverését tartja a Laskai Osvát Antikvárium, melyen 342 tételt vonultatnak fel. Míg korábban a kereskedelmi és iparkamara székháza adott otthont az aukciónak, most a tanítóképző főiskola épületének földszinti tere nyújt tágabb lehetőséget az értéktárgyak bemutatásának és a várhatóan számos érdeklődőnek. Vasárnap 10 órakor kezdődik az árverés, előtte - szombat déli 12 óráig - mind a 342 kikiáltásra kerülő tétel megtekinthető az antikváriumban (IV. Béla király u. 6., telefon 06-30-467-7301, 06-30-376-8101). Mezei Attila tulajdonos-cégvezető irányításával színes katalógust jelentettek meg füzet formájában, ahol 63 oldalon ismertetik és mutatják be a 342 kikiáltásra kerülő értéket. Néhányat mi is megemlítünk: Arany János összes munkái I-XII kötetben (Franklin Nyomda 1900). Dankó József esztergomi kanonok kötete az 1450-es zsinatról (Bécs 1865). Erdély öröksége I.-X. kötetben (Franklin Nyomda 19411942). Metszet Budáról 1493-ból. Rézmetszet Esztergomról (1684). Metszet Komáromról (1595), Pallos Nagylexikon I. XVIII: kötet (1893-1900). Magyarország térképe 1580-ból, valamint 1707-ből, továbbá 1796-ból, valamennyi fali méretben. Vallási és egyházi tár az esztergomi bazilika építésének kezdeteiről 1832-ből (Kühnel Pál - Packh János terveivel). Művészeti iskola Táton Sokak nagy álma volt, hogy Tát nagyközségben elinduljon egy olyan iskola, ahol kifejezetten művészeti ismereteket sajátíthatnak el a tanulók. Az álom most valóra vált, hiszen szeptemberben megnyitotta kapuit Táton a Múzsák Alapfokú Művészetoktatási Intézmény. Nagy Andrea igazgató lapunknak elmondta, hogy az iskolát egy alapítvány működteti, amely Budapesten és Pest megyében is több telephellyel rendelkezik. A Múzsák Művészeti Iskolába összesen hétszáz gyermek jár. Táton a tanév elején festészet, moderntánc és színjáték tanszakra mintegy kilencvenen jelentkeztek. Az alapfokú művészeti iskola - többek között - abban különbözik a közismert szakköri rendszertől, hogy központilag, több évfolyamra kidolgozott tanterv szerint, dokumentáltan ellenőrzött minőségben működik, melyen 6-22 éves korig - iskolától, lakhelytől, előképzettségtől függetlenül - mindenki részt vehet a képzésben. A heti négy „ művészetis " óra mindig a délelőtti tanítás után jelent elfoglaltságot a növendékeknek. A sokrétű képzéshez tartozik, hogy például festészet tanszakon a gyermekek nemcsak festéssel, hanem többféle kézműves technikával és számos képzőművészeti tevékenységgel is foglalkoznak. A meghirdetett táncok közül a moderntáncra esett a választás: arra volt a legnagyobb igény. Mivel a színjátszásnak már nagy hagyománya van Táton, így szinte természetes volt a tanszak indítása. A táti általános iskola mindenben segítőkész partner volt és örömmel fogadták a lehetőséget. A művészeti iskola tanárai jól képzett helyi pedagógusok: a színjáték tanszakon Brilla Istvánné, a festészeten Hédlné Lukácsy Ilona és Priberszkyné Mezei Andrea, a moderntáncon pedig Schalk Tímea tanít. Az oktatás az általános iskolákban folyik. Az elvégzett munkáról félévente lesznek bemutatók, amelyen a gyermekek a nagyközönség előtt is megmutathatják az itt megszerzett tudásukat, produkcióikat, alkotásaikat. Kovács Ági Erzsébet-bál: „Nagyanyó mesél" Az én időmben - várostól függetlenül - ősszel, Erzsébet- és Katalin-bálokon mutatkoztak be az elsőbálos lányok. Nagy felhajtást jelentett, mert a középiskolások rendezték ezeket a bálokat. Mikoy én jártam középiskolába - éppen Sopronban, az Állami Általános Leánygimnáziumban - ott a Műegyetemen rendezték ősszel a balek-, illetve a gólyabált, azaz az elsőévesek bálját. Ide nevezett be iskolánk a fürgelábú lányok kérésére, az igazgató engedélyével. A főiskolások nagy része ugyanis ide udvarolt, így jöttek össze udvarlóik segédletével - mostani kifejezéssel élve - jót bulizni, táncolni. Mindennek meg volt a rendje-módja: először a nyitó csárdás, majd némi átöltözés után következett a többi tánc a gyönyörűen feldíszített termekben - tele girlandokkal - más-más zenekarral. Még a botanikus kertbe is kimehettünk 5-5 percre. Szólt a zene, táncoltak a lányok-fiúk, egyre emelkedett a jókedv, a hangulat, majd éjfélkor sor került a szuperkeringőre,.... a „sorsok eldöntőjére". Ezt követte év végén az utolsó évesek bálja, a „valétabál". Itt dőlt el, hogy kinek-kinek tartós-e a kapcsolata, ugyanis sok lány akkor lett mennyasszony... Még most is emlékszem, pedig nemrég volt a nagyobbik lányom első bálj^ - hófehér estélyiben, a Fehér Rózsa-bálon... Ok táncolták a nyitó tánpot... És most, már a harmadik generáció... A legnagyobb unokám első bálja, az Erzsébet-bál... gyönyörű bíbor-vörös hosszú ruhában... Kíváncsi vagyok, hogyan számolnak be az átélt szép élményekről, az eseményekről. Ilyenkor szokták az „öregek" énekelni: „Nagyanyó mesél, nagy a figyelem: apt meséli el, hogy mi a szerelem ? És amint mesél, feltámad a múlt... a szíve megremeg, szeméből könnye hull. Jött az első bál, az első ideál, az első kis levél, az első virágszál, az első randevú, s jött az első csók... Minek mondjam tovább ?... Hisz úgyis álom volt..." Bognámé Fülöp Éva Baptista konferencia (DL) November 24-étől 27-éig országos konferenciát rendezett az esztergomi Baptista Gyülekezet. A missziós konferencián részt vettek az esztergomi gyülekezet által támogatott baptista közösségek lelkészei, valamint a meghívott vendéglelkészek, akik beszámoltak és előadást tartottak közösségi életükről. Csütörtökön Durkó István lelkész, pénteken Varga György és ifj. Kovács Géza prédikáltak, szombaton pedig Meizer Tamás „Mi változhat és mi nem?" címmel tartott előadást, majd még két előadó következett, akik Isten állandó jelenlétéről szóltak. Befejezésül Patton Márk, a helyi gyülekezet pásztora összegezte a konferencián elhangzottakat. Az Idő ünnepe A Dobó Katalin Gimnázium 75 éves jubileumi évkönyvének mottója egyben az elmúlt ünnepi hét prózában megfogalmazott, szívbéli magyarázata. „Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő. Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat attól függ, mit élünk meg abban az órában. Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik." (Michael Ende: MAMO) Nehézzé válik a kézben a toll, amikor számot illik adni arról az ünnepség-sorozatról, amelyben oly sokan részesülhetünk a múlt hét folyamán. A jubileumi ünnepség-sorozat rendezvényei megidézték az iskola hét és fél évtizedes múltját, bemutatták jelenét. Kapcsolatot teremtettek a m,ai és a „régi" tanítványok között. Életük során közülük sokan olyan szakmai magasságokba is eljutottak, melyekre nemcsak az iskola és a város, hanem az egész ország büszke lehet. A gyökerek a Dobóban eredtek, az órákon, a szakkörökben, saját „ifjonti" érdeklődésből, egy-egy jó szaktanár ösztönzésére a nyelvvizsgákon, a tanulmányi versenyeken való részvételre. A tehetségek kibontakozását a tantestület egésze és a város szellemisége is jótékonyan elősegítette. így már évtizedek óta kitűnő tanárok, sportolók, neves tudósok és zeneművészek, országos hírű építő-, fotó- és képzőművészek kötődnek régi iskolájukhoz. Bizonyságot adva erről, szívből-szeretettel jöttek a hívó szóra: megnyitókat, előadásokat, beszélgetéseket tartottak, felléptek a héten, alkotásaikat a kiállításokon bemutatták. Az ünnepség-sorozat rangidős „diákja" Gorka Lívia keramikus művész, aki az 1930-ban induló első osztályban volt tanítvány. A háború előtti idők „diáklányai", a matrónák szeretettel nyugtázták az iskolatörténeti kiállítás korabeli tárgyait, a régi tinta- és ceruzatartós öreg padokat, az állótáblát s rajta a felírás: „1930. IX. 1.1. óra. Az értelmesek ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, miként a csillagok (Dániel, 12.k.)". A mai, eléggé liberalizált oktatási világunk tanulói pedig bizonyára csodálkoztak a szerény berendezésű osztálytermen, a régi füzetek fegyelmezett külalakján, a kevésszámú tantestületen, a kertészeti munkagyakorlatokon, az egyenruhák-egyensapkák világán, a leány-egyenruha áruház reklámján, a régi hivatalos iratok stílusán. Gyermekkori emlékem a negyvenes évek elejéről, mert magam is a Szatmári Irgalmas Nővérek tanítványa voltam Nagyszőlősön, a szorgalom-osztályzat bizonyítványbeli, értékelő megfogalmazása: „ernyedetlen". Ma ugyan hogyan fogalmaznánk meg a szorgalom észlelhető csökkenését? A kiállított, lábra-kötözős korcsolya, mint sporteszköz mai ellenpólusa pedig az „újkori Dobó" országos sportsikereiről számot adó „kitapétázott oklevél-fal", a vízi, az atlétikai, a labdajátékos és a sí-tábori fénykép-sorozatok, a csoporttablók, a sok-sok csillogó-villogó jutalom-serleg és kupa. A tanárok-tanítványok művészeti kiállítására félszáznál több alkotópiűvész fogadta el a meghívást. Érdemes őket felsorolnunk: okleveles iparművészek, fotóművészek, keramikusok, művésztanárok, ötvösök, festőművészek, fafaragók, grafikusok, belsőépítészek, ruhatervező és tipográfusok jeles alkotásait láthatjuk. A „volt dobós képzőművészek alkotásaiból összeállított kiállítás" a gimnázium művészi nevelésének igen ékes, sokoldalú és eredményes bizonyítéka. Az érdeklődő látogatók mindkét tárlatot január közepéig tekinthetik meg. Meg kell említenünk a zárónap rendezvényeit - a gálaműsort, az állófogadást, s a Katalin-bált -, melyekre ezernyolcszázán jelezték részvételüket. A mintegy három órás gálaműsoron a régi tanítványok komolyzenei fellépéseikkel tisztelték meg iskolájukat, majd a „maiak" modern zenei- és táncvilágát láthattuk-hallhattuk. Méltó és megható záróakkordja volt a koncertműsornak a régi Dobó diákzene együttesének játéka és Reményi „Karcsi bácsi" hajdan volt és jó másfél évtizeden át működő, a „mai" estére egyesített nagy létszámú (megszámlálhatatlan!) vegyes-karának fellépése. A számok közt pár szavas, vidám emlékezés a régi időkre, a „hajnali" próbákra, az akkori élet-küzdelmekre... Kezdő mottónkra utalva - ez az élet az Idő sok-sok évén át - a tanítványok és a tanárok szívében lakozott... Pontosabban ebben az órában Adyval szólva mindenikük nemes, küzdő, szabadlelkű diáknak érezhette magát. Jómagamnak, a magyar szakos tanárnak pedig - a régi tanítványok öröme láttán - nem véletlenül jut eszembe a költő hálája: „Én iskolám, köszönöm most neked, / Hogy az eljött élet-csaták között / Volt mindig hozzám víg üzeneted". Horváth Gáborné dr. „Maja néni", a Dobó Gimnázium 1988/89 - 1991/92. tanévi óraadója, a Dobó Galéria tudósítója 45 éves a magyar beat-pop-rock művészet Zoltán János zenetörténeti szakíró - az első magyar Zenész Múzeum alapítója és igazgatója szerint 45 éves a magyar rock zene. Ezt a születésnapot szép kiállítású könyv kiadásával ünnepelte, amelynek címe: Rockcirkusz. A szerző 1957-től napjainkig - a megalakulásuk sorrendjében - kíséri nyomon a magyar beat,-poprock zenekarok történetét. így, e művészeti ág gerincét adja a kiadvány. Évenkénti sorolásban soksok, eddig még nem publikált, archív fotóval és rövid, lényegre törő zenekar történetekkel találkozhatunk a könyvben, a fotóalbumban. Összesen 140 zenekart mutat be Zoltán János, közel 1200 képpel. A fotók sok mindenről mesélnek: mennyit változtak az előadók, a zenészek, a színpadi technika, a beat-pop-rock divat. Nemcsak az ismert, az ún. sztár-zenekarok szerepelnek a könyvben, hanem a progresszív zenét játszó kultikus zenekarok is, például a Liversing, a Wanderers, a Kex, az Olympia stb. Természetesen benne van az Illés, az Omega, a Metró, az EDDA, a Piramis is, stb. Külön érdekessége és értéke a könyvnek, hogy e rangos névsorban - a 144. oldalon - helyet kapott az esztergomi Tűzkerék RB együttes története is. Tóth Tamás, aki most Féja Közösségi Ház igazgatója - 1982-ben alapítója és basszusgitárosa a Tűzkerék RB-nek - személyesen vette át a díszes albumot a budapesti bemutató sajtótájékoztatón. Tamás elmondta, nagy élmény és megtiszteltetés volt számára, hogy találkozhatott és beszélgethetett a könyvben szereplő rock-ikonokkal. így Deák Bili Gyulával, Bergendi Pistával, Ganxsta Zoleevel és másokkal, nem utolsó sorban Bródi Jánossal, aki az ajánlást, a könyv előszavát írta. Á kiadvány kereskedelmi forgalomban már kapható. Nagy Tibor