Esztergom és Vidéke, 2005

2005-12-01 / 48. szám

2005. december 1. eszteagQfl) es vip6fte 5 Konferencia: Várvédő harcok a török korban A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára szeretettel meghívja Önt a „Várvédő harcok a török korban" című konferenciájára. Helye: KEMÖ Levéltára, Palkovics terem, Esztergom, Vörösmarty u. 7. Időpont: 2005. december 2. (péntek) 10 óra Köszöntő: Csombor Erzsébet levéltár-igazgató, K-EMÖ Levéltár Koppány Csaba Művelődési és Sport Bizottság elnök, K-EMÖ Előadások: Levezető elnök: Dávid Géza egyetemi tanár, ELTE Fodor Pál történész, osztályvezető, MTA Történettudományi Intézet „Magyarország sorsa a török korban" Ortutay András levéltáros, ny. levéltár igazgató „Esztergom és környéke a török korban" Petneki Áron történész, egyetemi tanár, Miskolci Egyetem „Az ellenség képe (a törökökről) Domokos György történész, Hadtörténeti Intézet „A török elleni védelmi rendszer kialakulása (XVI. sz." Horváth István régész, igazgató, Balassa Bálint Múzeum „Az esztergomi vár erődítései a török korban" Bagi Zoltán levéltáros, Csongrád Megyei Levéltár „Császári haditerv 1595" Tóth Sándor László egyetemi docens, Szegedi Tudomány Egyetem „Esztergomi csata 1595" Kelenik József történész, igazgató-helyettes, Bécsi Collegium Hungaricum „Esztergom 1604-1605 évi ostromáról" Műhely-hidak: holnap A Párkány-Esztergom Baráti Egyesület (PEBE) tisztelettel meghívja tagjait és az érdeklődő kézönséget a Balassa Bálint Múzeum könyvtár­termében (Mindszenty tér 5.) december 2-án, pénteken 17 órakor kezdő­dő rendezvényére: a Párkány nemcsak fürdőknek és a. Párkány képeslap­jai című könyvek bemutatójára. A két - turisztikai és helytörténeti jelentőségű - kiadványt idén jelen­tette meg testvérvárosunkban a Vadas Kft. (az ottani fürdő üzemeltető­je), a szintén ez év elején megnyitott Idegenforgalmi Tájékoztató Iroda közreműködésével. Vendégeink: a kiadványok létrehozói - házigazda: Nagy falusi Tibor. 110 postai képeslap - 110 esztendő A Sziget galéria első tíz éve^ (I. M.) Nem lehet eléggé méltatni korunkban az iskolai kiállító­helyek szerepét, mert ezek nemcsak az órán tanultak gyakorlati megismerését, tanulmányozását szolgálják a tanulók számára, de a megnyitókon lehetőség nyílik a kortárs magyar művészet alakjaival való találkozásra, a beszélgetésre is. Az eredeti műtárgyak révén részben pótolni lehet az egyre nehezebben megvalósítható csopor­tos múzeumlátogatásokat, melyek vitathatatlanul az ízlésformálás alapvető eszközei a gyermekek nevelésében. Az iskolai kisgalériák Esztergomban ezenfelül jelentősen hozzájárulnak a város képző­művészeti életének gazdagításához: a Dobó, a Híd galéria (a Petőfi Sándor Altalános Iskolában), a József Attila Iskolában rendezett tárlatok mellett a Sugár és a Sziget galériák a helyi vagy az országo­san ismert művészek számára nyújtanak lehetőséget a bemutatko­zásra - a képzőművészetek iránt érdeklődők esetenként el sem tud­nak jutni mindegyik tárlat helyszínére a bőséges választék miatt. A felsorolt kiállítóhelyek bár szintén szerves részét képezik a város kulturális életének, megbecsülésük mértéke nem tükrözi szerepük jelentőségét. Míg ugyanis a működtető iskolák költségvetéséből mind kisebb hányadot tesz ki a művészeti szakkörök, táborok, kiál­lítások szervezésének, e galériák fenntartásának támogatása, a he­lyi önkormányzat nem nyújt elegendő anyagi fedezetet az utóbbiak­hoz. így azután még jobban felértékelődik az iskolai kiállításokat életben tartó tanárok munkája: ha nem szívós és önfeláldozó, elkö­telezett pedagógusok végzik ezt a feladatot, a szűkölő lehetőségek közepette be is zárhatnak e kiállítóterek, nehezen pótolható hiányt hagyva maguk után. _ A Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Gyakorló Altalános Iskolájában működő Sziget galéria éppen jubileumához, tíz esztendős fennállásához érkezett. Megszületését és fennállását ugyancsak egy lelkes, tetterős tanáregyéniségnek, Bangó Mik­lósnak köszönheti, aki maga negyedszázada tanít az intézményben. (A művész-tanár életútjáról 60. születésnapja alkalmából Kaposi Endre emlékezett meg lapunk augusztus 4-ei számában.) „Miklós bácsi" emellett a rajzszakkör vezetésével is foglalkozik - a nyári tá­borok az utóbbi években sajnos már megszűntek -, és diákjai a nem­zetközi gyermekrajz-versenyeken ugyancsak sikeresen szerepel­nek. Az iskolai kiállítótér első öt esztendeje eredményeit már ismer­tette egy írás az Esztergom és Vidéke hasábjain (2001. szeptember 20.), s most pár mondatban inkább az utóbbi évek tárlatairól kívá­nunk összefoglalást adni. Ezek közül Czirok Ferenc, Végh Éva, Nagy László festőművészek kiállításai, a Tatabányai Képzőművész Kör bemutatkozása emelkedik ki, 2003 tavaszán pedig különleges esemény volt az iskola egykori művész-tanárainak, ezt követően a hajdani növendékeinek kiállítása az intézmény fennállásának jubi­leuma alkalmából, melyekhez később a Kaposi Antal-emlékkiállítás kapcsolódott. A paravánokon továbbá rendszeresen láthatók a je­lenlegi rajzszakkörös diákok munkái, s a megyei rajzverseny legjobb képei (egy alkalommal a szomszédos Nyitrai kerülettel közös, tehát nemzetközi tárlatként) ugyancsak példaként álltak az iskola tanu­lói előtt. Végül ebben a kiállítótérben a szervező művész-tanár, Ban­gó Miklós újabb anyaga is szerepel időnként, amire mától december 20-áig szintén sor kerül. A karácsonyi kiállítás a témája alapján (Szülővárosom: Esztergom) ugyancsak nagy érdeklődésre tarthat számot. • A tanár úr kiemelkedő tevékenységét, eredményes munkáját ta­nítványainak sikerei dicsérik a legszemléletesebben. Növendékei közül az utóbbi években többek között Szőke Krisztián a képzőmű­vészeti szakközépiskolában, Szekeres Nándor ugyanitt üveg szakon tanult tovább, Andráskó Péter a Képzőművészeti Egyetemen festő­ként, Galántai Zsófia restaurátorként fog végezni a közeljövőben. E fiataloknak megvalósult az álma, az eredményes tanítványokkal va­ló találkozás pedig egy pedagógus számára a legnagyobb örömök kö­zé tartozik. A Sziget galéria első évtizede után természetesen hasonlóan je­lentős második tíz esztendőt, töretlen folytatást remél az iskola, a szervező tanár, de (titkon) még a diák is. E kiállítóhely (és színvona­la) megőrzésének teljesülését kívánjuk a tanár úrnak és a fenntartónak egyaránt! Kontsek Ildikó: Balassi művész kö nyve k a Meg yei Levéltá r ki állításán 110 postai képeslapot 110 esz­tendő (1895 - 2005) terméséből Vércse Miklós - a PEBE elnöksé­gének tagja - válogatott és szer­kesztett albummá; ő írta a két­nyelvű bevezető és kísérő szöve­get. A nyugalmazott pedagógus, ak­tív műfordító, publicista és hely­történész 1932-ben született, 1954 óta Párkányban él. A PEBE Mű­hely-hidak című beszélgetés-soro­zatában már két alkalommal is ta­lálkozhattak vele az esztergomiak. Szlovák és cseh nyelvből fordít mesekönyveket, ifjúsági regénye­ket, sci-fi és egyéb elbeszéléseket, valamint ismeretterjesztő és tu­risztikai munkákat. Közel 30 könyve jelent meg ed­dig. Párkány város önkormányza­tától 1993-ban Pro Urbe-díjat, 2001-ben Mária Valéria híd-em­lékérmet kapott. Művészkönyv. ígéretes hang­zású fogalom, a szóösszetétel mindkét tagja felkelti a művelt ember érdeklődését. Összekap­csolódásuk a modern művészet alapvető formabontó, mindig kor­szerűre és a korábbitól merőben eltérőre való törekvésének sajátos bizonyítéka, ahol az újdonság egy­ben a régi összefüggések megőr­zését, bizonyos fundamentaliz­mustjelent. Esztergomban nem rendeztek még művészkönyv kiállítást, pe­dig a könyvkultúra történelmi fel­tételei, a kapcsolódási pontok itt bőven megtalálhatók. Múzeuma­inkban már a könyvnyomtatást megelőző időkből találunk felira­tos régészeti emlékeket, s a Bibliotéka számos kézzel írott és illusztrált kódexet őriz. A könyv diadalútjának több évszázados re­mekei maradtak fenn egyházi és közkönyvtárakban, magánlaká­sok polcain. Mindannyiunk életé­ben előfordult már, hogy egy-egy régi - akár friss nyomtatású ­könyvet kézbe véve szinte az összes érzékszervünkkel gyö­nyörködtünk benne. A műves kö­tészet, a fémveretek, az iniciálék, illusztrációk látványa, a mű sú­lya, tapintása, az ősrégi perga­men, a papír, manapság a friss nyomatok illata minden könyvba­rátot elbűvöl. Egyedi, személyes élményként élhetjük meg a köny­vet pusztán tárgyi mivoltában. A19. századra iparszerűvé vált a könyvtermelés, üzletágak épül­tek az olvasási kultúra széles el­terjedésére. Maga a könyv, a ver­bális tartalom formája, hordozója, külső megjelenítője lassan köz­hellyé vált. E használati tárgyból sokan ezrével halmozhatnak fel életük során. Piacra került a ponyva, az olcsókönyv, mely a tar­talom értékétől független egyfor­maságba öltözött. Manapság rikítóan tetszetős fedelek hívják fel magukra a fi­gyelmet, a változó értékű tarta­lom miatt mégis könnyedén elme­gyünk már mellettük. A könyv, történetét tekintve, többé-kevésbé egyedi alkotások sorát jelentette eleinte. A másolt tartalom mindig újszerű, más­más formát öltött,a kivitel igé­nyessége szerint. Értéke anyagi és szellemi szempontból rendkí­vül magas volt. A könyv, elsősor­ban a Biblia, a műveltség, a tudás, a szellemi hatalom birtoklásának attribútuma lett az ábrázoló mű­vészetekben. A 20. század lényeg­látó művészei a könyv egyediségé­ben, anyagában rejlő erőteret fe­dezik fel újra, ezáltal mint tárgy („könyvobjekt") önmagában ma­nifesztálódik értéknek. A művészkönyv műfaja tág ke­retet enged az alkotói szabadság­nak. Megjelenésében szorosan kö­tődhet a kiválasztott tartalomhoz - irodalmi műhöz, tudományos tematikához -, vagy látszólag füg­getlenedik az írott szótól. Nyitott a stílusirányzatok felé, változatos anyagokat használ addig a hatá­rig, amíg az eredeti szándék és a forma felismerhető. Az esztergomi tárlatot az 1993-ban megalakult Magyar Művészkönyvalkotók Társasága rendezte. Hazai képzőművészek a 70-es évektől jelentkeztek könyv­ihlette művekkel, s a székesfehér­vári Szent István Király Múzeum gyűjtőkörét el is kezdte bővíteni ebben az irányban és folyamatos kiállítási lehetőséget biztosítanak a műfajnak. Neves grafikusok, festőművé­szek, textilművészek jellemzően csak alkalmanként készítenek könyveket, de néhányan már tel­jesen elkötelezték magukat a mű­vészkönyvnek. A lipcsei, a frank­furti, az angliai könyvvásárok kü­lönleges és megbecsült kiállítóivá váltak honfitársaink az utóbbi években. 2004-ben, a Balassi emlékév al­kalmából a Társaság nyolc tagja (Árva Ilona, Bornemisza Rozi, Buták András, Damó István, Kelecsényi Csilla, Kiss Ilona, Ko­vács Péter Balázs, Olajos György) tematikus műveket alkottak. A londoni Kortárs Művészeti Inté­zetben, majd a budapesti Magyar Nemzeti Tankönyvkiadó Galériá­jában mutatták be a most Eszter­gomban látható darabokat. A mű­vészkönyvek műfaji sokszínűsé­gét kiválóan reprezentálja ez a kis Balassi-könyvtár. Néhány dara­bos sorozatban magyarul és ango­lul kiadott vereseket, a mai tipog­ráfiai technikának megfelelő be­tűtípusokat alkalmaz egyikük tet­szetős, múltat idéző növényi ke­Színházi bemutató az esztergomi Szent István Gimnázium dísztermében 2005. december 5-én 14.30 órai kezdettel Egy fizikatanárnő, egy lelkes osztály és egy színdarab a természettudományok köréből: soproni diákok vendégszereplése Esztergomban a fizika éve alkalmából Douglas Adams után szabadon: . Az élet, a világmindenség meg minden... írta és rendezte: Lang Ágota és a soproni Széchenyi István Gimnázium tanulói Belépődíj 300 Ft. Nemzetközi iskolai együttműködés Az esztergomi Balassa Bá­lint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola két külföldi part­neriskolájának vezetőit fogadta november 27. és 30. között. A franciaországi Lycée La Sagesse Cambrai és az erdélyi Grup Scolar Sángeorgiu intéz­mények az Európai Unió Comenius 1 programjában kí­vánnak részt venni az esztergo­mi iskolával közösen. A francia­országi testvériskolán keresz­tül várhatóan egy angol és egy német iskola is bekapcsolódik később a programba. A Comenius 1 akció célja a más országokban működő köz­oktatási intézmények közötti partnerkapcsolat kiépítése olyan iskolák számára, melyek pedagógiai programjukat kí­vánják gazdagítani újszerű módszerek alkalmazásával. To­vábbi célja bevonni a diákokat és a tanárokat a nemzetközi vérkeringésbe a projektmód­szer segítségével. A vendégek fogadáson vesz­nek részt a város Polgármesteri Hivatalában. Ezt követően megvitatják a közös együttmű­ködés lehetséges formáit. A sza­badidős-kulturális programok között szerepel az esztergomi Elményfürdő meglátogatása, a budai Várhegy megtekintése, valamint szentendrei városné­zés is. retben. Mások a Balassi korabeli kéziratok írásmódját, kalligrafi­kus szépségét idézik fel. Az asszo­ciációk formai szempontjai mel­lett sokaknál a szöveg csupán jel­zésszerű, akár teljesen el is ma­rad, s az anyag, a régies papír, a festék, az őszi levelek nyernek je­lentést a költővel, a kortárs olva­sóval kapcsolatban. Mi lehet a célja, haszna ennek a fiatal műfajnak? A könyv, mint bensőséges, személyre szóló él­ményt hordozó eszköz nyerje vissza létjogosultságát! A színvo­nalas szöveges tartalom előtérbe helyezése egyúttal méltó közvetí­tő közeget érdemel. A művész­könyv művészi adaptáció, művé­szi olvasónapló, mely nem engedi elveszíteni az olvasónak a könyv autonóm szépségébe vetett hitét. Örömöt jelent így a könyvet birto­kolni, kézbe venni, hogy vala­mennyi érzékszervünk segítse a felemelő tartalom, a mondanivaló elsajátítását. Fogadja ezt a kiállítást Eszter­gom közönsége a Balassa emléke­zetére rendezett képzőművészeti bemutatók újabb nevezetes ese­ményeként! (A Komárom-Esztergom Megyei Levéltárban elhangzott megnyitóbe­széd szerkesztett változata.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom