Esztergom és Vidéke, 2005

2005-09-01 / 35-36. szám

6 6SZtBRSaD £S VIP656 2005. szeptember 1. Szent István-napok (Folytatás az 1 oldalról) Itt az első napon a Sebő Ferenccel és Palya Beával kiegészült Kárpátia zenekar adott igazi csemegének számító népzenei koncertet (az eseményt a népdalgyűjtő Kallós Zoltán is megtisztelte jelenlétével), másnap pedig a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház gyermek színjátszóinak kiérlelt előadása, illetve a Budapest tánceggyüttes fellépése várta a közönséget. A fesztiválok vízivárosi helyszínén e két napon szintén nem volt hiány tartalmas programokból. A részben esztergomi és környékbeli illetőségű KormoránMemory formáció koncertje és a Sacra Corona dalainak helyi előadókra épülő bemutatása után este a Ghymes együttes hagyományos fellépése vonzott nagyszámú érdeklődőt, izzította fel a hangulatot a környéken. A kötelező ráadásszámok után ekkor, 20-án éjszaka még a kiváló előadói képességekkel rendelkező Berecz András ragadta magával a közönséget. Előbb a vár Lipót-teraszáról elénekelt Kyrie és egy moldvai Szent István-ének hangjaival teremtett áhítatot a Mindszenty téren állók között (fáklyás csapatuk látványa érdekében még a színpad tetejét is le kellett süllyeszteni erre az időre), majd lejőve a Vízivárosba oldottabb hangvételű meséivel, énekeivel szórakoztatta az eltávozni nem óhajtó hallgatóságot. Másnap délután az országos hírnévnek örvendő esztergomi gyerekzenekar, a Bóbita együttes fellépése, majd a Folkestra koncertje várta a vendégeket, végül pedig a musical szerelmesei számára szolgált emlékezetes esttel Fésűs Nelli, Pintér Tibor és baráti körük. Az augusztus 27-ei Széchenyi téri Jazztergom-produkcióval bezárta kapuit erre a nyárra az Esztergomi Ünnepi Játékok fesztiválsorozata. Az idei új kezdeményezések közül a vasárnap délelőtti, helyi művészek fellépésére épülő koncertek ugyan még nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot, a Kis-Duna sétányon kihelyezett képkiállítás (különösen az egy hetes nyitvatartása miatt) viszont sokak tetszését elnyerte. Külön öröm, hogy itt, a Szárnyas Szabadtéri Tárlatok alkotótáborában tehetséges esztergomi fiatalok mutatkozhattak be a város nyilvánossága előtt. Az Esztergom Nyári Fesztivál Kht. rugalmas szervezőmunkáját pedig a színpad és a nézőtér kívánatos átépítése bizonyítja. A továbbra is magas színvonalú műsorokban bízva várhatjuk a jövő nyarat, de addig hálás szívvel gondolunk az ezévi programok szervezőire. Vendégünk volt az ehingeni Oldies der Stadtkapelle fúvószenekar (Pálos) Ehingen testvérvárosunkból népes küldöttség kíséretében érkezett bemutatkozásra az Oldies der Stadtkapelle. A Szent István-napok keretében felejthetetlen műsort szolgáltattak csütörtökön este a Kis-Duna sétány fesztiválszínpadán, másnap kora este a Bazilika déli szomszédságában felállított színpadon, szombaton délben a Mindszenty téri nagyszínpadon, majd aznap este Csolnok főterén. A zenekart elkísérő testvérvárosi küldötteket Heinz Wiese alpolgármester vezette, aki városunk német kisebbségét már megismerhette a németországi vendégeskedésükkor. Igazi városvezetőként minden közös programon ott volt, és hallatta is szavát. Többnyire elégedettség töltötte el a baráti találkozók során. A 26 tagú fúvószenekart Walter Nittka vezényelte, több számban is szólót énekelt a kedves és bájos hölgy, Alexandra Fahnle. A percre pontosan programozott, alkalmanként kétórás koncert szólt az eredeti sváb zenéről, világslágerekről, német és magyar dalokról. Megható volt, amikor koncertjeik végén visszatérően a magyar himnusz eljátszásával zártak. Az ehingeni városi zenekar évszázados múlttal rendelkezik, remek felszereléssel, elegáns megjelenéssel és sok-sok európai szerepléssel. A négy fellépés mellett azért kirándulásra és barátkozásra is maradt idejük ehingeni vendégeinknek. Ellátogattak Visegrádra, Szentendrére, végig a Dunakanyarba, körbesétálták Esztergomot, majd tartalmas, szép félnapjuk maradt Csolnokra is. Örömteli volt velük lenni és élvezni csolnoki sétájukon az ottaniak vendégszeretetét. Bérezés Jozse/polgármesterrel az élen mindenkivel szót értettek német nyelven vagy sváb nyelvjárással. Csütörtökön érkeztek, és vasárnap indultak haza. Esztergomból Mezősi Mihály kisebbségi elnök, dr. Hambach József főorvos, testvérvárosi elnök, Kertai Mihály, Wieszt Tamás és más tagok kísérték a vendégeket. Az ehingeniek élén köszönthették dr. Wolf Brzoskát, a baráti társaság elnökét, akit itt tartózkodása alatt áldozatos többéves munkájáért és támogatásáért oklevéllel jutalmaztak. Értesüléseink szerint azóta szerencsésen hazaérkeztek. Vásári komédia, kellemes szórakozás - a Karnyóné ismét a Várszínházban (-ffy) Üdítő színházi élményben lehetett része annak, aki augusztus 20-án a Várhegyen sétált. A színlap belépődíj nélkülinekjelezte és délelőttre hirdette az előadást, és a nézők meglepetését csak fokozta, hogy a szokatlan kezdési időpontban zárva találták a Várszínház bejáratát. Itt nem közölte felirat, hogy a bemutatót másutt kell keresni, így kisebb szerencsére volt szüksége a Rondella felől érkezőknek, hogy rábukkanjanak a színhelyre. A darabot ugyanis ezúttal a történelmi várfalak fölött, a szabadtéri színpad töredező deszkáin mutatták be. Szabad téren (s nemcsak szabad térben) előadva Csokonai népszerű darabját a rendező jobban ki tudta aknázni a műben rejlő lehetőségeket - és valószínűleg a forgószínpad is itt fért csak el -; a természeti környezet valóban önfeledt szórakozást ígért. Ennek megvalósulásához viszont szükség volt a színészek önfeledtjátékára, a díszlet ötletes kihasználására, valamint az átírt szöveg zenei betétekkel való fellazítására. Pedig a mű legutóbbi bemutatója e színházban ugyancsak parádés előadás keretében folyt, ami után nehezen lehetett hasonlóan magas színvonalút alkotni. A Vidnyánszky Attila rendezte darab két esztendeje az akkori évad nagysikerű nyitóelőadása volt, s benne Gáspár Sándor és Eperjes Károly alakította a két versengő divatfit. (A Karnyóné népszerűségére jellemző, hogy az Esztergomi Várszínház műsorán is legalább harmadszor szerepelt.) A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata most a mű korhű és vásári jellegét emelte ki, és az adott szcenikai megoldásokkal megtámogatva szintén sikerre vitte a bemutatót. A történet fordulatosságát a forgószínpad rendszeres mozgatása csak fokozta, de ezt segítette elő egy tündérpár gyakori feltűnése, továbbá az a megoldás, hogy egy kerettörténetben magát Csokonait is színre léptette Meleg Vilmos rendező. A tündérek dalokban zengték el a szerelem dicséretét, ám maga a darab is számtalan zenei betéttel gazdagodott. Külön élmény volt a virágénekek vagy a recitativók hangszeres kísérete csemballó (effekt) segítségével, ami a rokokó korszak légkörét idézte. Bár a különnemű szereplők talán túl intenzíven és igen sűrűn kerültek közeli kapcsolatba egymással (erre figyelmeztetett az előadás korhatárhoz kötése), a történet vaskos humora életre kelt ebben a tálalásban. A fellépő művészek közül különösen Karnyóné (Molnár Júlia) remekelt a szerepében, de karakteralakításával Lázár, a tót szatócs (Hajdú Géza) és Lipitlotty uram (Madarász Lóránt) is említést érdemel. A társulat teljesítményét még magasabbra emeli az a tény, hogy a délben fellépő színészek legtöbbje este már Páskándi Géza drámájában játszott. A történelmi, egyházi ünnepen egy ilyen bővérű komédia éppen csak hogy megfért a Bazilika mellett, a szórakoztatás minősége mindenesetre nem hagyott kívánni valót maga után. India is eljött hozzánk... Természetesen nem máshova és nem máskor, hanem a Várszínházba, a várszerdák keretén belül, ám rendhagyó módon egy hétfői napon. Az előadást ugyanis kétszer is megtréfálta az időjárás, mivel az eredetileg augusztus 3-ára (szerdára) kiírt műsort először sajnálatos módon elmosta az eső, majd az „esőnapnak" kinevezett augusztus 22-ei (hétfői) időpontban a bizonytalan időjárás miatt fedett helyre kellett vinni a produkciót, így lett a várszerdák egyik legszínvonalasabb produkciójának helyszíne a „Zöldház", ráadásul a hét első napjának estéjén. A tőlünk oly távoli kultúra tradicionális zenéit (a dél-indiai klasszikus karnatik zenét, melynek hangszerei a vína, karnatik hegedű, karnatik fuvola és a mridanga nevű dob) és táncait Somi Panni és a Sivasakti Kalánanda Táncszínház hozta el a maroknyi nézőközönségnek. A Sivasakti Kalánanda Táncszínház 1996-ban alakult Somi Panni legtehetségesebb tanítványaiból. A táncszínház nevének jelentése a következő: Siva a férfierőt, Sakti a női erőt jelenti. Együtt a kettő a világ ellentétekre épülő egységét fejezi ki. A Kalá szócska művészet, míg az Ánanda öröm jelentéssel bír, tehát így egybeírva, mint Kalánanda, a művészet öröme testesül meg benne. A táncszínház művészeti vezetője Somi Panni, aki tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetem angol-indiológia szakán kezdte, majd ezután került Indiába, ahol a Kalakshetra Művészeti Főiskola tánc szakát is elvégezte. Az előadás nagyon érdekesre és izgalmasra sikerült. Bár a mai „multikulti" világban az ember szinte már mindennel találkozott (tehát itt-ott látott már mindenki indiai táncokat), de ilyen töményen és hosszan ritkán van módunkban tőlünk igazán távoli (ezen persze nem csak a kilométerben mérhető távolságot értem) kultúrák hagyományaival érintkezni. Ráadásul az indiai tánc több szempontból is különleges. Nem elég az, hogy egyszerre használ bonyolult, külön-külön is jelentést hordozó, kéz- és lábjeleket illetve eszméletlen arcmimikát, ezeken felül ugyanis a tánc rituálé; a mindennapok és a magasztosabb pillanatok rituáléja is egyaránt, melyben megtalálhatók mind az istenek felé közvetített univerzális tartalmak és a mindennapokban testet öltő trivialitás. Ez az összetettség teszi igazán figyelemfelkeltővé és figyelemfenntartóvá ezt a művészeti ágat, mert ha másért nem, már csak azért is a székhez szögezi nézőjét, mert késztetést érez arra, hogy a kb. 90 perces előadás alatt legalább a jelek közül néhányat beazonosítson, megértsen. Ez a művelet azonban egy kezdő számára szinte lehetetlen próbálkozás, de ez nem is véletlen, mivel a két kultúra között a különbség csupán annyi, hogy teljesen másképp gondolkodnak. Külön érdekesség az is, hogy a „tánclépések" általában szinte álló helyzetben is előadhatók, ám a produkció pillanatok alatt extrém-mozgalmassá tud válni. Az előadás sikerére vonatkozólag elég annyit mondanom, hogy a kisszámú közönség kétszer is visszatapsolta a hölgyeket, akik így két extra tánccal örvendeztethették meg lelkes publikumukat. Bódi Gergő FILMBEMUTATÓ ESZTERGOMRÓL Magyarország Értékei és Kincsei - Esztergom, Szent István Városa (I. M.) Filmbemutatóra hívták meg az érdekelteket augusztus 23-a délutánjára a Keresztény Múzeum gobelin termébe, ahol egy városismertető DVD-t mutattak be annak készítői. Az érdekeltek a sok kiküldött meghívó ellenére kis számban érdeklődtek az esemény (illetve a termék) iránt, pedig a kiadás előtt álló anyag megérdemli a szellemi - és igényli az anyagi - támogatást. A turistáknak, idegenforgalmi cégeknek, diákoknak egyaránt hasznos mű nem úttörő vállalkozás városunkban, 1996ban, a millecentenárium évében hasonló szándékkal már megjelent egy videokazetta. Kuthy Levente az ennek készítése során szerzett tapasztalatokat (és korábbi idegenvezetői tevékenységét) alapul véve most újabb kiadvánnyal szeretné meglepni az idesereglő kirándulókat és az itt lakó lokálpatriótákat, aminek a Bazilika felszentelésének jövőre 150 éves jubileuma ad aktualitást. A film szerkesztőjeként, gyártás vezetőjeként egy éve ez alkalomból kereste fel Cséfalvay Pál kanonokot, a Keresztény Múzeum igazgatóját - aki az évfordulóra a főszékesegyház monográfiáját is szeretné megjelentetni -, hogy szövegírója és szakértője legyen a készülő új műnek. A munkálatokat a budapesti V12 Stúdió Filmgyártó és Szolgáltató Kft.-be tömörült alkotók végezték (a rendező operatőr a cég tulajdonosa, Visontai Attila volt), de PR mene(sms) Elmaradt a Várszínház augusztus 23-ára tervezett St. Martin-estje, mert a hideg, esős idő nem kedvezett a koncert lebonyolításának. Mivel ehhez (az indiai esttel ellentétben) kicsinek bizonyult a Bajor Ágost Művelődési Ház színpada, így idén nem került sor az esztergomi színház évről évre visszajáró vendége fellépésére. Jövőre talán több szerencsénk lesz... dzserként a színészi pályafutását Esztergomban kezdő Kaszás Géza is az ügy mögé állt. A film tehát elkészült, s most a kiadáshoz, a több nyelvű megjelentetéshez szükséges pénz előteremtése van soron, de a munkájuk során már eddig is számtalan akadállyal megküzdött készítők bíznak az igényes nézők és a szponzorok jelentkezésében. A mű maga a várost elsősorban mint egyházi (s nem mint regionális) központot mufatja be az érdeklődők számára, bevezetőjében ezért dr. Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek köszöntője hangzik el. A közérthető ismertetőszöveg a művészettörténész, Cséfalvay Pál szemszögét tükrözi, mi által a Kincstár legbecsesebb darabjai kiemelt hangsúllyal, csodálatos képeken szerepelnek az általános bemutatásban, a Vár történelmi jelentőségéről, sok évtizeden átnyúló feltárásáról azonban itt nem esik szó. (Kisebb filmek szólnak még a kiadványon egy-egy múzeumról - az Év Múzeuma díjjal kitüntetett Duna Múzeum kivételével - és a Bazilikáról.) Az általános rész aránytalanságait jellemzi, hogy a film Esztergomot eredetileg a különböző városrészek szerint járja be, ez azonban nem válik következetes vezérelvvé. Nem a készítők rovására írható viszont az, hogy a jelent átszövő fesztiválokra és programokra kevés figyelem jut az idegenforgalmi nevezetességek között. A DVD megtekintése után a különböző intézmények, szempontok képviselői más-más irányú módosítást javasoltak a készítők számára. Az érdeklődés tehát megvan a film iránt, a szükséges kisebb szakmai korrekciók megtétele után csak bízhatunk a példaértékű munka sikeres befejezésében.