Esztergom és Vidéke, 2005

2005-09-01 / 35-36. szám

2005. szeptember 1. eszDSRSQfl) VIP6%6 7 Fehér ló a Zöldházban Ha Önök közül valakit cigánylakodalomba hívnak, ne rémüljön meg, hanem bátran fogadja el az invitálást. Olyan feledhetetlen zenei élményben lesz része, amit nem mindennap élhet át az ember. Nincs szív és lélek, melyet nem tüzesítene át percek alatt a hangszerek pergős játéka. A zenészek virtuozitása ugyanakkor annyira elképesztő, hogy szinte földbe gyökerezik a hallgató lába. Augusztus derekán nem lakodalomra készültek a Várszínházban, hanem egy cigányzenekar fellépésére, amelyre én magam is nagyon kíváncsi voltam, már csak azért is, mert jó néhány évvel ezelőtt e sorok írója is részt vett egy romalagzin, és nem felejtette el. Ama bizonyos szerdai nap egyszerre volt sírós és mosolygós, hiszen a napsütéses perceket rendszeres időközökben követték az esős időszakok. A késő délutáni órákban egy csésze tea mellett üldögélve éppen valami más esti programon töprengtem, amikor a Zöldház aulájában egy nagybőgőt cipelő különös alakra lettem figyelmes. Percekig nem esett le a tantusz, de amikor Horányi László aggodalmas ábrázatja is feltűnt, hirtelen minden megvilágosodott. Tehát úgy döntöttek, nem bízzák a dolgot az időjárás szeszélyes természetére, és nem hagyják a fellépőket az indiai együttes sorsára jutni. Estére természetesen odébbálltak a felhők, de addigra már mindent előkészítettek a színházteremben. A fellépés előtt a Várszínház igazgatója némileg szabadkozva kért elnézést a gyér létszámú közönségtől, hogy ebbe a kevésbé szép terembe szorultunk. Valószínűleg jóval többen voltak kíváncsiak az előadásra, ám mivel a műsorfüzetekben ez nincs feltüntetve, alig néhányan gondoltak rá, hogy a művelődési ház fogadja be a muzsikusokat. Sebaj, ha kevesen vagyunk, legalább nem fülled be a terem percek alatt az amúgy is nyomott levegőben. No, meg a külső zajoktól is védettebbek vagyunk itt, mint a Várban. Legkevésbé valószínűleg a zenekar tagjai örültek a zárt térnek, mivel már az első szám után a reflektorfények tompításáért esedeztek mondván, hogy amúgy is égettebb színüknek nem hiányzik az erős hő. A Parno Graszt nevű együttesből kilencen látogattak el hozzánk, nem hoztak el mindenkit, de ez volt a legbelsőbb kör, hét zenész és két táncos. Nevük az oláh-sárközi nyelvjárásban, mert bizony ott is vannak ilyenek, fehér lovat jelent. Szűkebb hazájuk a Tokaj közelében fekvő Paszab elnevezésű falu, hírük azonban már jócskán átlépte az ország határait, hiszen csak az idén olyan világvárosokban léptek fel mint Moszkva, Helsinki vagy Amszterdam, előző este pedig Európa egyik legrangosabb fesztiválján, a Szigeten voltak. A színpad kis mérete, esetleg az időhiány lehetett az oka, hogy nem hoztak magukkal díszletet, de lehet, nem is akartak. Kezdés előtt a számos mikrofonállvány mellett két összenőtt tejeskanna kötötte le az ember figyelmét, bizonyára valamiféle ütős hangszer lehet a furcsa szerzet. Nem is volt más, sőt a gitárokon, a tamburán és a nagybőgőn kívül egy pár fakanál is „szóhoz jutott". Autentikus cigányzene a javából! Az igazat megvallva, a zenekar szóvivője az elején kissé megijesztett azzal, hogy a tagok kimerültségéről panaszkodott, de ezt játékukban szerencsére nem igazán lehetett felfedezni, sőt a dalokat átkötő szövegek sikeresen oldották fel a színpad és a nézőtér dichotómiáját. Érdekes, hogy a cigányok zenéjében jóval kisebb szerep jut a lírai hangvételnek, mint más népek művészetében, sokkal jobban kedvelik a tüzes, az ember egész lényét magával ragadó ritmusokat. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a közönség, kis létszáma ellenére, igen hamar hangulatbajött, olyan lelkesen tapsolt, mintha teltház lett volna. Pedig alig láttam roma kinézetű embereket, inkább valamiféle rokoni csoportot gyanítottam a jobb hátsó sorokban, mert olyan lelkesen énekeltek a színpadon lévőkkel. Utóbb azonban kiderült, szintén zenészek voltak. Az első sort főképp tizenéves lányok foglalták el, akik némi unszolás után táncra perdültek a színpadon. Félszegen kezdték ugyan, de a következő számnál már maguktól ostromolták meg a deszkákat. Kimerültség ide, eső és zárt terem oda, így mentette meg zenekar és közönség a szerda esti előadást. Mon Pro patria et libertate Augusztus 20-a kétségtelenül a nyári szezon legjelentősebb ünnepe. Az egyébként is mérhetetlen mennyiségű program ezen a hétvégén szinte meghatványozódik. A fesztiválszínpadon az események szünet nélkül peregnek, nem különben a Vitéz János szobornak is helyt adó Vároldalon. Természetesen a Várszínház sem maradhat ki a bőségből, ezért aznapra két előadást is műsorra tűztek. Aki a délelőtti istentiszteleten kellően megtisztította lelkét, az a Bazilikából kilépve újult erővel vethette magát a tapasztalati világ forgatagába. Kivételesen nem a falak között, hanem a fentebb említett helyszínen mutatták be Csokonai Özvegy Karnyónéját, amolyan vásári komédia formájában. Nem csoda, hogy a közönség ereje a nap végére jócskán megcsappant, meg talán az ünnep oldott hangulatához képest túlságosan is komolynak tartották Páskándi Géza darabját. így aztán a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának előadásán bizony üres sorok is ásítoztak. Pedig a rendező, Koltay Gábor tudomása szerint a szabadságharc évfordulójára rajtuk kívül senki más nem készült premierrel. Sőt, a drámát maga a szerző özvegye bocsátotta a társulat rendelkezésére. A darab címe: A hazáért és a szabadságért. A mű természetesen a II. Rákóczi Ferenc vezette felkelést, pontosabban annak közvetlen előzményeit mutatja be, a fejedelem alakján keresztül. A dráma A "hídőr" kiállítása (-ffy) Sonja Hinrichsen párkányi hídőr tartott nyílt napot a műteremlakásában augusztus 28-án délután, amikor az itt készült grafikáit és videofilmjét tekinthették meg az érdeklődők. A Stuttgartból az Egyesült Államokba települt művésznő két hónapja foglalta el helyét a hídőr pályázat alapján számára biztosított Hídőrházban, s négyhónapos itt tartózkodása félidejéhez érve most mutatta meg műveit és az általa lelkiismeretesen vezetett hídőr-naplót a nyilvánosságnak. Felsőfokú műszaki szakképzés két intézményben is (Pálos) Szeptember a tanévkezdés hónapja mind a felső-, mind a középfokú oktatásban. Lezárultak az egyetemi és főiskolai felvételik, pótfelvételik, városunk főiskoláiban, a tanítóképzőben, valamint a hittudományi szemináriumban betöltötték a helyeket. Nemcsak a hazai felsőfokú oktatásból, hanem a máshová jelentkezőkből is sokan kimaradtak, nekik átmeneti vagy végleges pályaválasztási lehetőséget kínál az államilag támogatott felsőfokú szakképzés. Ennek nagy előnye, ha felsőfokú intézményhez kötődik, ez hallgatói jogviszonyt biztosít, a felsőfokú szakképzésben résztvevőket ugyanazok a jogok és kedvezmények illetik meg, mint az egyetemi és főiskolai hallgatókat az államilag támogatott formában. Az itt végzetteket megilleti továbbra is az első diplomához való jog. Tehát, ha a felsőfokú szakképzésben bizonyítványt szereztek, úgy később jelentkezhetnek egyetemi és főiskplai tanulmányok folytatására. Óriási előnye még a felsőfokú szakképzésnek, hogy többletpontokkal indulnak a felvételiken. Lapunkban többször írtunk már az esztergomi felsőfokú szakképzési kínálatról, mégis úgy látjuk, hogy nem eléggé terjedt el ennek híre. A Bottyán János Műszaki Szakközépiskola ad otthont a CISCO Helyi Akadémia keretén belül a villamosmérnök asszisztens (Országos Képzési Jegyzékszáma 55 5423 01), továbbá a műszaki informatikai mérnökasszisztens (OKJ 55 5423 02) felsőfokú szakképzésnek. A hallgatók négy féléves képzés után az egész világon elismert és nagyon keresett bizonyítványt szerezhetnek a CISCO hálózatépítésben. E nemzetközi rendszerbe való bekapcsolódást évekkel ezelőtt Gergely László igazgató indította, majd utóda, Dér Imre folytatta. A jóhírű intézmény a tanévkezdésre küllemében is megújul. Folytatódik a Géza Fejedelem Ipari Szakképzőben a győri Széchenyi Egyetem irányítása mellett az ugyancsak négy féléves gépipari mérnökasszisztens (OKJ 55 5442 01) felsőfokú szakképzés. Kitüntetett figyelmet szán erre dr. Czinege Imre rektor, akit szakmai kapcsolatai kötnek városunkhoz. Esztergomban ezek a lehetőségek nagyszerű továbbtanulást kínálnak, de azok, akik más területeken, például a banki szakügyintézésben, az idegenforgalomban, az agrár-, az egészségügy-, vagy a neveléstudományokban, valamint a kommunikációban akarnak felsőfokú szakképesítést szerezni, találnak intézményt az országban. A felsőfokú szakképzés nyújtotta nagy lehetőség mellett még mindig maradnak olyanok, akik nem tudnak, vagy nem akarnak ebben a képzésben részt venni. Különösen figyelmet érdemel a élesen világítja meg a férfi ellentmondásos kötődéseit, ami abból fakad, hogy mind a bécsi kormányzat, mind a hazafias érzületű magyar főurak bizalmatlanok iránta. Talán fontos itt felidézni, hogy miután Zrínyi Ilona háromévi küzdelem után feladta Munkács várát, a kis Ferenc Csehországba került, a jezsuiták neuhausi kolostorába, ahol Habsburg-hű nevelést kapott. Miután elvégezte a prágai egyetemet, Bécsbe költözött, majd évekig ott is élt, mígnem Sáros vármegye örökös főispánja lett. Történetünk ott kapcsolódik az eseményekbe, amikor Rákóczi a parasztok kérését visszautasítva, nem áll a felkelés élére, hanem a császári városba menekül. Ennek ellenére nem bíznak benne, így, engedve Bercsényi Miklós rábeszélésének, 1700-ban a Habsburg-ellenes szervezkedők közé áll. XIV Lajos, francia királyhoz írt levelét azonban elfogják, börtönbe kerül, de megszökik, és Lengyelországba menekül. 1703-ban a tiszaháti felkelők élére áll. Eddig voltunk részesei a történéseknek. A mű drámai építkezése sajátos metodikát követett. A jeleneteket minduntalan megszakították a főhős belső monológjai, amelyek egy mélyen vallásos ember belső vívódásait és nyugtalan útkereséseit tárták a közönség elé. Ezek valójában Rákóczi Rodostóban papírra vetett vallomásai voltak, melyek nem is élőben, hanem szalagról visszajátszva hangzottak el. Ezáltal olyan érzés kerülgette az embert, mintha a rendező misztifikálni óhajtaná a fejedelem alakját, legalábbis egyfajta patetikus fénybe vonni. Koltay igen élvezhette a munkáját, hiszen saját megvallása szerint, „A színház küldetése az, hogy a nemzet sorskérdéseit fogalmazza meg. A teátrumnak a történelemről kell szólnia." Némileg kisajátító elképzelés, nyilván az emlékezés pátosza mondatta vele. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy másutt egyenesen „szertartásjáték"-nak nevezte a darabot. Ugyanez Gurzó K. Enikő olvasatában inkább egyfajta „tévéjáték a színházban", utalva arra, hogy Koltay valójában tévés rendező, ezért hiányoznak a megszokott színházi mozgások. Igen találóan reagál erre a jelenségre Szilágyi Aladár, aki szerint a színészek „hurcolták a szerepüket", vagyis minden és mindenki a helyén volt és van, de a gond az, hogy minden és mindenki a helyén is maradt. A díszletet szépen és igen rafináltan tervezték meg, ezért a darab minden jelenetét ki tudta szolgálni anélkül, hogy az előadás közben át kellett volna rendezni. Nem spóroltak a fáklyákon, ami hozzájárult a korhű hangulat megteremtéséhez. Ugyanez a törekvés már némileg félresikerült a sminkelésnél, hiszen a fejedelem ábrázatja annyira akart Mányoki Ádám jól ismert képére hasonlítani, hogy végül nagyon is életszerűtlen lett. Nem így a színészek pontos és fegyelmezett játéka, melyet még inkább kiemelt a kosztümök igényes kidolgozása. Filemon felnőttképző cégek kínálatáradata. Hetek óta ostromolják az érettségizetteket ajánlataikkal. Esztergomban is több ilyen akkreditált felnőttképző intézmény funkcionál. Ez a képzési piac alapvetően kínálati jellegű, sokszor súlyos tízezreket kell kifizetni a kurzusokért. Hogy milyen esély van az ajánlott szakmákban elhelyezkedni, ezt már egyikük sem garantálja. Ezért is a fiatalok figyelmébe ajánljuk a munkaügyi kirendeltségeket. Esztergomban a Lázár Vilmos utcában van a székhelyük. Minél előbb ajánlatos bejelentkezni és szakmai tanácsukat kérni, ígéretesnek tűnik a kormányzat célja, hogy a felnőttképzésben normatív támogatást csak azok a cégek kaphassanak, amelyek a képzés végén el tudják helyeztetni a hallgatóikat. A közelmúltban érettségizettek már rendelkeznek informatikai ismeretekkel,, ezért képesek betekinteni az Állami Foglalkoztatási Hivatal honlapjára: palyakezdo.hu és az epalya.hu oldalakon. A munkaügyi hivatal nyilvántartása szerint számos szakmában keresnek felsőfokú végzettségűeket, Esztergomban általában a gépipar, a műszeripar, az elektronikai ipar területére. Érdemes tehát a városunkban nyújtott ezirányú képesítést megszerezni. Szent Istvánnal iskoláinkért Szent István ezer esztendeje a Szűzanya oltalmába ajánlotta hazánkat, és mindent megtett gyermeke, Szent Imre testi-lelki fejlődéséért. Államalapítónk ünnepén az ő lelki örökségét, nemzete iránti elkötelezettségét szem előtt tartva szeretnénk a nevelés egyik fontos helyét, iskoláinkat Szent Királyunk pártfogásába ajánlani és mennyei támogatását kérni. A katolikus oktatásügy az utóbbi másfél évtizedben csodálatos fejlődésen ment át. A kommunista diktatúra által megtűrt nyolc gimnáziumunk mellé további 300 társintézmény sorakozott fel, és ma már több mint 60 ezer gyermeknek és fiatalnak igyekszik biztosítani azt a szellemiséget, amire Szent István törekedett saját gyermeke és ország érdekében. Az egyházi oktatási intézmények az utóbbi időben azonban önhibájukon kívül költségvetési megszorítások és ideológiai támadások következtében súlyos helyzetbe kerültek. Megmentésük érdekében valamennyiünk támogatására szükség van. Ez a támogatás sokféle lehet. Az imádság, a katolikus pedagógusok - szerzetesek, papok és világiak - erkölcsi támogatása, a jogainkért való bátor kiállás mellett az anyagi áldozatvállalást, szolidaritást sem nélkülözhetjük. Ezért a közelgő tanévre való tekintettel és élve a technika adta új lehetőségekkel az MKPK emelt díjas telefonvonalat indít „Sulivonal a katolikus iskolák támogatására" néven. Az adományvonal száma: 06/81/ 31-32-33. Kérjük a kedves testvéreket, éljenek ezzel az újszerű adományozási móddal. Legyenek apostolai az új kezdeményezésnek, hogy katolikus iskoláink dolgozói és diákjai érezhessék, a nehéz időkben nem hagyjuk őket magukra, nem feledkezünk el róluk, mert az ország hívő lakossága magáénak érzi, és minden eszközzel segíti intézményeink fennmaradását, gyarapodását. Veres András püspök, az MKPK titkára Energetikai fórum (los) Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Esztergomi Szervezete szeptember 14-én nagyszabású szakmai fórumot rendez. Térségünkben a Dunagáz Részvénytársaság közismerten sokat tesz a korszerű energiagazdálkodás terjesztésével, és megalakulásuk 15. évfordulóján őket kérték fel a fórum szervezésére. Genfben az ENSZ Energia Bizottság elnökének választották a magyar képviselőt, dr. Molnár Lászlót, a hazai Energia Központ igazgatóját. Felügyelete alá tartozik az amerikai, az európai és a közép-ázsiai országok energiaellátása, a szénhidrogén-készletek nyilvántartása, az energiahatékonyság, a világpiaci energiaárak, a környezetvédelem kérdése. Ebben a pozíciójában először áll hazai nagyközönség elé. Nagy érdeklődés kíséri mondandóját, különleges tekintettel a már jelentkező energia-árrobbanásra. Előadását követi dr. Jászay Tamás professzor fellépése „Jussunk többre kevesebbel!" címmel a 2005. Európai Energetikai zöld könyv ajánlásait ismerteti. Köszönthetjük az Esztergomból indult Hernádi Zsoltot, a MOL Részvénytársaság elnök-vezérigazgatóját, aki az energiaellátás stratégiáját fogja elmondani. A paksi atomerőmű további működéséről Lengyel Gula MVM igazgatósági elnök tart előadást, továbbá dr. Szerdahelyi György (GKM), Molnár Gábor (Gázszolgáltatók Egyesülése), valamint Békés György (MEH) fogja elmondani szakmai álláspontját a várhatóan nagyszámú hallgatóságnak. A szakmai fórumra való jelentkezésre és érdeklődésre a Dunagáz Rt. székházában kapnak felvilágosítást, telefon 513-100, fax 513-101, név szerint Szabó György, Mohácsi Miklós szakértőktől, valamint Nyikuly József programszervezőtől.