Esztergom és Vidéke, 2005

2005-09-01 / 35-36. szám

2005. szeptember 1. eSZÜSRiSQfl) VIP6%6 5 Nagyboldogasszony ünnepe Többször átnéztem az Esztergom és Vidéke augusztus 18-án megjelent ünnepi számát. Szebbnél-szebb cikkek, emlékező sorok foglalkoznak augusztus 20-ával, Szent István ünnepével. Én is ezt tettem, de eszembe jutott, hogy nekünk, „régi" esztergomiaknak, augusztus 15-e Nagyboldogasszony napja volt az igazi ünnepünk. Talán nem leszek ünneprontó, ha felidézem emlékeimből ezt a szép hagyományt, amikor az egyház és a világi hatalom e szép megemlékezést karöltve szervezete. A délelőtti órákban - 8-9 óra tájban - a Széchenyi térről indult a körmenet. Elöl mentek az iskolák diákjai: a leánygimnázium - a polgári és a tanítóképző - matrózblúzos, sötétszoknyás lányai, őket követték a bencés, a ferences gimnázium, a reáliskola és a tanítóképző tanulói. Az egyenruha nem volt kötelező, de a diáksapka igen. A bencések fehér tollas (darutoll), a ferencesek toll nélküli bocskai sapkában, a reáliskolások, a tanítóképzősök tányérsapkában vonultak. Mindig azért izgultunk, hogy augusztus 15-én essen az eső, mert akkor nem kellett felvonulnunk. A nagykarimájú „burkalapos" rövid nadrágú szárazföldi, a fehér hosszúnadrágos tengerészsapkás vízicserkészek következtek, majd a leventék csapata. A honvédség rendszerint egy dísz-századdal menetelt. A posztóruhás, acélsisakos katonák fegyelmezett sora mindig nagy tetszést aratott, de a nézők nem láthatták, hogy a posztóruha és az acélsisak alatt folyt róluk a veríték. Az egyenruhás frontharcosok, a vasutasok, a postások után a fúvószenekar következett, akik egyházi énekeket játszottak. Plébánosuk vezetésével, templomi zászlók alatt vonult Párkány, Garamkövesd, Kőhidgyarmat, Muzsla küldöttsége. Különös színfolt volt a bényi rövidszoknyás, csizmás asszonyok csoportja. Ezek a felvidéki hívek már az előző napon megérkeztek a csehek megszállta területről és a Bazilika előterében álló oszlopsorok alatt töltötték az éjszakát. Az ünnep reggelén egymás után érkeztek Csév, Kesztölc, Tát, Tokod, Dorog német és szlovák ajkú lakói. A Szatmári Irgalmas Nővérek fehérfátyolos sorai után a karinges kispapok következtek, majd a méltóságos kanonokok fehér karingben, mályvaszínű körgallérral, papsapkával (birétum). A baldachin alatt teljes főpapi ornátusban püspöksüveggel a fején vitte az oltári szentséget a hercegprímás az én időmben dr. Serédy Jusztinián. Előtte két szerpap lengette a füstölőt, két oldalt gyertyával a város tisztségviselői meneteltek. A baldachin után a díszmagyar ruhában öltözött megyei és városi előkelőségek (feleségükkel) vonultak. Utánuk a Szent Anna, a Belvárosi, a Szent Tamás, a Vízivárosi és a Szentgyörgymezői plébániák hívei sorakoztak fel, majd zászlójuk alatt az olvasókörök tagjai. A harangok zúgtak, a zenekar játszott, a hívek ajkán pedig felcsendült az ének: „Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk, / Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk, / Magyarországról, édes Hazánkról, / Ne feledkezzél meg szegény magyarokról!". A körmenet a Bazilika előtt Magyarok Nagyasszonya szoborhoz érkezett, a papság az oltári szentséggel bevonult a Bazilikába, a körmenet résztvevői közül egyesek bementek a templomba, míg másik része szétszéledt. Napjainkban augusztus 15-e már kimondottan egyházi ünnep. Bélay Iván Ünnepség a városi könyvtár 100. születésnapján (I. M.) Oldottabb, baráti légkörű programmal emlékeztek meg augusztus 29-én intézményük 100 éves alapításáról a Helischer Józsefvárosi Könyvtár munkatársai, mely alkalomból kiállítás is nyílt a hosszú és hányatott időszak emlékére az intézmény épületében. A rendezvényre a korábbi dolgozókon kívül a körülbelül 3500 fős olvasóközönségből is vártak érdeklődőket, s természetesen gyorsan megtelt a kicsiny épület folyóiratolvasója. A változatos műsorban Kovátsné Várady Eszter igazgató köszöntő szavai után dr. Körmendy Kinga könyvtártörténész ismertette az alapító Helischer József életét s könyvtárát, felhívva a figyelmet az állomány tartalmi feldolgozásának időszerű voltára. Nagy falusi Tibor nyugalmazott könyvtárigazgató pontosítások sorával módosította az eddig publikált történeti adatokat, ami érintette a mostani ünnepség jubileumi évfordulóját is. Az 1905-ös városi alapítványtevés ugyanis eredménytelennek bizonyult: a közkönyvtárat létrehozó, 1844-ben keletkezett végrendelet után ez a pénzalapítvány sem mozdította elő kellően a nyilvános könyvtárrá válást, amire 1951-ig kellett várni. A tárlat anyagából és az ünnepségről is hiányzott (technikai okok miatt) a leendő könyvtárépület terveinek bemutatása, helyette a jelenlegi könyvtár tervezője, Tóth Dezső emlékezett meg az 1967-es építés körülményeiről. * Az esztergomi kötődésű Várady Viktória és Pusztaszeri Kornél színészek által színesített műsorban a legrégebben beiratozott (dr. Szabó Lajos, 1962-től), a legidősebb (Nyulász Kalmánné) és a legfiatalabb (Ispán Adél; kettejük közt 83 év a korkülönbség!) olvasók is részesültek jutalomban, de később a többi vendég sem maradt tortaszelettel s emléklap nélkül. Száz éves a Magyarok Nagyasszonya-szobor 1856. augusztus 31-én felszentelték az esztergomi Bazilikát, bár déli tornya még nem készült el. Az ünnepségen Liszt Ferenc is megjelent és az erre az alkalomra komponált művét - az Esztergomi misét - személyesen vezényelte. Az akkori látogatók széles feljárón „akadály" nélkül jutottak el a Bazilika kapujához. A mai látogatóknak ehhez meg kell kerülniük, körbe kell járniuk egy szobrot, melyet száz éve állítottak: 1905. augusztus 15-én került mai helyére. Posztamense 3,7 méter magas, ezen áll a két méteres szobor. A város felőli oldalon ez a felirat olvasható: „Nagyboldogasszony! Maradj velünk! Édesanyánk!" A Bazilika felőli oldalán pedig: „Vaszary Kolos, Bíbornok, Hercegprímás, Esztergomi Érsek Emlékére Állíttatta Pór Antal Kanonok 1905-ben" A szobor alkotója Kiss György, korának elismert és népszerű művésze. Esztergomban is több, jelentős alkotása látható. A Városháza előtti Szentháromság, a Pór Antal téren levő - ma már meglehetősen rossz állapotban levő - Pádovai Szent Antal-szobor és a belvárosi templom oltára is az ő alkotása, de művei ott láthatóak a pesti Operaházban, a pécsi Székesegyházban és az Országházában is. A fővárosban a Hősök Terén a Millenniumi Emlékművön Károly Róbert is az ő keze munkája. A művész 1852. augusztus 17-én született Szászváron és 1919. április 29-én hunyt el Budapesten. Szomorú, hogy Esztergom eddig semmilyen formában nem törekedett, hogy a Kiss György nevét meg- és elismertesse Szent István városának mai lakóival. A száz évvel ezelőtt felállított szobor megrendelője - ma úgy mondanánk, finanszírozója - Pór Antal volt. Áz ő neve már ismerősen cseng az esztergomiak fülében, ugyanis 1948-ban városunkban teret neveztek el róla. A Vaszary Kolos Kórház valamennyi dolgozójának illene ismernie a nevét. A kórházunk átadásakor emelt márványtáblán a mai reumatológia épületében ott szerepel a neve az építésre legtöbb pénzt adományozók között. Különös érzése lehetett Pór Antalnak, mikor a szoboravatáson a Bazilika előtt állt. Apja, Bauer József a Bazilika építési felügyelője volt. Pór Antal 1,834. október 19-én született az Érseki-Vízivárosban. A szabadságharcban honvédként vett részt és Világosnál, mint fiatalkorút egyszerűen elbocsátották. Scitovszky hercegprímás vette fel papnövendéknek. Tanulmányait Pozsonyban, majd a bécsi Pázmáneumban folytatta. Azok befejezése után a nagyszombati érseki főgimnázium tanára lett, de előtte bölcsészeti tanulmányokat is végzett Bécsben. 1864-ben magyarosította nevét. 1872-től esztergomi plébános. 1875-1881-ig Esztergom szab. kir. város országgyűlési képviselője volt. 1880-tól címzetes apát, majd 1893-tól kanonok. A Főegyházi könyvtár prefektusa és az Esztergomi Történelmi és Régészeti Társulat elnöke is volt. Történetírói munkásságának kedvelt témája az Anjouk-kora. Nagy Lajosról írt művével lett a Tudományos Akadémia tagja. Saját költségén állította fel a Bazilika előcsarnokában Nagy Lajos szobrát csakúgy, mint Padovai Szent Antalét. 1902. szeptember 2-án a kórház zárókő-letételi ünnepségén ő is kezébe vette azt a prímási címerrel ellátott kalapácsot, amit Rudnay Sándor hercegprímás használt a Bazilika alapkő-letételénél. Megérintette a márványlapot, és a következőket mondta: „Mint Esztergom fia, egykoron plébánosa és országgyűlési képviselője, mindig szívemen hordom szülővárosom gyarapodását." 1911. szeptember 8-án hunyt el. Halála után 200 000 koronás vagyonát az árvaházra hagyta. Méltó arra, hogy nevét minden esztergomi ismerje, emlékét megőrizze! Pór Ántal fontosnak tartotta, hogy a Magyarok Nagyasszonya szobor posztamensén Vaszary Kolos neve is szerepeljen. Vaszary Kolos - kórházunk névadója 1891-1912-ig volt a katolikus egyház vezetője. Tevékenységét különbözőképpen ítélik meg egyházi és világi történészek is. Nekünk nem feladatunk állást foglalni egyik nézet mellett sem. Mi a kórházépítés legnagyobb mecénását tiszteljük benne. Olyan egyházfők vették körül, akiknek neve Csáky Károly, Graffel János, Boltizár József és Walter Gyula ott szerepel a kórházépítést jelentős összegekkel támogatók között. Ha mostanában a Bazilika felé sétálunk, a Nagyboldogasszonyszobrát látva egy pillanatra az ő emléküket is idézzük fel! Osvai László dr. (ekor-lap.hu) Szeptemberben újra vendégeink lesznek (nati) A németországi testvérváros baráti társasága minden évben saját költségén részt vesz az esztergomi augusztus 20-ai ünnepségeken, ahol sajtspecialitásokat - almabort, almalevet, főtt virslit és különleges barnakenyeret - árulnak. Ezek bevételét a Mindszenty József katolikus iskola hátrányos helyzetű tanutóinak ajánlják fel. Nem csupán ezzel az akciójukkal - mellyel egyben a helyi specialitásokat is megismertetik de egyéb, felbecsülhetetlen értékű adományokkal is segítik a helyi szociális intézményeket, mint az Esztergomi Leánynevelő Intézetet, a Vaszary Kolos Kórházat, a Montágh Imre iskolát, a Szociális Otthont, a Vöröskeresztet. Ez évben szeptember elején ismét Esztergomba látogatnak a maintali társaság tagjai, akiket régi ismerősként és családi barátként üdvözölnek az esztergomiak. A programok között szerepel egy táti borpincés baráti beszélgetés az esztergomi tagokkal, budapesti városnézés és kirándulás a visegrádi várhoz. Ebédre látja vendégül őket dr. Beer Miklós püspök úr Vácott. Á német társaságból Gerhardt Seuffertet külön is köszöntik majd a Polgármesteri Hivatal részéről abból az alkalomból, hogy ötvenedik alkalommal hozza el üdvözletét és segítségét Maintaiból. Évről-évre meghívást kapnak az esztergomi tagok is a júniusi Mainfestre, valamint a decemberi karácsonyi vásárra Németországba. A szeptemberi találkozó alkalmával egyezteti majd a két társaság a jövő évi programokat és a további együttműködési lehetőségeket.