Esztergom és Vidéke, 2005

2005-09-01 / 35-36. szám

4 2005. szeptember 1. Sárándi József: Ezek itt Este hétkor kezdenek kukorékolni környékünkön a kakasok. Jól hallok? Nem az elemmel működő taréjas társadalmi munkázik a szekrény tetején? Jól hallasz - mondja a párom. Mitől bolydult meg a baromfiastyúk? Fűben-fában méregzsák van? A táp kelt bennük gerjedelmet? Találgatás közben jut eszembe a műanyag terítővel takart kerti asztal. Eső után babszem nagyságú dongólegyek leszállóhelye. Tenyérrel közéjük csapok. Egyikük szétlapul. Társai kelletlen röppennek föl, s tántorogva szélednek szerte a légben. Szagolom a terítőt. Az anyjuk szentségit, ezek itt kábítóznak. Ligetünk A fecskék, gerlék, verebek, feketerigók, és a többi évekig kerülték ligetünket. Idén tavasszal kezdtek hangolni, énekelni. Aztán hirtelen elnémultak. Qsak a verebek csipegették csöndesen az eperfa érett, indigókék kukacait. Éjszaka sünikék járnak a potyadékra. Maguk után hagyva névjegyüket. Ok nélkül nincsen okozat. Fertelmes rikácsolásra ébredek reggelente, ha lefekszem egyáltalán. Honnan jön a pokoli hang, melynek másodpercre eső rezgésszáma túltesz a csernobili erőmű robaján? Seregély? Vércse? Csóka? Articsóka? Cynara scolymus? „Magas jegenyefán, sárgarigó fészek, / édes kis angyalom, de szeretlek téged." így mulat ósdi gramofonlemezem. Nosza, elő a madárazonosító könyvecskével! A jegenye stimmel. Márminthogy ligetünk részét képezi. Magas. A madár színe sárga, bár színtévesztő létemre is látom, fekete szárnyú és farkú. Hangja pedig oly éles, vereshagymát lehetne vele szeletelni vagy babaarcot borotválni. Csoda-e hát, ha a költöző szárnyasok elköltöztek, s a verebek suttyomban eprésznek? A vakondokok persze nem madarak, ámde a sárga rigófütty zavarja őket. Járataikat egyre mélyebbre magasítják. Ligetünkben apró kunhalmok sokasodnak:. Menekülnének szegények. Vakondokok a vakvilágba? Ki fogja szeretni édes kis angyalomat? Sárándháza, 2005. VIII. 10., 15. Egy isteni történet A múlt hét pénteken egészen szép idő volt. Még a nap is óráik hosszat sütött, ami, valljuk be, igen szokatlan ebben az évszakban. Kora este aztán, amint a városban sétálgattam, egy-két apró szúrást éreztem a csupasz karomon. Tudják, olyan alig érezhető, melyről nem is igazán lehet eldönteni, hogy piciny rovar vagy apró vízcsepp okozza. Egyfajta baljós sejtelem persze végigfut ilyenkor az emberen, mégsem akar „arra" gondolni. Két órával később, midőn a Várszínházba tartottam, a jelenet megismétlődött. Ama bizonyos sejtelem most már keserű felismeréssé vált. Mintha a sors gonosz szörnyecskéi kacarásznának kárörvendve a beteljesülni látszó rossz előérzeten. Mire a Várba érek, szinte már zuhog. A szervezők eleinte fölényes magabiztossággal ígérik meg az előadást, de a percek múlásával az ő tekintetük is egyre komorabb lesz. így is jó félig telik meg a nézőtér mindenre elszánt, esernyő alatt kuporgó rajongókkal. Kissé alábbhagy az eső. Nosza, reményekkel teli színpadtörlés; de hiábavaló, Sziszüphoszhoz mérhető munka. Mit neki Kecskeméti Katona József Színház, mit neki Peter Hacks vagy Amphitryon. Nincs mese: „Azért a víz az úr!" Szerencsére másnap lehetőség volt az ismétlésre. Horányi László immár „felhőtlenül" köszönthette a népes közönséget, majd némi meghatódottsággal elevenítette fel az előző napi esernyős megszállottságot. Minden a helyén volt, kezdődhetett a játék. Amphitryon, a dráma címadó hőse, az antik világ ismert alakja ezúttal ismét távoli vidéken hadakozik. Az örökké szerelmi kalandokra éhes Jupiter a bátor harcos távollétét kihasználva elcsábítja annak feleségét, Alcmenét, mégpedig úgy, hogy a férj külsejét ölti magára. A hódításban Mercurius, a tolvajok istene segédkezik, aki pedig Sosias formáját veszi fel, a ház urának filozófusáét. Időközben viszont megérkezik Amphitryon és a bölcs Sosias, amiből természetesen számtalan komikus és képtelen helyzet adódik. Az összekuszálódó események mellett persze jó néhány világnézeti, vallási, etikai és filozófiai kérdés is előbukkan, és valójában ezek teszik igazán izgalmassá a darabot. A fordító, Tandori Dezső rendkívüli nyelvi érzékkel ültette át a szöveget. Plautus, a híres római író dolgozta fel esőként a történtet, és persze Molié^e sem maradhatott ki a sorból. Őket Dryden és Kleist követte, míg végül Peter Hacks is beleszeretett a históriába, illegve abba, amit az magában hordoz. Ő is a huszadik század sajátos jelenségei közé tartozik. A ma Lengyelország területén lévő Wroclawban született (a németek Breslaunak, a magyarok Boroszlónak nevezik), majd Wuppertalban élt. Fiatal korában Thomas Mannért rajongott, Lőtte Weimarban című regényét a világ „legokosabb" művének tartotta. Később a nagy színházújítóval, Bertolt Brechttel került közeli kapcsolatba, ami oda vezetett, hogy Hacks 1955-ben az NDK-ba költözött, egészen pontosan Kelet-Berlinbe. A Brechttel való kapcsolat már csak azért is fontos, mert így derül fény a történet sajátos feldolgozásának hátterére. Nem is a dialógusok tartalma vagy a szerkezeti építkezés a meglepő, hanem a színház egyéb elemei. A színpad közepére épített acélmonstrum középső síkját, eget és földet elválasztandó, egy elektromos emelővel lehetett mozgatni. A síkot körbeölelő folyosókat áttetsző tolóajtók választották el, olyanok, amiket a zuhanyzókban használ az ember, sőt a játéktér felső szintjére egy fürdőkádat is beállítottak, ami, funkciója nem igazán lévén, inkább a hatáskeltést szolgálta. Nem kevésbé Jupiter és Amphitryon öltözete, melyek leginkább valami náci egyenruhára emlékeztettek, Mercurius és Sosias pedig kopott öltönyt, barna ballonkabátot és fekete kalapot viselt. A modern bölcselet képviselői. Úgy látszik, nemcsak a hétköznapi lét fakult ki, hanem az eszme is. Feltűnő volt az éj allegorikus szerepeltetése, aki, természetével ellentétben, meglehetős vonakodva fogad szót az istenek urának. Az egyértelmű azonosítás érdekében még tábla is lógott a nyakában „der Nacht" felirattal, amivel csak az a baj, hogy hibás az írásmód, hiszen az éjszaka a németben nőnemű szó, ezért a „die" névelő illeti meg. Bár lehet, hogy e mögött is rejtett szándék lappang. A Sosiast megformáló Epres Attila játéka mindenképpen kiemelést érdemel, remekül adta vissza az önironikus, könnyen meghátráló, kissé hóbortos, ám egy clown lelkületét bíró szolga alakját. Noha a darab vége felé egy kis „leülés" volt érezhető, egészében véve szép együttes munka, Zeusztól a rendezőig bezárólag. A Várszínház számára ezzel véget ért a nyár és az idei szezon, hiszen ez volt az utolsó előadás az évben. Igazán bő volt a választék, sőt jövőre még többet ígérnek a szervezők! F.B. Találkozás Kallós Zoltánnal Augusztus 23-án, az erdélyi gyerekek esztergomi táborozásának utolsó napján kérdeztem Kallós Zoltán Kossuth-díjas csángó- és néprajzkutatót a Prímás-szigeten, a nyári napközi udvarán. (A Mezőségben alapított szórványmentő iskoláról , az útikönyvben is jelölt híres Kallós-gyűjteményről már hallhattunk múlt csütörtöki előadásán, a Fresenius Központban, így mosta nyári ^táborokról kezdünk beszélni.) - Úgy tűnik , hogy a pénzügyi nehézségek ellenére sikerült eljutni negyven erdélyi gyereknek hozzánk. Milyen hagyományai vannak a táboroztatásnak Zoli bácsiék iskolájában'? Negyedszer vannak a válaszúti gyerekek Magyarországon, a dorogi református egyház révén, de odahaza, a Kolozs megyei Válaszúton szórvány*, tánc- és családos-tábort is szervezünk minden nyáron. Nagyon fájlalom, hogy idén - utazási költség híján - nem tudtunk moldvai csángó gyerekeket nyaraltatni, pedig az árvíz miatt nagy szükség lett volna rá. (Először nagyon visszahúzódóak voltak, amikor „bedobtuk" őket a mezőségi gyerekek közé, mostanra jól összebarátkoztak a mieinkkel.) Az otthoni üldöztetés miatt írni is csak nálunk tanulhattak magyarul. - Szülőfalujában, a Kolozsvártól 30 km-re fekvő Válaszúton milyen az iskola fogadtatása? Jó a viszony a román tagozattal, s mivel a szórványfalvakban román iskola sincs, egyre nagyobb az igény a bentlakásos iskolára. Sajnos azonban a kollégium egyik szárnyát sem tudjuk befejezni őszre, mivel pályázatot nem írtak ki Magyarországon erre a célra. Három tanerő - köztük Balázs-Bécsi Gyöngyi, a Kallós Alapítvány vezetője - foglalkozik óvodás kortól a negyedik osztályig a gyerekekkel az állami iskolában, illetve a református lelkész termében, étkezést és szállást alapítványunk biztosít számukra a Kallós-kúrián. - Major Lajos doktor úr magyarságmentő tevékenységét legalább olyan jelentősnek nevezte a Kallósesten, mint tudományos munkáját. Jut-e ideje ez utóbbira mostanában ? Négy gyűjtési területem van: Moldva, ahol tanítóskodtam, a Gyimes-völgye, Szék és környéke, valamint nyolc-kilenc falu Kalotaszegen. „Uram, irgalmazz!" címmel katolikus egyházi zenét adtam ki, amit Lövétén és Csíkszentdomokoson gyűjtöttem. Most készülök Sebő Ferencékkel az eddig teljesen feltáratlan Remetére. - Táborzáráskor hallhattuk Zoli bácsi hitvallását a magyar népi kultúra megtartó erejéről. Hogy is szól ez pontosan ? Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk. Van egy zenei és táncos anyanyelvünk, s ez tartott meg minket 1000 A lekiismeret válaszúiban „...szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik". Jutott eszembe Arany Jánosnak, a balladák apostolának híres sora, mikor Kallós Zoltán, néprajz, -népzenekutató esztergomi „igehirdetéséről" kívántam szólni. Bár ma is működik a „bárd", de leginkább a bárdolatlanság pusztít. Jó tudni; szűkebb pátriánkban is van egy sziget, az igényesség, a tettre kész tenni vágyás szigete, ahol - mint a szóban is áll - SZIVesen fogadják mindazokat, akik a tiszta forrástól indulva, tengernyi viszontagságot vállalva, hitük evezőjével időről-időre útra kelnek, hogy emlékeztessenek magyarságunk szigetvilágának csodáira. Jó volt megérezni a pillanat ajándékát, mikor már se taps, se könny nem tudta elmondani az egyet-érzés igazát és közös dalra fakadt a sok-sok torok. Csillogó szemű mezőségi lányok karéjában ölelkeztek össze ismerős és ismeretlen tekintetek, vesebetegek mentsvára (az esztergomi FRESENIUS dialízis központ adott helyet a rendezvénynek) vált egy pillanat alatt egy szívügy otthonává. Erdélyországba Kalotaszegen át érkezve, Válaszútnál pillanthatjuk meg a Mezőség „hullámzó tengerét", ott, ahol a maga egyszerűségével a Kallós-kúria ad otthont a sorvadó, sorvadásra ítélt magyar kultúra számára. A válaszúti kulturális központ 1992-ben jött létre azzal a céllal, hogy szellemi-tárgyi népi értékeinket tovább éltetve, azt népszerűsítve tovább adassék a fiatal nemzedéknek. Szépen hangzik. Mondhatni: dicséretes, s gondolhatni - mint ilyen - megél az odagondolásból. A kezdeti négy tanulóval működő bentlakásos iskola (a hivatalos román engedélyeket beszerezve) ma már - az igénynek köszönhetően - 40 fővel működne. Ha lenne elég ágy, pad, víz, villany - elemi dolgok az elemi iskolához... Most az árvíz és a múlt sújtotta Romániából tucatnyi fiatal érkezett magánházakhoz - kapni, vagy tán adni... Jó húsz esztendeje a székely rovásírásos kőtáblájára méltán büszke Aranyosgyéres templomába, fiatal tanárokként tévedve történt az alábbi eset. Az Istentisztelet során - a konfirmálandók felé is - elhangzott a kérdés: vajon honnan is érkeztünk, mi alkalmi vendégek. Büszkén válaszoltuk: Esztergomból! Aztán szép sorjában meghallottuk mindazt szülővárosunkról, amit addig elé nem is tudtunk... A csekély tudás bocsátandó, a hitetlenség bűn. A mi iszkázi Nagy Lászlónk írta a (zene) tanító-bácsiról: „ez a férfi egymaga többet lejegyzett balladát, mint az előtte jprók együttesen. Többet, mint a szorgalmas elődök másfél századon át. És az övéi éppoly gyönyörűek szövegükben s dallamukban. Fölmutatja a pentatónia előtti réteget is: a tetraton hangsorokat. ínyen, a csodálatosság tövéből, az örök alapról megítélhetjük magunkat. Átkot is mondhatnánk azokra, akik elkenik az emberi drámát, akár szavakkal bánnak, akár szavakkal etetnek. De most a csodálatosság tövéből dicséret szóljon az emberről, aki aranyvesszőt ad, s igazi kincseket. Éjszakára felszáll a vonatra. Vonat a szállása. Utazik a kiszemelt énekeshez Kallós Zoltán. S mire a sebek is megvirradnak, megjelenik. Énekre nyitja a lepecsételt szájakat is. Viszi a megörökítő magnószalagot Gergely Magdához, Kánya Kati özvegyhez, Deák Ilonához, Szép Székely Marihoz. És megáldja őt a legszebb zengéssel, ódon aromával: Szályka Rózsa. Es hitet adnak neki és nekünk a még báránykahangú ártatlanságok: Elek Annuska, Kristály Anna.,." Ehhez a HIThez csak REMÉNYik Sándor, Csendes csodák című versének SZERETET-teli sorai illenek. „Tedd a kezedet a szívedre, Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog; Ez a finom kis kalapálás, nem a legcsodásabb dolog / Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök; Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök." Aki hiszi azért, s kinek csupán nyelve adja hitét, most higgyen maga-maga jótét lelkében, s küldje adományát a Kallós Zoltán Alapítványhoz. K&H Bankszámlaszám: 10400171-01700978-00000000), vagy az esztergomi református gyülekezethez (Esztergomi Kálvin Alapítvány 2500 Esztergom, Petőfi S. u. 36. sz., szám: 10103661-72626000-00000009) vagy a Malom Művészeti Műhely számlájára (Budapest Bank Esztergom 10103661-46824800-010000007), ahonnan minél előbb továbbíthatjuk szeretetét Válaszútra. Mert a lelkiismeret VALASZútban van... Villányi Zsolt évig. Ha megőrizzük, a következő 2000 évben sem lesz félnivalónk. * Szeretnénk köszönetet mondani a tábor támogatóinak, Koós Lászlónak, a kisvonat tulajdonosának, Pataki István vállalkozónak, Kontsek Ildikó művészettörténésznek, Hegedűs András történésznek, Köves Pál párkányi presbiternek, az Ettore fagyizónak, a Nagy zöldségesnek, a dorogi, a párkányi és az esztergomi reformátusoknak, valamint az esztergomi polgári körösöknek. Erősné Vörös Viktória Farkas László: Messiás (-zső) Egy szerény kivitelű kötetre bukkantam a minap. Farkas László református lelkész „Messiás" című regényére, melyben Jézus életét dolgozza fel - biblikus alapon. Közérthető nyelven, regényes feldolgozásban varázsolja elénk Jézus Krisztus korát, részletesen beszámol Krisztus családjáról. Bemutatja az apostolokat, a farizeusokat, portrét rajzol a zsidó főpapokról, szemléletesen mutatja be a zsidó ünnepeket, szertartásokat. Farkas beállítása szerint kezdetben a zsidó vallási vezetők elismerték Jézust, mint csodatevő prófétát. De amikor kijelentette, hogy ő Isten fia, a Messiás és azért jött, hogy megváltsa a világot, már ellene fordultak, féltették hatalmukat. Pilátus ellentmondásos viselkedését is gondosan kielemzi Farkas. A „Messiás" lebilincselő és valódi vallási élményt okozó olvasmány hívőknek és nem hívőknek egyaránt! Erzsi néni ars poeticája Tóth Bélánét, Erzsi nénit gyermekkorom óta ismerem. Nemcsak őt, hanem kerámiáit is. Több kiállítását megnéztem. Egyszerű, nem manipulált, „péphez szóló" alkotásai vannak. Úgy közérthető, hogy ugyanakkor mondanivalója van, és művészi értéket is képvisel. Nemrégiben meghívót kaptam Erzsi nénitől, aki 80. életévén túl nemcsak a művészettel foglalkozik aktívan, de kiváló szervező és kritikus is. Minden kulturális eseményen, lakossági fórumon ott van, felszólal, kritizál, javaslatokat tesz. A meghívó egy zuglói kiállításra szól. Nem tudtam elmenni, de mivel ismerem Erzsi néni kerámiát, így véleményt tudok alkotni művészetéről. A meghívón például egy idős házaspár látható. Szemükből az összetartozás: a hűség, a szeretet árad. Erzsi néni egyébként szívesen kertészkedik is: részt vesz a város szépítésében, a parkosítás ^alakításában. E mellett a Bajor Ágost Művészeti Kör titkára. Nála a művészet és a közéletiség szerves egységet alkot. Szenvedélyes lokálpatrióta. Néhány éve „Esztergomért" emléklapot kapott. És még valami: Tóthné Farkas Erzsébet lapunk egyik lelkes olvasója és alkalmi szerzője, olvasói levelezője egyben. Kiállítása alkalmából kívánunk jó egészséget, hosszú éltet és további művészeti sikereket. Dezső László