Esztergom és Vidéke, 2004

2004-04-08 / 14-15. szám

2 2004. április 29. „5me az Istennek ama báránya, ahi elveszi a világ bűneit" Az evangéliumokból tudjuk, hogy Keresztelő János ygy mutatta be a népnek a Jordán partján Jézust, mint Megváltót: „íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!" Keresztelő János - aki valószínűleg kutatta és világosan ismerte a Messiásra vonatkozó jövendöléseket és eljövetelének idejét is kiszámíthatta Dániel próféta könyvéből - kinyilatkoztatást kapott, mely szerint a Messiást ő fogja alámeríteni és jelet is kap annak isteni mivoltáról. A megadott időben János a Messiás eljövetelét hirdette és megtérésre szólította a népet. A bűntől való megtisztulás jeléül alámerítette őket a Jordán vizében. Amikor Jézus Keresztelő Jánpshoz ment, hogy megkeresztelkedjen, akkor Isten dicsősége vette Őt körül és égi szózat hallatszott: „Te vagy az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm." /Mk 1:11/. János felismerte az Isten által megígért jelet és bizonyságot tett: „ez az Isten Fia." IJn 1: 34/. János evangéliuma hangsúlyozza Jézus istenfiúságát, földi születése előtti létezését. Ugyanő így fogalmaz: „Az Ige testté lett és lakozott miközöttünk" - első pillantásra ez a kijelentés Jézus, a Teremtő Isten emberi formában való földre születéséről szól. A kijelentésben azonban a görög sarx szó szerepel, amelynek jelentése „hűstest", ami átvitt értelemben az Újszövetségen belül mindenütt a bűn által megrontott, meggyengült emberi természetet jelenti. Tehát nem csupán Jézus külső emberi formájára vonatkozik, hanem arra is, hogy magára vette az ember bűnre hajló természetét. Megkísértetett minden területen, ahol az emberi természet megkísértetik. Vétkezhetett volna, elbukhatott volna, de bűntelen maradt a „világ világossága", és Isten hibátlan Báránya bűnáldozatként adta magát, hogy ilyen módon véget vessen a jelképek és istentiszteleti szertartások ama rendszerének, amely négyezer év óta az 0 halálára mutattak. Jézus helyettes áldozati halála az isteni szeretet legmélységesebb, legcsodálatosabb megnyilatkozása. Mindez azért történt, mert Isten a bűnben élő, tőle elforduló világnak mindennél világosabban akarta megmutatni szeretetét. Egyszülött Fiát adta a világért, mert ennél többet, nagyobbat nem adhatott. Ahhoz, hogy Jézus helyettes áldozat lehessen minden emberért, olyan halált kellett elszenvednie, amely minden bűnös büntetését helyettesítheti, még a legbűnösebbét is. Ezért kellett „a bűnösök közé" számláltatnia, latrok között megfeszíttetnie, testileg-lelkileg kínos-gyötrelmes halált elszenvednie. Jézus beteljesítette az isteni megváltási tervben elhatározott, a messiási próféciák által évszázadokon át, ismételten meghirdetett helyettes áldozatot, bár halála előtt a Gecsemáné kertben emberi lénye háromszor riadt vissza a rá váró szenvedésektől: lelke haláltusájában „az 0 verítéke olyan volt mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak". Isteni hatalmát nem használhatta fel a szenvedéstől való megszabadulás érdekében. Emberként kellett elszenvednie az emberek által elkövetett bűnök következményét. Emberként kellett elhordoznia Istennek a bűnnel szemben tanúsított haragját, az isteni igazságszolgáltatást. Jézus alárendelte magát sorsának, nem futamodott meg feladata, küldetése elől: „Atyám, ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod." . /Mt 26:42/ Jézus szenvedéstörténetéről szóló leírásokból tudjuk, vádolóinak, kínzóinak egyszer sem vágott vissza, nem bizonygatta ártatlanságát. Az isteni megváltási tervnek megfelelően elviselte a vádlott-helyzetet és ezzel együtt mindazt a szégyent, gyalázatot, szenvedést, elítéltséget és halállal végződő teljes elhagyatottságot, kitaszítottságot, ami a bűnös ember isteni jogrend szerinti büntetése lenne. Az ie. VIII. században élt Esaiás próféta jövendölt a Messiás néma tűréséről, amelyet majd bíráival és kínzóival szemben tanúsít: „Kínoztatott pedig alázatos volt és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik és mint juh, amely megnémul az őt nyírok előtt." Jézus egy fontos vallomást tett röviddel halála előtt: „...ezért az óráért jöttem a világra" . /Jn 12.27/ Az tűnik ki ebből a kijelentéséből, hogy a kereszthalála nélkül Jézus testtélétele, földi élete, tanításai nem segíthettek volna az emberen. Jézus a kereszten utolsó leheletével nagy fennszóval kiáltott: „Elvégeztetett!" Az ember számára - és az el nem bukott világok számára - ez azt jelenti, hogy a megváltás véghezment, befejeződött. Krisztus meghalt, Isten szeretetének félre nem érthető bizonyítékát adta: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. Aki hisz őbenne, el nem kárhozik, aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." /Jn 3:16-18/. Még valami fontos dolog történt Jézus halálakor: „Most lett meg az üdvösség és az erő és a mi Istenünk országa, mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt." /Jel 12:10/ Flórián Mária K Kereszténység egyih legnagyobb ünnepén mint jelkép, kapcsolatba hozható azzal a vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt meg az emberiségért, ezért nevezik őt a mai napig is Isten bárányának. Csolnokon tojást szentelnek, Kesztölcön húst, Bajnán e napon cipókenyeret sütnek. Húsvéthétfő a vidámság napja: a locsolkodás, a tojással kapcsolatos játékok napja. Kesztölcön például e napon vesszővel, korbáccsal „megveregették " a nők lábait, hogy ne legyen kelés rajtuk. Komárom megyében a húsvéti tojásjátékok közül a tojásgurítás maradt eleven. A tojásgurításnak az a típusa terjedt el, amelyben a párt alkotó játékosok egyike a domb tetejéről legurítja társának a tojást, úgy hogy az nem törik össze. A cél, minél messzebbre gurítani a tojást. Megyénkben Dadon 1999-ben rendeztek először tojásgurítást, de Alsógallán, Agostyánban és Vértessomlón is rendeznek ilyen látványosságokat. Tatán már csak a szájhagyomány őrzi a tojásgurítások emlékét. Hazánkban már avar kori sírban is találtak festett, karcolt díszű tojást, melyet a szegedi Móra Ferenc Múzeum őriz. Csol- nokon a húsvétkor szentelt tojás óvott a betegségektől, ezért a megszentelt tojást annyi darabba vágták ahányan voltak a családban, majd mindegyik családtag evett belőle egy darabkát. Régebben a locsolás legelterjedtebb formája a vízzel öntés volt, illetve a szagos vízzel való locsolás. Innen ered a húsvéthétfő népies neve: a vízbevető hétfő. A víz tisztító ereje a kereszteléshez kapcsolódik, a monda szerint a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, örülő asszonyokat, így akarták elhallgattatni őket. A húsvéti locsoláshoz hozzátartozik a köszöntő vers, számos ilyen versike született és száll szájról-szájra: „Korán reggel útra keltem Se nem ittam, se nem ettem. Tarisznya húzza a vállam, Térdig kopott már a lábam, Bejártam a fél világot, Láttam sok-sok szép virágot. A legszebbre most találtam, Hogy öntözzem, alig vártam. Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár egy puszi" Fehérné Hajdú Mónika A húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, e napon emlékezünk, és hitvallásunkkal emlékeztetünk Jézus Krisztus feltámadására. Időpontját a 325. évi niceai zsinat a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapban állapította meg. A magyar elnevezés onnan származik, hogy ekkor ér véget a nagyböjt és újra engedélyezett a hús fogyasztása. A böjt alatt régen főleg kenyeret és száraz növényi ételeket ettek. Szentgyörgymezőn ruszlit, sós heringet ecetes vöröshagymával és lekváros tésztatekercset fogyasztottak. Ma már a 40 napos böjtöt nem tartják be olyan szigorúan, mint régen. A hosszú böjti időszakokat kisebb ünnepek tagolják. A magyar néphagyományban a közbeeső vasárnapoknak is külön nevük volt: például a másodiké a gulyásvasárnap, az ötödiké a feketevasárnap, a hatodiké a virágvasárnap. A húsvéti ünnepkör a római liturgiában kialakult időszak, amely a Septuagesima (hetvened) azaz a farsang utolsó vasárnapja előtti vasárnappal kezdődik (virágvasárnap) és a pünkösdi utáni szombattal ér véget. A húsvét ünnepe sok szálon kapcsolódik a tavaszhoz, a termékenységgel összefonódó népszokásokhoz. A népszokások nagy része nem épül be a keresztény ünnep rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan egy-egy falusi közösség szokásaiként él tovább. Virágvasárnap kezdetét veszi egy termékenységet segítő eljárás a zöldág-hordás vagy zöldág-szentelés, barkaszentelés. A barkákat a gyerekek már előző napon leszedik, majd azokat a templomban megszentelik, a szentelt barkának bajelhárító szerepet tanúsítanak, ezért a házak kapujának gerendájába szúrják, hogy védje a villámcsapástól a házat. Esztergom-Szentgyörgymezőn a megszentelt barkát nem volt szabad bevinni a lakásba, mert úgy tartották, hogy akkor sok lesz a hangya. A kifújt, zsinórra fűzött húsvéti tojásokkal feldíszített barkaág - főleg németföldön honos most terjed el hazánkban is. Szintén német földről származik a húsvéti nyúl. A német kutatók szerint a tojáshozó császármadár (Haselhuhn) nevének lerövidülése volna a nyúl jelentésű Hase vagy csak egyszerűen egy termékenységi szimbólumról van szó, mint a csibe vagy a bárány esetében. A nagyhét napjainak szokásai a bibliában leírtakat követik. Nagycsütörtökön az étrendbe valamilyen zöldet (paraj, saláta) iktatnak. Sok helyen zajos határkerülést tartanak, amivel a rossz, ártó szellemeket űzik el, illetve e nap szokása még a Pilátust jelképező bábu elégetése is. A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) esti misével és virrasztással kezdődik, majd a harangok elhallgatnak „a harangok Rómába mennek" sok helyen a harangokat kereplővel helyettesítik. A mise után megtörténik az oltárfosztás, a kereszteket eltávolítják a templomokból. Csolnokon és Bajnán elterjedt szokás volt, hogy megrázták a gyümölcsfákat, hogy jó legyen a termés. Nagypénteken Jézus Krisztus kereszthalálának emléknapján miseáldozatot nem mutatnak be, nem szolgáltatják ki a szentségeket. A középkor óta szokásosak a körmenetek. Az emberek a kálváriadombokra vonulnak, megállnak az egyes stációkat jelölő kápolnáknál és „előadják" Jézus keresztvitelének útját. Tisovszki Zsuzsanna gyűjtésében olvasható, hogy Szentgyörgymezőn e napon úgynevezett kőttist készítettek (rozsot kicsíráztatták, levét kinyomták, majd lisztet adtak hozzá), úgy tartották, hogy ezen a napon nem jó mosni, mert a nagypénteken szárított ruha megbetegíti az embert, ha azt felveszi. Nagyszombaton véget ér a böjt, és e nap legfontosabb eseményei közé tartozik az új tűz gyújtása, mely hírül adja, hogy Jézus feltámadt és a megváltás közel van. Este a templomban a húsvéti gyertyát is a megszentelt tűzzel gyújtják meg, a tűz parazsából pedig mindenki haza vihet egy-egy darabot és otthon bedobják a tűzbe, hogy jóra forduljon az idő. Ezen a napon a harangok is „visszajönnek" Rómából. Sok helyen szokás ekkor új ruhát felvenni, a hagyományos ételt, a sonkát is ekkor kezdik meg. A feltámadás napja húsvétvasárnap, a sonka mellé tojást, tormát is fogyasztanak. E nap ünnepi étele a bárány, hazánkban már nem sok családban fogyasztanak bárányhúsból készült ételt. A húsvéti bárány,