Esztergom és Vidéke, 2004

2004-04-08 / 14-15. szám

2004. április 8. m^^nteWÍM 5 Kz esztergomi Balassa-szobor SuriHd óel> megköttetett ki eettergomsegjrel *lt4xe« lAr»«a»lal oiiettiá^k «• Kína rtrlttí Andr4» exobréeuUvéai kttedtt » btlun exobor felAUltéik ügyiben. WtH í'krkke inúrii e«obrá»x»Uv4»x kBteleti oog> m IWb. febru4r 23-ir. Kihirdetett pilyái^ti faItételelene* i*>fc,felel3let, 6000.- Í|M H » t • t e r pengíért yállkljk * o>itiit *iobori** eitcí*xUéeét éi liii­tergoobkrv Vkií fel411Háe4t. Jí»ntl SitieiMn be<mfo blkltktlk. k kUitelesé­• 1 léptékU kgykgisintk, j,ip»t, bronxtfntáa, »x4111t4s . bel^axinen faltU.lt ia minden kOlteí^e, vklkiid.m, k -avísn Heiteletdljk II. ÁS kikpotisl raunicíK » renll Melegben ne» fO£lHtetnkk benne, kion­tom a BüvHiii « tekintetben tkntoekdtepk kOtelee. a tUkpxkt 4a klkpaktrk ¥0nkt*0adl»g k asU*4ax kMilu temrkjxot, vk lkain! k klvltelekéére teljeeei alioi taaa jr4>xletmjto<o.t. axolglltttnl át t (^irr^*ut terayéne* rendé*4<tire néeve le tervetetet kéexUeni 4* le,;kée«bb exen ejersjdíie Háirűeétíi il4­•Itott k»tt5 héten beiUl k iíoborbl«ott#4(; renáelKeEéeére oooeijtknl. lö­telea ufijknomu kettí héten bellii » nüvéa* nyllktkoxnl k tíoooruoí exUkeé­gee broni 4< tej rarnnjf iaégét llletíen ie, vntiUi k exíycaé&ea tironemnn* 1­• éá beexoriuel ír áru nézve 1». a müvéét kötele iet,teé f cet *411*1, hofcy » exobrot le anöiJ&o » ií3o. évi kugviislue 10-lg te ljeeen elkéexitva relállltvk k «loboroltotteéinkk 4tk<J4». « 0000— pengj elJtllitiel ltöH»é tbÍl, Illetve tia xte letdijbél liOSO.- fc»£ KettJeter peíuiJ exen exerxSdée nálriekkct' kdkii* ki, - goOO.­kefct KettSeier penfcí n kfcjrkgodntk átvételenor, vá^üi fc hkrukdlát w KettJexer pen«5 t axobor átvételekor adatik kl. * axobor stáafél tu»r ti»gye4tbkn rot eikiexlttetnl. £setie bea per eaetép m eeíter f toul kli<. JiráeblrŰelg ki Illetékei. SsEter&on, 193b. a-f--, if / A Várhegy lábánál, a tanítóképző főiskola szomszédságában áll Ma­gyarország első Balassa Bálint-szob­ra. Igen, Balassa! így vésték föl - s nem véletlenül! - a talapzatára vég­vári költőnk nevét. Az Esztergomi Főkáptalan Hiteleshelyi Levéltárá­ban őrzött jegyzőkönyvekben - mint azt Ortutay András kiderítette két kivételtől eltekintve, a család tagjai mindig Balassa de Gyarmath for­mában vannak bevezetve. Itt a csa­ládra vonatkozó első irat 1550-ből való (Balassa Zsigmondra utal), a Balassa Bálintról szóló pedig 1578. július 18-ai dátumot viseli, amikor „Magnificus Valentinus Balassa de Gyarmath" megjelent a káptalan előtt, hogy az 1300 forintos adóssága fejében nagyszombati házát a várpa­lotai kapitány, erdődi Pálffy Tamás­nak lekösse. A szobornak a Várhegy és a Bazi­lika felé néző oldalán a következő szöveg olvasható: „Állították az Esztergommegyei vitézek". Ar­ról: miként, hogyan, mikor, a Komá­rom-Esztergom Megyei Önkor­mányzat Levéltárában őrzött Vitézi Szék anyagában leljük meg a vá­laszt. Az iratanyagban csak arra nem találtam hiteles dokumentu­mot: kitől származik a szoborállítás ötlete? Az első olyan irat, amely már a megvalósítás szándékáról tanús­kodik, a Vitézi Szék társadalmi bi­zottságának Esztergom vármegye alispánjához intézett levele 1937. jú­lius 10-ei dátummal, amelyben a vármegye támogatását kérik a szo­bor felállításához. Többek között ezt írják: „A szent István év alkalmából elő szeretnők teremteni a vitézek lan­tosának, Balassi Bálintnak a szobrá­hoz szükséges összeget és a szobrot Esztergom városában felállítani. A fedezeti összeget a vitézek, irodalmi társaságok, továbbá a Balassi Bá­linttal kapcsolatos városok és tör­vényhatóságok adományaiból kíván­nák előteremteni. Balassi Bálintnak, akinek vére Esztergom város falait festette, még nincs az országban szobra. Illő és méltó dolog, hogy azt a vitézek, és Esztergom városában ál­lítsák fel. (...)" Augusztus 2-án e levél hátlapjára az alispán a következőket jegyezte: „Szíveskedjék közölni, hogy a felállí­tandó szobor ügye milyen stádium­ban van? Mibe kerül, történt-e már gyűjtés, mily összeg folyt be, mikorra tervezik a szobor felállítását stb. ? " A Vitézi Szék augusztus 11-én ik­tatott válaszából: „1.) a Balassi szobor felállítása szakértők szerint 10-12 000 pengőbe fog kerülni. A gyűjtést megkezdtük. Eddig a Balassi Társaság helyezett kilátásba 1000 P-őt, ugyanennyit re­mélünk az Országos Vitézi Széktől, a még szükséges összeget pedig oly mó­don kívánnák előteremteni, hogy az ország összes tiszti vitézei adnának l-l pengőt, a legénységi vitézek tet­szés szerinti összeget. Kérni fogjuk ezenkívül a Magyar Tudományos Akadémia és az Irodalmi Társasá­gok adományait is. A szobrot a Szt. István év alkalmából 1938. évi au­gusztus hó 15-én óhajtanok leleplez­ni a Kormányzó Úr Őfőméltósága je­lenlétében. A szobrot az érseki tanító­képző intézettel szemben óhajtanok felállítani, ahol Balassi Bálint halá­losan megsebesült." A levél hátoldalára augusztus 18-án ezt jegyezte fel az alispán: „Ötszáz pengőt kiutalok a benti cél­ra, kulturális alapból." A szoboralap számlagyűjteményének 1. számát így a Vármegyei Háztartásialap kap­ja, a 2. számon a Miniszterelnökség 500 pengője szerepel. Ezt gróf Teleki Pál utaltatta ki. A gyűjtés során erre hivatkoztak is a szervezők. Termé­szetesen megkeresték Nógrád vár­megyét is, amelyhez a Balassi (Balassa) család oly sok szállal kötő­dött, így méltán reméltek onnan is hathatós anyagi támogatást, de döb­benettel kellett tapasztalniuk, hogy a Nógrád és Hont k.e.e. vármegyék törvényhatósági bizottsága a neves költő szobrára - ahogy a 111/1937 jkvi számmal ellátott véghatározat fogalmaz: a „kulturális és segélyezési célokra biztosított összegből egyszer­smindenkori segély címén 50 P, azaz ötven pengő összeget állapít meg". De azt is csak többszöri sürgetésre utalták át. Talán nem érdektelen a szobor helyének „ügye" sem. A szervezők által kinézett terület abban az idő­ben az egyház birtokában volt, így a hercegprímás, Serédi Jusztinián en­gedélye szükségeltetett az igénybe vételhez. Ezért október 11-én a vité­zek társadalmi bizottsága hódoló le­véllel kereste meg a bíborost, Eszter­gom vármegye örökös főispánját. E levélben, miután szándékukról szól­tak, a következőket írták: „Több szakértőnek véleménye sze­rint úgy történeti, mint városépíté­szeti, mint tereptani szempontból legalkalmasabbnak vélték az eszter­gomi érsekség tulajdonát képező azon területet, mely a Pázmány téren lévő prímási útkaparó háza, illetve a mellette felvezető lépcső és a Szczitovszky út között fekszik. Mély tisztelettel terjesztjük Emi­nenciád elé azon alázatos kérésün­ket, hogy ezen területet a szobor felál­lítására átengedni kegyeskedjék és a körülötte fekvő gyepes fás rész szak­szerű művészi elrendezését megen­gedni kegyeskedjék. Balassi Bálintnak emlékét az or­szágban még seholsem örökítették meg, Esztergom lesz az első, mely a szt. István jubileumi éven tartandó országos ünnepségek alatt Eminen­ciád jóvoltából fogja hazánk ezen ki­váló katona-költőjét egy állandó em­lékkel megtisztelni." A bíboros már négy nap múlva, azaz október 15-én kedvező választ adott (lásd hasonmás!), azzal hogy: „(...) A területet nem engedhetem át tulajdonjogilag, sőt kifejezetten ki kell kötnöm, hogy ha valamikor a kérdéses terület más felhasználása válnék az érsekség részéről szüksé­gessé, akkor a szobrot át kellene he­lyezni. " A szobor-bizottság természetesen Esztergom város közönségére is szá­mított, a polgármesterhez ez ügyben október 15-én intézett levelet. Glatz Gyula polgármester válaszából: „(...) Magam részéről is előmozdítani kí­vánom a szép terv gyakorlati megva­lósítását és a szobor talapzatának felállítása, valamint a szobor közvet­len környékének rendezésében a vá­ros készséggel fog t. Címnek segédke­zet nyújtani." Október 25-én a társadalmi bi­zottság felhívást tett közzé, amelyet kimondottan a Vitézi Rend tagjaihoz intézett: „Legyen a vitézeké a dicső­ség, hogy szobrot emelnek Balassi Bálintnak! Minden tiszti vitéz ajánl­jon fel 1.- pengőt önkéntesen a szobor céljaira, a legénységi vitézek pedig tetszés szerinti összeget." Mivel október végéig már több mint 3000 pengő gyűlt össze, dr. Lepold Antal prelátus kanonok és v. Szabó István kir. tanfelügyelő, a tár­sadalmi bizottság elnöke aláírásával közzétették a pályázati hirdetményt (itt hasonmásban!). Ennek legfonto­sabb pontjai: „1. A szobor Balassa Bálint emlé­kének méltó megörökítésére szolgál másfél embernyi magaságban (2 1,2 méter). Alló szobor. A vitézi és költői jelleg kidomborítandó magán a szobron. Mellékalakok nem alkal­mazhatók. 2. Az emlékmű Esztergomban a várhegy oldalán a Batthyány Lajos u. és a Scitovszky u. sarkán fog felál­líttatni. 3. A szobor kivitelezési anyaga bronz, talapzatának anyaga eszter­gomi Strázsa hegyi kő. (...) 5. A szobor költségeire 4000pengő áll rendelkezésre. Ez az összeg tul nem léphető. (...) 9. A pályaművek 1938. évi február hó 15. napjáig bezárólag Esztergom­ban a Vitézi Székkapitányságnál adandók be. (...)" A pályázat lefolytatására és elbí­rálására szoborbizottság alakult. Ennek elnöke dr. Lepold Antal pre­látus kanonok, a Balassa Bálint Tár­saság elnöke lett, tagjai pedig dr. Radocsay László főispán, dr. Frey Vilmos alispán, dr. Glatz Gyula pol­gármester, dr. Hamvas Endre prelá­tus kanonok, vitéz Haász Aladár mi­niszteri tanácsos, Say Géza miniszte­ri osztálytanácsos, dr. Kemenes Illés tankerületi kir. főigazgató, dr Schmidt Sándor bányaügyi főtaná­csos, dr. Gerewich Tibor egyetemi ta­nár, dr. Balogh Albin bencésgimná­ziumi igazgató, Várnai Dezső mér­nök, Gáthy Zoltán mérnök, Einczinger Ferenc takarékpénztári igazgató, továbbá vitéz Gerecsey Ár­pád, vitéz Ronkay Antal, vitéz Sághy Antal, vitéz Dudás László, vitéz Hol­ló Kornél, és vitéz Szabó István. E pályázat úgymond „szűkebb kö­rű meghívásos pályázat" volt, azaz három, vitézi címmel bíró szobrászt kértek fel a részvételre: Székely Ká­roly és Szabados Béla budapesti, va­lamint Holló Kornél esztergomi szobrászokat. Furcsamód ez utóbbi a szoborbizottságnak is tagja volt. A felkérést mindhárman el is fogad­ták, a pályamunkákat pedig be is nyújtották. De a három pályázó kö­zül csak a Székely Károly-féle két változatot ismerhettem meg hitele­sen a fennmaradt dokumentumok­ból, ezt ő maga írta le. 1938. február 19-én délelőtt 1/2 11-kor a főegyházmegyei könyvtár (Bibliotéka) irodájában neves sze­mélyiségek vették szemügyre a pá­lyamunkákat. Az elnöklő dr. Lepold Antal, a várbeli feltárások elindítója, dr. Gerewich Tibor, az Országos Mű­emléki Bizottság elnöke, dr. Haász Aladár miniszteri tanácsos és még sokan izgatottan várták a döntést. Lepold Antal a pályaműveket - leg­alábbis a jegyzőkönyv szerint ­egyetlen összetett mondattal érté­kelte: „Holló Balassát mint katonát és költőt, Szabados inkább mint líri­kust, Székely két művet mutatott be, egyikben Balassát mint hőst, a má­sikban pedig mint korának katonai ezredesét." Gerewich professzor vál­lalta a részletesebb elbírálást. Az ak­kor felvett jegyzőkönyv szerint: „... Gerewich Tibor elismeréssel adózik a vitézi rendnek, hogy Balassának szobrot óhajt állítani és hogy ennek kivitelére rendi tagokat szólított fel, de véleménye szerint ezen pályamű­vek közül egyik sem üti meg a mérté­ket és ajánlja, hogy újabb pályázatot hirdessen, illetve ajánlotta, hogy szó­lítsák fel Dózsa Farkas, Csúcs Fe­renc, Buzi Barnabás állami ösztön­díjas szobrászművészeket."" A bizottság Gerewich javaslatá­val egyetértett, Lepold Antal csak azt kérdezte: lesz-e elegendő idő a szobornak augusztus 1-jéig való el­készítésére? Az idő rövidsége miatt megkérték a jelen lévő dr. Say Géza miniszteri osztálytanácsost, szemé­lyesen lépjen érintkezésbe a neve­zett szobrászokkal. A jegyzőkönyv nem rögzítette, de az Esztergom és Vidéke szerkesztője a lap február 24-ei számában megírta, melyik pá­lyamunkával szemben valójában milyen kifogások merültek fel: „Szabados Kálmán munkája artisztikus alkotás, nem fejez ki mo­numentalitást, önmagában véve ko­moly értékű művészi munka, amelyet kiválóan lehetne elkészíteni pl. porcellánból, de megnagyításra nem alkalmas. Székely Károly tervei nem bronzalkotásra méreteződtek, hanem inkább kőszerű jellegűek. Holló Kornél pályamunkáján látszik a komoly tanulmány és elmé­lyedés, a bronzszerűséget is ő találta el a legjobban, de hibája a túlmozgé­konyság." Hogy a továbbiakban mi történt, arról már kevés dokumen­tum szól, illetve csak az bizonyítha­tó, hogy az újabban felkért művé­szek a felkérést elfogadták, pálya­munkájukat eljuttatták Esztergom­ba - 200-200 P-vel honorálták is őket, erről számlák tanúskodnak s a bizottság ezek közül a Dózsa-tervet fogadta el; vele 1938. április 11-én kötötték meg a szerződést. Dózsa Farkas 6000 pengőért vállalta a szo­bor elkészítését augusztus 10-éig. Dózsa leveléből tudjuk, hogy június 19-én már majdnem kész a gipsz minta. Június 23-án pesti műhelyé­ben találkozott a bírálóbizottság tagjaival, akik elégedetten nyilat­koztak a műről és a kivitelezés üte­méről, ugyanis már csak a szobor bronzbaöntése maradt hátra. Ezt néhány nap múlva Krausz Ferenc budapesti öntő műhelyében el is vé­gezték, az egyik számla tanúsága szerint 1040 pengőért. Az öntés költségeit eredetileg 3000 pengőre becsülték. 1938. augusztus 15-ére tervezték a szobor leleplezését, de végül egy nappal előbbre hozták. Még a felava­tás előtt egy érdekes mozzanat zaj­lott: „A szobor létrejöttének története megörökítve vagyon egy perga­ment-okmányban, mely a szobor ta­lapzatába dr. Lepold Antal prelá­tus-kanonok elnök, vitéz Szabó Ist­ván kir. tanfelügyelő T.B. elnök, vi­téz Ronkay Antal érseki tanácsos, h. vitézi hadnagy, vitéz Gerecsey Antal ny. őrnagy széktartó és az én jelenlé­temben befalaztatott, mielőtt a szobor reá lett volna helyezve." - jegyezte fel v. Dudás László. A tény, hogy nem a vitézek rend­jéből került ki a pályázat nyertese, hanem egy „külső" művész alkotása hirdeti Balassa emlékét, nem ma­radt visszhang nélkül. Székely Ká­roly ezt írta Szabó Istvánnak: „Mindkettőnknek, Szabados Béla kollegámmal együtt, igen rosszul esett ez az eljárás annál is inkább, mert a megadott utasítással mi is tudtuk volna úgy módosítani pálya­műveinken, hogy azok kivitelre al­kalmasak lettek volna (valószínűleg az Esztergom és Vidékében megje­lentekre utal - B. Zs.). Ebben az eljá­rásban a vitézek elleni ellenszenvet látom, amit sajnos már többször kel­lett tapasztalnom." A sértődöttség azonban nem ár­nyékolta be az országra szóló ünne­pélyt, amely hatalmas tömegeket vonzott, a Vitézi Szék külön vonaton szállíttatta az ország minden részé­ből a rend képviselőit. A korabeli tu­dósításokat olvasva megállapíthat­juk: Balassa Bálint szobrának lelep­lezése (is) a nemzeti érzés erősítését igyekezett szolgálni - a kor sajátos eszközeivel; az elhangzott beszédek inkább a végvári vitézt, mint a költőt méltatták. A szónoklatok azonban csak az újságok tudósítóinak tolla ál­tal juthattak el az ország népéhez, a rádió ugyanis az ünnepség helyszíni közvetítését - bár a szervezők már június 25-én felkérték erre -, a már összeállított ünnepi műsortervre hi­vatkozva, július l-jén elutasította. * Dióhéjban ennyi az ország első Balassa Bálint-szobrának keletke­zéstörténetéről, amelyre sok százan adakoztak, mintegy 10 000 pengőről vannak elismervények. De ez a pénz végül is nem volt elég, a Vármegye még 1939. december 14-én is 300 pengőt adott „további hozzájárulás" címén. Azt már csak a történelmi ér­dekesség kedvéért rögzíteném: a szobron látható betűket Janosich Gyula esztergomi kőfaragó véste fel 25 pengőért, a hivatalos koszorúkat Mráz József esztergomi kertész szál­lította 63 pengőért, az ünnepi fotó­kat Tvarosek Pál esztergomi fényké­pész 39 pengőért készítette el, 300 pengőbe került a kiszolgáló személy­zet vacsorája. A hivatalosságok megittak 100 li­ter világos Szentjános sört, ami 70,60 pengőt kóstált. Bencze Zsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom