Esztergom és Vidéke, 2004

2004-10-28 / 43-44. szám

8 esztHRSQfl) vmüke 2004. december 2. Egy elfelejtett „párkányi csata"^ ahogy történt, [vagy történhetett...] Jelentések a Hadtörténelmi Levéltárból 1938. október 7. - október 17. Az önkényesen megindított és tragikus végű akció részleteinek bemutatására vállalkozva, lapunkban legutóbb (EVID, 2004. november 11.) azokat az eredményeket foglaltuk össze, amelyekhez Bélay Iván esztergomi és párkányi - ez év május végéig folytatott - kutatásai vezettek. Egyúttal jeleztük vitéz Szendrő Péter kezdeményezését, amellyel lehetővé kívánta tenni, hogy a fővárosban őrzött egykorú iratanyagba is betekinthessünk. Miután a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójának címzett levelére (2003. november 27.) sokáig nem érkezett válasz, idén április végén a fenti intézmény Hadisírgondozó Irodájának vezetőjéhez fordultunk. Kérésünket és kérdéseinket - a Párkány-Esztergom Baráti Egyesület ügyvezető elnökeként - én fogalmaztam meg, a levélhez Bélay Iván kutatásainak teljes anyagát mellékelve. Az irodavezető 2004. május 26-án keltezett válaszában arról értesített, hogy küldeményünket átadta a Hadtörténelmi Levéltár mb. igazgatójának, dr. Bonhardt Attila alezredesnek. Őt és munkatársait illeti tehát a köszönet az alapos feltáró munkáért. Nem kevésbé azért is, hogy ennek eredményeit - egy Bélay Ivánhoz intézett levél kíséretében - készségesen rendelkezésünkre bocsátotta (2004. augusztus 16.). o o — „Tisztelt Bélay Ur! (...) Végül is sikerült fellelnem a Honvédelmi Minisztérium, illetve a M. Kir. Honvédség Vezérkari Főnökének iratai közt a fenti eseményre vonatkozó jelentéseket, kitüntetési javaslatokat, valamint az arról szóló határozatot, hogy az átkelési kísérlet során hősi halált halt honvédeket hősi halottá kell nyilvánítani. Az eseménnyel kapcsolatos iratokat lemásoltam, és mellékelten megküldöm. Ezekben választ talál valamennyi kérdésére, a részvevők számára, az elesettek, sebesültek nevére, stb. Ez úton gratulálok az eseménnyel kapcsolatos gyűjtőmunkájához. Anélkül, hogy ismerte volna az eredeti dokumentumokat, egykét mozzanat híján csaknem teljesen sikerült rekonstruálnia a történteket. (...)" A „néhány mozzanat" - mint az alábbiakból kiderül - a lényegen ugyan nem változtat, de a cselekményt igen sok részlettel egészíti ki. A levéltári iratok tehát egy teljesebb rekonstrukciót tettek lehetővé, amelyet magam kíséreltem meg elvégezni, a megküldött négy jelentés összehasonlító vizsgálatával. Három irat október 7-én és 8-án keletkezett. A legrövidebb a budapesti 1. vegyesdandár parancsnokság által a m. kir. Honvédség vezérkari főnökségének 12.10 órakor továbbított, a Honvédelmi Minisztérium 13.15-kor felvett távirat. (A továbbiakban: távirat.) A másik két iratban a Pénzügyminisztérium közvetíti a honvédelmi tárcához - és egyéb illetékesekhez - „az esztergomi l/7.sz. határügyi tiszt", bizonyos Virág őrnagy reggel 8-10 óra között telefonon leadott jelentéseit. Előbb, még aznap, kivonatosan (a továbbiakban: 1. jelentés), majd október 8-án a részletesebb eredeti „helyzetjelentést" másolatban is. (A továbbiakban: 2. jelentés. - Mivel a trianoni béke a magyar haderők létszámát és fejlesztését szigorúan korlátozta, 1938 végéig a hét határőr ezredet, amelyek valójában gyalogezredeket jelentettek, a pénzügyminisztérium fennhatósága alá „rejtették el".) A negyedik irat szükségképpen a legnagyobb terjedelmű és a legkésőbbi, ugyanis egy vizsgálat megállapításait foglalja magában, majdnem öt teljes oldalon. Ezt 1938 október 17-ei dátummal a budapesti első vegyesdandár parancsnokság küldte meg a m. kir. honvéd vezérkar főnökségének. (A továbbiakban: vizsgálati jelentés vagy vizsgálat.) Az alábbiakban ezt a jelentést a záró rész kivételével - teljes egészében közlöm, a cselekmény fordulatai szerint tagolva. A vastag betűs címeket én adtam; a [] között, dőlt betűkkel a kritikai elemzés olvasható, amelyben a vizsgálatot a másik három jelentéssel összevetve, néhány feltételezést is megfogalmaztam. Nagyfalusi Tibor M. kir .budapesW^^^nv^^eg^sdandá^j^rencsnokság^ 2 6.' 2 6 9. s z_á_m^ Eln.XIII.-l 9 3 8. /^HP Átkelési kisérlet kivizsgálása. (l g Xi? M.KIR.HÖ3YÉD YÍ3ÉRKAH FÖ3ÖKÍN3K. /: 1. Vkf. oszt. :/ Budapest

i1^8^i_október_hó_17-én._ __B u s_t_. Jelentem, hogy az Esztergomtáborban állomásozó 2./IIII.a. zászlóaljnál a cseh határon előfordult vállalkozás ügyében elrendelt ügyészi kivizsgálás eredményeképpen eddig az alábbi tényállás nyert megállapítást: Előzmények. Hírek odaátról: „cseh katonaságot nem láttak" A 2./III.a. zlj.7. századának parancsnoka: Rácz János főhadnagy a f. év október 6-át megelőző napokban a zlj.-nak Csév községben való tartózkodása alatt, az ottani főjegyzőtől arról értesült, hogy több polgári egyén, főleg újságírók, az esztergomi hídon átmentek Nána községbe és elbeszélésük szerint ott cseh katonaságot nem láttak, csupán pénzügyőröket találtak. Ugyancsak az említett főjegyzőtől hallotta a nevezett főhadnagy azt is, hogy a nánai főjegyző és főbíró átjöttek Esztergom vármegye alispánjához, és kérték, hogy tegyen valamit, mert a csehek kiürítették a községet. Rácz János főhadnagy elhatározása Ilyen hírek hallatára Rácz főhadnagyban megérlelődött az a gondolat, illetve elhatározás, hogy a zászlóaljnak f. hó 6-án Esztergomtáborba való beérkezése után, még az éj folyamán a századából önként jelentkező emberekkel átkel a Dunán avégből, hogy ott az értesülések valóságáról meggyőződést szerezzen, és megszállja a párkányi hídfőt a közeljövőben bevonuló csapataink átkelésének biztosítása céljából. Október 6., esztergomtábori laktanya, „vacsora után": megvan a haditerv Október 6-án este a tiszti étkezdében vacsora után a társaságában volt alantos tisztjei és tisztjelöltjei előtt az aktuális eseményekről való beszélgetés során felvetette ezt a gondolatot, és a jelen volt dr. Keresztes András t.hadnagy, Imre József és Inokai István karp.c. őrmesterek előtt terve kivitelének részleteiről is tárgyalt. Kb. 20-23 óra között (?) Katonai csónakok viszont nincsenek. - Helyettük tiltó parancs, először Minthogy ennek végrehajtásához csónakokra lett volna szükség, dr. Keresztes t. hadnagy és Inokai karp. c. őrmester motorkerékpárokon nyomban útra keltek csónak keresésére. Dr. Keresztes t. hadnagy Esztergomban, az ott állomásozó utász alakulatoknál kutatása alkalmával, találkozott v. Kolozsváry ezredessel, a 2. gy.e. parancsnokával, akinek a tervről jelentést tett. A nevezett ezredes kifejezetten megtiltotta, hogy önálló vállalkozásba kezdjenek. Csónakkereső útjukról az előbb nevezettek mindketten eredménytelen tértek vissza. Dr. Keresztes t. hadnagy ekkor jelentette Rácz főhadnagynak v. Kolozsváry ezredes utasítását. „Időközben": az első három önkéntes mint felderítő járőr (?) > Időközben Rácz főhadnagy egy tót nyelvet beszélő katona felkutatása során tervét közölte a tiszti étkezdében szolgálatot teljesítő Magyar András őrvezetővel, aki az ugyanott beosztott Gulyás József tizedessel nyomban jelentkezett a vállalkozásban való részvételre, és egyúttal előkerítették Sugárdi József gyalogost, mint olyant, aki a tót nyelvet bírja. Gulyás tizedes és Magyar őrvezető polgári ruhába öltöztek, Sugárdi gyalogos pedig egyenruhájára öltött egy felöltőt. [Ezek szerint a főhadnagy, felelős parancsnokként valóban tervezett egy előkészítő akciót, hogy - mint fentebb olvashattuk - a kedvező „értesülések valóságáról meggyőződést szerezzen". Úgy tűnik, mintha a polgári álruha és a szlovákul is jól beszélő katona „bevetése" szintén kellő elővigyázatról tanúskodnék. Kérdés persze, hogy mindez mit segített volna, ha éjnek éjjelén odaát igazoltatásra kerül sor. Különös tekintettel arra, hogy éppen a kétnyelvű Sugárdin maradt rajta a magyar egyenruha. Vajon egyszerűen azért, mert neki nem jutott teljes polgári öltözék?...Vagy (csaknem ?!) azért, mert a terv szerint ilyen vészhelyzetben azt a látszatott kellett volna szolgálnia, hogy Sugárdi és két társa a magyar hadseregből dezertáltak?... Mindezt a vizsgálati jelentés nem firtatja. A felderítő, felderítés, járőr szavak elő sem fordulnak benne. Ez utóbbit az 1. és 2. jelentés használja; a „felderítő járőr" kizárólag a táviratban olvasható - a rövidítéseket feloldva, így: „polgári ruhában előre küldött fejárőre (= felderítő járőre) azt jelentette, hogy elg. (=ellenség) a Duna túlsó partján nincs".] „Éjféltájban": riadó a körletben, két pisztolylövéssel. Részleges tájékoztatás általános lelkesedés Ezek után éjféltájban Rácz főhadnagy, dr. Keresztes t. hadnagy és Imre karp. c. őrmester társaságában, Magyar őrvezetővel és Gulyás tizedessel bement a 7/a. század elhelyezési körletébe, és a napos tizedest: Rupp Lászlót a legénység felébresztésére utasította. Rácz főhadnagy ezután maga köré gyűjtötte a legénységet és buzdító szavak kíséretében - ezeknek nagyobb nyomatékot adandó, pisztolyával kétszer a levegőbe lőtt - tájékoztatta őket szándékáról, és kérdést intézett hozzájuk, hogy kik vállalkoznak követésére. A kb. 120 főnyi legénységből, akik általában abban a hitben voltak, hogy az elvonulás felsőbb parancsra történik, mintegy 9-10-en félrevonultak, a többiek azonban a legnagyobb lelkesedéssel, egymásnak és Rácz főhadnagynak ölelgetése közben, készeknek nyilatkoztak az azonnali indulásra. [Hogy a főhadnagy „buzdító szavai" „nagyobb nyomatékául" miért érezte szükségét a pisztoly-használatnak - ma már kideríthetetlen. Hasonlóképp az is, miért nem féltette két éjszakai lövés hangjától az akció titkosságát?... Ami „tájékoztatóját" illeti, a vizsgálati jelentésből nem tudjuk meg: kiterjedt-e arra, hogy az „elvonulás" nem felsőbb parancsra, sőt éppenséggel annak ellenében történik?...] Október 6-1.24-01 óra (?) Túl sok önkéntes - gondos válogatás Rácz főhadnagy ezek után újra felszólítást intézett alárendeltjeihez, figyelmeztetvén őket, hogy a családosok és mindazok, akiknek vesztenivalójuk van, gondolják meg jól és lépjenek vissza, mert számolni kell azzal, hogy vissza nem térhetnek. Alárendeltjei közül több jelentkezőt Rácz főhadnagy félreállított [A vizsgálat hangsúlyozza az önkéntességet, és azt sugallja, hogy az alárendeltjeiért felelős parancsnok a tőle elvárható gondossággal járt el. Még válogatott is, megítélve, hogy kinek nagyobb, kinek kisebb a „vesztenivalója"... Hogy az ilyen alapon „félreállított" önkéntesek helyett viszont kijelölt volna bárkit is, aki nem jelentkezett: erről szó sem esik. Pedig az emlékezések szerint Szabó József esetében így történt...] Október 7. „1 óra tájban": indulás a laktanyából - így kb. 100 főnyi létszámú, négy szakaszba beosztott, négy golyószóróval, kézi lőfegyverekkel, kb. 4-5000 drb. tölténnyel, sisakkal és gázálarccal felszerelt századdal 1 óra tájban a tábort elhagyta. (...) A visszamaradottak közül kijelölt napos tizedesnek Rácz főhadnagy megtiltotta, hogy távozásuk céljáról bárkinek is jelentést tegyen. [Biztos, ami biztos - bár a főhadnagy már órák óta tudta, hogy Keresztes hadnagy éppen az ezredparancsnoknak tett jelentést a tervről, és ő megtiltotta a végrehajtást... Az indulás órája és a létszám a két másik jelentésben nem szerepel; az utóbbit illetően mintkettő úgy fogalmaz, hogy a vállalkozást „a 21a gy.ezred 7. százada" hajtotta végre. A táviratban viszont ez olvasható: „10./6. 23. h-kor (...) 80 emberrel (...) elindul (...)". A vizsgálati jelentés kétségtelenné teszi, hogy ez az időadat téves; a létszám pontosabb megállapításával azonban adós marad. Valószínűleg nem véletlenül...] 02 óra körül (?) A szénrakodónál - három civil vízijármű „mozgósítása" A táborból elindulva a századot a vasúti átjárón át a dorogi bányavállalat dunai szénrakodó telepére vezette, és ott rejtőztette, ő maga pedig néhány emberével csónak keresésére indult. A közelben egy lezárt csónakház erőszakos felnyitása után abból egy nagyobb 6-7 személyes csónakot és egy kisebb ún. kajakot vittek el a Nyárosi-szigetet körülhatároló Duna-ághoz. Egy másik csónakot pedig, amelyet emberei a part környékén megkötve találtak, vittek el ugyanoda. [A távirat „3 drb. harácsolt csónak" felhasználásáról ad jelentést, de ezek - mint látni fogjuk - inkább a későbbi „szerzemények" lehetnek.] 02 - 03 óra között (?) Három „ellencselekmény" a saját oldalon. Rossz hírek odaátról Eközben érkezett oda motorkerékpáron újabb csónak-keresési útjáról Inokai karp. c. őrmester, aki jóllehet, talált egy csónakot, mégis - a vállalkozás meghiúsítása érdekében - nemleges jelentést tett Rácz főhadnagynak, akihez egyúttal odavezetett egy határőrjárőrt is, amely arról tett jelentést, hogy a túlsó part cseh katonasággal erősen meg van szállva. Rácz főhadnagy láthatóan feldúlt idegállapotában a járőr jelentését figyelemre sem méltatta. Inokai karp. c. őrmester a vállalkozás meghiúsítása érdekében: azért, hogy a világosság beálltáig az időt húzza, vállalkozott arra, hogy motorkerékpáron a táborból kézigránátokat hoz, és kérte, hogy Rácz főhadnagy addig az átkelést halassza el. [Inokai őrmester belső „szabotőrként" nem ítélhető el, hiszen egy felsőbb tiltó parancsnak próbál meg érvényt szerezni. Késleltető ellenakciói ugyanakkor Rácz főhadnagy javára szóló „enyhítő körülményül" is szolgálhattak. Ugyanígy a „láthatóan feldúlt idegállapot" említése a határőröktől kapott rossz hírekkel kapcsolatban. Az illetékes határügyi tiszt 2. jelentéséből e találkozás időpontjára is következtethetünk: „a Nyárosi-szigeti portyázó járőr 3 óra 15 perckor távbeszélőn jelentette (...), hogy egy főhadnagy századával át akar kelni (...)". A vártnál jóval nagyobb ellenséges erőről szóló hír akár a visszavonulási parancs kiadását is indokolta volna. Semmiképp nem vall józan mérlegelésre, hogy a főhadnagy ehelyett a kézigránátokkal való pótlólagos „megerősítés" - és ezzel a további időveszteség - mellett döntött.] 03 - 04 óra között (?) Mindennek ellenére: átkelés a Nyárosi-szigeti „támaszpontra" Hosszú idő (kb. 2 óra) elteltével, amikor Inokai karp. c. őrmester visszatért, a század nagy része már a Nyárosi-szigeten volt. Inokai őrmester távozása után ugyanis az említett csónakokkal megkezdték a századnak a Nyárosisziget északi csúcsához való átszállítását. Az első csónakkal Rácz főhadnagy, Gulyás tizedes, Magyar őrvezető, Wellisch és Sugárdi gyalogosok keltek át a szigetre, s ezt a csónakot egy közelebbről meg nem állapítható nevű, ugyancsak a csónakban helyet foglalt gyalogos vitte vissza a déli partra, ahonnan ezután dr. Keresztes t. hadnagy irányította a további átkelést. [Az 1. jelentés a szomszédos Körtvélyes-szigetet nevezi meg, nyilvánvalóan valamilyen félreértés következtében. A „említett csónakok" (2 csónak és 1 kajak) közül - ahogy a fentiekből és a továbbiakból is kitűnik, jobbára csak „az elsőt" használ-