Esztergom és Vidéke, 2004

2004-10-28 / 43-44. szám

4 eszte^oji) és 2004. november 11. Színházi konferencia a Hotel Esztergomban A Magyar Játékszíni Társaság november 3-4. között rendezte meg a tavalyi után másodízben a határon túli magyar színházakról szóló konferenciáját. November 2-án a Thália Színházban került sor a nagy sikerrel megrendezett „Gála az évekért" című jótékony­sági estre, melynek keretében a Komáromi Jókai Színház mutat­kozott be Budapesten. A műsor­ban a komáromi nyugdíjas művé­szek is szerepeltek: Lőrincz Margit, Bugár Béla, Ferenczy An­na, Szentpétery Aranka, Turner Zsigmond. A gálaműsor sztárven­dégei Kaszás Attila, Koós János, Korányi László és a Republic zene­kar voltak. Az est rendezője és mű­sorvezetője Verebes István volt. A Magyar Játékszíni Társaság jótékonysági gálaestjének célja a határon túli színházak idős, támo­gatásra szoruló művészeinek meg­segítése. Ennek része a Társaság által egy határon túli művész szakmai, művészetfenntartó és megtartó tevékenysége, elismeré­seképpen odaítélt Életmű-díj, mely Jecza Péter temesvári szob­rász alkotásában testesül meg. Természetesen némi pénzügyi vonzata is van a kitüntetésnek, ugyanis a gálaest jegybevételének egy része a művész anyagi elisme­rését szolgálja. A tavalyi (első) dí­jazott az a Senkálszky Endre, aki a Kárpát-medence legidősebb, még 90 évesen is aktív kolozsvári szín­művésze. Horányi Lászlót, a Magyar Játékszíni Társaság vezetőjét, a konferencia első napján a jóté­konysági estről és a kétnapos kon­ferencia témájáról kérdeztem: - Mekkora sikert aratott a teg­napi gálaest? - A magunk elé kitűzött célokat többszörösen elértük, tehát sike­rült R. Fazekas Pirinek, a szabad­jai színház művészének átadni az Életmű-díjat, ezen felül pedig há­rom ún. hűségdíj átadására is mó­dunk volt, amik tulajdonképpen szociális támogatásként foghatók föl. Ezt olyan művészek kapták akik nyugdíjazásuk után is színhá­zukban maradtak és segítették il­letve segítik ma is azok működé­sét. - A most kezdődő kétnapos kon­ferenciának mi vagy mik lesznek a legfontosabb témái ? - A színház-finanszírozás ne­hézségeinek problematikája áll majd a középpontban. A konferen­cia új és lehetséges forrásokra pró­bálja meg felhívni a figyelmet, és megpróbálja hasznos tanácsokkal gördülékenyebbé, könnyebbé ten­ni a résztvevők számára az ilyen irányú fáradozásokat. Mindez igaz az együttműködések kialakításá­ra, az Uniós pályázatok lehetősé­geinek feltérképezésére és felhasz­nálására is. Tehát az előadók tárgyalni fogják a különböző pá­lyázati rendszereket, a pályázati elszámolások technikáit és min­den ezzel kapcsolatban felmerülő kérdést. - Hány előadó részvételével fo­lyik majd a konferencia ? - Hat előadót hívtunk meg kü­lönböző területekről. Többek kö­zött a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában, a Színháztör­téneti Intézetben és színházak gazdasági irányításában dolgozó személyektől hallgathatnak elő­adást a megjelentek. Tehát ebből is látszik, hogy nem a művészi, ha­nem a gazdasági kérdések lesznek előtérbe állítva. - Hogy alakult a részvétel? - A meghívottak közül minden­ki eljött, így 16 határon túli szín­ház képviselteti magát rendezvé­nyünkön. - A tavalyi konferenciáról mi­lyen visszajelzések érkeztek ? - A tavaly első ízben megrende­zett előadássorozat, mely Magyar­ország Európai Uniós csatlakozá­sa utáni helyzettel, azaz a határon túli magyar színházak helyzetével foglalkozott sikeres volt, ugyanis olyan gyakorlati információk hangzottak el melyek eredménye­képp több, akár országokat is átívelő együttműködés (pl. közös produkciók tető alá hozása) jött létre, ezenkívül a színházak hasz­nosabban tudták és tudják kihasz­nálni a pályázatok adta lehetősé­geket, mely készséget az elkövet­kező két napban is fejleszteni szeretnénk. Béres Lászlót, az erdélyi Gyergyószentmiklósi Figura Stú­diószínház rendezőjét, a konferen­ciával kapcsolatos elvárásairól, az erdélyi magyar színházak helyze­téről és társulatáról kérdeztem: - Mik a konferenciával kapcso­latos elvárásaid? - Mivel a konferencia szín­ház-finanszírozási kérdésekkel foglalkozik, ezért remélhetőleg új módszerekkel ismerkedhetünk meg a pénzügyi gondok orvoslásá­ra. Ezen felül lehetőségünk nyílik a pályáztató szervekkel való talál­kozásra, melyek nagy segítséget nyújtanak, nyújtottak és remélem nyújtani is fognak az erdélyi tár­sulatoknak azzal, hogy minden év­ben különböző projektekre írnak ki pályázatokat. A velük kapcsola­tos célunk a pályáztatási rendszer gördülékenyebbé tétele, és a mód­szerek átgondolása. Azért fontos mindez számunkra, mert azt tud­ni kell, hogy az erdélyi magyar tár­sulatok saját produkcióinak leg­alább 50%-át magyar állami pénzből finanszírozzák. Tehát e támogatások nélkül képtelenek lennénk működtetni a társula­tokat. - Hány kisebbségi magyar szín­ház működik Erdélyben ? - Hat évvel ezelőtt hét erdélyi magyar színház létezett. Ez után alakult még kettő, így jelenleg a következő városokban működik színház: Kolozsváron, Marosvá­sárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon, Szatmárnémeti­ben, Temesváron, Gyergyószent­miklóson, Csíkszeredán és Szé­kelyudvarhelyen. Ezeken felül Aradon is alakulófélben van egy színház, ezért azt mondanám, hogy Erdélyben 9-10 hivatásos magyar színház tart előadásokat. De megindult a nem önkormány­zati, hanem alapítványi működte­tésű társulatok alakulása is, me­lyekből jelenleg két-három létezik. Mindebből szerintem tökéletesen látszik, hogy nagy a kereslet a ma­gyar színházak iránt. Csak érdekességként jegyez­ném meg, hogy 1989 előtt a „szín­ház csinálás" politikai aktusnak számított, tehát bizonyos fokon a fennálló rendszer elleni „lázadás­ként" volt felfogható, és ez a plusz energia volt az, ami működtette a színházak nagy részét. 1989 után azonban ez a szellemi alap meg­szűnt, de szerencsére a színházak felvették az „új kor ritmusát" és a nem a „valami ellen" hanem a „va­lamiért" taktikáját sikeresen ma­gukévá téve folyamatosan, mind a mai napig egyre több nézőt vonza­nak. - Mikor alakult az általad kép­viselt Figura Stúdiószínház ? - A Figura ebben az évadban ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját. - Mit tudhatunk meg róla ? - Stúdiószínházunk Erdély leg­kisebb színháza, viszont nagyon sajátos színfoltja a színházi palet­tának, ugyanis társulatunk Erdély egyetlen hangsúlyozottan kísérle­ti jellegű színháza. Ez azt jelenti, hogy nálunk a nem hagyományos előadás-készí­tésnek van hagyománya, tehát mozgásszínházi előadásokat is tartunk, és rendszerint kapcsola­tokat próbálunk meg kiépíteni olyan színházi alkotókkal, akik ki­csit másképp, kicsit sajátosabban szemlélik a színházat és másképp gondolkodnak a világról. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy csak kor­társ darabokat játszunk, hanem a klasszikus alkotásokat is meg­próbáljuk új szemszögből feldol­gozni, illetve megmutatni. A Figura másik sajátossága, hogy nagyon pici állandó társulat­tal (10 - 12 fő), illetve technikai ki­segítő és adminisztrációs feladato­kat ellátó személyzettel működik, ezért úgymond családként is funkcionál. Mivel Gyergyószentmiklós egy kisváros, körülbelül 21 ezer lako­sú, ezért leginkább utazószínház­ként működünk. Kísérleti színház-voltunkból következik, hogy számunkra a leg­fontosabb az az alapvetés, hogy a tartalom hozza a formát, ezért nem feltétlenül tartjuk meg a ha­gyományos „kukucskáló" színház adta kereteket, azaz a „néző figye­li a dobozt - a színész játszik" fel­állást, hanem előfordul például, hogy a nézők fönt ülnek a színpa­don. Társulatunk nyári (kültéri) elő­adásokat is tart Gyergyószent­miklós mellett, Szárhegyen, ahol egy gyönyörű reneszánsz kastély ad otthont produkcióinknak. Természetesen, mint minden színház, mi is anyagi gondokkal küszködünk, s ezért alakulhatott úgy, hogy technikai személyze­tünk díszlettervező, díszletkészítő és díszlet összeállító is egyben, melynek azonban előnye is van, méghozzá a kitűnő, nagyon jó mi­nőségű munka. Nálunk egyéb­ként mindenki többfunkciós. - Magyarország Európai Uniós csatlakozása után mi változott meg, ami ilyen rövid idő alatt érzé­kelhetővé vált a határon túli ma­gyar színházak háza táján ? - A csatlakozás után eltelt idő valóban elég rövid, de egy változás már érzékelhető. Méghozzá az, hogy az EU-s pályáztatási normák egyre inkább beépülnek a színházi köztudatba is, melynek lényege az utólagos elszámoltatási rendszer, ami azt jelenti, hogy először önerő­ből tető alá kell hozni a produkciót és a pénzt utólag kapja hozzá az ember. Ez egy nagyon problematikus dolog, ugyanis a határon túli ma­gyar színházaknak pont az önerő megszerzése a legnehezebb, úgy is mondhatnám, lehetetlen. - Melyek társulatod jövőbeni tervei ? - Tavasszal remélhetőleg két előadást is bemutathatunk a Thália-ban, de addig is tovább fo­lyik az otthoni munka, ugyanis idén decemberben egyhetes turnét tervezünk Nagybánya, Szatmár, Szalonta, Várad, Arad és Temes­vár érintésével. Ezalatt a hét alatt tizennégy (!) előadásunk lesz. - Gyakran léptek fel Magyaror­szágon? Ha igen, akkor milyen si­kerrel? - Szerencsére Thália Színház­ban jó pár éve rendszeresen meg­rendezik az ún. „Határon túli es­ték" vagy a „Vendégségben Buda­pesten" elnevezésű esteket, me­lyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy az elmúlt évad sikerültebb, izgalmasabb előadásait a határo­kon belül is bemutassuk. Ezek az előadások rendszerint, nagy örömünkre, teltház előtt ját­szódnak. Oka az lehet, hogy a ha­táron túli magyar színházak ma szakmai - és nem gazdasági! ­szempontból már nem kistestvérei a magyarországi színházaknak, hanem - bátran állíthatom - mél­tó, egyenrangú társai. Erre leg­jobb példa az, hogy többször elő­fordult, hogy a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztivál­ja színvonalasabb produkciókat vonultatott fel, mint az utána ren­dezett Pécsi Országos Színházi Fesztivál, ami a magyar színházak országos fesztiválja. Az is előfordult, hogy azok az előadások, melyek Kisvárdán díja­zottak lettek, azok Pécsett is nyer­tek. - Köszönöm mindkettőtöknek, hogy időt szakítottatok erre a be­szélgetésre! Bódi Gergő 4: í A SZENT KORONA KIRÁLYI UTJA címmel ELŐADÁS-SOROZAT indul SZŰZ MÁRIA ÖRÖKSÉGÉRŐL és a SZENT KORONA MISZTÉRIUMÁRÓL „Úgy születik a magyar ember a Szent Korona jegyében, mint más halandó az ég csillagképei alá. Koronánk kijelöli helyünket a teremtésben, dolgunkat a világban. Boldogasszony országához tartozva a végtelen tisztaságról és igazságszeretetről kell ösi örökségként tanúságot tennünk." ELŐADÓ: DR. VARGA TIBOR jogtörténész Jdopontja: 2 004- november 15. 18.00 óra (ezt követően havi rendszerességgel) y ÜLm HELYSZÍN: ESZTERGOM, SZENTGYŐ RGY-MEZÓ Klapka téri. (a régi Bala ssa Iskola éoüktg) Jegyek a helyszínen az előadás előtt válthatók. ÁrukíOOFt. Régiós szomszédolás Októberi ünnepünk szombatján, a Magyarok Világszövetsége szerve­zésében és „buszos főnökünk", Zsákovics László (Zaki-Tur) ajándékozó jóvoltából egynapos ingyen-kirándulást tettünk a közeli Ipoly-régióban. Sofőrünk, Gábor és maga a busz - már „ismerősünk", hiszen baráti tár­saságunk „velük" együtt járta be a nyáron Kárpátalját. Történelmi szá­lak is kötik az esztergomiakat a Zsákovics-családhoz: az ifjú László a második világháborús Szent László Hadosztály repülős- és honvéd-em­lékeit gyűjti és kutatja. Minden kirándulásunkon él egy jó szokás: a cég ajándékát, a kétliteres, teli pálinkásüveget az út végén üresen kell visszaszolgáltatnunk. Ezen utas-mivoltú kötelezettségünknek ezidáig mindig (és jókedvűen!) eleget tettünk! Útirányunk a következő volt: Ipolyszakállas - Ipolyság - Zselíz ­Bény és Béla. Érdemes ellátogatnunk e közeli, túlparti régióba, mert van még ismerkednivaló és nagyok a változások. Ilyen volt például az ipolyszakállasi, háromórás „mézédes" program! Igazi „NATÚR PRŐDUCTS" mézcentrumba kerültünk, melyet nem szabad holmi üzemlátogatásnak tekinteni! Mert - van itt panzió, étterem és ízes konyha, ajándék-, méz- és mézbor-bolt, kávézó, télikert, uszoda, szauna, teniszpálya, meditációs és grill-kert, gyertyafényes pince, csónakázó és horgásztó, nyáron lovastábor, hintózás, a kicsinyeknek pedig pónilovaglás. A családi vállalkozás főnöke és mindenféle ügyintézője Németh Ár­pád. Üzemében évi ezer tonna mézet dolgoznak fel és exportálnak EU-tagállamokba. Teljesíti a különféle országok extra-kívánságait: a mézessütemény-sütödéknek hófehér repcemézet küld, a spanyoloknak „csurgatós" üvegekbe csomagol, az északi népeknek ún. „mézharma­tot", vagyis kuriózumnak számító fenyőmézet szállít. (Ilyet kaptunk ajándékba kóstolónak, 75 dekás kiszerelésben!) A dél-európaiak az akác- és a világos színű, vegyes virágmézet kedvelik, amely hárs-, gesz­tenye-, repce és napraforgó mézből áll. A cég beszállítói: ukrán (kárpát­aljai, ogyesszai), moldvai, romániai és hazai, végszükség esetén magyar­országi méhészek. Az EU-akkreditált üzem kizárólag tiszta, natúr ikrás mézet fogad. (Ellentétben a régi, idejétmúlt elmélettel, hogy az ikrás méz „vizes" és „cukros".) Folyósmézből csakis akácmézet vásárolnak fel. Az antibioti­kumos mézeket pedig visszaadják a tulajdonosnak. A cég büszkesége az APOSTOLOK ITALA, a mézbor (nem mézes bor), melyből egy (az első!) gyűszűnyit minden vendég ingyen megkós­tolhat! Receptjét megkérdeztük, így kezdődik: Végy negyven kiló mé­zet... Az Internet révén a cég a „magyarokkal" is kapcsolatban áll: szállítá­sokat, árakat egyeztetnek, „mézes"-konferenciákat, továbbképzéseket, termékbemutatókat, kóstolókat, gyerektáborokat szerveznek, de csalá­di események lebonyolítását is vállalják. Egyénileg is érdemes egy jó hét­végére odaruccanni, finomat enni-inni, megpihenni, csodálkozni. Az út további részét idegenvezetőnk, Bánhidy László tanár igazgatta, és művészettörténeti tájékoztatóival ellátta. Sétáltunk és meg-megáll­tunk a zselízi Eszterházy-kastély őszi színekben pompázó, gyönyörű parkjában, azután a Bagolyvárat fényképeztük, ahol Franz Schubert, a grófkisasszonyok zenetanára lakott. Ipolyságon a szépséges plébániatemplomot és a hajdani reneszánsz építésű, romosodó kolostort, Bényben a premontrei, bazilika-rendszerű Istenházát és a „12 Apostolok körkápolnáját" tekintettük meg. A község történelmi érdekessége, hogy Marcus Aurelius 173-ban itt táborozott a kvádok ellen épített erődítményben és itt írta meg Elmélkedéseinek első kötetét. Utunkat a bélai, hajdani Baldácsy-kastély egyik felújított szárnyá­ban, annak hangulatos borozójában fejeztük be. A mai örökösök, az Ullman-család sok pénz és sok munka árán állíttatja helyre a barokk-ro­kokó kastélyt, és a tervek szerint konferencia-központnak szánják. Az utasok nevében a sok szép élményért itt mond köszönetet a szpon­zoroknak és a szervezőknek Horváth Gáborné dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom