Esztergom és Vidéke, 2004

2004-10-28 / 43-44. szám

2004. november 11. eszvemm 6s vip^e 5 A megbocsátás joga a mártíroké Tisztelt Honfitársak! Esztergomi Polgárok! 1989. október 26-án - egyidőben a mosonmagyaróvári vérengzés áldozatainak tiszteletére állított emléktáblával - Esztergom az elsők között állított emléktáblát az 1956-os forradalom és szabadságharc helyi mártírjainak emlékére. Mintegy tízezren álltunk itt megilletődve, döbben csendben az akkor még valóban vaksötét Sötétkapu torkában! Harminchárom év hallgatás után ránk szakadt a tragikus múlt: szinte hallottuk a fegyverek zaját, a haldoklók sóhaját, a sebesültek jajkiáltásait, a menekülök lábdobogását... 1956. október 23-án egy szeplőtelen, tiszta forradalomba, majd szabadságharcba torkollott az alapvetően keresztény nemzet felkelése. Egy, az ateista, moszkovita ideológiával testben és lélekben megnyomorított nemzet mondott NEM-et az államilag intézményesített terrorra! Október 26-án délelőtt a forradalmat éltető fegyvertelen esztergomi és környékbeli polgárok tüntető tömegébe tankágyúval és kézifegyverekkel lőttek bele a régi szeminárium épületében tartózkodó ávósok, valamint ide menekült kommunista vezetők. Ma már tudjuk! Esztergom „fekete péntekje" a Gerő Ernő pártvezér, Pirog László belügyminiszter (az Államvédelmi Hatóság legfőbb vezetője) és társaik „ördögi tervének" eredményeként következett be. Része volt annak a magyar társadalmat megfélemlíteni akaró vérengzés-sorozatnak, melybe a mosonmmagyaróvári, a parlament előtti, a miskolci és más helyeken bekövetkezett lövetések illeszkedtek. Ez tételesen cáfolja azt a máig is néha hallható rosszindulatú sejtetést, hogy Esztergomban (is) fegyveres felkelők támadták az egykori hadosztályparancsnokság épületét. Soha-soha nem a békés tüntetők lőttek először! A Sötétkapu előtt tüntető tömegben nagy számban voltak katonák is, erről korabeli fotók tanúskodnak. Csoda-e, ha a csolnoki kényszermunkatáborból kiszabadult, katonaruhába kényszerített politikai elítéltek, a kommunista hatalommal egyet nem értő, alakulataiktól eltávozott katonák a polgárokkal együtt tüntettek itt, a hatalom egyik központjának számító hadosztályparancsnokság előtt elhurcolt, eltűnt társaik szabadulását követelve? A válasz: tankágyú és gépfegyver volt! Mártír civil halottainkat a hatalom október 27-én, az időközben dr. Bády István egykori polgármester elnökletével megalakult Nemzeti Tanács követelésére a hozzátartozóknak átadták. „Sag' mir, who Soldaten Sind?" - Hol vannak a katonák? - kérdezte Marlene Dietrich híres, máso4ik világháborús katonadalában. Én is azt kérdezem: hol vannak a katonák? Mert a tébolyult öldöklés katonahatottait nem adták ki senkinek! Velük nem kellett „elszámolni"! Szemtanúk visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy az alagútba behatoló autóbusz előtt két katonaruhás parlamenter haladt, akiket még a tankágyú lövése előtt lemészároltak. Mecséri János hadosztályparancsnok 1958-as kihallgatásakor azt vallja: „... Miután a tank ágyúkezelője Juhász százados tűzparancsát megtagadta, pisztolyával a katonát főbelőtte és maga tüzelt a tüntetőkre". Meggyes Tamás polgármester valamennyiünk érzését kifejezve tisztelgett '56 hőseinek és áldozatainak emléke előtt Hol van az a katonahős? . Hol van eltemetve? Jeltelen sírjukat egyszer majd a Szeminárium környékén foguk megtalálni - a bűnök sohasem maradnak rejtve, a bűnösök sem névtelenek! Mikor a Sötétkapu kövein lépkedek, inkább repülni szeretnék, hogy ne illessem lábammal azokat a köveket, melyet mártírjaink vére áztatott! Megszentelt hely, mely máig érintetlenül őrzi a 48 évvel ezelőtti tragédia emlékét. Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán című megrázó verse jut eszembe; ez tán az egyetlen hely az országban, ahol még minden-minden az egykorvolt régi! „Szedjétek össze a köveket..." mondja Kölcsey Ferenc egyik írásában. Tegyünk mi is így! Szedjük össze a köveket, építsünk a véráztatta kövekből szilárd alapot egy eljövendő hősi emlékműhöz, melyet a forradalom minden hősére, mártírjaink emlékére lesz majd kötelességünk felállítani legkésőbb 2006-ban, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50-ik évfordulójának tiszteletére! Ezzel teszünk eleget az egykori Nemzeti Tanács vállalásának, aki 1956. október 30-án, így határozott: „...A Nemzeti Tanács a 26-i események (...) hőseiről kegyelettel emlékezik meg és örök emlékezetükre emlékművet kíván állítani". Mártírjaink nem élhették meg a forradalom vérbefojtását és az azt követő megtorlást. Hatalmas, idegen erő fojtotta vérbe a nemzet élni akarását, csatlósaik kegyetlen bosszúval, évtizedekig tartó hazaárulásával tartották fenn a rendszert, melyben sajnos meghajlott a nemzet gerince. Hajlott, de nem roppant meg! A magyar föld talajáról új nemzedék sarjadt, akinek a mártír miniszterelnök, Nagy Imre temetésén volt bátorsága a hatalom szemébe mondani: „...Ha nem tévesztjük szem elől 56 eszméit, olyan kormányt választunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről. (...) Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni". Ezt a vidékről Budapestre került „pesti srácot" Orbán Viktornak hívták! A vérügyészek, halálbírák idejét elmosta az idő! Sehol a világon nem volt a kommunista rendszernek olyan gyilkos, kegyetlen és hűséges kiszolgálója, mint a magyar kommunista párt és annak mindenféle jogutódja. Kiváltképp tragikus, hogy mindenek között a miénk volt egyben a legnemzetietlenebb - mondhatnánk internacionalista. Ezen megállapítás alól mártírhalált halt miniszterelnökünk - sajnos szoros kivétel! Emlékezünk, és nem felejtünk! A megbocsátás joga a mártíroké, azoké akiknek jajkiáltását örökre visszhangozzák a Sötétkapu komor falai. * Koditek Pál emlékező beszéde október 26-án a Sötétkapunál. Trianonról a Belvárosi templomban (Pálos) Október 30-án, szombaton este különleges eseményen vettünk részt a Belvárosi templomban. Az esti szentmise keretében a templomot zsúfolásig megtöltő hívek a Magyarok Világszövetségéért imádkoztak. Michels Antal plébános a szertartás kezdetén elmondta: a december 5-én sorra kerülő népszavazás sikere mindannyiunkon múlik. Az országhatáron belüli magyarságnak kötelessége ezen részt venni, emellett igennel szavazni a határon túliak magyar állampolgárságára. A szentmisét követően került sor Koltay Gábor Trianon témájú filmje 130 perces változatának bemutatására. Eredetileg 14-szer 1 órásra tervezett Velünk élő Trianon című sorozat kivonatát láthattuk. A templomban Koltay Gábor szólt a közönséghez. Bejelentette, hogy Budapesten az Uránia Filmszínházban hetek óta megy a műsor, közel százezren tekintették meg eddig. Bejelentette azt is, hogy a Hír TV műsorára tűzte az eredeti 14-szer 1 órás változatot, melyet reménye szerint majd követi a Duna TV adása is, ahonnan már nemcsak Közép-Európában, hanem a tengerentúl is láthatják a nézők. A 130 perces változat is nagy ismeretanyagot tartalmaz. A műsor keretében hallhattuk Fejtő Ferenc, Pozsgay Imre, Nemeskürty István, Csoóri Sándor, Duray Miklós, Raffay Ernő, valamint Glatz Ferenc véleményét. Ezek a jeles tudósok a történelem hitelességével szóltak a Trianon előtti időkről, visszatérően az 1867-es kiegyezésre. A világháború előtti időkre, a tanácsköztársaságra és az ezt követő trianoni békediktátumra. Az esztergomi belvárosi templomi filmvetítés és Koltay Gábor közönséghez intézett szavai érzelmileg hatottak a nagyközönségre, akik a rendezvény végén hosszan ünnepelték a filmet és alkotóját. A Kultúrmozgó műsora November 11-14.: Belleville randevú Francia rémes. Színes, francia rajzfilm November 15-17.: Argo Színes, magyar akcióvígjáték A Bajor Ágost Művelődési Ház programjából Színház November 13-án 10 órakor: Cincinfrász kincsesládája - A Budapesti Hókirálynő Meseszínpad vendégjátéka * November 15-én 13 és 15 órától: Petőfi Sándor: A helység kalapácsa A Patria Művészeti Társulás (Kassa) és a SZEVASZ Színház (Komárno) bemutatásában Előadások Csillagászati Hónap November 16-án: URUGRÁS Előadó: Zsombok Gábor amatőrcsillagász Tanfolyam November 19-20-21-én 9-21 óráig: REIKI TANFOLYAM Kiállítás November 12-én 17 órától: DUNA Művészkör kiállítása Megnyitó: 12-én 17 órakor; megtekinthető: november 30-ig