Esztergom és Vidéke, 2004

2004-01-29 / 4. szám

2004. január 29. 5 ÍnM Sebő József: Szigligettől Esztergomig. királyi régió* lü« "liijiülpif Sf BŐ JÓ7SFI; Szigligettől tsztergomíg A KIRÁLYI RÉGIÓ Még a nyár folyamán megjelent lapunk egykori főszerkesztőjének, az Esztergomból Veszprémbe költözött Sebő József író-tanárnak újabb könyve, amelyben korábbi és mostani élettere tapasztalatait is kamatoztatni tudta. A kiadvány az országgyűlés által létrehozott hét tervezési-statisztikai régió közül a Közép-Dunántúliwal, a Komárom-Esztergom, Fejér és Veszprém megyét egyesítő térség bemutatásával foglalkozik. Aktualitása miatt már megjelenesése idején nagy volt iránta a kereslet, időszerűsége pedig az uniós csatlakozás eseményéhez közeledve azóta csak fokozódott. Az új esztendő elején ezért még mindig nem késő beszerezni belőle egy-egy példányt, s a hosszú téli estéken tanulmányozhatóvá válik általa a kibővült szűkebb pátria múltja, jelene, jövője. A könyv piacra kerülését jogos türelmetlenséggel várhatták olvasóink, hiszen több, mint egy évvel ezelőtt, a 2002-es karácsonyi lapszámunkban már megjelent róla egy hosszabb terjedelmű írás A régió Európája: Szigligettől Esztergomig címmel. Ebben áttekintést adott a szerző a az új régió legfőbb jellemzőiről, fejlődése, fejlesztése lehetőségeiről és két, nemzetközi együttműködés bemutatásával illusztrálta az ezirányba tett lépéseket. Már ebben a cikben is szerepelt az a megállapítás, hogy történelmi okokból Magyarországon még kezdeti stádiumban van a régiókban, a több megyét felölelő egységekben való gondolkodás, az ilyen léptékű érdekegyeztetés, valamint a termelési, ellátási, oktatási és szociális feladatok megszervezése, összehangolása. Sebő József munkája a három megyét magábafoglaló terület, a Közép-Dunántúli Régió egy egységben történő tárgyalására tesz ísérletet, ami nemcsak a vizsgálat szempontjainak gazdag választéka miatt parancsol tiszteletet, de a könyv alapjául szolgáló regionális szemlélet újdonága miatt is úttörő vállakózásnak tekinthető (bár a régiót koordináló intézmény, a térség fejlesztési tanácsa már 1999-ben magalakult). Az Európai Unió támogatási rendszere a tagállamok regionális felosztásán, a régión belüli és a térségek közötti munkamegosztáson alapul - e ténnyel, a hazai szemléletváltás szükségességével szembeszállni szélmalomharcot jelent. Egy régió leírása során könnyebb feladatnak tűnik a gazdasági szempontból történő bemutatás, elemzés, hiszen a meglévő adottságok optimális kihasználása, a jövőben megvalósításra kerülő feladatok elméleti síkon is felvázolhatok, itt talán meg lehet találni a közös nevezőt. Annál nehezebb kitapintani és összefüggésbe rendezni az illető terület egységes tájrajzát, közös történelmét, ami a térségi identitástudat kialakításának ugyancsak alapvető forrása. Ezek az általános megállapítások érvényesek Sebő József könyvére is. A szerző imponálóan gazdag szempontrendszer alapján ismerteti a térség jellemzőit, a gazdaság elemzésétől kezdve a táj leírásán vagy a kimagasló sporteredmények felsorolásán keresztül a tudományos élet és a kultúra, a műemlékek világáig. Összefoglalója elején a Közép-Dunántúli Régió kialakulását, nemzetközi együttműködésekben való részvételét tárgyalja, megadva a keretet a későbbi leírások számára. Az egyes megyék bemutatása után a lakosság és a településhálózat vizsgálatával, majd a térség gazdaságával (az iparral és a mezőgazdasággal), a fejlesztések lehetőségeivel, továbbá a tudományos élet megszervezettségével egyaránt foglalkozik. A jelenkori állapot értékelésére és a jövőbeli lehetőségek mérlegelésére a számarányok tükrében vállalkozik. Összehasonlításai szemléletesek, jellemző erejűek (bár ritkábban történik közvetlen összevetés a nyugat-európai normákkal), a következtetések tárgyilagosak, a jövőt célzó elképzelések pedig megvalósítható megoldásokat sugallnak. Külön értéke a könyvnek, hogy benne a veszprémi tanár leírása mellett helyet kapott a régió SWOT-elemzése is (amiről azonban nem derül ki, hogy tulajdonképpen milyen szerv által készített, kiknek szóló felmérésről van itt szó) és a kiadvány lektora, Rechnitzer János más régiókhoz viszonyító értékelése is. Ezek más szempontok szerint tárgyalják a már korábban felvázolt jellemzőket, nehézségeket. Amivel azonban adós maradt a szerző, az az innováció régiója-szlogen és az e területen jellemző kutatási-fejlesztési, képzési és a tudományos felkészültségben jelentkező alapvető hiányosságok közötti feszültség megnyugtató tisztázása. Bár a jelenkor gazdasági elemzése, a jövőt illető tervek mellett a nemzetközi projektek és az elnyert uniós pályázati források felhasználása szintén csak a megkezdett folyamatok kezdetét jelzi, a teoretikus vizsgálat megtalálja a térség eggyészervezésének lehetőségeit. Nem sikerült, nem sikerülhetet viszont a közös jegyek kimutatása, a szoros kapcsolatok feltárása a kulturális örökség, a történelem esetében. Már a kiadvány elején szereplő irodalmi áttekintés, amely a „közös" hely szellemét igyekszik megragadni, a térség határaihoz képest vagy szűkebb vagy tágabb területekre vonatkozik (Pannónia nagyobb egységeiről illetve a Bakonyról szólva), amelyeket értelemszerűen mások is magukénak vallhatnak, illetve amelyekből a Közép-Dunántúli Régió egyes területei kiszorulnak. A közös történelmi múlt szintén nem mutat túl a más országrészeket is jellemző általánosságokon, az itt található jelentős történelmi helyek az ország, a nemzet múltja szempontjából fontosak. E tekintetben mindenesetre szerencsés egybeesés, hogy királyi (vagy legalábbis királynői) székvárosok találhatók a három megye területén, s ez alapján találó elnevezéssel illethetik a térséget a királyi régió elnevezéssel. A kulturális örökség, a műemlékek számbavétele, a múzeumok felsorolása a könyv lapjain már nem is a történelmi összefüggések szerint, hanem megyénkénti csoportosításban történik, jelezve a regionális közösségformáló szempontok viszonylagos voltát. A gazdasági elemzéssel közel egyforma súlyú és terjedelmű a nagyobb városok részletesebb leírása (sorrendben Esztergom, Tata, Tatabánya, Székesfehérvár, Dunaújváros, Veszprém és Pápa kap itt helyet), amely ugyancsak méltán keltheti fel az olvasók figyelmét. A történelmi múlt feltárása és a fontosabb látnivalók, jellemzők leírása szintén gazdag ismeretanyagról tanúskodik, az ismertetőket pedig iparfejlesztési leírások zárják, különös tekintettel az ipari parkokra. Bosszantóak azonban a részletekben rejtőző hibák, pontatlanságok, amelyek rontják a leírások gondosságának hitelét. Házunk tájáról szólva például a leírtakkal ellentétben Nagyszombatból tette át székhelyét Esztergomba Rudnay Sándor érsek 1820-ban (mert Pozsony nem volt érseki székhely) (70. o.), A MAGVAR KULTÚRA (POSTUMUS) LOVAGJA Alkotótársunk és barátunk, lapunk „külsős" költő-munkatársa Csikász István (1933 - 2001) az utóbbi években több szép verssel ajándékozta meg olvasóinkat. Alkotómunkájáért, kulturális tevékenységéért, melyet határon innen és túl folytatott („Varietas Pódium Színház"-beli „bajtársaival") 2004. január 22-én a Magyar Kultúra (postumus) Lovagjává avatták. Megérdemelte volna előbb is - még életében -, hiszen Iker-jegyű sorsa hármas tehetséggel áldotta meg, s mindezt nagy-nagy kultúra- és hazaszeretettel, elhivatottsággal és igényességgel művelte. Második verseskötetében, melynek címe ,;Levelek Bálint Úrhoz" (1998), megénekelte városunk történelme, kultúrája iránti vonzalmát és Balassi Bálint - a költő-ős példakép - tiszteletét. Szándékában állt, hogy városunkban letelepüljön, ám lakásgondja megoldatlan maradt. Ot évvel ezelőtt a magyar kultúra esztergomi „katonái" bevonták őt, a régi jóbarátot, a Balassi Emlékhetek műsorába. Jött „ingyen" és szívesen a hívó szóra: a könyvtárban ismerkedett a város lakóival, az iskolai szavalóversenyen zsűri-elnökséget vállalt, a dísz-esten szép baritonhangjával szavalta saját, nagyívű történelmi költeményeit. „Magával hozta" városa, Balassagyarmat vezetőségét, hogy a húszas évek végén, a Balassa Társaság keretében megindult kulturális kapcsolatokat közös színpadi előadásokkal, csereprogramokkal elevenítsék fel! „Emberhez nem méltó betegsége" (ahogy Ő nevezte) azonban ezt és minden mást: képkiállításait, harmadik kötete kiadását, a millenniumi díszelőadás színpadra-vitelét megakadályozta. Tanítványai és „színpadi bajtársai" ajánlották őt a lovagi címre. Mi pedig tisztelettel hajtunk fejet Csikász István előtt és harmadik, eddig kiadatlan, ASZÁLY című verseskönyve epilógusával idézzük emlékét. Horváth Gáborné dr. Csikász István: Huszonnégy óra Átüt rajtam kaukázusi ősöm minden szenvedő arcvonása APAM tépelődő utódja lettem mert több mint ezér esztendeje ütve-vágva már itt időzöm lappangva hozott a vándorlási ösztön a TÖBBIEKKEL együtt dacos dühökkel Európába: jásznagykun ANYAM ölében Prométheusznak kellett születnem itt a huszadik század ASZÁLYOS befejező kétharmadában. ASZÁLY van itt nemcsak a nyárban nemcsak a minden évszakokban hanem az öntudatban gondolkodásban hiányos ASZÁLY a szerelemben az éjszakai vágyban látomásban szükséges javakban nappalokban éghajlatunkban - de ASZÁLY van kedvvel énekelt dalokban: ÖNMAGUNKBAN SAJÁT MAGUNKBAN kutyabőrrel betakarom az országot hazát szeretett enyéim szemét is átkötöm letérdelünk egy sós-könnyes eső elé hamvaimat szórjátok majd a Végtelen Időbe a színes-ékes-enyhe csók-csobbanással csurranó szerelmes-édes-ízes őszben langyos esőbe. 1994 - 1998! 01. 06. Magyarország a Bibliothéka nyilvános könyvtárként működik (73. o.) és az Esztergomi Művészek Céhe reprezentatív névsora sem teljes Kovács Melinda neve nélkül (67. o.). De félreértelmezések, elírások másutt is előfordulnak: az Aranybulla ugyan a magyar állam alaptörvényei közé tartozik, de nem tekinthető alkotmánynak (81. o.), 1938-ban Szent István király halálának csak a 900. évfordulóját ünnepelték (96. o.), „magyar novocento(!)" művészet pedig nem létezett - az olasz novecento stílus magyar megfelelője a római iskola volt (84. o.). Nincsen munka hiba nélkül és a sokszempontú leírásnak mindenképpen kiemelésre méltó erénye az adatok nagy száma. A közel másfélszáz oldalas könyvben harmincnál több lábjegyzet és négy oldal terjedelmű bibliográfia jelzi a feldolgozott anyag mennyiségét. (A hivatkozások viszont gyakan nem utalnak a pontos oldalszámra és a 31. jegyzet helye üresen is maradt.) A szerkesztést - és a tördelést - viszont ennél súlyosabb hibák jellemzik. A régiót alkotó megyék leírása például más-más szempontok szerint történik, hiányérzetet hagyva ezzel az olvasóban (26-28. o.); a kulturális örökség számbavétele során a kortárs zenekarok és előadóművészek, a táj leírás esetében az állatvilág ismertetése hiányzik. Talán a rövid elkészítési idő miatt gyakoriak a tartalmi átfedések - amelyek utalások helyett olykor szószerinti átvételek -, s érthetetlen, miért került a gyakorlatias előszók és az uniós régiópolitika, a Közép-Dunántúli Régió felvázolása közé a térség irodalmi leírása. A vállaltan „tanári szempotú", tehát a hagyományok által vezérelt leírás mindenesetre tárgyilagos, objektív formában került az olvasó elé. Stílusa tudományos, de a feldolgozott sokféle szakterületen alkalmazott eltérő szakszókincs használata helyenként zavarja a megértést. (Az ismeretlen szakkifejezések, a rövidítések feloldására általában nem kerül sor.) Nyilvánvaló az emögött meghúzódó írói szándék, elsősorban az érdeklődő szakemberek, a befektetők célirányos érdeklődésének kielégítése, s ennek lett áldozata bizonyos mértékig a szélesebb olvasóközönség igénye, a közérthetőség. Láng Tibornak a könyv fedőlapján és a kiadványban szereplő fotói csak egyes részleteket villantanak fel a bemutatott tájból, városképből, inkább hangulatokat ragadnak meg, mint ábrázolják a leírtakat. Csendesen szemlélődő magatartásában osztozik a szerző, Sebő József is, akit már a tájékoztatás tárgyilagosságának igénye is érzelemmentes megfogalmazásra, szárazabb tényközlésre int. így történhet meg, hogy bár a könyv a régiós felfogás jegyében fogant és az egyes megyék valamint településeik testvérvárosi kapcsolatainak felsorolásával zárul (az író részéről), a régióvá szerveződés kiáltványa helyett csupán a térségi keretek közé szorult megyék leírását, közös jövőjük felvázolását kapja az olvasó. Mint az úttörő kezdeményezéseknél lenni szokott, a várt áttörés elmaradt, megyei lakosokból nem váltunk régiós polgárokká a mű hatására, de a szemléletváltás hosszú útján az első fontos kilométerkövek egyikét bizonyosan Sebők József leírása jelenti majd. Istvánffy Miklós *Új Horizont Folyóirat és Lapkiadó Vállalat, Veszprém, 2003.