Esztergom és Vidéke, 2004

2004-08-05 / 31-32. szám

5 eSZtERBC*!) és VIDé^e 2004. augusztus 1

9. Latin est 100 % zenével Muzsikásék tisztító forrása (I.M.) Míg a vízivárosi nagyszínpadon a magyar táncművészet és a hazai népzene világhírű egyéniségei váltották egymást a hétvégéken, a Várszínház latin kulturális estjén, július 21-én a honi könnyűzenei élet egyik legendás gitárosa tűnt fel. Tátrai Tibor fekete ruhás, copfos alakja már a koncert előtt egy órával felbukkant a Várhegyen (különös járásáról messziről is meg lehetett ismerni), s a színpadon hasonló nyugtalanság, folytonos mozgáskényszer jellemezte őt, miközben figyelme a gitáijátékra összpontosult. A latin duó másik tagja, Szűcs Antal Gábor sem kisebb zenei tehetség (ők ketten lettek az idei év eMeRTon-díjas zeneszerzői), és tarsolyukban a platinalemezes Latin és az aranylemezes Latin Latin albummal parázs hangulatot varázsoltak az amúgy is meleg esztergomi nyári éjszakába. A levegő már a koncert kezdete előtt felforrósodott, mert pótelőadás híján a színház szervezői állójegyeket is árusítani kényszerültek a hirtelen jelentkező, várakozáson felüli igény kielégítésére. A nézőtéren kívül így benépesült mindhárom lépcső és a várfal, a függőfolyosó is. A műsor repertoárja a Mendelssohn Kamarazenekarral együtt tavaly felvett újabb album (Fiesta, Creol napfény) és a Latin Latin című lemez (Sellők tánca, El nino, Latin Queen és az elmaradhatatlan Tequila) anyagából válogatott, amit a lendületes country (!), a Száguldó gyalogkakukk-fióka zárt. Ráadásként a koncerten már játszott számok szerepeltek, de a To Steve című szerzemény hangfalakat nem kímélő felhangosítása a végén egyértelműen jelezte, hogy a nagyérdemű több csemegére nem számíthat ezen az estén. Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor kettőse talán a legnépszerűbb hazai klubzenekar, amely Győrtől Pécsig és Szegedig havi egy-egy koncertet ad állandó állomáshelyein. A rutin és az improvizáció kettőssége jellemezte a várszínházi koncertet is: a zenei kíséret, a dob és a basszusgitár lemezről szólt, csupán a két zenészt és a hangosító berendezést lehetett látni a színpadon. S bár „a legjobb magyar gitáros" nagy feladatnak tartja így a teljes - és tegyük hozzá: egész estés - élményszerzést, Esztergomban az összekötő és bevezető szöveg nélküli, csupán zenéből álló, fergeteges koncerten a közönség részesült ebben az élményben. Tátraiéktól először, de (a sikerre való tekintettel) remélhetőleg nem utoljára. Július 24-én a Mindszenty téri színpadon lépett fel a táncház-mozgalom egyik alapító zenekara, a nemzetközi hírű Muzsikás együttes (Sipos Mihály hegedű, Pórteleki László hegedű, Hamar Dániel együttes-vezető, aki bőgőn játszik, és Éri Péter kontra-hegedű). Ister-Granum Népművészeti Fesztivál A jószomszédság ünnepe (-ffy) Mint azt a helyi általános iskolákban, a Városi Zeneiskolában és a Szentgyörgymezői Olvasókörben elkezdődött néptánc-tanítás és a gyermekek májusi találkozója (a Mindszenty iskolában) is bizonyította, sok szülő lát fantáziát ebben, van igény Esztergomban a népi hagyományok szélesebb körű ápolására. Nemcsak mint az eurorégió központjában és néptánccsoportjai, lovagrendje révén hagyományőrző vártáján, hanem az utánpótlás-nevelés egyik leendő gócpontjában került tehát megrendezésre a III. Ister-Granum Népművészeti Fesztivál július 23-a és 25-e között, az Esztergomi Ünnepi Játékok részeként. A Kis-Duna sétány megújult, szilárdabb borítást nyert színpadán egymásután léptek fel a régió különböző együttesei, a csütörtöki Jazztergom-estet (Balázs József Trió) követően. A helyszínen népi iparművészek, kézművesek áruikkal csalogatták közelebb a közönséget (volt itt többek közt kötélvető, fafaragó, csuhézó, mézeskalács-készítő és üvegműves is), míg a korábbi népművészeti fesztiválok helyszínén, az Erzsébet-parkban kelevéz-vetésre, íjászatra vagy lovaglásra vállalkozhattak a bátrabb gyerekek. A rendezvény területén a szalmabálákkal, népi használati tárgyakkal és az eurorégió térképével díszített lámpaoszlopok teremtettek hangulatosabb környezetet, a bejáratnál szalagkorlát kényszerítette leszállásra a tömegbe felelőtlenül belehajtó kerékpárosokat, motorosokat. A sétány szűkebb sávjában nem veszett el az érdeklődők időnként kisebb csoportja sem, viszont annál nagyobb feltűnést keltett egy-egy, népviseletben megjelenő együttes megérkezése. Az Aranysólyom Lovagrend például (kihasználva a hely szűkösségét) végigvonult a területen ahhoz, hogy azután ünnepélyesen bevonulhasson. A csoport lovagi tornái, összecsapásai nyitották és zárták a rendezvényt a hagyományoknak megfelelően, amihez szintén az Erzsébet-park bizonyult alkalmasabbnak. Bemutatóikon kívül a Leányfalui Szekérszínház és a nyergesújfalui Pinocchio Bábcsoport szerepelt még több alkalommal a fesztiválon a program szerint - a barti menyecskék viszont a Varjos zenekar pénteki táncházának megerősítésére, a kéméndi Gyöngyösbokréta együttes pedig jókedvében, újabb koreográfiával jelent meg még egyszer Esztergomban, megható tanúságot téve a csoport hagyomány szeretetéről. A néptánc és népzene iránti lelkesedés fűzte össze most is a régió különböző szögleteiből érkezett, eltérő kultúrát ápoló együtteseit (amelyek közt különösen az Esztergom-kertvárosi Lóli jag cigány gyermektánccsoport jelentett üde színfoltot): a farnadi együtteseket, a kéméndi Vasvirág gyerektánccsoportot, a fesztivál több táncegyüttesét példásan kísérő zselízi Pengő zenekart vagy a Garam Menti Népi Együttest, hogy csak párat említsünk a három nap számtalan fellépője közül. A koronát a találkozón a Muzsikás együttes és Sebestyén Márta fellépése jelentette a Mindszenty téri színpadon, a zsúfolásig megtelt nézőtér előtt. (A világhírű énekes és az együttes koncertjéről külön is beszámolunk!) A régió néptánccsoportjai közül több újat is megismerhetett a III. Ister-Granum Népművészeti Fesztivál közönsége, hiányt jelentett viszont az Esztergom Városi Néptánc Együttes fellépésének (időpont-egyeztetési nehézségek miatti) elmaradása. Velük - akár kárpótlásul is - a várszínház színpadán augusztus 14-én, az évadzáró előadáson találkozhatnak majd az érdeklődők. Július 27-én sajtótájékoztatót tartott a MIÉP megyei és esztergomi szervezete, amelyen Kovács Géza, a MIÉP megyei elnöke szólt a legutóbbi elnökségi ülés határozatairól, bejelentve: a párt augusztus 27-28-án az újrakezdés, a gyökerekhez való visszanyúlás jegyében megtartja II. Monori Találkozóját. Ezt követően Tamáshidy Viktória városi elnök a Szigeten épülő termál-, élmény- és gyógyfürdőről, mint a városfejlesztés legfontosabb projektjéről és annak pénzügyi vonzatáról szólt. A témához Kovács Géza fűzött megjegyzést, végül Kardos Tamás azt a véleményét fogalmazta meg, hogy a majdani strand működtetéséhez melegebb víz kellene, amely gyógyításra is alkalmas. Szerinte van ilyen a szigeten, ahol 1000 méter mélyről forró víz nyerhető. Erre az '50-es évek elején olajkeresési céllal végzett fúrások derítettek fényt, azonban nem esztergomiak végezték a fúrást, így nincs nyoma a levéltárban, a telekkönyvekben, ám vannak tanúk. Bármilyen furcsán hangzik, a több mint húsz éves múltra visszatekintő együttes, fennállása óta először lépett föl Esztergomban! (Itt kell megjegyeznünk, hogy ennek egyszerűen az volt az oka, hogy egészen mostanáig nem kaptak a „királyvárosból" meghívást.) Most viszont teltház, mintegy ezer néző fogadta az együttest, akik elsősorban Sebestyén Márta csodálatos, archaikus stílusú népdaléneklésére voltak kíváncsiak. És elmondhatjuk: a Muzsikás együttes és Márta tisztító forrásként ható előadóestje után végre kielégülten és megtisztulva mehettünk haza. Megcsodálhattuk Farkas Zoltán (alias: Batyu) és párja, Tóth Ildikó időnként lírai, máskor egészségesen erotikus erdélyi páros-táncait, a mezőségi lassú csárdást, az akasztóst, a friss csárdást, a román táncokat, és a kalotaszegi legényest és csárdást. Muzsikásék tolmácsolásában rácsodálkozhattunk Kodály Zoltán marosszéki gyűjtésének dalgyöngyszemeire, a moldvai, a gyimesi keservesen szép énekekre, elgondolkodhattuk azon, hogy van-e értelme gyűlölködni, amikor a líraian szép román népdalokat, hallhattuk, Bartók Béla gyűjtése nyomán. Szintén Bartók egyik műzenei alkotása alapján, nyomon követhetjük, hogy hogyan lesz a népzenéből klasszikus muzsika. Végül egy fergeteges kalotaszegi táncbemutatóval zárult ez a csodálatos este. Tanulságos, szép, tisztító erejű volt. Muzsikásék megfürdettek minket a népzene igazi forrásában! Dezső László Gyermekjáték és -művészeti fesztivál (im) Az Esztergomi Ünnepi Játékok keretében megrendezett harmadik hétvégére elsősorban a gyerekeket és szüleiket várták (július 30 - augusztus 1.). Sok gyermekfoglalkozás költözött ezidőben a helyszínre (gyékényből, növényi termésekből bábot vagy egy nagy terepasztalt, magvakból képet lehetett készíteni - hogy csak példaképpen soroljunk fel párat), de hintalovarda és plüssállat-simogató, vagy akár gólyaláb és kisszekér is rendelkezésre állt a játszani vágyó apróságok számára. A gördeszkás, BMX kerékpáros, mesemondó és népdaléneklő ifjú tehetségek mellett (helyesebben velük együtt) szüleik egy versenyszámban, az ügyességi csónakversenyben szintén kipróbálhatták ügyességüket a családi hétvége során. De nemcsak a foglalkozások vagy a versenyek egy része tükrözte a szervezők igényességét és népi hagyományok tiszteletét, erről árulkodtak a színvonalas műsorok, a fellépők névsora is. A színpadon ugyanis a tehetséges helyi együttesek (a párkányi Kuckó Bábcsoport, a Szépülő Városközpont zenekar és a Club Era együttes) mellett általában nemzetközi hírű előadók, népzenét játszó zenekarok kaptak helyet. Az Európán kívül tayaly Ausztráliában és az Egyesült Államokban járt, fiatal Tükrös zenekar különböző tájegységek magyar népzenéjével ismertette meg az esztergomi közönséget, majd a legapróbbaknak tartott táncházat. A Kaláka együttest viszont nem kell bemutatni olvasóink számára sem. Többször visszatapsolt zenés gyermekműsoruk során ismert és kevéssé ismert dalok, megzenésített versek csendültek fel, valamint megszólalt egy-két különleges hangú, egzotikus hangszer is. (A nagyszínpadon tartott Ákoskoncertről egy hosszabb írásban számoltunk be az első oldalon!) Kiss Domonkos Márk meséin, a Lóci színpad műsorán és a Mediterrán fesztiválon már látott Pittmann Márton garabonciás előadásán túl szólnunk kell Boka Gábor minden korosztály számára tetszést arató színházáról. Az ismert „képmutogató" - aki egy héttel korábban a pécsi Folkfesztiválon a közönségből toborzott szereplőkkel adatta elő improvizált Don Quijotéját - most János Vitéz történetét idézte fel a nézők aktív közreműködésével. Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy e sorok íróját külön megkérték, fejezze ki egyes családok köszönetét a színvonalas gyermekhétvége ötletéért és megvalósításáért! A tapasztaltak alapján ez azonban nem csupán pár emberre vonatkoztatható, hanem mindazokra a családokra, minden gyermekre is, aki ott megfordult és jól érezte magát. Külön bekezdésbe kívánkozik a versenyek győzteseinek (helyszűke miatt csak az első helyezettek) felsorolása. A gördeszkások közül Biega Attila, a BMX-esek táborában Tercsinecz Milán bizonyult a legügyesebbnek (aki a közönség-díjat is elhódította). A legjobb mesemondók Trexler Emőke, Romhalmi Anita, Gyetven Misi, a népdaléneklés győztesei Kovács Krisztina, Szabados Marcell, Szarka Gergő és Ámon Escada lettek; itt különdíjban Dorogi Brenda és Adám részesült. Evezésben a Kajtor család utasította maga mögé a többieket, e számban viszont a legfiatalabb versenyzőt (Háder család) és „Közép-Európa legszebb férfi testét" (Vadász család) is megjutalmazták. A győzteseknek gratulálunk! L'art pour l'art siker (sms) A nyári televíziós szórakoztató műsorok sajátossága, hogy amíg a stáb a szabadságát tölti, új produkciók elkészítése helyett az év terméséből válogatnak a szerkesztők. Unalom és a munka kényszerének fáradt levegője lengi körül ezeket az epizódokat, amelyekben a tavaszi napéjegyenlőség, az őszi szüret vagy éppen a Mikulás érkezése is a viccelődés tárgya lehet. A L'art pour l'art Társulat idei várszínházi előadása szintén a korábbi műsorokból merített, és esetükben ugyan nem fenyegetett a mondanivaló elévülésének veszélye, estjük így is próbára tette jeleneteik szavatosságát. Mert ha a humor jellemzője az újdonság, a váratlan momentum okozta meglepetés, akkor felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet újra nevetség tárgya az a műsorszám, amit egyszer már láttunk vagy hallottunk? Márpedig a színházat megostromló és a szervezőket pótelőadás megtartására kényszerítő, lelkes esztergomi közönség a felidézett jelenetek alatt hasonlóan jól érezte magát, mint korábban: a csattanók most is hatottak, a rekeszizmok ugyanúgy hullámoztak és a könny ugyancsak kibuggyant a szemek sarkából. Csak a bölcs szellemesség vagy a jól irányzott, mértéktartó paródia (Kanca-dal) éle nem csorbul idővel, de ezekre kevés példát lehet találni az együttes repertoárjában; itt az abszurd humor (Besenyő I. V Pista bácsi fejtegetése a labdarúgás értelmetlenségéről) és a komikum uralkodik. A kiválasztott dalok és jelenetek jelentős része tavaly vagy korábban már szerepelt Esztergomban, így az emlékezőtehetségét sem kellett különösebben megerőltetnie a társulat törzsközönségének ahhoz, hogy idő előtt felderengjenek számára a csattanók. Ami miatt mégis a megszokott sikert söpörhette be az együttes, az magában az előadásban keresendő. A humoristák általában hitelesen, elevenen formálták meg szerepeiket - miközben maguk is elnevették magukat olykor. Profi előadóművészekhez méltóan szavaltak, énekeltek, táncoltak, és így a színpadon ezúttal is mulatságos alakok formájában jelentek meg. Közvetlen, kissé provokatív hangvételük, a felmerült, váratlan technikai nehézségek beépítése az előadásba pedig az élő műsorban rejlő lehetőségeket aknázta ki. Dolák-Saly Róbert és Laár András szórakozottan is sikerre vitte játékával a régi-új előadást, de Pethő Zsolt már gyengébben szerepelt, Szászi Mónit pedig alig láthatta a közönség. Bár a csattanók ismerősek, a halmozott, öncélú szójátékok egy idő után már erőltetettek, unalmasak voltak, Esztergomban a társulat ismét beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mert az előadás szerencsére nem a kritikusoknak, hanem a nézőknek szólt - ők pedig ezúttal sem csalódtak. MEGHÍVÓ A M.ra. Idd HarM KSr KuHvrálk l |»«Mlkl, ( , Mt-M, Galéria fortffcorl imgjife,* Ont« tajv*t t»4ui> 2004. auguultu B-in 1X.00 órára Mü-hely Galériába (30HS NMInk. Muitpali I « W | Czirok Ferenc és Lábik János fe*á*tt&*é«ek Má3fiM*«n*fe rmtfnyítéfir* KMí-átá* íflonít Grószné Krupp Erzsébet Nisfcflefettáf Váró IMprm^Mss AkíiflMa raepjéjsí: Horváth Gáborné dr, föaiaUi IMUK KAmarikftUt Marosi Károly A Llülun amhfcártirtt MIUUSUI W..& iwln ru|> I VOHSi II03 ónig iaforauctft Mi hely Gdírúi Munr»uVk UMn.Ka. KutMAií* P.li«W*amk, J . 7» 2M9 Mii»*a,«b, \rt Ita. «. T«4 06-10-1MDW rdotjurnítM >•« »»»0 IM t mir*-*fcMn*naű»><.