Esztergom és Vidéke, 2004

2004-08-05 / 31-32. szám

2004. augusztus 5. észtéin 6S vipe^G 5 A Szent István-díj idei nyertese NEMESKÜRTY ISTVÁN Antik tanulmány párhuzamokkal (II.) Az idei Szent István-díjat augusztus 15-én délután 6 órakor adjuk át az esztergomi Mindszenty-iskola Millenniumi díszudvarán - honfitársaink ajánlásai alapján - Nemeskürty István tanár úrnak. A Szent István-díj Alapítvány, amint azt egyre többen tudják országszerte és a határainkon túl is, 2001-ben jött létre, az önálló Magyar Állam 1000 éves fennállását ünneplő millenniumi évben Esztergomban. Az országos ünnepségeket köztársasági elnökünk Esztergomban nyitotta meg, és ugyancsak Esztergomban zárta be a Szent Korona és az országos közjogi méltóságok jelenlétében. Esztergom számára ez az év a félévszázados eltiprás utáni ébredés első országos jelentőségű jele volt. A millenniumi évnek ebben a nagy örömében született meg egy esztergomi polgárban - Bihari Antal tanárban, a helyi körzeti televízió vezetőjében - az elhatározás, hogy Alapítványt létesít, amely Szent István államot teremtő egyéniségét, bölcsességét, önzetlen szolgálatát, országának nemzetközi tekintélyt biztosító kül- és belpolitikáját fokozottabban ébren tartja az összmagyarság körében. A díj, amelyet évről évre a Szent István ünnepét megelőző vasárnap adunk át Esztergomban, Melocco Miklós szobrászművész Szent Istvánt ábrázoló kis-bronz szobra. Szent István itt mind két kezével szorosan fogva, magasra tartja a keresztet, amelyet 1000 évvel ezelőtt is, 1000 éven át, és ma is magasra tart, hogy a XXI. században is méltó helye lehessen országunknak Európában. Az alapítónak a szeme előtt a németek Nagy Károly-díja lebegett az alapítvány létrehozásakor. Mi is azokat a kortársainkat szeretnénk e díjjal jutalmazni, akik az összmagyarság érdekében maradandó érdemeket szereztek, Szent István szellemében. A jelölések, javaslatok egy éven át az összmagyarság köréből érkeznek az Alapítvány kuratóriumához, a honlapon található elérhetőségeken keresztül (www.szentistvandij.hu). A legtöbb jelölést kapott személy nyeri el a díjat. így volt az első kitüntetett 2002-ben Orbán Viktor volt miniszterelnök, és 2003-ban, tavaly Tőkés László és Duray Miklós. S ugyanígy, a számos jelölt közül, Nemeskürty István, a szavazatok száma alapján nyerte el az idei Szent István-díjat. Nemeskürty István, aki közel 80 évvel ezelőtt első királyunk, István nevét kapta a szüleitől, fontos küldetésnek tartotta, hogy Szent István szellemében a magyarságot szolgálja. 1950-ben szerzett magyar szakos tanári diplomát. Ezt az évet fontos megemlítenünk életének számos eseménye közül, mert arra utal, hogy széles körű európai műveltségét, hazaszeretetét megalapozó középiskolai és részben az egyetemi tanulmányait európai horizontú Magyarországon végezte. A diplomaszerzés azonban már a proletárdiktatúra első kemény évére esik. Nemeskürty István tehát annak a magyar értelmiségi nemzedéknek a tagja, amely végig élte, szellemileg végigharcolta a kommunista diktatúra itthoni évtizedeit. Rendületlenül kereste, és meg-megtalálta azokat a kisebb-nagyobb lehetőségeket, amellyel hazáját szolgálhatta. Erre először 1956 után nyílt lehetőség, amikor a Magvető Könyvkiadó szerkesztője lett. Ezt követte 1959-től a Budapesti Filmstúdió vezetése, és 1979-től a Színház-és Filmművészeti Főiskola-i tanárság, ahol nemzedékeket nevelt hazánk számára. Az igazi, országos tevékenység lehetősége 1990-ben nyílt meg számára, főképpen 1998-2001 között, amikor mint millenniumi kormánybiztos fiatalos lendülettel szervezte hazánk 1000 éves állami létének méltó megünneplését. Sokat tett azért, hogy Esztergom legyen az országos ünnepség-sorozat központja, hogy ide érkezzék a Szent Korona, és elkészüljön a Várhegy ormán Melocco Miklós Szent István megkoronázásának hatalmas emlékműve. Nemeskürty István számos irodalomtörténeti, történelmi és filmművészeti írását itt felsorolni sincs lehetőség, de a Szent István-díjra érkezett ajánlások egyértelműen bizonyítják, hogy polgártársainkra nagy hatást gyakoroltak és gyakorolnak ma is (!) a művei. A nehéz évtizedekben is ébren tartotta, és élesztgette a hazafiságot, nemzeti öntudatunkat, amikor rámutatott irodalmi, művelődéstörténeti kincseinkre. O hozta közel kortársainkhoz Balassi Bálint, Bornemisza Péter művészi és emberi értékeit, a magyar széppróza születését, az 1848-as szabadságharc katonáinak hősiességét, a kiegyezés utáni első nemzedék, a "kőszívű ember" unokáinak életét, ő szólt Erdély krónikájáról 1988-ban, ő mondott requiemet a Don-kanyarban hősi halált halt katonáinkért már 1972-ben. Az utóbbi 15 év kötetei bizonyára jobban ismertek a mai olvasó előtt. Ezek közül idézzük most a XX. századi történelmünket áttekintő, 2002-ben megjelent Mi történt velünk ? című kötetet és a Meddig várjunk ?, 2003-ban napvilágot látott számvetését az új évezred küszöbén. Minden írását a forró hazaszeretet hatja át, amelyet kitűnő írói tehetsége élvezetes, lenyűgöző és meggyőző művészi formában fogalmaz meg. Augusztus 15-én délután 6 órakor Esztergomban, a Mindszenty iskola millenniumi díszudvarán - a korábbi Szent István-díj jutalmazottjainak jelenlétében - köszöntsük minél többen Nemeskürty István tanár urat, a nemzet ébresztőjét! Dr. Prokopp Mária, a Szent István-díj Alapítvány kuratóriumának elnöke Schrank Ödönnek sok barátja, ismerőse volt a városban, kiket gyakran meghívott egy kóstolóra, vagy elegáns lakásába nagyobb szabású vendégségbe. A házigazda nagyvonalú gavallér volt mindenkivel szemben, de aki nem tudott mértéket tartani, kilötyögtette az italt, vagy idétlenül viselkedett, azt nem hívta meg többé. Fényképek is maradtak fenn. Egyiken Schrank kisebb társasággal, másikon az Esztergomi Szent Imre Reálgimnázium szinte teljes tanári kara, igazgatóstól vendégül látva, elöl a földön ülő Magyarász Imrével, városunk szülöttével, a későbbi híres festőművésszel. Schrankék természetesen az esztergomi vagy itt nyaraló, idelátogató művészek mecenatúrájából is kivették részüket. 1944 nyarán Schrank Ödön összehívta barátait, megvendégelte a vidám társaságot, végül mindenkinek odaadott 3-4 üveg likőrkülönlegességet, mondván, hogy ő most elmegy. Ha visszajön, hozzák vissza neki a likőröket, ha nem jönne vissza, igyák meg az egészségére. A barátok csak nevetgéltek: „Hát miért ne jönnél vissza Ödön?!" Mégis az utóbbi következett be. Pár nap múlva, az akkor még macskaköves Vörösmarty utcába dr. Berényi Zsigmond orvos (később családjával együtt ő is áldozatul esett) háza előtt összeterelték a hatalom pribékjei Esztergom teljes zsidó lakosságát, mintegy száz családot, azzal, hogy Németországba viszik őket egy kis mezőgazdasági munkára. A jelszó az volt: A munka szabaddá tesz! Gázkamrába, a halálba vitték őket. Elvitték Schrankot is. Már útban voltak Auschwitz felé, mikor kitudódott, hogy ez egy gazdag ember. Elhurcolói visszahozták Esztergomba, a lakására és kényszerítették, hogy a pénzt, az ékszereket - a „kincseket" - adja elő. Ő látszólag beleegyezett, azt kérte csak, hogy előbb engedjék ki a fürdőszobába. Fogva-tartói kiengedték és őrködtek az ajtóban. Mikor hosszas unszolásra sem jött ki, rátörték az ajtót. A házigazda a földön feküdt vérbefagyva, finom solingeni borotvájával felvágta az ereit. A pribékek dúltak-fúltak mérgükben, de életre kelteni már nem tudták... Schrank Ödön neve és hogy élt 59 évet, a belvárosi temető emlékhelyén - a többi esztergomi zsidó áldozatáéval együtt - fehér márványtáblára vésve olvasható. Itt tartok a merengésben, mikor befutunk az esztergomi vasútállomásra. Leszállok. Ebben a megvilágításban a vonat mégis, mintha vérvörös lenne. Ahogy a zümmögő motor mellett jövök, még a melegséget is érzem. Lehetetlen! Ezeket a príma vonatokat, villamosokat, autókat is a németek csinálják? Meg a holokausztot is? De hát Geothe, Beethoven is német, nemcsak Himmler. Kisütöm: ellentmondás, kettősség nemcsak nációk, hanem egyének életében is lehetségesek. Mert itt van ez a Hadrián is. Busz, ami a városba vinne, az nincs. Egy most ment el, a másik fél óra múlva jön. Ez idő alatt besátálok. Belépek hát a sötét Baross Gábor utcába és vissza az ókorba. Publius Aelius Hadrianus, mint nemes lelkű, emelkedett gondolkodású, művelt, önzetlen, sikeres uralkodó él a köztudatban. Lélekről írt költeményét az irodalomtörténet is számon tartja. Érdekelte a filozófia, a művészet, főleg az építészet. Á leégett Pantheont újjáépíttette, s homlokzatára nem a saját, hanem az eredeti építtető, Agrippa nevét íratta vissza. Egész birodalmát bejárta, meglátogatta az összes provinciát. Athénban vízvezetéket, Alexandriában új városrészt építtetett, befejeztette az olympiai Zeus-tempBalról jobbra: Csonkás Mihály, Obermüller Ferenc, Krizsán István, Marczell Árpád, Olajos János; lenn: Asboth Károly; fenn: Klinda Károly, Ember József, Rosta József (Tanítóképző), Csatha Ernő, Hasennauer Andor, Berencz György; hátul: Krompaszky Sándor, földön Magyarász Imre lomot. A bölcselőknek tanszéket, fizetést alapított. A keresztények üldözését beszüntette, tanaikat a görög filozófia mellékágának tekintette. Ő alapította Drinápolyt is, ma Edirne. Ami épület útközben megtetszett, azt, annak másolatát Tivoli-i kéjlakában felépíttette. Idősebb korában betegség támadta meg és természete teljesen megváltozott, bizalmatlan, ingerlékeny, kegyetlen lett. Idős sógorát és ánnak unokáját kivégeztette. A damaszkuszi építőművész Apollodóroszt, dunai híd és Trajanus Fórumának építőjét - mert egy tervrajzát kritizálta - száműzte, majd halálra ítélte. Le is vonta a következtetést Flavorinus rhétor, mikor egy, a császárral folytatott grammatikai vitában elhallgatott. Később megjegyezte: „Bajos olyan emberrel vitatkozni, aki harminc légiónak parancsol!". Az elpusztult Jeruzsálemet Aelia Capitolina néven kezdte újraépíteni. Szokás volt embereknek, csoportoknak (pl. légió), városoknak a császár nevét adni. Salamon templomának helyén Jupiter-szentélyt tervezett, ami a zsidókat elkeseredett lázadásra sarkallta (Bar Kochba). Ezt Hadrianus oktalanul nagy kegyetlenséggel verte le és az öldöklés a megmaradt nép teljes elszéledéséhez vezetett. Utolsó tettei a szenátust annyira felbőszítették, hogy 138. július 10-én bekövetkezett halála után a temetési tisztességet is meg akarták tagadni tőle. Hamwedrét csak egy évvel később helyezték el a nevezetes mauzóleumba. Ma Angyalvár. Vajon, hogy alakult volna a világtörténelem, ha Hadrianus császárnak nem fáj a hasa, kicsit méltányosabban bánik az izraelitákkal, és azok Palesztinában maradhattak volna? Párhuzamul: Napóleonnak a gyomra, a bresciai hiénának, Haynaunak a feje fájt. Epilógus Nyáreste, vacsora után az üdülővendég, a turista, vagy bárki szívesen megiszik a teraszon, a kerthelyiségben egy koktélt. Vagy inkább kettőt. Az itallapok több tucat fajtát sorolnak, fel, leginkább fantázianevekkel. így az embernek fogalma sincs, mit fog inni: de hát próbálja ki! Más esetekben ott a gyümölcspárlat, ízesítőanyag neve. Hogy a gyerek se maradjon ki, van persze alkoholmentes gyerekkoktél. Itt-ott be-becsapdossák a vendéget. A magas pohár tetején citrom-, narancskarika, díszek, hab, esernyő, tűzijáték. Már a pultnál begyújtja a pincér, hozza széles mosollyal az ámuló vendégek asztalai közt. Jó fogás, most már mindenkinek ilyen kell. Aztán kettőt-hármat szippantunk, és már szortyog, meg úgy megrakták jégkockával, hogy közé alig fért valami a finom nedűből. Mi a koktél? Cocktail, angolul kakasfarok - pálinka, tojássárgája, jégkocka szakszerűen összerázva. Alapanyag lehet likőr is. Ez meg a francia liqueur oldat, szirup szóból. De hát„ Európában vagyunk, vagy hol? Ők meg majd megtanulják szépen, hogy mi az a fütyülős barack. A likőr pedig úgy készül, hogy a szeszhez (mindenféle gyümölcsből, még kökényből és berkenyéből is készíthető finom pálinka) különféle módon kezelt gyümölcsnedveket, zamatos növénykivonatokat, kávé, kakaó, vanília, stb. vegyítenek és cukrot. A készítés gondossága és az anyagok tisztasága szerint van finom (rosoglio) és közepes (aquavitae) likőr. Ha sok cukrot tartalmaz krémszerű lesz az ital. De városunknak most is kéne egy jó likőrgyár, olyan, ami 60 éve már meg volt. Ahol a kitűnő magyar gyümölcsöket, melyeket a gazdák nem, vagy csak bagóért tudnak eladni, príma párlatokká főzhetnék. Most látjuk, hogy a gonoszságnak és ostobaságnak az emberi tragédiákon túl is milyen beláthatatlan, évszázadokra ható következményei lehetnek. A bajt a kommunizmus sem tudta feloldani, most benn vagyunk az Unióban ugyan, de hol a recept, hol a hagyományos, bevált gyártási módszer, hol az imidzs, a hírnév, hol a kiépített vevőkör? Ezeket nem lehet pályázatokkal elnyerni! Csak abban bízhatunk, hogy egyszer lesz itt valakinek tőkéje, ideje és türelme, szakértelme; aki mindent elölről kezdve megpróbálja a dermedtséget haszonra, jókedvre váltani. Erre és a régiek emlékére most iszom egy pohárkával! Olajos István