Esztergom és Vidéke, 2004

2004-05-27 / 21-22. szám

8 — >">U. 2004. május 27. Ajánlás a 2004. évi Szent István-díjra A Kuratórium által közzétett felhívás (Esztergom és Vidéke április 22.) körülhatárolja azt a tevékenységet, érdemeket, eredményeket, amelyeket a díj odaítélésénél 2004-ben meghatározó szempontnak tekintenek. Az általam - és gondolom sok-sok tanítványának egyetértésével - javasolt személy dr. Mészáros István, a nemzetközi hírű humanista, a keresztény kultúrához tartozását következetesen, hithű módon megvalló, nemzeti kultúránk fennmaradásán fáradhatatlanul munkálkodó pedagógus, tudós és kutató, akinek az életműve maradéktalanul tükrözi a Kuratórium által megjelölt feltételeket. Dr. Mészáros István neve és munkássága elsősorban a pedagógus társadalom előtt ismert. Az alábbi méltatás talán hozzájárulhat a közéleti szereplés folytán ismertté vált nevekkel szembeni hátrány leküzdéséhez, és segítségére lehet a Kuratóriumnak a méltányos döntés meghozatalában. Mészáros István egyetemi tanár, a neveléstudomány akadémiai doktora, aki 1945-ben kitüntetéssel érettségizett az esztergomi bencés gimnáziumban, vezetőségi tagja, illetve tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia neveléstörténeti albizottságának, pedagógiai bizottságának, művelődéstörténeti bizottságának. Szintén tagja az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, illetőleg a kultuszminisztérium számos tudományos bizottságának, több országos tudományos testületnek, katolikus egyházi tudományos munkaközösségnek is. Felfedezte az európai hírű 12. századi esztergomi diákjegyzet-tankönyvet és a 16. század végi felvidéki diákjegyzetet; feltárta a középkori Szalkai-kódexet. Az 1948 utáni hazai szakirodalomban először mutatta be tudományos tárgyilagossággal Kodály általános pedagógiai jelentőségét és Éneklő Ifjúság-mozgalmát, Sík Sándor pedagógiáját, Mindszenty bíboros egyházi és nemzeti szempontból kiemelkedő alakját, Teleki Pál nemzetnevelési programját. A 20. század második felében a magyar pedagógiatörténet-kutatás és -írás legkiemelkedőbb egyénisége. Kutatási eredményeire, megállapításaira a hazai és külföldi szakirodalomban gyakran hivatkoznak. A magyaron kívül német, cseh, lengyel, szlovák, angol, francia, spanyol, japán és arab nyelven jelentek meg írásai. Egy 1997-ben kiadott bibliográfia szerint kiadott könyveinek a száma 47, tanulmányainak és cikkeinek a száma 646, továbbá 59 recenzió, 23 interjú fűződik nevéhez. 1988-ban, nyugdíjba vonulásakor az ELTE rektora a „Pro Universitate" emlékérmet, 1990ben a művelődés és közoktatás miniszter Apáczai-díjat, 1998-ban a Szent István Alapítvány a Stephanus-díjat, 2001-ben a nemzeti kulturális örökség minisztere a Fraknói-díjat adományozta dr. Mészáros Istvánnak. 1991-ben az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskola tiszteletbeli címzetes főiskolai tanára lett. Tudományos érdemei alapján 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagságra jelölte (amit a professzor Úr a korára történő hivatkozással nem vállalt el). „1996-ban neki volt köszönhető, hogy az ország közvéleménye, pedagógusai és neveléstudományi szakemberei méltó módon emlékezhettek meg a magyarföldi iskola millenniumának kiemelkedő jelentőségű évfordulójáról, ugyanis az ő - az 1980-as évek elején közreadott - művei alapján tisztázódtak és tudatosultak az ezer esztendővel ezelőtti hazai kezdetek tényei; ennek alapján határoztak az országos évfordulós megemlékezésről, s fogtak hozzá az ünnepi esztendő rendezvényeinek megtervezéséhez. Az 1996-os jubileumi esztendő során fáradhatatlanul járta az országot: igen sok helyre hívták előadásra országos és regionális konferenciákra, nagyobb pedagógusközösségekbe, főiskolákra, egyetemekre, pedagógiai intézetek rendezvényeire, pedagógiai társasági neveléstörténeti munkaközösségek üléseire, a Magyar Tudományos Akadémiára. Mindenütt az ezeréves magyar iskola, a magyar keresztény kultúra, az összefonódott európai-magyar műveltség ezer esztendős múltját ismertette a jelenhez szóló tanulságokat is kifejtve, a helyes magyarságtudat meggyökereztetésének pedagógiai-iskolai vonatkozásait is ismertetve. Szívéhez különösen közelálló feladatot teljesített, amikor e jubileumi esztendőben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége meghívására hosszabb előadókörutat tett a Székelyföldön, azután ugyancsak a helyi magyar pedagógus-szervezetek invitálására Kárpátalján, valamint a Csallóközben; mindenütt a magyar pedagógusok sokaságának beszélve; beszélgetve a Kárpát-medencei iskola, a magyar műveltség ezer esztendős közös örökségéről, annak jelenkori megőrzésének nehézségeiről és örömeiről." (Tölgyesi József: Mészáros István, bibliográfia 1997) Mindezeket figyelembe véve elmondható, hogy Mészáros István professzor életműve a kultúra, a tudomány és az oktatás területén az összmagyarság érdekében kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Ennek alapján a Szent István-díjra javaslom. Bányai Mátyás Rendezvények a Városi Könyvtárban Az Esztergomi műhelyek keretében június 4-én 18 órától a pályakezdő Szűts Bálint mutatkozik be. A tárlatnyitó beszélgetés szóvivője: Funk Péter. * A Műhely-hidak című sorozat - amelyet a Párkány-Esztergom Baráti Egyesület szervez - nyári szünet előtti utolsó találkozójára június 8-án, kedden 17 órakor kerül sor. Ez alkalommal a nemrégiben megjelent Táj - Kép - Szó. című kötet - az Ister-Granum Eurorégió antológiája - szerkesztői: Csicsay Alajos és Ruda Gábor, párkányi és esztergomi szerzői, grafikusai, továbbá a kiadó képviselője várják az érdeklődőket. A könyv a helyszínen kedvezményes áron megvásárolható. Mindkét sorozat házigazdája: Nagyfalusi Tibor. Emlékezés Antal Károly szobrászművészre 1909. június 23-án született Budapesten, és ott is halt meg 1994. május 26-án. Művészeti tanulmányait az Iparművészeti Iskola díszítő szobrász szakán kezdte. A Képzőművészeti Főiskolán Mátrai Lajos és Szentgyörgyi István növendéke volt. Számos szakmai elismerés mellett 1937-ben elnyerte a párizsi világkiállítás ezüstérmét. 1954ben Munkácsy-díjat, 1992- ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének polgári fokozatatát, 1993-ban Kossuth-díjat kapott. Az úgynevezett római iskola második nemzedékéhez tartozott. Az 1930-as évek elején induló szobrász-generáció egyik tagja volt. Emlékművei, épületplasztikái és portréi egyaránt a realista és a neoklasszicista szemlélet ötvözését tanúsítják. Igen nagyszámú köztéri alkotása közül a budapesti Halászbástyán álló Gellért és Juliánusz című bronz szobra a legismertebb. Szent István megkoronázása című mészkő domborműve 1938ban került elhelyezésre az esztergomi Szent Tamás-hegy városra néző oldalán, a magyar királyi kormány ajándékaként. A király a magyar főurak előtt térdepel, miközben Asztrik apát fejére helyezi a II. Szilveszter pápa által küldött koronát. Lényegében ezt az eseményt fogalmazta újra Melocco Miklós emlékműve is. K.É. JATEK HATAROK NELKUL Kaposi Endre és Bugyács Sándor közös kiállítása Párkányban Két alkotó művészete egy időben a párkányi Városi Galéria falai közé zárva - a találkozás nem hétköznapi foka. A művek viszonyt kezdenek egymással, párbeszédük magukra és a másikra is fényt vet. Évődés vagy alázatos érdeklődés fejti fel a titkokat és juttat minket is közelebb hozzájuk, utólag sem firtatható. De játékukat az alkotók is előidézték. Az első jel már a belépéskor figyelmeztet. A vendégkönyv felett az életrajzok, amint szokott, de a tájékoztatásnak itt vége is. Se cím, se szerző nincs feltüntetve magyarázatképp. Elsőre hasonló kollázstechnika mindenütt, újból felhasznált elhasznált tárgyak sora. (A tisztánlátás kedvéért lejegyezzük, hogy a terem kettéosztott: bal oldalán Bugyács, jobb felől Kaposi művészete közelíthető meg. No de melyik oldalról?) A képeken és objekteken sincs szignó mindig, de a szellemes ABS (az egyébként féktelen fantáziájú) Alexander Bugyács Sándorra, a másik oldalon az ugyancsak szellemes jelölésmentesség az alkotóerő névtelen nagyságára utal. Aztán a művek, az összemontázsolt,- összekovácsolt síkok és tárgyak világa ugyancsak. Nincs is más fogódzó, csak amit a szem és a szellem adhat - a néző itt magára, illetve a művekkel marad. Szabadon. Mert most nem a főiskolai nyugalmazott főigazgató, a generációk füzérében családjában is közvetítő művész-tanár és az autodidakta röntgenasszisztens, amatőr színjátszó megkülönböztetése a cél. Mert rokonságuk van a művészi kifejezőerőben. A montázstechnikában és a Megjelent! Szállási Árpád: A szeretet nosztalgiája Szállási Árpád debreceni orvostörténész professzor 3. verseskötetét 2004. május 3-án már az Európai Unió polgáraként vettem kézhez. A szeretet nosztalgiája című könyv a következő fejezetekre tagozódik: I. Nosztalgia (4-70 old.), II. Tablók (72-97. old.), III. Évszakok és hónapok (100-139. old.) és TV. Irodalom és álom, (142-182. old.). Az összesen 161 költemény arra is utal, hogy Szállási Árpád termékeny költő, szívesen ír és van is mondanivalója „a huszonegyedik század elején" (idézet: a hátsó fedőlapról). Saját szavaival élve: „a vers tartja bennem a lelket!". Most is sokat elárul önmagáról, és már nyugdíjasként tekint vissza régi orvosi foglalkozására. így megtudjuk Vegetáriánus című verséből, hogy a hústalan táplálkozás híve: Nem mánia, nem is fogadalom, jobb közérzet miatt elvállalom. Elmondja Régen és most című költeményében, hogy már nem gyógyít, de csodálja a hordozható EKG-készüléket: Kiestem a gyógyításból, velem senki már nem számol, új műszerek, készülékek árnyékukban másként élek. Egyik versében (Morfin) bevallja, hogy kipróbálta a morfint is nagy fájdalmának a csillapítására. Sajnos, nagyon kínos volt a kísérő hányinger, így még a mákot is megutálta. Leszokott a kávéról is Kávé - múltidőben című verse szerint: ... ma már a gőze is zavar, régen úgy hitem, józanít, felőlem teheti bátran, de esetemben nincs már kit! A Depresszió költeménye ezen gyakori kórképnek mesteri leírása: Milyen is a depresszió! Az embernek semmi se jó, nincsen kedve az élethez, annyit sem mond: lesz, ahogy lesz, nehezek a végtagjai, elegendő csak hordani... A nosztalgia Költőnket a gyógyítás kapcsán is megérinti A háromszög című versében: Kesztölc-Piliscsév-Leányvár szöget sokat megtettem motoron, három falunak egészségügyét hordtam ekkor a vállamon... Szállási Árpád ezt a verseskötetét feleségének, Esztári Piroskának ajánlotta, akivel 1956-ban kötött házasságot. Érthetően több versében is utal élete párjára. így nagyon szépen - és önkritikusan ír róla a Társam címűben: ... irányított anyai ösztönnel, ellenkeztem foggal és körömmel mint a gyermek, végül szótfogadtam de ezt szóban soha nem mondhattam,... mivel van egy gondviselő társam azt sem bánom, hogy ilyenné váltam. Mindezek betetőzése az Epilógus című vers utolsó strófája, ahol a hitvesi szeretet őszinte hangján szólal meg: ... így panaszra nincsen okom, betűkertjeim gondozom, amit eddig összeírtam és vállalok most már nyíltan. Több verse szól a szülőföldjéről: Akácország, A Nyírségen. Szeretettel ír a gimnáziumáról: Gimnázium, Mátészalka, Szalka című költeményében. Ugyanitt említem, hogy az első oldajon látható szép rajzot Szállási Árpádról a nyíregyházi Szabó Tibor festőművész készítette. Ezen új kötetben szerepelnek Mikszáth Kálmán, Tóth Árpád, Dosztojevszki, Szabolcska Mihály című versei, amelyek sugározzák nagy olvasottságát, bölcs szellemességét és tömörítő képességét. Időszerűsége miatt most mégis az Üzenet Csoóri Sándornak című 7-8. strófáját idézem: szürreális eszközökben. Sok emlék és varázslat hív játékba. Név és cím és korlátozások nélkül. A megnyitón tömeg a teremben, a határ két oldaláról jött emberek. A szavalatok egy-egy nyelven, Halasi Tibor kultúrházigazgató beszéde két nyelven, kézfogása és a zenei betétek már nyelvtudás nélkül is érthetők (Baranovics Andrea harmonikájának és Uhrincafová Dagmar pianínójának köszönhetően). Dr. Csicsay Alajos író Kaposi gondolatait, Bugyács humorát, öniróniáját idézi, szépség és az idő keresztmetszetében. Mert a játék itt a halálig tart, a halál táncáig, a korlátlanságnak csak az idő szab korhatárt. Az esztétikum és a szellem, a fantázia és a hulladékanyagok művészetet játszanak és ezt hihetően teszik. Hitelesen. A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni... - kérdezik egymástól és tőlünk is a művek. Játék zajlik, határok nélküli, de nem határtalanul. Még két és fél hét áll rendelkezésünkre, hogy mi is bekapcsolódjunk! sms Esztergomba azért várunk, mert nem épült barikádunk, amelynek a két oldalán barátokat látnál talán. Maradunk csak békességet, Minket senki nem szédített, Gyere közénk Csoóri Sándor Városunkból úgy hiányzol! Bár évtizedek óta Esztergomban él, mégis akarva-akaratlanul a nyíri Krúdy és postakocsija vagy Szindbádja lépten-nyomon belekerül verssoraiba. Ezt tükrözi Utópia költeményének 5-6. verssora: Internet, terror, jöhet bármi, Candide úr tovább utazik, Amíg Szindbáddal el nem érnek a Szemétből kinőtt dombokig. Aztán lehet, hogy visszafordulnak, Erről még Krúdy sem tudott, Inkább próbálják megkerülni majd Postakocsin a Horn-fokot! Befejezésként utalok Bajaim című versének utolsó négy sorára: A lelkemmel még elvagyok, de már nem jönnek jobb napok, vers tartja bennem a lelket, amíg egyszer felemelnek. Reméljük, ez minél később fog bekövetkezni! Dr. Fazekas Árpád (Nyíregyháza)