Esztergom és Vidéke, 2004

2004-04-29 / 17. szám

LS7TZZSX&WÉKE 2004. április 29. Szent Adalbe

rt-díj Erdő Péter, bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a Szent Adalbert kitüntetés nagyérem fokozatát adományozza dr. Dávid Katalinnak az egyház javára végzett tudományos- és közéleti tevékenységéért. A kitüntetés kisérem fokozatát az idei esztendőben Gerenday Ágnes az Erzsébetvárosi Árpád-házi Szent Erzsébet Plébániatemplom felújításában végzett munkájáért kapja. Szimeth Géza közel 50 éves egyházi szolgálatát, amelyet a Pilisborosjenői Plébánia javára végzett az Egyház Szolgálatáért Szent Adalbert Oklevéllel ismerték el. A kitüntetések átadására április 25-én, vasárnap az Esztergomi Bazilikában, szentmise keretében került sor. * Az idén harmadik alkalommal kerül sor az egyházmegyei kitüntetés átadására Szent Adalbert ünnepén. Az elismerést Paskai László bíboros 2001. december 30-án, Szent Család ünnepén alapította. A tavalyi esztendőben a kitüntetés nagyérem fokozatát Tardy László karnagy, zenetanár és Tardyné Tarkó Magdolna karvezető, előadóművész asszony az egyházzene területén végzett áldozatos munkájáért, a kisérem fokozatot dr. Gerber Alajos hitoktató a hitre nevelés területén végzett munkájáért és Moldvay József énekművész az egyházi zene területén végzett négy évtizedes áldozatos munkájáért kapta. A Szent Adalbert érem kitüntetés minden olyan világi személynek adományozható, aki a főegyházmegye keretébe tartozó valamely egyházi szervezet javára példa értékű, magas színvonalon hozzájárult a Főegyházmegye feladatának eredményes ellátásához, céjainak megvalósításához, a keresztény értékek gyarapításához. A nagyérem-fokozat olyan személynek adományozható, aki kimagasló tevékenységét a Főegyházmegye egészére kihatóan végezte. A díjra érdemes személyeket az erre a célra létrehozott bíráló bizottság a hozzá érkezett javaslatok elbírálása után tesz javaslatot a Főpásztornak. Tóth János Csaba, az Érsekség sajtóreferense Egy est (^főiskolán Aki az esztendő első igazán szép napján vette magának a fáradtságot és elsétált a tanítóképző főiskolára, az április 22-én, csütörtökön részt vehetett a Független Magyar írók Szövetsége és a Magyar írók Egyesülete által szervezett jubileumi zenei-irodalmi esten. Reméljük, az írószövetségben folyó csatározások hamarosan befejeződnek, máskülönben a jövő évi rendezvény szervezőinek feltüntetése oldalakat fog felemészteni. Az est az Esztergomi vallomás megindító címet viselte, amit a házigazda szerepében is fellépő Tóth Sándor egyik versétől kapott kölcsön. A plakáton olyan nevek csalogatták a közönséget mint Kubik Anna, Gyurkovics Tibor, Hernádi Gyula és Szersén Gyula, mellettük pedig röpködtek a Kossuth-, József Attila- és Táncsics-díjak, valamint a kiváló és érdemes művész kitüntetések. A díszterembe lépve meglepődve tapasztaltam, hogy a székeket a színpadnak háttal helyezték el. Már-már valami arcátlan tréfára gondoltam, mikor a pódiummal átellenben felvonult a Monteverdi-kórus, majd röviddel utánuk, taps kíséretében az írók és előadóművészek. A terem jó akusztikájának köszönhetően ugyan mindent remekül lehetett hallani, a hátsó sorokból azonban intenzíven nyújtogatnia kellett a nyakát annak, aki látni is akart valamit. Az estet a kórus előadása vezette be, majd Kipke Tamás Gólyabál című, itt-ott erős impresszionista elemekkel tűzdelt elbeszélését hallhatta a közönség Kubik Anna elragadó előadásában. Ezután Gyurkovics Tibor Embertelenül című versét tolmácsolta Szersén Gyula, majd Földvári Györgyi következett volna, ha betegség nem kényszeríti távol maradásra, a házigazda így azt ajánlotta Kubik Annának, hogy legalább írását adja elő, de mint kiderült, az is otthon maradt. Az intermezzo akár kínossá is válhatott volna, ám a művészek rögtönzőkészségének és humorérzékének hála, jót derült rajta a hallgatóság. Elmer István „Micsoda Jazz"-e, a szerző előadásában, feltűnően hosszú tapsot kapott, ezután Báger Gusztáv három érzéki, kedves és játékos versét hallottuk Kubik Annától. A zene következett, Debussy gyönyörű, lágy dallamossággal ékes Három orleans-i sanzonját adta elő a kórus. A szerzőről állítólag azt mondta Kodály, hogy a franciák számára, akik a zenét is a szemükkel nézik, ő csempészte vissza a latinos érzületet a muzsikába. A kórusmű után Hernádi Gyula két látomásszerű verse hangzott el Szersén Gyula remek tolmácsolásában. Anna Mária rövidke írása következett, saját előadásban. „Az anyagba fulladt tudat kora", így jellemzi az időt, melyben élünk, és a személyiség széthullásától, valamint az egoizmus elhatalmasodásától óvja az embereket, majd ismét a zene kap „hangot". Marenzio és Hassle egy-egy madrigálja csendült fel, és amint azt Tóth Sándor jóvoltából megtudhattuk, a műfaj eredetileg nemzeti vagy szebb szóval anyanyelven írt (tehát nem latin) pásztorkölteménytjelölt, íme az ecloga testvére. Képtelenség volt nem észrevenni a két szerző közötti különbséget, míg az olasz mester a szépen áradó érzékiségével kápráztatott el bennünket, addig a németben a kompozíció harmóniáját és arányosságát csodálhattuk meg. Szeghalmi Elemér következett Intonáció című kitűnő humorú elbeszélésével, amely a sztálini időkbe vezetett vissza bennünket, majd ismét Kubik Annáé volt a főszerep, aki Tóth Sándor egyik gyönyörű költeményét szavalta el (Est-órán a Szent Szűznél). Valóságos csemege volt Fehér László klarinétművész fellépése, aki Kótai Rezső két darabját adta elő Balogh Mária zongorakíséretében. Az idő szinte észrevétlenül repült el, úgy tűnik, a zene és az irodalmi szövegek arányos váltogatásával jóval tovább tartható fenn a közönség figyelme. Az est zárásaként Gyurkovics Tibor szólt a publikumhoz, melyben elismeréssel adózott az esztergomiak kitartása és lelkesedése előtt, hozzátéve, hogy annak idején gyakran járt nálunk, hiszen egyik testvére a Ferences-rend gimnáziumában tanult. Nemzet című versét vastaps követte, ami természetesen nem csupán neki szólt, hanem a résztvevő valamennyi szerzőnek és előadónak. Reméljük, jövőre ugyanitt! Filemon Béla Fórum a Föld Napja alkalmából Kövecs Károly, a Fidesz megyei zöld tagozata elnökének meghívására április 24-én délelőtt tartott fórumot a Mindszenty iskolában dr. Székely László, az országos tagozati szervezet alelnöke, nemzetközi jogász, egyetemi tanár, a polgári kabinet dunai kormánybiztosa, aki elmondta: 1998-ban arra kapott megbízást Orbán Viktor akkori miniszterelnöktől, hogy a Bős-Nagymarosi vízlépcső megépítése körül kialakult magyar-szlovák vitát lezáró hágai nemzetközi bírósági döntéssel a két országra rótt kötelezettségek teljesítéséről szóló tárgyalásokat vezesse, a vitás kérdésekre tárgyalásokkal megoldást keressen. A nemzetközi bíróság rendelkezése alapján Magyarország nem köteles területén megépíteni a beruházás korábban Nagymaros és Visegrád között tervezett részleteit, és a szlovák féllel meg kell állapodni nemcsak a vízmegosztás mértékéről, de a termelt energia felosztásáról is. Miközben Szlovákia jelenleg a vízhozam nyolcvanhárom százalékát a bősi turbinák forgatására irányítja, és a folyó medrébe csak tizenhét százaléknyit enged, fenyegetve evvel a Szigetköz felszín alatti vízbázisát, és gyakorlatilag elpusztítva a terület élővilágát, a Magyarországra átfolyni nem engedett víz energiájával termelt áramnak legcsekélyebb részét sem osztja meg Magyarországgal. A bősi építmények elkészültével Magyarország egyetlen lehetősége élővilágának, ivóvízbázisának és más nemzeti érdekeinek képviseletére és érvényesítésére a tárgyalás maradt, amelyeket 1997-ben megfelelő mederbe terelni látszott a hágai bírák határozata. A szocialista-szabaddemokrata kormány titkos tárgyalásai, amelyek a hágai ítéletnél kedvezőbb helyzetbe hozták volna a szlovák felet, az 1998-as kormányváltással megszakadtak, és az ügyek rendezésével megbízott kormánybiztos, dr. Székely László vezetésével nyilvánosan folytak. A 2002-es hatalomátvételt követően röviddel a kormánybiztosi hivatalt felszámolták, sem felelős személy, tárgyaló nem foglalkozik azóta az ügyekkel, sem a jelenlegi kormányzat céljai közt nem szerepel a feltárt problémák konszenzusos megoldásainak keresése mondta el Székely László. A szlovák és a magyar környezetvédelmi miniszterek minapi pozsonyi találkozóján történtek nem tekinthetőek érdemi lépéseknek az üggyel kapcsolatban - jelentette ki a korábbi kormánybiztos ugyanis egyik tárca sem rendelkezik a döntéshez, annak tárgyalásokon történő előkészítéséhez szükséges jogosítványokkal, mivel az a vízügyi, a gazdasági, a közlekedési szakminisztériumoké. A fórum végén Székely László kiemelte: a vízlépcső-ügy történetének legfőbb tanulsága az, hogy miközben a magyar fél álláspontja mindig bizonytalan volt, addig a határozott csehszlovák, később szlovák elképzelések, tervek hatására hazánk, pontosabban az ügyért felelős képviselői egyre több engedményt tettek, egyre több kötelezettséget vállaltak a beruházással kapcsolatban. Példaként említette a Nagymaros-Visegrádi folyammeder-elterelést, amelyet eredeti állapotába állítottak vissza a rendszerváltáskor, ám 1997-ben a Horn-kormányzat határozottan kijelentette, nem épül meg ismét a nagymarosi műtárgy, később felvillantották egy kissé feljebb, a pilismaróti szakaszon működő hasonló berendezés megépítésének lehetőségét. Ezek a tervek füstbe mentek a polgári koalíció kormányra kerülésével, ám Székely László figyelmeztetett: jelenlegi technikánkkal bármilyen műtárgyat meg lehet építeni a Dunán, a Pilismarót térségében található ivóvíz-tartalékokat fenyegető, egyre nagyobbra kotort öblözet alkalmas lehet arra, hogy a folyamot elrekesztő gát megépítésének rövidke idejére mederként szolgáljon, ahogy az a nyolcvanas években Visegrádnál már egyszer megvalósult. Nemcsak a marótihoz hasonló tájsebek begyógyítása tehát a feladat, az azt megalapozó, így annál sürgősebben meghozandó döntések még fontosabbak - emlékeztetett a volt kormánybiztos. (Takács) Ünnepi rendezvények Szentgyörgymezőn Szentgyörgymezőn idén borús, esős időben tartották meg a városrész névadó szentjének ünnepét. A nyolcadik Szent György-napi Ifjúsági és Sportvetélkedőről és az azt követő eseményekről a szervező Szentgyörgymező Barátainak Egyesülete elnökét, Major Lászlót kérdeztük, aki márciusban vehette át kimagasló közéleti és kulturális munkája elismeréseként az Esztergomért Emléklplakettet. - Milyen programokkal várták idén a Szent György-napi rendezvény résztvevőit? - Ifjúsági és Sportvetélkedő keretében sakk-, asztalitenisz-, tekeés ultiversenyt, rejtvényfejtő, valamint aszfaltrajz-versenyt hirdettünk meg. A programra elsősorban az Olvasókörben működő csoportok (a Kertbarát kör, a Nőklub, a Nyugdíjas klub, a galambászok, méhészek, Vöröskereszt, Múzeumbarátok klubja, a kézműves szakágak csoportjainak) tagjait vártuk, akik számára nem az eredmény, hanem a részvétel volt a fontos. Meghívott díszvendégként Szentgyörgymező szülötte, Varga Margit akadályoztatott versenyző, paraolimpikon, számos világverseny győztese tisztelte meg jelenlétével a vetélkedőt. Délután az ünnepi eredményhirdetés után került sor a hat éve alapított „Szentgyörgymezőért végzett kiemelkedő társadalmi tevékenységért" járó egyesületi emlékplakett átadására, melyben idén Szabó Jánosné (Kertbarát kör), Sárik Ferenc vállalkozó, Rácz Tiborné (Nyugdíjas klub), Farkas Ferencné (Nőklub), Koller Ferencné (Vöröskereszt), Mózes Lászlóné (Múzeumbarátok klubja) és Vodicska Béla (szentgyörgymezői egyházközség) részesült. Ezután gulyásparti következett, majd zeneszó mellett táncolhattak, nótázhattak a résztvevők. A búzaszentelőn kívül a rendezvény csúcspontja, több éve felelevenített hagyománya a májusfa állítása és a szerenád, amelyekre a következő hét végi városi rendezvények miatt a mostani program keretében került sor, április 30-a helyett. A városrész búcsúnapja pedig - idén először - tűzijátékkal fejeződött be, ifjabb Kugler Andrásnak köszönhetően. - Március 15-én munkája elismeréseként kitüntetést vehetett át a Megyeházán. Mióta vesz részt a városrész társadalmi és kulturális életében ? - 1954-ben kezdtem itt, tizenöt évesen a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) kultúrfelelőseként, első feladatom az „öregek báljának" megrendezése volt. De az elmúlt ötven évben részt vállaltam számtalan rendezvény, program megszervezésében, úgy is, mint a Hazafias Népfront tagja. Lokálpatrióta érzelmeimet soha nem rejtettem véka alá. - Mikor lett a városrész társadalmi életében központi szerepet játszó Szentgyörgymező Barátainak Egyesülete elnöke? - 1989-ben alapító tagja voltam az Egyesületnek és azóta viselem ezt a tisztséget, A szervezetet a Hazafias Népfront feloszlása után a társadalmi és közéleti gondok, problémák felvállalására hoztuk létre. Ezt tesszük ma is, és büszkék vagyunk rá, hogy a környékünkön nincs még egy ilyen, magára sokat adó, összetartó és együtt gondolkodó társaság. Hagyományőrző, kulturális és érdekvédelmi feladatokat vállaltunk fel, gazdái vagyunk az Olvasókörben működő csoportoknak és a társadalmi rendezvényeknek. Ezek közül nagyon régi hagyományt elevenítettünk fel a városban egyedül itt megtartott búzaszentelővel, amely országos rangra emelkedett, és amit megalakulása óta a Gazdakör szervez. Városi központi ünnepségként szerepel augusztus 20-a, amit Szentgyörgymezőn tartanak már több mint negyven éve. Ezen kívül rendszeres kapcsolatot tartunk a területi önkormány zeti képviselőkkel, segítséget kérünk (és kapunk) a városrészben előforduló visszásságok, közéleti gondok, feladatok megoldásához. Jó a kapcsolatunk az Olvasókörben működő csoportokkal is, tagjaik tevékenyen részt vesznek rendezvényeink lebonyolításában. Május 8-án például a Dobogókőre vezető autóút környékét fogjuk megtisztítani a szeméttől, és ezen a programon is képviseli majd mindegyik csoportot valaki. - Milyen konkrét feladatokat lát el az Egyesület az év folyamán ? - Március 8-án a nőnapi ünnepséggel kezdődik az évad, idén is közel százhúsz szál virágot adtunk át, ennyi résztvevő volt. Március 15-én a Honvédtemető kitakarításával az ünnep előkészítése és méltó megünneplése vár ránk, április 24-én pedig az Ifjúsági és Sportvetélkedő, a falunap megrendezése. Korábban ez a város összes iskolájának bevonásával történt, és négy-négyszázötven gyermeket tudtunk megmozgatni, de az utóbbi évek tapasztalata alapján idén az iskolák felé már nem tettünk lépéseket. Társrendezői vagyunk az augusztus 20-ai, Szent István-napi ünnepségnek, nálunk történik az új kenyér megáldása. Ezen a napon az Olvasókör biztosít helyet a termény-, kézimunka-, virág-, kisállat- és kézműves-bemutatóknak. Ősszel a szüreti felvonulással a környék egyik legnagyobb ilyen eseményét bonyolítjuk le, az év végén pedig szilveszteri mulatságot szervezünk, melynek bevételéből teremtjük meg az egész évi működésünkhöz és a rendezvényeinkhez szükséges költségeket. - Milyen eredményeket ért el az Egyesület a városrész fejlesztésében,? - A legfontosabb talán a II. világháborús emlékmű építésében való részvétel és az emlékpark létrehozása. Bár még népfrontosként kezdtük a 48-as temető helyrehozatalát, a kegyeleti hely kialakításában a vezető szerep a Szentgyörgymező Barátainak Egyesületéé volt. Szívügyem az ifjúság bevonása a közéletbe, ezért az ifjúsági tömegsport támogatására labdákat, ping-pong- és sakk-készletet vásároltunk. A Hunyadi utcai grund már megvalósult, rövidesen szabadtéri sakkot alakítunk itt ki. - Áldozatos munkájának lesz-e folytatója a későbbiekben ? - Ha kell, a közösség érdekében a fiam is besegít, amikor az Olvasókörben felmerülő gondok megoldásához nyújtunk segítséget. De az utánpótlás kinevelése nagy gondot jelent számomra. - A városi kitüntetéshez gratulálva, további jó erőt és egészséget! I. M.