Esztergom és Vidéke, 2004

2004-04-29 / 17. szám

2004. április 29. í & "Hipéke 5 Új park épül (T. I.) Néhány napja kezdődött meg az Arany János és Petőfi Sándor utcák sarkán álló távközlési központ előtti utcarészlet parkosítása. A Meggyes Tamás polgármester vezette önkormányzat azért döntött épp itt zöldfelület kialakításáról, mert a félkörív alakú terület korábbi állapota, a gyalogosok által földúttá taposott ösvénnyel átvágott térség méltatlan volt városunk képéhez. A tavaszi virágosítási, közterület-szépészeti program korábban megkezdődött, több helyütt, köztük a Széchenyi téren nagy területen ültettek már virágokat az önkormányzat közhasznú munkásai, a Városszépítés munkatársainak szakmai vezetésével. Az ő közreműködésükkel válik rendezetté a háromszáz négyzetméternyi, fával, virágokkal beültetett, gyepesített, padokkal felszerelt terület az Esztergom második forgalmi tengelyének számító Petőfi utcában, a Vaszary Kolos Kórház főbejáratával szemben. Az eddiginél lényegesen magasabb minőségi-esztétikai kategóriába tartozó zöldfelület szerves részét képezi a parkot átszelő, díszburkolattal fedett gyalogút, amely mentén két pad szolgálja a megpihenni vágyók kényelmét, és természetesen a külcsín megőrzéséhez nélkülözhetetlen szemétgyűjtő is felszerelésre kerül. A gyepesítés, három új hársfa, százötven díszcserje, nyolcvan évelő és félezer egynyári virág elültetése, valamint a sétány kialakítására és az utcabútorok kihelyezésére hatszázötvenezer forintot fordít az önkormányzat. Negyedmillió forint értékben végzik a tereprendezés kézi földmunkáit, a növények elültetését, gondozását, a padok és hulladékgyűjtők kihelyezését a város közhasznú munkásai, a polgármesteri hivatal szakemberei vezetésével. A közejövőben a forgalomnak, a gyalogosoknak, Esztergom polgárainak és a hozzánk érkezőknek átadandó park valóban üde színfoltja lesz a kórház környéki utcáknak, egyszersmind jelzi azt, hogy a város vezetése nemcsak a belvárosi területek, a turisztikai centrum szépítését, hanem a lakó- és pihenőövezetek szebbé tételét is feladatként tűzte ki. Rendőrnap Kitüntetett kertvárosiak A képviselő-testület március 15-én tartott ünnepi ülésén dr. Baumann Géza családorvost „Esztergomért Emlékplakett" kitüntetésben részesítette. Ebből az alkalomból kerestem fel munkahelyén, Kertvárosban, a Nyitrai utcai rendelőjében. - Doktor úr, kérem tekintsük át röviden a lakóterületén eltöltött 30 év betegség-megelőző, gyógyító munkáját. - Köszönöm, hogy felkeresett, jól esik az elismerés és ez a beszélgetés is. Pécsett végeztem az egyetemet, majd ezt követően megnősültem, s feleségemmel - dr. Binder Ágotával - az esztergomi kórházhoz kerültünk: Ágota a gyermekosztályon, én pedig a belgyógyászaton kaptam állást. A városban, 1973-ban körzet-megosztás történt: abban az időben dr. Nagy Pál a közel hatezer lakosú, akkor még Esztergom-táborban egyedül látta el a városrész orvosi teendőit. Ezért itt a Városi Tanács új körzetet hozott létre, ide kerestek fiatal, kezdő orvost. Jómagam megragadtam a lehetőséget, hisz ez számomra új kihívást jelentett, ugyanakkor szolgálati lakáshoz is jutottam. - Hol létesült az új körzet? - A körzet a Damjanich u. 22. szám alatti, Garami-féle ház egyik szobájában nyílt meg „9-es körzet" néven. Itt még folyóvíz sem volt, saját pénzemen vezettettem be. így a városrészen két felnőtt-, egy gyermek- és egy fogorvos ténykedett ebben a „kényszer-rendelőben". A későbbiek során a Nyitrai u. 3-ban kaptunk új helyiséget: ide költözött a két felnőtt- és a fogorvosi rendelő, így már kulturált, szép, tágas helyiségben folytathattuk gyógyító munkánkat. - Mi volt a fejlődés következő állomása? - Az előrelépésnek óriási lökést adott az ún. praxis törvény, az „orvos-privatizáció". Mindhárom orvos - köztük én is - megvásárolta a rendelőt. Ezt követően teljes felújításba, korszerűsítésbe kezdtünk. Ez nemcsak a műszerpark megújítását jelentette, hanem az EU-s előírásoknak megfelelően alakítottuk ki az épületet is: a bejáratok akadálymentesek lettek, sehol nincs küszöb, így a tolószékekkel közlekedők is beférnek a széles ajtókon, külön vizesblokk - WC, kézmosó - került kialakításra, ahová szintén bejuthatnak a kerekesszéket használó betegeink is. - Két év óta folyamatos a beköltözés a Lakóparkba, és ezen kívül szép számmal épültek új magánházak is a városrészben. Ez mit jelent a napi munkában? - Főleg a Lakópark létszámában történő növekedés érezhető munkánkban: amíg ezt megelőzően napi 20-25, majd 30-35 volt a betegek száma, ez ma 60-100 fő közé tehető. - A családorvos feladata a rendelési idő befejeztével sem ér véget. - Úgy van. A rendelési időn kívül naponta 8-10 beteghez látogatok, tehát jgen elfoglalt vagyok. Éppen ezért ezt az alkalmat szeretném kihasználni, hogy megköszönjem az asszisztenciámnak azt a hathatós segítséget, amit tőlük kapok. Nevezetesen Sziklai Sándornénak és M. Újhelyi Máriának. Rendkívül jól képzettek, nagy-nagy türelemmel végzik feladataikat, nélkülük talán nem is tudnám ellátni háziorvosi teendőimet. - Mit tapasztal a napi munkája során ? - Az emberek nagyon türelmetlenek, mindenki rohan, a betegek száma folyamatosan nő. Munkám során - igen sok esetben - családi problémák, egzisztenciális gondok, sőt társadalmi problémák is észlelhetők. - Az elmúlt év második felétől lehetőség van időpontkérésre, bejelentkezésre. Mi a tapasztalata, mennyire használják ki ezt az emberek ? - Ezzel kapcsolatban most csak annyit mondhatok, hogy ez igen sok problémát vet fel, talán erről egy külön beszélgetésben térjünk ki! A március 15-ei ünnepi képviselő-testületi ülésen Sziklai Sándorné kertvárosi asszisztens munkáját az „Esztergom Emléklap" kitüntetéssel ismerte el a Város. - Hogyan is kezdődött? - 1971-ben dr. Nagy Pál mellett a mostani gyermekorvosi rendelő helyén - kezdtem pályámat, mint orvos-írnok, majd később, 1984-ben elvégeztem az általános asszisztensi és ápoló szakiskolát. Már előtte, 1982-ben az akkor nyugállományba vonuló Hanszkó Jánosné helyére kerültem, ide a Nyitrai úti rendelőbe. Azóta is itt szolgálom a városrész egészségügyét. Közben tovább képeztem magam, elvégeztem a körzeti szakápolói szakot is. - Napi teendőit hogyan látja el? - Kertvárosban igen nagy az idősek száma. Ez nekem plusz-feladatokat jelent, ugyanis hozzájuk ki kell menjek vérnyomásmérésre, vérvételre, injekciót beadni... Nagy a terület, és az utazás is néha gondot jelent. Az eddigi 32 év alatt jól megismertem a helybelieket, egyik-másik a szívemhez nőtt, de napi munkám során sok nyomasztó, elkeserítő helyzettel is szembesülök, s ez lelkileg nagyon megvisel. - A család hogyan viszonyult mindehhez? - Két gyermeket neveltem fel. Lányom az egészségügyben kíván elhelyezkedni, idén végez a Nyíregyházi Mentőtiszti Főiskolán, fiam viszont más pályát választott... - Köszönöm a beszélgetést! Április 17-én tartotta hagyományos rendőrnapját az esztergomi kapitányság és a többi fegyveres testület. A sportcsarnokban rendezett programra a határőrség, a tűzoltóság, a vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási intézet munkatársain kívül meghívást kaptak a szomszédos szlovák rendőrség és határőrség dolgozói is. Az ünnepséget dr. Bognár Ferenc rendőr alezredes, az Esztergomi Rendőrkapitányság vezetője nyitotta meg. Üdvözölte a megjelent fegyveres testületek tagjait, hozzátartozóikat és a vendégeket. Ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a hagyományosan megrendezett Szent György-napi sport- és kulturális rendezvények fontosak, hiszen a fegyveres testületek közös munkáját éppen úgy jelképezik, mint a családok összetartását, akik a hétköznapok munkája során sokszor kevés időt tölthetnek együtt. Ugyanakkor fontos az is, hogy az állampolgárok jobban megismerjék az értük dolgozó, az ő biztonságuk felett őrködő testületek munkáját, feladatait, kitartásukat, helytállásukat a fontos feladatok teljesítése közben. A kapitányság vezetője szeretettel köszöntötte a családokat, mert ők adnak biztos hátteret azoknak, akik sokszor éjt nappallá téve végzik munkájukat, idejüket sokszor a család rovására töltve munkában. Külön üdvözölte a szomszédos Párkány testületeinek képviselőit, akik mindennapi munkájukban sokszor partnereik, most pedig jó dolog együtt venni részt a szórakozásaikban is. A rendőrnap programja gazdag műsort jelentett felnőttnek, gyereknek egyaránt, de a legnagyobb lelkesedés a Szent György Kupa labdarúgó vándorkupát kísérte, melyen három csoportban mérték össze tudásukat az esztergomi kapitányság, a dorogi rendőrkapitányság, a tűzoltóság, a határőrség, a vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási intézet, az ügyészség és bíróság, a párkányi rendőrség és határőrség csapatai. Á gyermekeket és felnőtteket sakk-, asztalitenisz-, és tekeversenyre, családi ügyességi vetélkedőre várták a sportcsarnokba. A gyermekek - akiket a nap folyamán Dudó bohóc szórakoztatott gazdag müsor-kínálat közül választhattak, így volt: gipszfestés, rajzverseny, papírhajtogatás, terménykép- és bábkészítés, mini-poliszvetélkedő, gyermekfoci, de KRESZ- és drogtotó kérdésekre is válaszolhattak a jelenlévők. Volt Shaolin kungfu-bemutató, valamint különböző lőfegyvereket és rendőrségi eszközöket bemutató fegyverkiállítás is. A sportcsarnok mellett felsorakoztak a veterán autók és motorok, de a rendőr- és tűzoltóautók is nagy sikert arattak a kicsik körében. A küzdelemben megéhező-megszomjazó versenyzőket, vendégeket gazdag büfésátor várta, ahol már reggel el kezdték készíteni a finom gulyáslevest ebédre. ATEK Esztergomban három haditemető volt! A Vitézi Rend megyei csoportjának évzáró állománygyűlésén határoztuk el a szentgyörgymezői temető I. világháborús hősi parcellájának levéltári feltárását, majd a temetőrész védetté nyilváníttatását, a parcella rendbehozatalát, és lehetőség szerint emlékmű létesítését. Az már akkor is látszott, hogy ez a prografn több évre is elhúzódhat. Nem tudtuk, hogy a temetőrészt mikor nyitották, mikor zárták, kik nyugszanak ott, csak az elhanyagoltságát állapíthattuk meg. Személyesen kezdtem el kutatni, így megtudtam, hogy a temetőrész nem volt városrészi tulajdon, nem tartozott egyházi fenntartás és kezelés alá sem. A II. világháború végéig egy kiválóan kezelhető rendszere volt a katonai nyilvántartásnak. Esztergom kezdetben a K.u.K. 26. gyalogezred helyőrsége volt, a Monarchia felbomlása után is megmaradt honvédségi központ jellege. Nyilvánvalónak tűnt, hogy ha valahol találhatók a temetőrészre vonatkozó dokumentumok, azok csakis a Hadtörténeti Intézetben lehetnek. Az Intézet főigazgatójához, dr. Holló József vezérőrnagyhoz fordultam, levélben kérve a dokumentumok felkutatását, céljainkat megjelölve. Február közepén érkezett a válasz, hogy a levéltárban fellelhető az esztergomi m.kir. honvéd és közrendészeti kórház lelkészi hivatala halotti anyakönyve. Betekintésre április 7-re kaptam időpontot. A temetőben előzőleg megpróbáltam neveket azonosítani a síremlékek alapján. A temetőrésznek katonás rendje volt valamikor, a sírhalmokon csonka gúla alakú betontömbökbe erősített laposvas keresztek voltak, ovális domborított fehér zománcozott fémlapon egységes rendszerű feliratozással, mely tartalmazza az elhunyt alakulatát és státuszát, nevét, a halál dátumát és egy háromjegyű számot (mint utóbb kiderült ez a sírhely száma). A Hadisírgondozó Iroda leveléből az is kiderült, hogy Esztergom közigazgatási területén három haditemető volt: a kenyérmezői, a városi - ez a gyalázatos körülmények között felszámolt, feldúlt Szent Anna (csalamádé) temető) - és a szentgyörgymezői. A csalamádé temetőben lévő katonasírokon - emlékeim szerint - betontömbön nyugvó I. világháborús magyar katonasisakot imitáló, szintén betonból készült jel, és a betonkereszten az elhunyt neve bevésve, mint ez a belvárosi temetőben 1917-ben eltemetett Varga Ferencz sírján ma is látszik A szertartásokat az anyakönyv tanúsága szerint Mátéffy Viktor kat. tábori lelkész (később plébános) és Pályi Sándor evangélikus lelkész végezte. Az anyakönyv vezetése a vezénylési nyelvnek megfelelően német nyelven történt, az első magyar nyelvű bejegyzés: Kovács István K.u.K. 68. gy.e. 6.szd. népfolkelő gyalogos, aki 1891-ben Jászberényben született, 1918. november l-jén temették a 366. sírhelyre. (Közbevetőleg: a Monarchia hadseregén belül voltak császári és királyi /K.u.K./ és magyar királyi honvéd alakulatok. A Monarchia hadvezetése a nemzetiségi zavargások megakadályozása érdekében kevert nemzetiségű alakulatokat állított fel s lehetőleg szülőhelyüktől távol állomásoztatták a katonákat. Ennek a Monarchia felbomlása után mutatkoztak meg a tragikus következményei. Gondolok itt arra, hogy az utolsó Habsburg „nem akarok több katonát látni" hírhedt kijelentését követően a csapatok a front állásától függetlenül utánpótlás nélkül maradtak, utat engedve a csőcseléknek, a vörös terrornak, rászabadította az országra a rabló szerb, cseh és román csapatokat.) Az anyakönyv első bejegyzése egyébként egy déltiroli, 1887-beli, Ernesto Invemal nevű katona. Őt a kenyérmezői 945. sírhelyen, a K.u.K. 3. Alpini alakulatból 1918. február 8-án temették el. Ebből rögtön az is kiderült, hogy kell léteznie egy korábbi anyakönyvnek is, de ha még megvan, akkor az nem a Hadtörténeti Intézetben található, hanem a bécsi Hadilevéltárban. Azonosítható többek között Dumitru Dejca nyughelye, aki 1883-ban született Dolj megyében Romániában, 1918. február 17-én temették a 270. sz. sírhelyre. A tábla szerint (?) György gyalogos - meghalt 1918. X. 30-án - egyértelműen azonosítható Menyes György K.u.K. 26. gyalogezredbeli katonával, aki 1896-ban Nagybörzsönyben született, 1918. október 31-én temették ide, a 364. sírhelyre. Találtam táblát név nélkül, egy 14. honv. gyalogezredbéliről, aki 1918. október 13-án halt meg; szerencsémre ebből az alakulatból ebben az időben csak egy katonát temettek Szentgyörgymezőn, Július Vojnacseket (azaz Vojnacsek Gyulát), aki a 14. honv. gy. e. 3. század katonája volt, 1889-ben született a Hont vármegyei Dalmádon és 1918.október 15-én temették a 343. sírhelyre. A gr. Károlyi Mihály miniszterelnöksége alatti közállapotokra is jellemző lehet a cs. és királyi 26. gy.e. 3. szd. önkéntes gyalogosának esete. Baumerth Károly 1898-ban született a Hont vármegyei Selmecbányán, 1918. november 10-én temették a 370. sírhelyre. Halálának oka: „Nagysápi zendülők által agyonüttetett Úgy gondoljuk, az a közel 400 több nemzetiségű katona és hadifogoly (sőt egy pozsevoráci szerb nemzetiségű civil internált is) megérdemli - ha már akaratuk ellenére itt temették el őket és a két világháború között módot találtak elődeink arra, hogy szerény, de méltó emléküket nehéz gazdasági helyzetben is megőrizzék -, hogy emléküket mi se hagyjuk veszni. Az utolsó pillanatokat éljük ahhoz, hogy nagyobb nehézségek nélkül azonosítható legyen az egyes halottak sírhelye. Az emlékművet a megfelelő lépéseket követően pályázatokból és adományokból kívánjuk állítani. A Balassa-emlékhely avatásakor volt módom beszélgetni Holló vezérőrnaggyal és Ravasz alezredessel is, akik tőlem tudták meg, hogy a végvári költő szobrát a Vitézi Szék kezdeményezésére és gyűjtéséből állították, s biztosítottak róla, hogy a temetőrész rehabilitációjában, mint a Rend jelenlegi megyei székkapitányát is mindenben támogatnak. Természetesen itt helyben továbbra is számítunk a város vezetőinek, az illetékes bizottságoknak, a Hivatal munkatársainak, a képviselő-testület jóérzésű tagjainak támogatására, mindazokra, akik eddig is segítették tevékenységünket. v. Szendrő Péter székkapitány Egy tiszta forrás (D.L.) Az utóbbi hetekben sokat keseregtünk azon, hogy városunk közkedvelt kirándulóhelyei (például kerékpárút, Vaskapu, Prímás-sziget) igencsak lerobbant állapotban vannak. Rengeteg a szemét a fenti helyeken, és a sok autótól, motortól nem lehet zavartalanul kirándulni, élvezni a tavaszi nap első melengető sugarait. Viszont találtam egy, a szó soros értelmében tiszta forrást a város határában! A diósvölgyi forrás szinte még érintetlenül szép tájon található. Autók is ritkán járnak arra. A forrás vize tiszta és üdítő, környezete rendezett: mindenütt virágzó gyümölcsfák pompáznak, illatorgiát árasztva magukból. Az ősi forrás közelében van barátunk, Ernő rendezett, takaros szőlőse, régi családi birtok. Ernő kiváló néptáncos, fiatalabb korában évekig az esztergomi néptánccsoport vezetője volt, de most is bármikor eltáncol egy kalotaszegi legényest. Előkerül a kapa, a sarló, a gereblye, a villa: dolgozunk egy kicsit a virágzó cseresznyefa árnyékában, majd megpihenünk és indulunk hazafelé. - Aztán gyertek el szüretelni is, ősszel is csodálatos a Diósvölgy! - mondja búcsúzóul. Nagy Tibor