Esztergom és Vidéke, 2003

2003-07-10 / 26-27. szám

2003. augusztus 14. Esztergom és Vidéke 5 Párkányi Képzőművészkör alkotásai a Rondellában (-los) Közel negyedszázada alapította Lábik János jó néhány művésztársával a párkányi Képzőművészkört, majd éppen tíz éve annak, hogy létrehozták a Városi Galériát. E jubileum alkalmából 41 alkotó műveit hozták most át, és láthatjuk egy hónapon keresztül a Vármúzeum Rondellájában. Július 4-én délután a megnyitón Horváth Béla múzeumigazgató házigazda köszöntötte a Duna túlpartjáról és az innenről érkezett érdeklődőket. Ján Oravec és Meggyes Tamás polgármesterek közösen ajánlották a különféle képzőművészeti alkotásokat a vendégeknek. A párkányi galéria működését Halasi Tibor igazgató mutatta be. A Liszt Ferenc Művészeti Alapiskolában a párkányiak és a környékbeliek már gyermekkorban megismerkednek az egyes művészeti ágakkal. A galériájuk az ottani alkotók bemutatására szolgál, éppen a 150. kiállításuk volt a közelmúltban. Az esztergomi mostani kiállításukra változatos alkotásokkal érkeztek. Legtöbbjük olajfestményt mutat be, mint Albert István, Bugyács Sándor, Gergely Mária Terézia, Skala Péter, Tóth Magdolna, Lábik János, Ottmár Sándor, Győrik István, Várszegi László és mások. Fotókat is láthatunk jócskán Könözsi Istvántól, Németh Lászlótól, Zahovay Ernesttől és városunkban is nap, mint nap előforduló Gyűgyi Lászlótól. Alena Nothart pontos, szimmetrikus népi motívumokkal színesített grafikáit most is megcsodálhatjuk. Kőhídgyarmatról elhozta Nyitraiová Helena agyagfiguráit és Szőgyénből Piszton Norbert fafaragásait. Hornan Jozef Mária Valéria híd faintarziája új alkotás, már az újjáépített képet mutatja a messze távlatból. A párkányiak kiállításának különlegessége, hogy ott látható a Kanadában élő, és a nyárra hazaérkezett kesztölci Nyilasi Tibor festőművész Szeretteim görbe tükörben című nagyméretű grafikája. A kiállítás megnyitóján már nagy volt az alkotások iránti érdeklődés, minden bizonnyal az esztergomi művészetpártolók tudósításunk nyomán is hírt szereznek az eseményről. Számukra közöljük, hogy a tárlet anyagát július végéig, a múzeumi nyitva tartás szerint tekinthetik meg. „A gyakorlóiskola katolikus szellemiségű intézmény" Interjú Gaál Endre főiskolai főigazgatóval (Pálos) Az Esztergom és Vidéke sorozatban emlékezett meg a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Gyakorló Altalános Iskolája fennállásának 110 éves történéséről. Ugyancsak részletesen tudósítottunk a június 12-ei ünnepi eseményekről. Az intézmény fennállásának 110 évéből 45 év állami irányítású volt, a többi időben és jelenleg is immár 10 éve az iskolafenntartó az egyházi főiskola. Erről kérdeztük Gaál Endre főiskolai főigazgatót. - A VJRKT Főiskola, mint iskolafenntartó a gyakorlóiskolát belső szervezeti egységként irányítja közvetlenül. Szervezeti és működési szabályzatban jól megfogalmazottan felügyeli az intézményt. A Gyakorló elveiben és célkitűzéseiben katolikus szellemiségű közoktatási intézmény, mely az általános iskolák feladatain, tevékenységrendszerén és követelményeinek teljesítésén túl speciális alapfeladatot is ellát. Biztosítja a tanítószakos főiskolai hallgatók képzési feladataiban való részvételt. Az iskola szakvezetői kialakított együttműködés keretében dolgoznak együtt a főiskolai oktatókkal. Közös céljuk, hogy a tanítójelöltek elsajátítsák a tanítani tudás elméleti és gyakorlati alapjait. Az iskola közössége biztosítja az elfogadott értékrendszeren és normarendszeren alapuló légkört és helyszínt. Ebben a főiskolai hallgatók felkészítése teljes körűen szervezett formában valósulhat meg. A főiskolai hallgatók irányítását, ellenőrzését és értékelését az intézmény maradéktalanul megteremti. A gyakorlóiskola tevékenységét külső szervezetek is több ízben minősítették. 1997-ben a Főiskolai Tanács kezdeményezésére Paskai László bíboros, prímás, érsek úr javaslatára az oktatási miniszter Apácai Csere János-díjjal tüntette ki az iskola akkori igazgatóját, Sipos Imrénét. Az elismerés a közösséggel együtt végzett munkának szólt, és egyben minősítette a gyakorlóiskola teljes körű tevékenységét is. A Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) intézményi jelentésében 1998-ban értékelte a gyakorlóiskolát. Mintaértékű, innovatív pedagógiai műhelynek minősítette, ahol magas szinten biztosított a főiskolai hallgatók felkészítése. Városunk és vidékünk polgárai is bizalmukkal tüntetik ki az iskolát gyermekeik beíratásával. A most végződött tanévben 400 volt a tanulói létszám, mely jövőre már 420-ra emelkedik. Mindezt az igényes oktatás jelzéseként és az iskolavezetés pozitív fogadtatásaként értékeljük. A Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola vezetése a gyakorlóiskola munkáját folyamatos együttműködés során kíséri figyelemmel. Feladatellátásukat, teljesítményüket, céljaik megvalósítását eredményesnek, munkájukat elismerésre méltónak értékeljük - zárta beszélgetésünket a főiskolai főigazgató. Könyvszemle A Könyvhét előtt mutatta be frissen megjelent antológiáját Esztergomban, a Polgári Körök összejövetelén Galántai Csaba, a Mi újság, terror Háza? (A Terror Háza a sajtó tükrében) című Vácott élő szerkesztője. A Masszi Kiadó megbízásából a szerző szemelvényeket és cikksorozatot mutat be az intézmény működését illető, taglaló és, elítélő írásokból, beszédekből. így az olvasó nem egyoldalú, hanem csaknem teljes képet kap a Ház két-, illetve többoldalú megítéléséről. Helyet kapott a könyvben, a Magyar Nemzetben rendszeresen publikáló Bayer Zsolt, Molnár Tamás, Gorka Sebestyén, Pilhál György, a Heti Válasz és a Magyar Demokrata munkatársai: Szőnyi Szilárd, Moldoványi György, Apáti Miklós, Elő Anita, Sümegi Noémi, Seszták Ágnes, Bertók László, Sándor Csilla. A balliberális lapok szerzői: Eörsi István, Radnóti Sándor, Bauer Tamás, N. Kósa Judit, Ungvári Krisztián, Karsai László, Bőhm Ágnes, Vásárhelyi Mária. A válogatás „független" lapokban, folyóiratokban megjelent írásokat is tartalmaz. Készült interjú Ormos Máriával, Ráday Mihállyal, de Medgyessy Péterrel és Pető Ivánnal készült beszélgetésből is olvashatunk egy-egy részletet. A szerkesztés vezér-elve az időrendiség. Megtalálható a kötetben Orbán Viktor miniszterelnöknek a Terror Háza megnyitóján elmondott beszéde is. Kivételt képez Mádl Ferenc köztársasági elnök korábban, 2001. február 25-én a Parlamentben elhangzott beszéde „A kommunizmus és a holokauszt áldozatairól". A kötet eseménynaptárt, tárlatvezetést is tartalmaz és a látogatók véleményéről is számot ad (azokéról is, akik korábban jártak itt és életben maradtak). A szemléltetést harminckét színes, MTI-fotó illusztrálja. Az összeállítás végén a megjelent írások jegyzéke található. Az írásokat, idézeteket a szerkesztő-szerző nem látta el magyarázottal. Az idők és az események, a polemikus hangvételek önmagukat és egymást értelmezik. A kiállítás az Andrássy út 60. történetét, a Terror Háza története pedig társadalmi, politikai közéletünk állapotát mutatja be. A könyv elolvasása után ezen érdemes alaposan elgondolkodnunk! H. G. Téri játékok Július 4-én Istvánffy Miklós ifjú művészettörténész, lapunk külső munkatársa nyitotta meg Babati Csaba nagykanizsai képzőművész „Játszó-tér" című kiállítását, mely július 27-éig tekinthető meg a Zöld Ház előcsarnokában. Babati a kilencvenes évek elején kezdett el képzőművészettel, illetve filmezéssel foglalkozni. Több kiállítása volt Nagykanizsán, illetve Szolnokon is. Alkotásaiban elrugaszkodik az eredeti, hagyományos formáktól. A xerográfiával, a fénymásolás művészetével is behatóan foglalkozik. Ahogyan Istvánffy Miklós a bevezető előadásában megfogalmazta, művészetének lényege: Játék a térrel, játék a fénnyel". Egyik megdöbbentő kísérlete a zágrábi Szent István katedrális tornyának több látásszögből történő ábrázolása. Mivel a Nagykanizsa környékén élő horvátokkal is kiváló a kapcsolata, így több horvátországi témájú alkotását is megtekinthetjük. Feleségével együtt természetfotókat is szoktak készíteni, kár, hogy ezekből az alkotásokból most nem kaphattunk ízelítőt. DárosRapun túf Regionális galéria-körkép (H) Már jócskán a nyár közepén járunk, de szerencsére, még nincs „uborkaszezon" régiónk képtáraiban. Július másodikán nyílt meg Párkányban Pálmai László „Plasztikák, festmények, rajzok " című kiállítása. A művész 1978-ban született Érsekújváron, ám Párkányban nevelkedett. Már gimnazista korától részt vett csoportos kiállításokon és versenyeken. 2003-ban nyert felvételt a Kassai Műszaki Egyetem Művészeti Karának Kísérleti alkotótevékenység(intermédia)-grafika szakára. Jelenleg Keszegfalván él. A hajdani iskolaigazgató, dr. Csicsay Alajos, nyitotta meg a fiatal, tehetséges, volt tanítvány kiállítását. Méltatta, hogy tehetsége és önkifejezése nemcsak a képzőművészetekben, hanem a szépirodalomban is megmutatkozik. Verseit a Muravidék című kulturális-művészeti folyóirat 1. Utolsó komp című számában olvashattuk. Képzőművészeti alkotásain - legyen az rajz, festmény vagy térbeli plasztika - a kutató-kereső ifjú embert látjuk. Az élet nagy filozófiai kérdéseire a héber, hindu és a keresztény hagyomány és mondavilág körében keresi a választ. Munkáin mindez a lét-nemlét-valóság ábrázolásában jelenik meg. „Ragyogó fehér színei" sajátságos stílusjegyet tükröznek alkotásain. Pálmai László előtt az éppen mostában tízéves Párkányi Városi Galériában a „színek és formák jegyében" változatosan gazdag kiállítást szemlélhettünk meg. Ez a tárlat most „átköltözött" az esztergomi Rondellába, szellemi-művészeti-alkotói hidakat építve a két város és ország között. A kiállításról és a kiállítókról bővebbet az Új Szó és az Esztergom és Vidéke lapjain találnak az érdeklődő olvasók. Lábik János festményei pedig a Rondellából a Zsigmond kútja vendégfogadó Galériájába vándoroltak. Aki eddig még nem látta, itt csodálhatja meg az olyan jellemzően saját alkotói ecsettel festett szépséges Duna-parti tájakat, zegzugos falusi utcácskákat, az évszakok-napszakok fénybeli váltakozását a természeti képeken. Ot követi a Galériában Tari Zsuzsanna festőművész álomszerű tájkép- és növénykompozíciós világa, melyet a jövő héttől tekinthetnek meg a művészetkedvelők. Kulturális „hídverések' Amikor a Mária Valéria-híd megépült - mi, esztergomiak - nem sejtettük, hogy a „híd", „hidak", „hidak a Dunán" hamarosan metaforikus fogalommá válik és közös kultúrát teremtő mozgalom hívószava lesz! A Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület még alakulásakor, 1997-ben hirdette meg a Kárpát-medencében és vonzáskörzetében a magyar népességgel együtt élő (szlovén, szlovák, osztrák, ukrán) alkotók kulturális hídverését. A több országra kiterjedő rendezvény-sorozatot az „Európai Unió Kultúra 2000 programja" - pályázati úton - anyagilag is támogatta. A Kör évente két ízben megjelenő folyóirata a „Muravidék ", melynek jónéhány szerzője (pl. e sorok írója) és egyik szerkesztője, esztergomi! A folyóirat bemutató együttese pedig az Esztergomi Klubszínpad! így történt ez mostanában, június 20-án is Szlovákiában, Lendva városában. A délutáni találkozón, a Városi Könyvtárban az Egyesület vezetősége ismertette a célokat, s az önként vállalt feladatokat. Dr. Varga József, a maribori Állami Egyetem magyar tanszékének vezetője nagyra értékelte azt a támogatottságot, amelyet a szlovéniai magyarság kap az anyaországtól és konkrétan a Körtől az anyanyelvi oktatás és kultúra területén. Ezután a Muravidék ötödik számát, az "Alom-hidak"-at mutatta be a szerkesztőség: személyesen a jelen lévő szlovén ée magyar szerzőket, előadásban pedig az Esztergomi Klubszínpad a szlovén szerzők eddig megjelent és magyarra fordított verseit. Ezt követte az egykori zsinagóga épületének kiállító termében a már több országot (Ausztriát, Szlovákiát és hazánkat) megjárt „Hidak" című fotókiállítás megnyitása. A képek jó része a Mária Valéria-hídról, az építés folyamatáról és az átadásról készült. A művészi fényképsorozat most Szlovéniába viszi városunk és országunk jóhírét (legközelebb - Ljubljanába, a fővárosba), ahol változatlanul a népek közötti kapcsolatteremtést jelképezi és szolgálja. A program-sorozatot Lendva város polgármesterének esti fogadása zárta. Mindhárom eseményt megtisztelte részvételével és megnyitó szavaival hazánk ljubljanai, rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Bagi Gábor, aki üdvözölte a Kör munkáját és az EU-csatlakozás küszöbén méltatta azt a törekvést, hogy a magyarság önazonosság-tudatának erősítése mellett nyitott marad más népek kultúrája iránt is. Ezután már csak a barátság ápolása (és öntözgetése) maradt hátra, mert Lendva nemcsak a magyar-szlovén kapcsolatok, hanem a szőlőhegyek és a hangulatos borpincék városa is... Horváth Gáborné dr. D.L.