Esztergom és Vidéke, 2003

2003-07-10 / 26-27. szám

6 Esztergom é

s Vidéke 2003. július 10. Művésztelep Esztergomban (K.E.) Június 14-én hivatalosan is megnyílt városunkban az első olyan művésztelep, amelynek már pályán lévő hivatásos képzőművészek a résztvevői. Molnár Péter és Olajos György grafikusművészek, Csurka Eszter festőművész, Turcsány Villő szobrászművész és Szeifert Judit művészettörténész egy hónapot tölt városunkban, hogy Kókay Krisztina esztergomi textilművész által szervezett művésztelep munkájában a város felkérésére részt vegyen. A szállás és alkotóhegy biztosított és van remény arra, hogy a nyár folyamán egy kiállítás keretében a város közvéleménye a művésztelep „termésével" is megismerkedjen. Ez a művésztelep persze nem teljesen előzmény nélkül való Esztergomban, de az előzmények többnyire egy mester köré gyűlt növendékek részvételével „mesterkurzus" jellegűek voltak, vagy egy-egy művész alkalmi itt tartózkodását jelentették. E vonatkozásban elsőként azt említhetjük, hogy 1891 és 1912 között Vaszary Kolos hercegprímás érseksége idején - Vaszary János festőművész, a prímás unokaöccse több nyáron is időzött Esztergomban, és minden bizonnyal e nyarak terméke az érsek remek portréja és a belvárosi templom oltárképe. 1915-ben Királyfalvi Kraft festőművész - aki az első világháború éveiben az esztergomi tanítóképző tanára volt - festőiskola megnyitásával próbálkozott. Ittléte folyamán hat freskót festett a Bencés Gimnáziumban és elkészítette Simor prímás arcképét is. Jaschik Almos iparművész 1924-ben több hónapon át Esztergomban működtette festőiskoláját. Ezt követően évekig itt töltötte a nyár egy részét növendékeivel. 1926-ig cikket közölt a „Magyar Iparművészet" című lapban „Esztergom népművészete" címmel, melyben azt írja, hogy „... idei munkaprogramunknak az adott némileg újszerű jelleget, hogy Esztergom város megbízásából a stílustörténetileg jellegzetesebb épületeket és városrészeket kellett felgyűjtenünk..." 1929 nyarán Németh Antal színházi rendező többek között ezt írja Jaschiknak Berlinből: „... Július elején még Pesten talállak benneteket i• ... Ha már Esztergomban lennétek én Győrben kiszállnák, és Esztergomon keresztül utaznék haza, hogy megtekintsem a munkát..." Ugyanebben az évben Lyka Károly művészettörténész professzor a „Magyar Művészet" 6. számában „Esztergom művészete és a hercegprímást képtár" című cikkében így ír: „Észrevétlenül, magától, minden ceremónia nélkül alakult ki Esztergomban egy miniatűr művésztelep... Néhány év óta Jaschik Almos működik a vakációs hónapokban... a városban". Plz „Esztergom és Vidéke" július 4-ei száma azt hozza a város tudására, hogy: „.... Az idei nyaralásra Jaschik Almos iparművész tanár is Esztergomba érkezett, és tizenkét művésznövendékkel a volt vízivárosi gyógyszertár helyiségében telepedett meg". A lap július 7-ei száma már azt adja hírül, hogy: „...A dessaui Bauhaus mintájára Jaschik Almos iparművész tanár Szenttamáson művésztelepet fog létesíteni". A szép elképzelés anyagi alapjainak megteremtése azonban sajnos nem sikerült, Jaschik és Esztergom kapcsolatai megszakadtak. Egy újabb művésztelep létrejöttére közel húsz évet kellett várni. 1947-ben a város hivatalos meghívását elfogadva Ferenczy Béni szobrászművész három főiskolai növendékével - Kis Sándorral, Martsa Istvánnal és Vigh Tamással - egy nyarat töltött Esztergomban. A mester és felesége Einczinger Sándor kerti házában nyert elhelyezést, a műtermi felszerelést és a modellt a Képzőművészeti Főiskola biztosította, a műtermet pedig a mai Petőfi iskola egyik tantermében rendezték be. A telep programjában a növendékek részéről minél több tanulmányrajz és legalább egy szobor elkészítése szerepelt. Természetesen ezt kiegészítették az éjszakába nyúló beszélgetések, a Budapestről érkező vendégek fogadása, kirándulások, fürdés és horgászás. Maga a mester hét szobrot és tizenhét rajzot, ill. akvarellt készített Esztergomban. A későbbiek során egy-egy képzőművész csoport vagy egyesület rendezett nyári művésztelepet a városban (például Vízfestők Társasága). 1957-ben Gadányi Jenő és Kassák Lajos töltött három hetet Esztergomban. 1971-ben pedig Miháltz Pál nyaralt itt. Ám több mint ötven évet kellett várni arra, hogy Esztergom hivatalosan kezdeményezze egy művésztelep létrejöttét a magyar képzőművészet lexikális alakjainak meghívásával, és biztosítsa a telep működési feltételeit is. A jövő dönti majd el, hogy a kísérlet gyökeret ereszt-e az ősi város falai között. A város szellemi élete sokat nyerhetne általa, az itt élő képzőművészek kapcsolatrendszere kibővülhetne, és közgyűjteményeink minden bizonnyal újabb kortárs művekkel gazdagodnának. Kókay Krisztinában mindenesetre erős az elhatározás a folytatást illetően. Reméljük nem hiába! Esztergomi Nyári Játékok A Zikkurat Színpadi Ügynökség ismét megrendezi az Esztergomi Nyári Játékok program-sorozatot. Az első évad hatalmas szakmai és közönségsikerrel zárult, s ez megerősítette Ügynökségünk szándékát - miszerint hagyományteremtő módon - evről-évre színpadra állítson nívós zenés darabokat e festői esztergomi helyszínen. Esztergom városa az ügy mellé állva 2006-ig bízta meg Ügynökségünket az Esztergomi Nyári Játékok megrendezésével. Az idei évad külön figyelmet érdemel, hiszen kerek évfordulót ünnepelünk. Szörényi Levente - Bródy János: István, a király című rockoperáját - melynek sikerét azóta sem múlta felül semmi a magyar rockopera történetében - éppen 20 évvel ezelőtt mutatták be a városligeti Királydombon. A díszelőadás különlegessége lesz két Szörényi-ősbemutató: Csodaszarvas zenekari szvit, valamint Wass Albert. Adjátok vissza a hegyeimet! szövegrészleteire épülő Elég volt! című kóruskantáta, melyben szólót énekel a szerző, Szörényi Levente. Á nyári játékok programján szerepel Kerényi Miklós Gábor rendezésében Lévay-Kunze: Elisabeth című musicalje {július 18-19.); Bizet: Carmen című monumentális kiállítású operája - Nagy Viktor rendezésében, Csikós Attila Kossuth-díjas tervező díszleteivel. Ezt követően Vidnyászky Attila rendezésében Hobo: Vadászat című dramatikus koncertje; két, külföldön hatalmas sikert aratott különleges táncest: Fekete Gyöngyök Nóvák Ferenc koreográfiájával (Honvéd Táncszínház), valamint Naplegenda (Magyar Állami Népi Együttes) Mihályi Gábor rendezésében. Rosta Mária Zikkurat Színpadi Ügynökség Jöttek, láttak, alkottak Búcsú a művésztelep művészeitől Július 9-én, szerdán elhagyták műtemeiket és kiköltöztek szálláshelyeikből az évezred (és a közelmúlt) első és eddig egyetlen esztergomi művészetelepének résztvevői. Akik alkotóként vagy szakemberként találkozni kívántak velük, megtehették ezt a június 14-ei megnyitó rendezvény keretében - a különböző helyeken lakó és dolgozó fővárosi művészek egyébként ritkábban gyűltek össze az elkövetkező négy hét során. Az elkészített, de egyelőre inkább csak elkezdett művek kiállítására egy későbbi időpontban, augusztus elején kerül sor, természetesen ugyancsak Esztergomban, amikorra ezek az alkotások kész művekké érhetnek. így a nagyközönség számára értékelhetőbb, befejezett munkák bemutatására adódik akkor lehetőség, de a tervek szerint a most készült műveket kiegészíti majd egy-egy korábbi alkotás is a művészek jellemzésére, támpontot szolgáltatva. Ízelítő gyanánt az augusztusi tárlathoz és (minthogy a városunkban megfordult képzőművészek a megnyitón sem lettek közelebbről bemutatva) egyben rövid bemutatásként is beszámolunk a négy művész és a művészettörténész itteni tartózkodásának eredményeiről, a műtermeikben folyt alkotómunkáról. Mindenekelőtt Kókay Krisztina textilművész és grafikus érdemeit kell kiemelni, hogy szervező munkájával létrehozta a régen megálmodott alkotótelepet Esztergomban. Evek óta eredménytelen próbálkozásait idén siker koronázta: a Kulturális és Sport Bizottságtól elegendő keretet kapott a telep életre hívásához. (A városunkból elkerült, de ide ezer szállal kötődő művésznő többek között így kívánja meghálálni mindazt, amit Esztergomtól gyermekként kapott.) A két, nemzetközi hírű grafikust személyes ismeretség, a festő- és a szobrásznőt szakmai elismertségük, Derkovits-ösztöndíjuk alapján választotta ki. A művészek az alkotótábor tagjaiként szállást, ebédet, műtermet és anyagköltséget kaptak az önkormányzattól négyhetes tartózkodásuk alatt. Szeifert Judit, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze nemcsak elkísérte az alkotótelep művészeit, de maga is dolgozott közben a cikkei megírásán. A kortárs művészettel foglalkozó szakemberként ittléte során találkozott az alkotókkal, s ez számára felért egy kimerítőbb műteremlátogatással. Kutatási területe a kortárs művészeten belül a lírai archaizálással készült műcsoport, aminek megértéséhez további adalékkal szolgáltak számára Esztergom történelmi emlékei, értékei. Mivel az általa vizsgált alkotások számtalan utalással élnek ezekre és az ehhez hasonlatos művekre, személyes vizsgálata, tapasztalatszerzése (és fényképes dokumentálása) révén igyekezett megtalálni a kapcsolatot a régmúlt és a jelen alkotásai között. A Keresztény Múzeum raktárában ezenkívül megtekinthette Magyarász Imre (a később még bővebben tárgyalt Olajos György mestere) festőművész itt őrzött műveit is; a művész munkásságával már régóta szeretne fogalkozni. A művészettörténész szerepe az alkotótelepen nem merült ki saját szakmai munkájában vagy a tapasztalatszerzésben - az itt alkotó művészekkel találkozva, beszélgetve az ő munkájukra is jelentős hatást gyakorolhatott. A kiállítás rendezése is rá hárul majd augusztusban, feladata lesz továbbá szakmai és tudományos igényű lapokban publikációk megjelentetése a tárlatról és a művésztelepről is. Ennek jelentős szerepe van az itt lezajlott alkotómunka, az eredmények dokumentálása során. Fontosnak tartja továbbá, hogy Esztergom kincseit ne csak a helyben élők, a város szépségéhez hozzászokott polgárok lássák, de mások is, akik művészként ezeket más megvilágításba tudják helyezni, új szempontokat képesek nyitni a mindennapos látványhoz szokott szem számára. A történelmi értékek, az évszázadokról tanúskodó kövek szavát Esztergomban elsősorban Molnár Péter grafikus értette meg. A természetes anyagok felszíni gazdagságából áradó szépség erős inspiratív hatást gyakorolt rá s - bár nem szeretett volna előre nyilatkozni róla, de úgy érezte, legjobban a Vár, a házak, a kövezetek érintették meg őt. A várfal egyenesen lenyűgözte; ugyan sok ilyet látott már életében, de ilyen erős benyomást még egyetlen Vár esetében sem érzett. A művész életműve egy-egy ősi motívum köré szerveződik, hosszú alkotófolyamat árán, sok türelemmel, alázattal készített munkáin bölcs nyugalom uralkodik. A rendkívüli összpontosítással, lassan dolgozó grafikus a térdére támasztott rajztáblára rótta betűit az Esztergomban megkezdett képén is, ahol az általa korábban már többször megörökített ír ima leheletfinoman papírra hordott szövege most is szeszélyesen kanyargó (talán fakéreg rajzolataihoz hasonlítható) alakzatban rendeződött sorokká, hasábokká. Elüt legújabb műve grafit-szürkeségétől egy, tollal és akvarellel készített, korábban elkezdett munkája a színes betűivel. E párhuzamosan épülő alkotásai közül a garfittal készülő, városunkban kezdett kép lesz talán kész az augusztusi kiállításra. Olajos György grafikus szintén tisztelője a természetes anyagoknak, az ősi technikáknak, bár gyekran folyamodik újszerű anyaghasználathoz. Őt is megragadta a kövek természetes felülete, s a Városháza árkádja lábazatának egy részletét lefényképezve fel is kívánja használni ezt egy tükrözéssel és sokszorosítással nyert új mű kialakításánál. Az épületek mellett az invenciózus alkotót megragadta a platánfák éppen ezekben a hetekben lehulló kérge, de nemcsak ezeket, hanem a leveleket és az ágakat is gyűjtötte a Duna-parton járva, melyeknek motívumát, sziluettjét szintén feldolgozza egy kékekkel és cinkfehérrel festett képén. A finom rajzolatú kéregből a dobozolt objektek felületére is került, mondván, e

zt a finomságot úgysem lehetne megfelelőképpen lefesteni. Továbbá két grafikán is dolgozott műtermében egyidejűleg a művész. Az egyiken a merített papír természetes anyagai, fűszálai közé róbálta meg beilleszteni a maga alakjait, a „fénnyel és árnyékkal szőtt fátyolból" építkező formái pedig már a viziók és ösztönösebben festett lények világába vezetik a tekintetet. Hasonló munkákkal délutánonként és esténként foglalkozott a szobájában, Gregor Samsa átváltozását, bogár-élményét egy sorozat kisebb méretű lapjain követve nyomon. A Zenedében szállást és műtermet nyert művésznők közül Csurka Eszter elmosódott körvonalú, élénk színű alakjai a háttér sötétszürkéivel, feketéivel kerültek feszültségbe a szűk képkivágás által még inkább intenzívvé tett képen. A szellemszerű áttetszőséggel ábrázolt alakok (kiknek csak egyes testrészük latható) színe rávetül, visszatükrözést nyer a környezetükben. A filmszerűen beállított testek ábrázolásához lehetnek hasznosak a művésznő számára azok a vázlatok, amelyek egy új technika, az általa először itt kipróbált tinta és akvarell együttes alkalmazásának lehetőségeit tárják fel fejek és arcok ábrázolásain. Emberfejek a témái a negyedik művész, Turcsány Villő szobrainak is. A szobrásznőt két éve foglalkoztató kérdés a földre helyezett, a padló terében érvényesülő fejek egymásrahatásának, illetve kifejezéseinek vizsgálata. Esztergomban ő is új anyaggal kísérletezett és szobrait ezúttal aljzatbetonból öntötte ki. (A művésznőre egyébként jellemző a nem hagyományos anyagok kedvelése: néhány évvel ezelőtt Grönlandon egy hószobrászati versenyen magyar társával együtt elhódította a kiemelkedő "harmadik helyezést.) Kísérletezése során azonban most is komoly tét forog kockán, mert először használva a betont máris kész műveket vár el tőle. A festőnővel való itteni megismerkedés eredményeként az azonos térben végzett alkotómunka folyamán szóba került már egy közös kiállítás rendezésének lehetősége is. A négy alkotó különböző lelkialkata, munkamódszere izgalmas kiállítással kecsegtet az augusztus eleji közös tárlaton; a grafikusművészek finom rajzolatokba vesző, aprólékos vonalaival szemben a hölgyek markánsabb irányzatot képviselnek. Találkozásuk azonban nemcsak a kiállítótérben (ami talán a Duna Múzeum galériája lesz), de szellemi értelemben is pezsgést eredményez, megtermékenyítő hatást vált ki, amint ez a közös beszélgetésekből kiderült. Talán kapcsolatban maradnak ők a későbbiekben is egymással, de a művésztelep ideje alatt Esztergommal kötött frigyük révén városunk szellemi életére a továbbiakban szintén befolyást gyakorolhatnak. Ha a királyváros is elkötelezi magát a nyári művésztelep fenntartása, későbbi folytatása mellett, bizonyosan szorosabb szálakat szőhet a képzőmű.vészeti elit más tagjaival is. Ezek a kapcsolatok pedig már igazán messzire vezethetnek. Az alkotótelep művészei itt tartózkodtak, jöttek, láttak és meggyőztek mindenkit az ügy jelentőségéről. Akinek szeme van lássa, akinek füle van, hallja meg. Istvánffy Miklós