Esztergom és Vidéke, 2003

2003-02-20 / 7-8. szám

2003. február 13. Esztergom és Vidéke 3 C

yrus Vance amerikai külügyminiszter 25 éve, 1978. január 6-án ünnepélyes keretek között Budapesten visszaadta a magyar nemzetnek a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. A hagyomány, illetve Hartvik püspök legendája szerint Szent István királyunknak II. Szilveszter pápa - egy álom hatására - az 1000. évben azt a koronát küldte el Asztrik püspökkel, amelyet eredetileg Miesko lengyel fejedelemnek szánt. A római egyházzal kialakított kapcsolatrendszer, a pápa által szentesített királyság Magyarország nyugati orientációját eredményezte, ugyanakkor a függetlenséget is jelentette, némi védelmet is adott a bizánci, de főleg a német(-római) császárok hódító ambícióival szemben - bár inkább csak jogilag. Egyesek tudni vélik, hogy István koronája az 1044-es ménfői csata, Aba Sámuel veresége után Henrik császár birtokába került, aki visszaküldte azt a pápának, majd Rómában évszázadokkal később elkallódott. A mai korona vizsgálata nem igazolta annak Istvánhoz fűződő legendáit. Az alsó, ún. görög korona I. Géza királyainkat ábrázolja (aki 1074-77 között uralkodott), továbbá Dukász Mihály és Konstantin bizánci császárokat, és az egyház szentjeit. A felső, latin korona aranyának minősége nem egyezik meg az alsó részével, a hegesztés is elég hevenyészett, és egyes képek takarásba kerültek. Feltételezik, hogy a latin korona pántjai egy kódex arany díszítéséből, esetleg egy ereklyetartóból készültek, a görög pedig egy korábbi uralkodó halotti koronája volt, s a két részt valamelyik király koronázására, sebtében illesztették össze. Ezt bizonyítja, hogy a latin korona a 12 apostol közül csak nyolcat ábrázol, legfelül pedig Jézus képét átszúrja a kereszt. Bizonyos, hogy a korona az 1070-es évek után, és valószínűleg 1300 előtt keletkezett. Az ékszer már az Árpádok alatt azonosult a királyi hatalommal, majd az országgal. Először III. András nevezte Szent István koronájának, akinek királyi származása eléggé bizonytalan volt. A dinasztia kihalása után Vencel cseh trónkövetelőt koronázták meg vele, ám mikor nem sikerült hatalmát megszilárdítania, hazavitte azt Prágába. A bajor Ottó herceg, a következő önjelölt, Magyarország felé menet megszerezte, majd útközben el is vesztette azt: a doboz, amelyben szállították, leesett a lóról. Állítólag ekkor ferdült el a tetején lévő kereszt. Az ékszer végül megkerült, de Ottó végül alulmaradt Károly Róberttel szemben, aki a Szent Koronával harmadszor is megkoronáztatta magát. A korona fogalma - akárcsak más országokban - már az Árpádok alatt kezdett elválni a király személyétől. Szerepe többnyire hatalmi válságok idején nőtt meg. Zsigmond király siklósi fogságakor, 1402-ben a bárók a „Szent Korona Joghatósága" nevében kormányoztak, felfogásuk szerint a korona az országé. 1439-ben Habsburg Albert király halála után felesége Erzsébet elraboltatta azt Visegrád várából, fia, V. (utószülött) László érdekében - mint erről udvarhölgye, Kottaner Jánosné beszámol 'emlékirataiban. 1440-ben oklevélben rögzítették: a koronának „hatása, jelképisége, misztériuma és ereje" van. A gyermek V László helyett a török veszedelem miatt a lengyel király Jagelló Ulászlót koronázták meg - István fejereklyéjének koronájával - ő azonban 1444-ben elesett a várnai csatában. így - Hunyadi kormányzósága mellett - ismét László lett az uralkodó, de közben anyja 8 ezer aranyért elzálogosította a koronát a császárnál. Mátyás királynak csak 1463-ban, s már 60 ezer aranyért sikerült azt visszavásárolnia III. Frigyestől. Intézménnyé, jogi személlyé válását betetőzte Werbőczy Hármaskönyve, amely megfogalmazta az úgynevezett szentkoronatant. Ez a király és az uralkodó osztályok egységét fejezte ki, minden birtokost a Szent Korona tagjának minősített. A mohácsi vész után Szapolyai Jánost tették királlyá Fehérvárott, és rossz előjelnek tartották, hogy a korona lecsúszott a fejéről. Egy hónap múlva ugyanott Habsburgi Ferdinándot koronázták meg. Később Perényi Péter koronaőr Szlavóniába menekítette, Szolimán szultán pedig a csata első évfordulóján Mohácsra hozatta a koronát, majd átadta János királynak. János halála után felesége, Izabella Erdélybe vitte, majd a gyulafehérvári egyezmény értelmében 1551-ben Ferdinánd embereinek adta át. Ettől kezdve Bécsben őrizték, de a koronázásokat Pozsonyban tartották. II. Rudolf Prágába vitette, míg Bocskai István fejedelem a bécsi békében kikötötte, hogy haza kell hozni. Ez csak 1608-ben történt meg, amikor Mátyás főherceg a magyar rendek támogatását elnyerendő Pozsonyba szállíttatta. A 17-18. században, majd a napóleoni háborúk során is többször vándorolt a korona, II. József - a kala. pos király - a bécsi kincstárban helyeztette el, majd amikor visszavonta rendeleteit, Budára szállították. A szabadságharc végén, 1849-ben Szegedre menekítették. Szemere Bertalan kormányfő Orsován ásatta el, a karddal, jogarral, országalmával és palásttal együtt. A Habsburgok emberei négy év múlva találták meg a ládát, a palást - amely a legrégibb az ereklyék közül, még Gizella királyné (István felesége) hímezte udvarhölgyeivel miseruhának 1031-ben - eléggé meg is rongálódott a nedvességtől. A kegytárgyakat Bécsbe, majd Budára vitték. 1867-ben, a szentkoronatant tovább fejlesztve, minden magyar állampolgárt a Korona tagjának nyilvánítottak. Az ékszereket Ferenc József és Erzsébet koronázásakor s néhány más ünnepi alkalommal lehetett csak megtekinteni. Tudományos vizsgálatát sem ekkor, sem a Horthy-korszakban nem engedélyezték, csak fényképről tanulmányozhatták. Az utolsó koronázás 1916-ban Budán volt, IV Károly fején is megbillent az ékszer - a következmények közismertek. A korona szerepet kapott történelmünk mélypontján: Szálasi Ferenc „nemzetvezető" rá tette le esküjét 1944 novemberében. A II. világháború végén a nyilasok kivitték az országból, s az ausztriai Mattsee-ben, az Attersee partján ásatták el az ereklyéket. Á koronaőrök az amerikai hadsereg fogságába kerülve elárulták a rejtekhelyet, így kerültek egy frankfurti bank trezorjába, majd az Egyesült Államokba, titkos helyre a koronázási ékszerek, amelyeket csak az enyhülés éveiben, 1978. január 6-án adtak vissza Magyarországnak, Jimmy Cartgr elnök döntése alapján. A koronát attól kezdve a Nemzeti Múzeumban őrizték. Történetiségének kutatása a háború után felgyorsult. Az amerikaiak kezébe került koronát többen megvizsgálták, hazatérte után itthon is számos tanulmány jelent meg róla. A kutatók egyelőre sem a készítés időpontjában, sem a helyszínében, sem az alkalomban, sem az elemek eredetében, sem az összeillesztés okában vagy módjában nem tudnak megegyezni. A Szent Korona nemzeti történelmünk szimbóluma, hányattatásai hazánk sorsát példázzák viharos ezer évünk alatt. Emellett jelentős ötvösművészeti érték is, ezért nem meglepő, hogy az 1990-es években, egy Amerikában rendezendő bizánci tárgyú kiállításra kölcsönkérték. Az Országgyűlés azonban úgy határozott: az ereklye soha nem hagyhatja el az országot. 2000. január l-jén a Szent Koronát, az országalmát, a jogart és a kardot ünnepélyes keretek között a Nemzeti Múzeumból átszállították a Parlament épületébe, ahol jelenleg is őrzik. A palást a múzeumban maradt. Ismét utazik a Szent Korona? A nemzeti jelképekkel foglalkozó szakértői bizottsághoz több olyan kurátori javaslat is érkezett, miszerint a Szent Koronának a Budai Várban lenne a helye. Hogy azon belül pontosan melyik épületet tartanák jónak, az még kérdéses, de esélyesként merült fel a Sándor-palota és a vele szemben lévő, Honvédelmi Minisztérium egykori épülete. Felmerült, hogy a palota mellett egy nemzeti kincsestárat is létesíthetnének, itt állítanák ki a legértékesebb történelmi, kulturális ereklyéket. A bizottság emellett további jelképek sorsáról is tárgyal, szó lesz a kitüntetések rendszeréről, a zászló és címer alkalmazásáról, valamint az ülés témája lesz a teljes Várnegyed funckióinak kialakítása. Az első alkalommal ülésező bizottságot a miniszterelnök hívta életre, vezetőjük Glatz Ferenc. Az MTA volt elnöke hangsúlyozta, nem szereti az úgynevezett „szimbolikus politizálást". Véleménye szerint ez csupán arra mutat rá, hogy a valós problémákról a realitás szintjén nem tudnak beszélni. A bizottság arra törekszik, hogy végre megfelelő keretet adjon mindazokhoz a jelképekhez, amelyek az elmúlt tizenkét évet meghatározták hazánkban, illetve rendszerbe kívánják foglalni mindazokat a demokratikus intézkedéseket, amelyek a címerhez, zászlóhoz, állami ünnepekhez kapcsolódó viszonyunkat jellemzik. A bizottság az államhatalmi ágazatok elhelyezésére vonatkozóan is javaslatokat dolgoz ki, mint ahogyan a határon belüli és azon túli magyarság, valamint a hazánkban élő nem magyar népcsoportok kulturális intézményeinek megjelenítésére vonatkozóan alakítanak ki terveket. A tizenhét taggal és az őket segítő 25 fős konzultációs testülettel működő bizottság tagja Ráday Mihály művészettörténész. A korona újabb költöztetését személy szerint ő is támogatja, javaslatairól pedig annyit árult el: szeretné, ha augusztus 20-a helyett a legfőbb nemzeti ünnepként március 15-ére tekintenénk, új helyszínt adna a Néprajzi Múzeumnak, és a Legfelsőbb Bíróságot visszaköltöztetné a Kúria Kossuth téren lévő épületébe. A bizottság munkájában részt vevő Nemeskürty István a feladatot „a hon iránti kötelességnek" tekinti. A korona várba költözéséről egyébként a legtöbb személy pozitívan foglalt állást, Kállai Ferenc, a Nemzet Színésze szerint ennek a jelképnek sokkal inkább a várban van a helye, mintsem a köztársaság parlamentjében. Hasonlóképp nyilatkozott Gerő András is, aki pontos helyszínként a Honvédelmi Minisztérium egyelőre felújításra váró épületét jelölné meg, mivel a Sándor-palota a köztársasági elnök lakóhelye lesz. Gerő kifejtette, az állami és nemzeti zászló fogalmának szabályozására szükség van, de meghatározná a tér szimbolikus értékének pontos jelentését is, amely lehetővé tenné, hogy bizonyos épületektől 100-200 méteres távolságon belül ne lehessen demonstrációkat szervezni. A testület hatásköre egyébként csupán a javaslattételre terjed ki, amelyeket a kormány vihet tovább, és az Országgyűlés iktathat törvénybe. Az interneten több hozzászólás és javaslat érkezett a koronázási ékszerek végleges helyének meghatározása tekintetében. A véleményalkotók közül igen sokan ESZTERGOM-ot jelölik meg: úgy gondolják, hogy az ország első fővárosában, Szent István király szülővárosában méltó helyre kerülnének a koronázási ékszerek. A Szent Korona nem csupán királyi ékszer A Szent Korona 25 évvel ezelőtti hazaérkezéséről a Tisztelt Ház is megemlékezett. A parlamentben napirend előtti felszólalásában Mádl Ferenc köztársasági elnök köszönetét fejezte ki James Carter akkori amerikai elnöknek, akinek „személyes lelkiismerete és hitbeli meggyőződése kellett ahhoz, hogy az amerikai közvéleményben dúló komoly viták ellenére vállalta a döntést", és visszaadta Magyarországnak Szent István koronáját. Felidézve a történteket az államfő elmondta, hogy 25 esztendővel ezelőtt, 1978-ban egy hideg januári napon, kalandos életének leghosszabb távollétéről, 33 év után, újra magyar földre érkezett a Szent Korona. A köztársasági elnök szavai szerint a korona visszaérkezése már 25 évvel ezelőtt reményt adott ahhoz, hogy az ország egyszer majd a valódi demokratikus átalakulás útjára léphet, és újra beletartozhat abba az euroatlanti közösségbe, amelyhez múltja, kultúrája, értékei és hite jogán mindig is tartozott. - A Szent Korona több királyt koronázó ékszernél - mondta az államfő. Hozzáfűzte: a korona az egész nemzetet átfogó jelkép lett. Mádl Ferenc a korona viszontagságos sorsát ismertetve úgy fogalmazott: legszebb történelmi hagyományaink nagy alakjai is úgy látták, hogy a Szent Korona az ország szabadságának, függetlenségének és alkotmányos értékrendjének olyan jelképi ereje, hogy védelmével magunkat védjük. Kifejezi sorsunkat, és nehéz időkben is erősíti reményünket országunk, nemzetünk jövőjében - hangsúlyozta a köztársaságig ejnök. Mádl Ferenc beszédében jjtalt arra, hogy amikor elérkezett a Szent Korona és M Szent Isfpn-i államalapítás millenniuma, akkor már demokratilfüs [állammá szerveződött az ország. Idézett a Szent István-i álljpalapítás emlékének a g

ze

n£ Koroelfogadott törmegörökítéfé: náról 20 vényből, f 1 Eszerir|t a gyar állar\ fc getlenségéí 'zent Korona a maytonosságát és fügtestesítő ereklyeként él a ué/hiet tudatában és a magyar kö^pgi hagyományban. Az államfő szerint azzal, hogy a Szent Koronát az Országgyűlés épületébe szállították, történelmi értékének éAlkotmányos jelképi szerepének megfelelő helyére került. - A Szent Korona a magyar Országgyűlés épületében újra függetlenségünk és önként vállalt csatlakozási szándékunk egymással összefüggő, egymást feltételező képviseletére figyelmeztet - szögezte le az államfő.