Esztergom és Vidéke, 2003

2003-02-20 / 7-8. szám

10 •L Esztergom és Vidéke 2003. február 20. A 2002-es esztendő a kataszt­rófák éve volt Olaszország­ban, hiszen majdnem min­denből kijutott az itt élőknek, ami­vel természeti csapás csak sújthat. Északon árvíz, földcsuszamlás, Közép-Olaszországban földrengés, délen vulkánkitörés sokkolta az embereket. írásunkban ez utóbbi­ról szólunk. Az Etna újra életre kelt, nem is akármilyen „csinnadratta" köze­pette. A sokat megélt szicíliaiak sem nagyon emlékeznek hasonló­ra; talán csak a legidősebbek. A legpusztítóbbak a földrengé­sek voltak. Halálos áldozatot tudo­másunk szerint nem követeltek, de ez csak a szerencsén múlott. Epületek dőltek össze, s ezernél több ember maradt fedél nélkül. Kevésbé érték váratlanul az itt élőket a tetemes mennyiségben ki­ömlő, majd a hegy lejtőin lezúduló lávaárak. Ezek elől többnyire el le­het menekülni, mivel az Etnára jellemzően viszonylag lassan ha­ladnak: 1 métert kb. 4-5 perc alatt megtéve. Lakott területeket ugyan nem veszélyeztettek, de a magasan, közvetlenül a felső zóna lábánál elhelyezkedő turistaköz­pontokat igen. A déli Sapienza úgy tűnik megmenekült, bár decem­ber közepén ismét veszélybe ke­rült. Ki tudja, áll-e még!? Az északi Provenzana azonban teljesen meg­semmisült. Ezek a hírek persze szomorúvá tettek bennünket is. Oda a kedves kis étterem, melyben két éve még Lasagne-t fogyasztot­tunk, vagy a bazársor, ahol a sok giccs közül azért egy-egy értékes árucikket is be lehetett szerezni. Ezek az épületek elpusztultak, maradványaik, ha maradt egyálta­lán valami belőlük, a 6-8 méteres lávafolyam alatt vannak. Izgatottan lestük a híreket, né­miképp csüggedve amiatt, hogy a vulkán produkciójáról csak itthon­ról, újságból, telefonon vagy e-mailben értesülhettünk. Persze titkon azért reménykedtünk ab­ban, hogy legkésőbb idén valahogy kijutunk, és saját szemünkkel győ­ződhetünk meg a hírek olvastán elképzelt változásokról. Korábbi utunk támogatói - úgy tűnt - most sem hagynak cserben. Két hét alatt a szükséges anyagiak java­részét sikerült előteremtenünk, de egyéb- elfoglaltságaink miatt egy időre megfeneklett a készülő­dés. Aztán november 25-én meg­csörrent a telefon. Az egyik televí­ziós csatorna érdeklődését sike­rült felkeltenünk. És a szerencsés véletlenek sorozata, mely novem­ber végi - december eleji utunkat kísérte, csak most kezdődött: Linguaglossában élő hegyivezető barátunk, Franco Emmi, a megér­kezésünk előtti napon ért haza Németországból, s mondhatni a „tiszteletünkre" ugyanekkor egy ­később általunk is felkeresett - lá­vafolyam indult el a hegy déli lejtő­jén. Mint utóbb kiderült, ez a kőfo­lyam hazaindulásunk napján állt meg. Mindezt tetézte, hogy az en­gedélyek beszerzése - melyek nél­kül a lezárt területeken való moz­gás lehetetlen - kalandfilmbe illő, bár kissé hosszadalmas procedú­rával járt, de végül sikerült. Na de nézzük, mi is történt az Etnán 2002. októberétől 2003. ja­nuár elejéig! Széljegyzet A dorogi BEBTE vulkántú­ráinak gyűjteményes anyagá­ból (fotók, kőzetek) nyílt állan­dó kiállítás Esztergomban, a Belvárosi Plébánián. A tárlat előzetes egyeztetés útján bár­mikor megtekinthető. Érdek­lődni az alábbi telefonszámon lehet: 06-30/231-5966. A leg­utóbbi expedíció legszebb fotói az Országos Onkológiai Intézet CT-MR laborjának várótermét is díszítik. Jelen cikkünk szer­zői készséggel vállalják fotóga­lériák létrehozását, naptárak szerkesztését, valamint a témá­hoz kapcsolódóan diaképes elő­adások megtartását. Felhívjuk a figyelmet továbbá, hogy 2003 augusztusában ismételt expedí­ció indul Itáliába a Vezúv, az Etna valamint a Lipari-szigetek vulkánjainak bejárására. Bővebb felvilágosítás és je­lentkezés a 06-20/315-7936-os telefonszámon, vagy a bebte@drotposta.hu e-mail cí­men. * Az Etna-2002. expedíció támo­gatói voltak: 24 Óra, Duna Múzeum (Esz­tergom), Fábiánné Kiss Szilvia (Budapest), dr. Gémesi György (Gödöllő), dr. Juhász Árpád (Bu­dapest), ifj. Mézes Nándor (Esz­tergom), Kornétás Kiadó, Ma­gyar Földrajzi Társaság, Sandstone, Terszol Szövetkezet (Székesfehérvár), TV2-Napló, Városi Televízió (Esztergom). Helyszíni tudósítás az Etna tövéből! * Erdi-Kr au sz E rika - Láng István - Lieber Tamás - Szabó Zoltán Az egész történet október 26-án, éjjel kettőkor kezdődött: számtalan földrengés mellett egy törésvonal nyílt az ÉK-i kráter lá­bánál, ahonnan rövid ideig láva­szökőkutak törtek fel, majd több, nagyon erős rengés rázta meg a vi­déket (Richter-skála szerinti 4 ­4,5) és az északi turistaközpontnál minden összedőlt. A legnagyobb rombolás Zafferana-1, Milo-t, és St. Venerina-1 érte, itt több mint 1000 ember maradt fedél nélkül. A házaikat elvesztett miloiak a ne­künk is szállást adó kemping fahá­zaiban találtak ideiglenes mene­dékre, és ugyanitt hoztak létre egy, tűzoltókból, mentősökből és önkéntesekből álló katasztrófavé­delmi csoportot. Földrengések az­óta is folyamatosan vannak. nem volt erejük lefolyni, a Monté Nero közelében szétterültek. A déli oldal krátere is azon a tö­résvonalon fekszik, mely az északi részen a felszínen megjelent. Ez azonban - bár a déli oldalon közel húzódik hozzá - nem egyezik a 15 hónappal ezelőtti kitöréssorozat törésével. A 200 l-es repedés ugyanis megtelt magmával és megszilárdult. A mostani talán még mindig fejlődésben van, és méretére jellemző, hogy légvonal­ban is legalább 10 km hosszúságú. Több helyen megfigyelhettük az elmozdult kőzettesteket, melyek néhol méteres lezökkenésként je­lentkeznek. Érdekes, hogy a hegy ÉK-i és D-i oldalán szinte egyszer­re felszínre jutó láva tulajdonsága különbözik. Az előbbi hőmérsékle­Október 27-én reggel 6-kor egy hatalmas törésvonal nyílt meg az Etna északi oldalán épp a sípályák közepén 2700 - 2100 méteres ma­gasságban. E vonal mentén leg­alább 12-15 kráter keletkezett, melyek kb. 200 méteres lávaszökő­kutakat produkáltak és rengeteg vulkáni port juttattak a levegőbe. Az egyik kráter a Betulle (Nyírfa) Hotel mögött egy kb. 400 méter széles és 10 méter vastagságú lá­vafolyást táplált, mely elöntötte a szállodát, az ajándékboltokat és a Provenzana menedékházat, majd az erdőben az „1923-as" lávafo­lyás irányába haladt és kb. 1550 méteres magasságban állt meg a fenyvesben. Egy másik ág keresz­tülfolyt Piano Pj-ovenzana-n és az aszfaltúton, 1500 méteres magas­ságban sikerült beterelni a Salto del Bove patakba, végül 1200 mé­teren megállt. A kitörések kezdetén, a déli ol­dalon kb. 2700 méter magasság­ban a Tőrre del Filosofo lábánál is keletkezett egy kráter, mely szin­tén lávaszökőkutas kitöréseket és rengeteg vulkáni port produkált. A cataniai repteret és autópályát le kellett zárni, a hegy lejtőire épült településeken táblák figyel­meztetnek a lerakódott por miatt csúszóssá vált utakra. A déli oldal kráterétől két lávafolyás is indult, majd e kúp oldalában egy lyuk nyílt, ahonnan egy újabb folyam a déli menedékház, a Sapienza irá­nyába tartott, majd november ele­jén az út közvetlen közelében állt meg. Azok a lávák, amelyeknek te 950 °C, míg az utóbbi 1050 °C körüli és folyékonyabb. Szakem­berek szerint a kőzetolvadék ma­gasabb víztartalma miatt heve­sebb robbanásokat produkál, mint 2001-ben. November 12-én újabb, ezúttal stromboli-típusú (2-3 percenkénti) kitörések kezdődtek a csúcsok alatt délre 2750 m-en, egy lávafo­lyam délnyugati irányba indult és csatlakozott a hónap elején a Monté Nérónál megszilárdult fo­lyamhoz, egy másik pedig déli irányba tartott. 18-án a déli törés­vonal mentén 3 újabb kráter nyílt, melyekből kb. 200 m-es lávaszökő­kutak emelkedtek. Innen két újabb lávafolyam indult. Novem­ber 21-én 2750 m-en egy újabb száj kezdte táplálni a lávafolyásokat, és tovább erősödtek a kitörések. A november 12-én a Monté Nero felé tartó kőzetolvadék (ekkor már 4 km hosszú) két szélesebb ágra sza­kadt. Délnyugati ága egy idősza­kos vízfolyás völgyében haladt és lávaalagutat kezdett kialakítani. A másik ág folyamatos utánpót­lást kapott és megközelítette a Sapienza menedékházat. November végi ottjártunkkor a völgyben előrenyomuló olvadék már a fenyőerdő fáit döntögette és utánpótlásának köszönhetően kb. 10 m vastagságúra, és 30 m széles­re hízott. December 2-ára 1770 m-en megállt, ekkor helikopterből megfigyelték, hogy vonala mentén 6 kisebb kráter jött létre, melyek csak rövid ideig működtek. A kitö­rések is felerősödtek, két nyílásból folyamatosan 4-500 m magas láva­időben a Lipari-szigeteknél ta­pasztalható jelenségekkel sem. Panareán ugyanis heves gázfel­áramlásokat észleltek a halászok. Magas hőmérsékletű és kéntartal­mú gázok áramoltak a felszínre és a tengerfenéken feltételezhetően alakváltozások is végbementek. Nem kevésbé érdekes a Stromboli karácsony után végbe­menő aktivizálódása sem. Decem­ber 28-án délutánra a fokozódó ak­tivitást egy hatalmas robbanás zárta, mely vulkáni porral borítot­ta be az egész szigetet. Az ÉK-i kráternél egy ÉK-DNy-i irányú re­pedésből kiömlő láva 20 perc alatt elérte a tengert. 30-án 800 méte­szökőkutak emelkedtek. Az expló­ziós felhő 2 km-es magasságba nyomult, a vulkáni por ismét be­borította a dél-délkeleti oldalon fekvő településeket, a cataniai re­pülőteret újból lezárták. A heves, robbanásos anyagkiáramlás újabb kúpot halmozott fel, mely beborí­totta a Tőrre del Filosofo-1. Ugyanakkor a vulkán belsejében növekvő aktivitást észleltek, mely előjele lehet egy újabb periódus­nak. A dél felé tartó szilikátolva­dék időközben átfolyt a Sapienza felé vezető országúton. Ezt gátak építésével próbálták megakadá­lyozni, de vélgül mégsem sikerült. Kutatók szerint az Etna mosta­ni működése nem áll összefüggés­ben a Közép-Olaszországi földren­gésekkel, sőt az ugyanebben az res magasságban, az előző hely alatt újabb repedésből ismét szili­kátolvadék került a felszínre, mely lassabban ugyan, de szintén eljutott a tengerig. Délután egy | nagy kitörés sűrű explóziós felhőt eredményezett, és egy szökőár in­dult el, mely kárt tett a part menti házakban és a kikötőben lévő ha­jókban (néhány turista is megsé­rült). Ezt a szökőárat másnapra a környező szigeteken, sőt még Milazzo kikötőjében is észlelték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom