Esztergom és Vidéke, 2003

2003-08-14 / 31-32. szám

2003. augusztus 14. Esztergom és Vidéke 5 TŐKÉS LÁSZLÓ ÉS DURAY MIKLÓS VEHETI ÁT IDÉN A SZENT ISTVÁN-DÍJAT Augusztus 17-én, vasárnap délben, a Szent Anna (Kerek) templomban tartandó 11 órai szentmisét követően adják át a Szent István-díjat a Mindszenty iskola díszudvarán, amelyet Tőkés László és Duray Miklós vehet majd át. Mint dr. Prokopp Máriától, a Szent István-díj Alapítvány kuratóriumi elnökétől megtudtuk, az összmagyarságért végzett kiemelkedő munka elismerését jelentő díjra idén a határon túli magyarok köréből lehetett jelölteket állítani. A közvéleménykutatás során beérkezett szavazatok alapján a Királyhágó-melléki református püspök és a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke kapja meg a Melocco Miklós szobrászművész által készített Szent István-szobrot. Ok mindketten kiemelkedően sok szavazatot kaptak, ezért úgy döntött az alapítvány kuratóriuma, hogy 2003-ban két díjat adnak át. A magyarság összetartozásának eszméjét hirdető díjat 2001-ben Bihari Antal esztergomi polgár, a Körzeti Televízió vezetője alapította a németországi Nagy Károly-díj mintájára. Ez utóbbi a német együvé tartozást hivatott erősíteni, s azok kapják meg, akik elősegítik ezt a folyamatot. (így részesülhetett benne Horn Gyula is, aki 1989-ben magyar külügyminiszterként lehetővé tette a határok megnyitásával a kelet-német állampolgárok számára a nyugatra jutást.) Az esztergomi alapítású - de nem esztergomi - díj már nevében is utal Szent István királyra, aki egy egységes és ezer éven át fennmaradt országot alapított Európában. A Frank Birodalom ezzel szemben Nagy Károly utódai alatt felbomlott, átadva helyét Francia- és (a még egy évezreden keresztül széttagolódott) Németoszág különváló fejlődésének. Állam- és egyházalapító királyunk szenttéavatása 1083-ban ugyancsak történelmi jelentőségű volt. Ő volt az első király, aki a szentek sorába lépett és emellett a világegyház is megünnepli tiszteletét. A jelenkori széthúzás és pártoskodás időszakában egy ilyen elismerés országunk fennmaradására, ezeréves történelmére éppúgy felhívja a közvélemény figyelmét, mint a világban szétszóródott magyarság összetartozására, összetartásának fontosságára - Szent István szellemében. Esztergom történelmi vezető szerepe az átadási ünnepség alkalmával az érdeklődés középpontjában kerül, emelte ki Prokopp Mária, utalva a magyar állam és az egyház kezdetére, forrására, közös gyökerére. A Szent István-díjat első alkalommal, 2002-ben Orbán Viktor volt miniszterelnök kapta, a mai Magyarország területén élő magyar állampolgárok közül. Idén a határon túli területeken élők, majd Európa magyarjai, később a tengerentúli magyarság köréből nyújthat be bárki indoklással alátámasztott ajánlást. A díj az ajánlottakra összegyűlt szavazatok alapján kerül kiosztásra, de értéke, jelentősége mindenekelőtt erkölcsi, eszmei jellegű. Elsősorban az összmagyarságért végzett tevékenység elismerését jelenti, felhívva a figyelmet ennek fontosságára. I. M. „A mesterrel megbeszéltem" (B.M.) Sosem írtam még búcsúszavakat - most sem azt teszem - hisz nincs is rá szükség. Beer Miklós ugyan elment Esztergomból, mégis itt maradt azok között, köztünk, akik megértik a hívó szót. Már gimnazistaként éppen Vácott fogant meg benne végleg a döntés: mindannyiunkat, mindenhol szolgálni fogja a „mester" akarata szerint. Ritkán találkoztunk, de akkor „nagyot"... Hál'Istennek sokan részesültünk ebben. „Dúl" bennem a kevés alkalom emléke, mikor még nem tudtam, a sugárzás rajta keresztül honnan ered. Gondolok rá is, mikor fölidézem: cserkészekkel úton a Rám-szakadékban; pityergő, szerenádozó gimnazisták - marótiak vezényletével - a te „üzeneteddel"; börtön-pasztorációi édesanyámmal, melyekben igaz társa volt mindig. Ajándék, hogy Esztergomban voltál! És még valami. Azért szeretek írni, mert nem látni, hogy könnyeket hullajtok. Most az öröm könnyeit... Villányi Zsolt ÜSZTLRGOMI AUGUSZTUS NVOLCADIKÁK Esztergom történetében augusztus 8-a - látszólagos köznapi szürkesége ellenére - többszörösen is jeles nap. 1472. augusztus 8-án meghal az érsek. Zrednai Vitéz János humanista főpapunk nem öregen, de életpályáját megfutva, még a bíborosi kalapra várakozva kegyvesztett halálát halta. Élete, diplomáciai, főpapi életútja nagy tudású életrajzírók és mai humanista szakemberek több kötetnyi munkájából ismert. Alapvető bibliográfiát adott ki róla Fraknói Vilmos 1879-ben. Művelődéstörténeti jelentőségét az esztergomi Balassa Bálint Társaság 1990. évi emlékkönyve majd 200 oldalon 8 kimerítő tanulmányban taglalja. Halálának 531. évfordulója alkalmából természettudományos működésének egyetlen elemére szeretnénk tekintetet - vagy ha az öt évszázadra visszaszámlálva még lehetséges fénysugarat vetni. Párját ritkító hatalmas természettudományos érdeklődésű, ismeretű, nagyváradi püspökként került az esztergomi érseki székbe 1465-ben Mátyás király akaratából. Hatalmát, tudását, ambícióit, baráti kapcsolatait és vagyonát két éven át a pozsonyi egyetem (Universitas vagy Accademia Istropolitana) alapítására fordította. Miután 1467 nyarán az egyetem működni kezdett, a humanista oktatói professzori kar Esztergomból Pozsonyba távozott. Vitéz János akarata szerint ekkor Esztergom városa következett a pompa, a fény, a tudomány és a kényelem növelésében. Palotájának, udvartartásának leírói - a nagy létszámú itáliai udvaroncok, mai fogalommal megélhetési humanisták - hízelkedve ugyan, de mégis a valóságos esztergomi állapotokat foglalták össze leírásaikban. Ezekben például Vitéz János hideg-meleg vizű fürdőkabinjairól, télikertjéről írnak. >

yA székesegyház Szécsi Dénes érsek által megkezdett átépítését befejezte, az erődítéseket korszerűsítette, palotáját a humanista Magnificentia követelményei szerint megújította" (Prokopp Mária: Vitéz János és a művészetek). A humanista pompakedvelő virtus példájaként ezen újításokhoz kötődő egyetlen dolgot, egy gépezetet említenék: az esztergomi érseki bámulatos reneszánsz vízgépet. A bámulatos vízgép története Esztergomhoz, e pár karnyújtásnyi területhez és az augusztus nyolcadikák különös kalárisához kötődik. Vitéz János legfényesebb éveiben, 1467-71 között Esztergomban páratlan földi konstellációban egyszerre állt rendelkezésre a fellegvár tövében egy bő és melegvizű karsztforrás, a pompakedvelő főúri udvartartás, a hatalmas katonai fellegvár vízellátási igénye, az érseki gazdagság és ráadásul egy firenzei reneszánsz polihisztor Leonardo di Camicia, a vízépítő zseni. A fellegvár 60 m magas volt, a víz 26 C-os, Camicia 36 éves. Zolnay László múzeumigazgató szerint Camicia volt, aki akkor és itt szivattyúzó vízgéppé alakította a vepreci torony évszázada ismert egyköves vízimalmát. Ez a kút és a vízgép volt az egész vár fő vízellátó bázisa. Birtoklása élet és halál kérdésévé vált. Ki hallott e gépről? Mindenki, aki évszázadokon át Esztergomban élt vagy csak átutazott rajta. Az itt éltek: Poor (Perényi?) Mihály, Ibrahim Pecsevi, Pállfy Miklós, Magiszter Andreas Cisternárius, Estéli Hyppolit gyermekérsek, Uweis bin Ismael, a kujodzsi kútkezelő. Nevük okiratokban a vízgép társaságában is olvasható. Az átutazók közül néhányan: Wernherr György 1453-ban, Sinan Csausz és Dzselalnadze Musztafa 1544-ben, Wratislav, Lobemu, Joannes Arnold Rohrmeister és efendi EVLIA CSELEBI (végig nagybetűvel). A víznyomó gépezetről tényként rögzíthetjük: 20 évvel Kolumbusz első utazása előtt 6 att nyomással, ágyúgolyók segítségével két évszázadon át pumpálta a fellegvárba a vizet, és csak Sobieski János 1683 szeptemberi ostromában fejezte be technikatörténeti jelentőségű pályafutását, vagy inkább hasznos nyikorgását. A gépezet megszületése 4-5 ritka feltétel szerencsés együttállásából fakadt. E feltételek sehol a világon soha többé nem találkoztak. Az esztergomi bámulatos érseki reneszánsz vízgép ezért világritkaságként és hungarycumként szolgálta 70 évig az érseki udvartartást, majd további 130-140 évig a várbíró oszmánli sereget. 1543. augusztus 8-án hajnalban esett el először az esztergomi Duna parti „Weezwaar", a malombástya, azaz a vízgép gépháza. A hajnali szürkületben pár szpáhi és janicsár „kommandós" szökött át a bástya nemrég emelt második védőfalán és 18 magyar kútvédő vitézt levágva elfoglalta a gépházat és forrást. A hős védők számát Némethy kanonok leírásából tudjuk, nevüket, nemzetségüket nem ismerjük. 2002. augusztus 8-a óta emlékkereszt áll itt a malombástya falánál. Nékik szól ma a trombitaszó, az ágyúlövés és a megszentelt trikoloros koszorú. A nyári kánikulában a menekültekkel, hadinéppel, paripákkal, jószágokkal megrakott majd két hónapja ostromgyűrűben tartott Vár víz nélkül maradván másodnapra megadta magát. Fényes Szulejmán (Mohács és Szigetvár győzője) bevonult az esztergomi fellegvárba. Öreg barátja Sinan főépítész azon órában mecsetté alakítja a Szent Adalbert székesegyházat, a Bakócz-kápolnát, és 1543. augusztus 10-én felhangzik tornyából: Allah Akbár. A székesegyházban és kápolnában különös módon sok szobor és a Szűzanya kép épen maradhatott. Az „Alsó Rév"-i Szent János szoborról Valamikor az asszonyok szívesebben sütöttek kenyeret, kelt tésztát a vízi molnárok lisztjéből, mert az „kezesebb" volt. 1817-ben I. Ferenc császár megerősítette az „esztergomi Érsek Városi, Szent György Mezei és Szent Tamási molnármesterek " céhszabályát. 1856-ban 16 malom adózott a prímási uradalomnak. A Duna alkalmas volt a működtetésükre. 1723-ban Szentgyörgymezőn már 9 molnárt írtak össze. A mai Molnársor alatti Duna öblöt nevezték „Felső-rév"-nek, az „Alsó-rév" Kovácspatakkal szemben volt, erre már elég mély volt a meder. Itt állt Nepomuki Szent János szobra, melyet 1760-ban a molnár céh állíttatott. A szent története Prágában kezdődött, a gyónási titkot nem adta ki, ezért 1293-ban Vencel, cseh király a Moldvába dobatta. így lett a vízen járók, a halászok, a molnárok védőszentje. Egy 1893-as térképen jól látható az ovális jel és fölötte a kereszt - itt ezzel jelölték a szobrokat - s ettől lefelé nyolc malom sorakozik a vízen. A szobrokat állítató molnárok már régen nem élnek, s miután szemüket nem tarthatták rajta, Szent János is eltűnt. A fényképen látható feldöntött talpazaton állhatott a szobor, a kép néhány éve készült a mondott helyen. Szép lenne, ha a szintén vízhez kötődő horgászok felelevenítenék a János-napi szokásokat, és felállítanák a szobrot. Hetvesné Barátosy Judit Annakidején magiszter Andreas ciszternárius elrontotta ugyan a bámulatos vízgépet, hogy az ne legyen a török hasznára, de mindhiába. A vízgépet gyorsan megjavítják, Uweis Ismael 15 fehér ezüstpénz zsoldon, 15 éven át felel a művészi vízgép működéséért. A Korán szerinti rituális mosdáshoz a gépezet majd 140 évig nyomta a fellegvári csorgókútba, sardivánba a meleg karsztvizet. Alig 10 évig (1595-1605 között) ismét magyar kézen volt Esztergom, ez alatt Pálffy kapitány levelezett a gép helyreállításáról. 1663. augusztus 1-7. körül (vagy talán ismét 8-án?) örökre emlékezetes látogatója volt a malombástyának. Fehér lován, hollófekete hajával feltűnt a Duna parti fövenyen a sereggel együtt érkező világjáró Evlia Cselebi. Látogatása és pár oldalas naplójegyzete örökre a magyar technikatörténet feledhetetlen krónikásává tette. Történt, hogy Küprili Ahmed nagyvezír hódító serege Érsekújvár ellen vonulva Esztergomnál kelt át a Duna hídján. 2000 cölöppel erősítették meg a szélein gerenda, közepén nyitható esztergom-párkányi hadi hidat. Míg az utászok bajlódtak, Cselebi minden esztergomi látványosságot feljegyzett. Vagy 1000 szóban részletesen és döbbenetes szakszerűséggel dokumentálta a vízgép alkatrészeit, forrását, beindítását, zakatoló működését, hatalmas kerekeit, érthetetlen különlegességeit. A leírás végén a nagyvezírt elkápráztató hatalmas szökőkút bemutatóját írja le. Ennek a pótolhatatlan leírásnak a segítségével fogjuk ma rekonstruálni az egész rendszer egyik elemét. Az eredeti szintkülönbséget felhasználva Cselebi leírás szerint beindítjuk a szökőkutat. Ha próbálkozásunkat siker koronázza, úgy 340 év után Önök itt most ismét megtekinthetik a korabeli világ legnagyobb szökőkútját. Köszönet mindezért Esztergom barátainak, köszönet a globalizációs szabványgondolkodásba bele nem törődött öreg és fiatal miskolci egyetemi és esztergomi gépész és vízügyi mérnököknek, köszönet a megoldáson fáradozó laikus testvérek koszorújának, akik Esztergom ezen világhírű látványosságának felélesztésén munkálkodnak. Aki mindezekre lelkesített, támogatott érdeme szerint szerény csokrot kap. Külön köszönettel tartozunk a Török Köztársaság új magyarországi nagykövetének, Aydan Karahan nagykövet úrnak a fenntartás nélküli támogatásért. Kérem, nyissák ki esernyőiket, és menekülésre készen tekintsék meg a bizonytalan kimenetelű neoreneszánsz szökőkút-kísérletünket. Kolumbán György Az emlékbeszéd a bámulatos reneszánsz vízgép védőinek ünnepén, 2003. augusztus 8-án hangzott el. Sav I i Sgfos • 111, ÍMfc-