Esztergom és Vidéke, 2003

2003-07-10 / 26-27. szám

2003. augusztus 14. Esztergom és Vidéke 7 Esztergom "és a vallási turizmus Esztergom kapcsán - ha a turizmus kerül szóba - szinte mindenki kizárólag a vallási turizmust említi első helyen a vonzástényezők között. Esetünkben így is van ez rendjén, bár a táji-természeti adottságok, és az ősi királyváros nemzetközi kitekintésű kulturális öröksége, az egyéb kínálati elemek miatt is igen sokan látogatják a „Dunakanyar fővárosát". Ahhoz, hogy jobban megértsük Esztergomban a vallási turizmus jelentőségét két dolgot kell tennünk! Egyrészt - csak jelzésszerűen fel kell villantanunk ennek történelmi hátterét, másrészt áttekintenünk, hogy eleink mit tettek a korábbi évtizedekben azért, hogy ha hazánkban vallási motivációjú turizmusról esik szó, szinte mindenkinek Esztergom neve „villan be" először! Hogy Géza fejedelem korától kezdve 1246-ig Esztergom az ország első/fő városa köztudott. Kevésbé ismert - és ebben szerepet játszik a múlt évtizedek oktatáspolitikája -, hogy Esztergom nemcsak a magyar államalapítás bölcsője, hanem a magyarság keresztény hitre térésének is fő helye, mondhatjuk éppen, a kereszténységnek a magyar lélekbe való integrálásán keresztül lehettünk az európai kultúrkör részeivé: mind az államszervezet, mind pedig a kultúra legtágabb értelmezésében. Géza fejedelem, tőlünk alig 200 m-re, 995-ben 500 magyar főúrral egyetemben e városban tér keresztény hitre, az első térítő papok Esztergomból rajzanak ki a Kárpát-medencébe, az első püspökség itt alakul meg 1001 húsvétján. II. Szilveszter pápa ezen időpontban kiállított oklevélével alapítja meg az esztergomi püspökséget, s nevezi „Caput Mater et Magistra Ecclesiae Hungáriáé" nek, vagyis: Anyja, feje és tanítója a magyar egyháznak! Lényegét tekintve ez időtől származtathatjuk vallási értelemben Esztergomot egyházi központnak, s alakul ki az az egyházi-kulturális környezet, mely ezer év tradícióját hordozza. Az eltelt 1000 év egymásra halmozódó írott, szellemi és tárgyi emlékek hatalmas eszmei tárháza emeli Esztergomot a magyar - de tágabb értelemben az egész Kárpát-medence - vallási turizmusának fő helyévé! Ma ezen értékeknek csupán egy töredékét tár/hat/juk a turizmus alanyai (a vendégek) elé. Ennek okai sokrétűek: mint már előbb is említettem, felnőtt néhány nemzedék, akik a magyar kultúrtörténet egyes fejezeteiben - hogy úgy mondjam - nem szerezhettek jártasságot. Másrészt a társadalmi-gazdasági környezet sem kedvezett évtizedeken keresztül a vallási turizmus fejlődésének, ezen értékek feltárása, bemutatása ideológiai-gazdasági nehézségekbe is ütközött. Álljon itt egy kordokumentum: „Az ősi vái^os palotáinak pompás termeiben királyok, főpapok, főnemesek egy évezreden át szőtték azt a hálót, mely ezer szállal kötözte gúzsba a magyar népet, s melynek átkozott ölelésétől csak a Szovjetunió felszabadító győzelme után szabadulhattak a magyar dolgozók. A fényűző épületek, hatalmas templomok mérhetetlen gazdagságról beszélnek. Olyan kincseket rejtenek a falak, melyekért a nép verejtékezett és vérzett. A felhalmozott kincsek mennyiségét és értékét szemléltetően mutatja egy, a népelnyomás idején megjelent esztergomi útikönyv, mely 96 oldalából több mint 30 oldalt szánt a kincsek leltárszerű felsorolásának ". Hogy egy példával éljek: mi ott hagytuk kényszerűen abba (1947-48-ban), ahol az ausztriai Mariazell a háború után elkezdhette a vallási turizmus újkori alapjainak lerakását! Vegyük szemügyre, hogyan bánt a két háború közötti Esztergom a vallási turizmussal, mint öröklött tradícióval! Esztergom a 20. század első évtizedeitől meginduló bel-és külföldi szervezett és egyéni - a kor viszonyai között tömegesnek tekinthető - vendégforgalomnak mindenkor fontos célállomása volt. A két háború közötti időszakban - miután a trianoni békediktátumot követően Esztergom megye Duna-balparti természetes vonzáskörzetét elvesztette - a város a turizmus fejlesztésében találta meg a kitörés lehetőségét. Ekkor kezdődőt meg a turisztikai infrastruktúra kiépítése, ekkor rakta le tudatos fejlesztésekkel a fogadói feltételrendszer alapjait. A vonzástényezők tudatos fejlesztésében kiemelkedő szerepet játszott egyebek közt az Arpád-házi királyok palotájának feltárása (1934-38), mely a korszak mindmáig legnagyobb hatású kulturális-turisztikai eredményének tekinthető. Ez időben alakul ki Esztergom sajátos turisztikai arculata, mely a „Magyar Sión", „Szent király városa" (Babits!), „Nemzeti Zarándokhely" elnevezéseket tudatosan felvállalta, sőt fejlesztette. Szakmai terminológiával élve a város megvetette az ún. vallási-, vagy zarándokturizmus alapjait, ugyanakkor jutott figyelem (és tőke) a fürdőkultúra, a vízi-, a szabadidős-, a sport,- és hobby-turizmus fejlesztésére, összegezve: a komplex turisztikai kínálat kialakítására. Mindehhez szervesen kapcsolódnak azok a - kor viszonyai közötti - megarendezvények sora, mint például 1934-ben a Szent Imre-év (Imre 1006-ban Esztergomban született, itt keresztelték), 1938-ban, Szt. István halálának 950. évfordulóján és a szintén ez évben tartott Eukarisztikus Kongresszus elő-, fő- és utórendezvényein az év során soha nem látott bel- és külföldi látogatósereg kereste fel a várost. Az Utas Könyve című szakmai almanach 1939-es évfolyamában azt olvassuk, hogy Esztergomban 27 ezer látogatóval többet regisztráltak, mint a székesfővárosban! Az 1930-1940 közötti évtizedben az átgondolt, színvonalas, mai szemmel is korszerűnek tekinthető PR-munka eredményeként - bel- és külföldön egyaránt - Esztergom, mint vonzó turisztikai cél Európában, sőt világszerte ismertté vált. Esztergom sajátos karakterére, a történelmi-vallási tradíciókra alapozott tudatos arculatteremtés eszmei, imázs és gazdasági értelemben is egyaránt megalapozta erkölcsi és turisztikai tekintélyünket, melynek eredményeként - 1933-tól statisztikai adatokkal is alátámasztottan - a II. világháború kitöréséig Esztergom az ország első öt leglátogatottabb városa között foglalt helyet. A háborút követően, a várost sújtó hátrányos megkülönböztetés, majd az évtizedekig tartó tudatos mellőzöttség eredményeként, mindezek a korábbi eredmények elenyésztek, az 1960-as évek közepétől megindult viszonylagos fejlődés eredményeként élénkülő belföldi-külföldi turizmus is még a háború előtti pozitív imázs-teremtés „hozadékaként" könyvelhető el. Természetesen a rendszerváltást megelőző mintegy két évtizedben elért relatív fejlődést nem lehet elvitatni nincs is szándékomban -, de azt hangsúlyozni kell, hogy éppen a vallási motívumú turizmus a politikai ellenérzések miatt fejlődni, kiteljesedni nem tudott. A rendszerváltás - mint az élet bármely területén - a vallási turizmus fejlődésének lehetőségében is új távlatokat nyitott meg. A mértéktartó, óvatos szakemberek, érintettek azonban éppen a vallási turizmus területén intettek óvatosságra, hiszen ezen terület fejlődése nagymértékben függ a tudati tényezőktől, a műveltségi színvonaltól, a neveltetéstől: általában a szubjektumtól. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy éppen a vallási turizmus alanyai kerülnek ki a legalacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegekből: nyugdíjasok, vidéken, elsősorban falun élő lakosság. így hát természetes, hogy a vallási turizmus más területekhez képest lényegesen kisebb jövedelemtermelő képességgel rendelkezik. Van még egy sajátossága a vallási turizmusnak. Nevezetesen az, hogy szimbiózisban él a kulturális motivációjú turizmussal egymást kiegészítik. A vallási turizmus a jelentősebb egyházi események - pápai, esetünkben érseki, bíborosi mise, jelesebb egyházi ünnepek, zarándoklatok stb. - esetén mozgat jelentős hívő tömegeket. Esztergom esetében több ilyen eseményt említhetünk: ezek közül legjelentősebb augusztus 15-e, Nagyboldogasszony ünnepe. ( Ez a nap egyben Szt. István király halálának napja is. E két ünnep lelki tartalma összefonódik, hiszen 1038-ban e napon hal meg Esztergomban és István király a Szent Korona képében itt ajánlotta Mária oltalmába Magyarországot.) Említhetjük 1991 óta - Mindszenty József bíboros hamvainak hazahozatala - a minden év május első hétvégi vasárnapján szervezett Mindszenty-zarándoklatot, a pünkösdi ünnepkör érsek-bíborosi ünnepi szentmiséit, avagy éppen a karácsonyi éjféli főpapi szentmisét. Ilyen alkalmakkor megtelik az ötezer fős Bazilika, nemegyszer az oszlopcsarnokban is hívek százai állnak. 1991 májusában Mindszenty bíboros újratemetési szertartása és az ez év augusztusában II. János Pál pápa esztergomi látogatása - mely több tízezres tömegeket vonzott - idézte fel a háború előtti zarándoklatok fényét. Ezen a helyen is utalnunk kell arra, hogy e vendégforgalom csak csekély mértékben jelentkezik primer módon a város gazdaságában: nem kötődik ezen alkalmakhoz jelentős szállásigényes vendégforgalom, a vendéglátóhelyek látogatottsága sincs arányban a vendégforgalom nagyságával. Kétségtelen azonban, hogy direkt és indirekt módon ezen alkalmak pozitív hatással vannak Esztergom ismertségére: médianyilvánosság, VIP vendégkör jelenléte, nem utolsó sorban a látogatók személyes tapasztalatai, mely később mint visszatérő potenciális turistát is jelent(het). A vallási turizmus több megoldásra váró feladatot ró az egyháziakba és a városra egyaránt. Teljes körű felsorolásuk, elemzésük sajnos nem lehet egy előadás tárgya. Fontos lenne megoldani a különböző felekezetek templomaiban, hogy legalább a főszezonban, a főbb idegen nyelveken misét szolgáltassanak a vallásukat gyakorolni kívánó turistáknak. (Hogy mekkora igény van erre, jól illusztrálja, hogy május 29-én, Áldozócsütörtökön, Krisztus Mennybemenetelének napján egy 44 fős német turistacsoport részére biztosítpttunk - igaz, a felvidéki Bény Árpád-kori templomában - misézési lehetőséget.) Erre a régióban a leginkább alkalmas település éppen Esztergom, főként a turisták által leginkább látogatott Főszékesegyház lenne. A régiós gondolkodásnál maradva miért ne lehetne a szomszédos Párkány termálfürdőjében nyaraló több száz német és más nemzetiségű turista körében is e lehetőséget ajánlani? A vallási turizmus köréhez tartozik a szakrális jellegű létesítmények nyitva tartásának kereslethez történő igazítása, például Esztergomban, a főtemplom, a Kincstár, az Altemplom nyitva tartási idejének rugalmasabb kezelése. Beszélnünk kell arról is, hogy a kulturális/vallási turizmus mezsgyéjén helyezkednek el a liturgikus terekben szervezett egyházzenei koncertek. A Bazilika orgonája - melyet Liszt Ferenc Esztergomi miséje jegyzett el az oratorikus magyar zenével - kiválóan alkalmas a turisták igényeihez és idejéhez igazodó koncertek szervezésére. Ezeket a koncerteket garantált programként lenne szükséges a főszezon 2,5-3 hónapjában megszervezni. E gondolatsorban még több, helyben kiaknázható zenei attrakció lehetősége van benne: például két évtizede, a Királyi palota kápolnájában magam szerveztem egy kóruskoncertet. A koncerten a kórus, Bakócz Tamás esztergomi érsek állványra kihelyezett eredeti graduáléjából énekelt az exkluzív közönségnek. (Az 1512-ben, Itáliában készült énekeskönyvet a Főszékesegyházi Könyvtár őrzi. A latin nyelvű, reneszánsz ihletésű gregorián énekek elbűvölték a közönséget; jómagam pedig elkönyveltem a hivatalosok rosszallását mert népszerűsítettem az egyházat!? - Ez a megjegyzés ide kívánkozott]) A lényeg tehát az, hogy a vallási turizmus keretében több, a turizmus igényeit szolgáló számtalan kulturális lehetőség kínálkozik; a hangszeres és énekes zenei koncerteken kívül ide sorolhatók az ún. misztériumjátékok is. Ez különösen Itáliában elterjedt szokás, de német nyelvterületen Európa-hírű, az Oberammergauban 10 évente szervezett misztériumjáték előadása, melyet a település apraja-nagyja ad elő. A látogatók száma pedig eléri egy hét végén a 100 ezer főt is. Szót kell ejtenünk Esztergom egyik speciális lehetőségéről! Talán nem mindenki előtt köztudott, hogy az Árpád-ház adta az európai uralkodói családok közül a legtöbb - nemcsak magyar földön ismert - szentet. Álljon itt egy felsorolás, kik is ők, akik valamely módon Esztergomhoz kötődnek, itt születtek, vagy laktak: Szt. István, Szt. Imre herceg, Gizella von Bayern, Szt. István felesége, Boldog Gizella királyné, Szt. Erzsébet (szül. 1207.), a thüringiai őrgróf felesége, Boldog Kinga, 1239-körül Esztergomban született, Boleszlav krakkói hg. felesége, Szt. László király, aki Lo-ban született, de 1077-től Esztergomban/ból uralkodott, Esztergomban született 1235 körül és 5 éves koráig itt élt Boldog Jolán, később a Gniezno hercegének felesége, akit Czestohowában temetnek el, s ami általa lett a lengyelek leghíresebb búcsújáróhelyévé, aki egyébként IV. Béla király leánya volt. Folytathatnánk a sort Boldog Özsébbel, az egyetlen magyar alapítású rend, a pálosok megalapítójával, esztergomi kanonokkal (11. szd.), Körösy Márk esztergomi kanonokkal, akit 1905-ben boldoggá, majd II. János Pál pápa 1996-ban Kassán, szentté avatja, stb. Mindezek a nevek, személyek európai kitekintést adnak német, francia, osztrák, lengyel földre, s e kapcsolatok kibontása, eszmei és turisztikai értelemben „csomaggá" formálása számtalan lehetőséget kínál a turizmusba való bekapcsolásra. Mindezekhez tematikus, célirányos propagandára, marketing munkára van/lenne szükség; e munka azonban - különböző okok miatt - csak a millennium éveitől kezdődött meg. Az újraépítkezés folyamata nem megy egyik napról a másikra: az évtizedekkel ezelőtt elveszített fonalat újra fel kell venni, a vállásiIkulturális kötődéseket fel kell tárni, dokumentálni, kapcsolatokat kell kiépíteni, és mindez az egyház, a múzeumok, a város és nem utolsósorban a turizmusért felelős kormányzat segítsége nélkül nem fordulhat termőre. A vallási turizmusban a kézművességhez talán legközelebb áll a zarándokhelyeken készített, vagy árusított kegytárgyak, ajándéktárgyak készítése. Azon túl, hogy a turista mindig szívesen visz magával valamely csekélységet a meglátogatott területről, e csekélység minősíti azt is, aki készítette, aki forgalmazza. Az igazán színvonalas ajándék- és kegytárgyakban sajnos elég szerény az országos választék. Esztergom ez alól talán szoros kivétel, de ez csak az egyházi múzeumok által készíttetett tárgyakra, kiadványokra igaz. Hoztam magammal mutatóba egy 19. század közepén készült, akkor az iparszerű technológiával kivitelezett bíborüveg-serleget, mely a Bazilika felszentelési szertartására készült. Talán valami hasonlót korunk embere is készíthetne? Vagy egy másik: az esztergomi Mézeskalácsos Céh külön öntőformát készíttetett a felszentelés ünnepére. Az eredeti öntőforma felhasználásával készült ez az agyag plakett, melyet az igényes turisták szívesen vásárolnak... * Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Talán ebből a rövid előadásból is kitűnik, hogy esetleg megértettük a probléma lényegét és az, hogy a munka már megkezdődött. Ez egyszerre kulturális és turisztikai feladat, megoldása különös irányultságú szakemberek létét is tételezi. A város turisztikai koncepciója nagy teret szentel Esztergom meghatározó kínálatának jövőbeni fejlesztésére, melyhez a különböző szervezetek támogatását reméli. * (A fenti előadás 2003. június 6-án a Vármúzeumban, a Kézművesség ezer éve a Kárpát-medencében c. konferencián hangzott el.) Koditek Pál