Esztergom és Vidéke, 2003

2003-06-19 / 24. szám

2003. augusztus 14. Esztergom és Vidéke 3 Innen - onnan Esztergomi művésztelep nyílt (muzslai) Az évezred első művésztelepe nyílt városunkban. A régi Vármegyeháza Gadányi-termében Koditek Pál, a Kulturális, Idegenforgalmi és Sportbizottság elnöke köszöntötte az évezred első Esztergomi Művésztelepének nemzetközi hírnevű alkotóművészeit: Molnár Péter és Olajos György grafikusművészt, Csurka Eszter festőművészt, Turcsány Villő szobrászművészt és Szeiffert Judit művészettörténészt, valamint Esztergomi Művészek Céhe jelenlévő tagjait, akik házigazdaként vesznek részt a Művésztelep alkotói munkájában. Olajos István, helyi műpártoló családi emlékeit felidézve szólt Babits Mihály és Einczinger Ferenc körében megfordult neves magyar és külföldi írókról, képzőművészekről, akik valamilyen szinten nyomot hagytak városunk művészeti életében. Dr. Prokopp Mária művészettörténész köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a város történelmi és szellemi múltjához méltó a rangos művészek által fémjelzett Esztergomi Művésztelep létrehozása. A királyi székhely már első uralkodóink idején is az akkori világ kiváló művészeinek adott otthont, amint ezt a fennmaradt alkotások is bizonyítanak. Az esztergomi prímás-érsekek is felkarolták az írókat, tudósokat valamint a képző- és zeneművészeket. Dr. Bárdos István esztergomi képzőművészkörről írt (uzs) A Magyar Vöröskereszt Esztergom Területi Szervezetét megkereste a Batyikné Csöke Ágnes, a „Fokról Fokra" a Fogyatékos Gyermekek Neveléséért és Oktatásáért Alapítvány kuratóriumi elnöke, hogy a Montágh Altalános és Speciális iskola tanulói számára szervezzenek a Vöröskereszt tevékenységéhez kapcsolódó előadást. Az alapítványi felkérésre Horváth Lajosné, a Magyar Vöröskereszt Esztergom területi titkára az iskola tanulóit az elsősegélynyújtás alapjait megismertető bemutatóra hívta meg, a Vöröskereszt Kaán úti irodájába. A Montágh általános iskola hetedikesei nagy érdeklődéssel figyelték, ahogy dr. Stréberi Ilona és dr. Pistyur Márta főorvos-asszony megmutatta a kéz-, láb- és fejsérülések szakszerű bekötését. Vidám hangulatban gyakorolták egymáson a gyerekek a sérülések ellátását egy képzeletbeli baleset nyomán. A mentőszolgálat munkáját Katona Ferenc és Turi Lajos ismertette, a kórházi baleseti ellátásról pedig Bagala Gábor, a Vaszary-kórház intenzív osztályának vezető asszisztense tartott előadást. Horváth Lajosné elmondta, hogy nagyon sokat javult a munkafeltételük, mivel az önkormányzat kedvező feltételekkel önálló irodahelyiséget biztosított számukra. Itt lehetőségük van különböző előadások, elsősegélynyújtási tanfolyamok megtartására. A felajánlott ruhaneműket is megfelelően tudják raktározni, amíg a rászorultaknak eljuttathatják. Rendszeresen szerveznek elsősegélynyújtási versenyeket is az általános iskoláknak, és tanulmányában olvashatjuk, hogy a város szellemiségéhez méltó képzőművészeti alkotókör a helyi alkotó művészekből 1899-ben alakult. A főpapság mellett a város polgármesterei is támogatták az itt élő képzőművészek tevékenységét. Bajor Ágost, Einczinger Ferenc, KirályfalviKraft Károly köré csoportosuló művészek révén 1921-ben egyházművészeti művésztelep felállítását is kezdeményezték. A háború után Esztergomban jött létre 1948 nyarán Ferenczy Béni vezetésével az első művésztelep, ahol Martsa István és Vigh Tamás szobrászművészek is dolgoztak. Ez a kísérlet azonban sajnos csak egy nyarat ért meg. Számunkra azonban megmaradtak Ferenczy Béni: Babits síremlékének másolata, Martsa István: Kossuth dombormű, Bottyán generális, Anya gyermekével és Vígh Tamás: Lovagló lány és a sokat vitatott Alapító című alkotások. A város csodálatos légköre, a királyi Vár és a Bazilika, a polgári város barokk korszakában épült paloták mindig is vonzották a művészeket. Meggyes Tamás polgármester neves elődeihez méltón felkarolta az évezred első Esztergomi Művésztelepének létrehozását. Az alkotótelep befejezésekor kiállítás nyílik az itt készült alkotásokból, és minden művész felajánl a városnak egy művet, a majdani városi kortárs galéria számára. most már - különös tekintettel a Fogyatékosok Evére - a fogyatékkal élő iskolások is elsajátíthatják ezeket az alapismereteket. A „Fokról Fokra" Alapítvány a Montágh Általános és Speciális Iskola tanulói szabadidő eltöltésével különböző fejlesztő képzésekkel segíti a sérült gyermeket az életbe való önálló helytállásra. Szinte minden sérült gyermeknél megtalálhatók olyan képességek, amelyek fejlesztésével kiváló eredmények elérésére is képesek. A sport és művészet nagyon sok lehetőséget tartogat a sérült gyermekek számára. Az elsősegélynyújtási bemutatón lévő hetedikesek között Nacsa Gabriella és Preska Béla országos futóbajnokként Tunéziába készül a paralimpiára. A sebek ellátását gyakorolja Horváth Kornélia, aki tavaly országos rajzpályázaton első díjat nyert és az általa megálmodott rajz alapján készített el 365 cukrász egy-egy tortát. Az Európai Unió arra kérte az újonnan belépő országokat, hogy ösztönözzék fogyatékos lakosaik emberi jogi védelmét, mivel ezen a területen az Európai Bizottság szerint „lényegi előrehaladást" kell elérniük. Ilyen kis előrelépés történt városunkban, amikor 44 fogyatékkal élő általános iskolás tanulta meg az elsősegélynyújtó bemutatón, egymás védelmezését és segítését. Az itt hallottak és látottak jól kiegészítik az iskolában tanult elméletet - mondja Gál tanárnő úgy látom, az itt hallottak a gyerekek érdeklődését is felkeltették. Szívesen jövünk máskor is egy ilyen bemutatóra! Francia tanárok találkozója Vízivárosban (dezső) Immáron többéves hagyomány, hogy a Magyarországon francia nyelvet oktató tanárok és tanárnők az iskolai záróünnepségek után Esztergomban, a Vízivárosban, Németh Kálmán táncház-gazda házában találkoznak egymással, illetve magyar barátaikkal, kollégáikkal. Az idén, június 14-én rekkenő kánikulában, a tréfásan „Óvoda utcai Meditációs Objektum és Mozgáskultúra Szalonnak " nevezett vízivárosi ház árnyas udvarában 'mintegy negyvenen gyűltek össze. Volt, aki autóval jött, volt, aki stoppal, megint mások kerékpárral, vagy vonattal. Catherine, a háziasszony eredeti francia salátákkal, süteményekkel, cseresznyével, és jófajta üdítőitalokkal várta a hőségtől bágyadt vendégeket, akik között akadt madagaszkári, olasz és természetesen a Franciaország legkülönbözőbb településeiről származó, de hazánkban francia nyelvet oktató tanár is. A jó hangulatról az egykori ferences diákokból verbuválódott Kontáros zenekar gondoskodott. Moldvai 'csángó ritmusokra táncoltatták meg a vendégeket, akik kilátogattak a Duna-partra is, és hűsítés gyanánt megmártóztak az öreg folyó vizében. Ok valamennyien egyébként egy amatőr színházi közösség tagjai, saját maguk írják, rendezik és adják elő a modern mozgás-színház jegyében fogant darabjaikat. Most, a fürdés után a Zöld Házban a magyar vendégek is megtekinthették videón a legutóbbi, nagysikerű bemutatójukról készült felvételt. Már ismét az árnyas fák alatt, „egy tálból való cseresznyézés" közben kérdezem Vanessát, a csinos francia tanárnőt, aki egyébként a többéves magyarországi tanárkodásának eredményeképpen kiválóan beszél magyarul: Hogy érzi magát Magyarországon, milyennek látja a magyarokat? - Nálunk, Franciaországban az általános és középiskolákban egyaránt nagyon keveset tanítanak Magyarországról. így, amikor ideérkeztem, alig tudtam valamint az Önök országáról. Nálunk Magyarország trianoni megcsonkításáról sem írnak a tankönyvek. De higgyék el, mi, a mostani francia generáció szeretjük a magyarokat, és tiszteljük a magyar kultúrát. Nekem is rengeteg magyar barátom, barátnőm, ismerősöm van. Most haza kell utaznom, de fájó szívvel teszem. Alig várom, hogy ismét idejöhessek! Trianonra emlékeztek (D.L.) Tíz évvel ezelőtt egy népes turistacsoporttal eljutottam Párizsba. Amíg útitársaim többsége nekiesett a bevásárlóközpontoknak, valamint Disneyland játékcsodáinak, . mi egy barátommal kilátogattunk a hírhedt Trianoni-kastélyba. Mit mondjak? Nem csúnya épület, de számunkra, magyarok számára, szomorú, sőt tragikus emlékeket idéz: ott írták alá 1920. június 4-én azt a megalázó békeszerződést, melynek következtében elveszítettük területünk kétharmad részét - Erdélyt, a Felvidéket, a Délvidéket - és a maradék „csonkaország" lakossága 22 millióról hét és fél millióra apadt... Ezek a szomorú adatok jutottak az eszembe június 3-án az esztergomi Hősök terén, ahol a MIÉP megyei szervezete, valamint az ifjúsági tagozat tartott megemlékezést. A MIÉP városi elnökének, Tamáshidy Viktóriának bevezetője után Révfalviné Budai Julianna református lelkész mondott igei köszöntőt, majd Osvai Máté ferences diák szavalta el Juhász Gyula Trianon című híres, de sokáig tiltott költeményét. Kovács Géza, megyei MIEP-elnök, az ifjúsági tagozat országos elnöke beszédében azt hangsúlyozta: „múlt nélkül nincs jelen", és javasolta, hogy a trianoni emléknap ismét legyen országos gyásznap, mint 1945 előtt volt: „Zúgjanak a harangok, és emlékeztessenek minden magyart nemzeti tragédiájukra!" Ezután Pálmai József tanár Reményik Sándornak egy 1920-ban írt versét szavalta el. Aztán Franka Tibor újságíró vette át a szót, aki főleg aktuális politikai kérdésekről beszélt, bírálva a jelenlegi kormányt, de a parlamenti ellenzéket is, majd ismertette a MIÉP programját. A beszéd után koszorúkat helyeztek el a MIÉP és az 56-os Szövetség képviselői. A kissé hosszúra nyúlt ünnepséget Tamáshidy Viktória „Merjünk magyarok lenni!" - gróf Teleki Páltól származó idézettel zárta. A cseresznyefa árnyékában (ő-l) Június van, de rekkenő meleg, trópusi hőség. Barátommal mégis, mint minden évben - elzarándokolunk a Vaskapu-hegy mö-' gött - egyelőre a „senki földjén" fekvő régi cseresznyefához. Idén - az aszály ellenére - bőséges a termés. És a kilátás a Búbánat-völgyre, a Börzsöny idesejlő hegyeire, dombjaira - valóban felséges. Egy tisztásnyi idill a paradicsomi idők üzenete. Valaha, még 20-30 éve is ilyen nyugodt és békés volt Esztergom környéke. Most már csak ez az öreg cseresznyefa maradt. Ez is, ki tudja, meddig tartja még magát? Hányszor be akarták már építeni ezt a területet is! A „nagy beépítők" üdülőfalut, szállodát, sőt talán még diszkót is szerettek volna ide... De hál'Istennek a tervekből nem lett semmi. Egyelőre! Most isteni csend van a cseresznyefa árnyékában, csak a madárkák vigasztaló éneke szólal meg néha. Alaposan belakmározunk az ízes, édes fehér cseresznyéből. Visszafelé jövet az egyik bokor tetején furcsa látványra: eldobott flakonok társaságában egy női, illetve férfi alsóneműre leszünk figyelmesek. „Zászlóként" akasztották ki ezeket azok, akiknek a természet szent csendje semmit sem jelent. Ahogy haladunk lefelé, a város felé, egyre több a szemét, s az autók is megjelennek. Gyalogos turistával nem találkozunk... Beérve a városközpont forgalmas, ricsajos őrületébe, eszünkbe jut: vajon még meddig tartja magát a jó öreg cseresznyefa ott, a hegy megetti csendes tisztáson? Az emberi hang... (B.I.) Napjában - reggelenként és tanítás után - az ablakunk alatti játszótéren megjelennek az általános és középiskolás lányok és fiúk. Elfoglalják megszokott padjaikat, persze nem az ülésen, hanem - mint a fecskék a dróton - a padok támláján. Folyik a terefere, nevetgélés. Néha a bokrokból kis füstfelhő is szálldogál. Délelőtt, délután gyermekeikkel kismamák, unokáikkal a nagymamák üldögélnek az árnyas fák alatt. Néhányan szóvá tették, hogy tűrhetetlen már a sok eldobált csikk, szemét a padok környékén. Az egyik leányt aztán megkérdeztük, hogy jól érzik-e magukat ilyen szemetes környezetben? Legnagyobb meglepetésünkre másnap négy-öt gyerek seprűvel, lapáttal, vödörrel jelent meg és szedte össze a szemetet, söpörte a hinták alatti zúzalékos területet. A padokra kimosott befőttes üvegeket raktak, a csikkeknek. Megdicsértük őket és jutalmul egy nagy üveg üdítőt kaptak, szomjuk oltására. Aztán elbeszélgetünk velük, s így tudtuk meg, hogy melyik iskolába járnak, és hogy hol folytatják majd tanulmányaikat az általános után: Bánfalvi Kata a Kereskedelmi szakközépben, Veres Dóra Dorogon a Zsigmondi Szakközépben, Zágonyi Róbert a Bottyánban, Szőllősi Borbála a Közgázban, Kelen Ádám Gergely a Géza fejedelemben. Szót lehetett velük érteni, bizonyságul annak, hogy az emberi hang jó visszhangra talál. Talán lesz olyan szülő, aki olvasván e kis írást, majd azt mondja csemetéjének: „Ti is tanulhatnátok ebből!" Jó lenne, ha ez a kis példa, követőkre találna! Morgolódok Hetek óta hezitálok, hogy megírjam a következőket, hétről hétre abban reménykedtem, talán az illetékesek sem tudják elnézni és intézkednek. Amikor a hídavatás volt és átsétáltunk Párkányba, megdöbbenve néztem a város szívében éktelenkedő volt szolgáltató házat, és azt beszélgettük az ismerőseimmel, hogyan lehet ilyen. Ma már tudom, lehet hogy ők is lehetetlen jogi abszurditások részesei, mint mi, esztergomiak. Naponta többször elmegyek a Fürdő Szálló előtt, és minden alkalommal felidegesítem magam. Tudom, hogy bonyolult és rendezetlen jogi kuszaság fonja körül a Fürdő Szállót. DE: az arra járó turista (minden külföldi, aki városunkba jön, látja) erről mit sem tud, ugyan azt gondolhatja: hogy tudja ezt elnézni az itt lakó, hogyan nem tudják eltüntetni ezt a förmedvényt! Szégyellem magamat. És rögtön ezután rettegek is. Rettegek, ha arra gondolok, hogy egy kisgyerek elesik a járdán, és netán beleesik a kitört üvegbe, mi fog történni! Tisztelettel kérem a városunk vezetését, legalább folytassák a palánkot egész végig. Tudom hogy a városnak „semmi köze" az épülethez, de értsék meg, felelősséggel tartozunk érte, mert itt van Esztergomban. Felelősséggel tartozunk ezért a döbbenetes látványért, és egy esztergomi sem mondhatja, hogy semmi közöm hozzá. Nézze meg bárki és tegye fel magának a kérdést, tényleg semmi közünk hozzá? Még nem késő eltakarnunk e szégyenfoltját a városnak a később idelátogatók elöl. * Pár hete, éjfél körül jöttünk haza Párkányból, mikor a városi könyvtár előtt ifjú rendőrök leállították az autót. A sofőr kezdte előszedni a papírokat, azt hívén, hogy gépjármű ellenőrzés van. Az igazoltató rendőr közölte vele, gyorshajtási szabálysértést követett el, mert negyvenhat kilométeres sebességgel közlekedett, és ki van téve a tábla, miszerint harminc a megengedett sebesség. A büntetés, nyolcezer forint. Jogilag teljesen rendben van minden. Ezen az útszakaszon iskola van, teljesen jogos hogy a gyerekek érdeke legyen az első. Az is igaz, lehetne egy kiegészítő tábla is alatta, de ez már más dolog. A vezető kérdésére miszerint „nem sok ez egy kicsit, hogy éjfélkor, és rögtön nyolcezer?" a rend őre válaszolt: „Ha civil ruha lenne rajtam, egyetértenék, de most rendőr ruha van rajtam. Ezért meg tízezer forintra büntethetném, és én csak nyolcra büntettem". Ekkor szólt oda a mérőt kezelő rendőr: „Mi a probléma? Nem kell vitatkozni, fel kell jelenteni, és kész". A büntetést kiszabó rendőr vett bennünket „védelembe", hogy semmi gond, csak beszélgetünk. Ezek az ifjú rendőrök, most kezdik a pályafutásukat, még telve a „hatalom" mámorával. Még nem igazán érzik át a „Szolgálunk és védünk" szlogen teljes tartalmát. Mindeközben eszembe jutott mikor engemet mértek be először Leányváron, és megbüntettek, majd Dorogon utolért a rendőr, és visszaadta a pénzemet, azóta következetesen betartom a lakott területen belüli sebességkorlátozást. Nem a pénz miatt, hanem „egyebek" miatt. Pedagógiai érzékkel sokkal többet el lehet érni, mint hatalmi szóval, de törvényileg természetesen „igazuk" volt. Maradok tisztelettel: Molnár László Az elsősegélynyújtást mindenki megtanulhatja