Esztergom és Vidéke, 2003

2003-01-16 / 2. szám

12 Esztergom és Vidéke 2003. február 20. Erdő Péter székfoglaló szentbeszéde Paskai László köszöntő szavai Tisztelettel meghallgattuk II. János Pál pápa kinevező bulláját, amelynek ünnepélyes bemutatásával hivatalosan megtörtént az új érsek beiktatása. Mint előd, szeretettel és nagyrabecsüléssel köszöntöm Esztergom 82. érsekét és Magyarország prímását. Szívből kívánom, hogy működése eredményesen szolgálja annak a célnak az elérését, amelyet a Szentatya az Esztergomi Érsekség ezeréves évfordulója alkalmából írt levélben kifejezett: „Szent Péter legfőbb székéből kérjük az égiektől a szükséges támogató megvilágítást, hogy a következő évezredet is dicséretreméltóan és eredményesen futhassátok végig". Urunk bőséges áldása, a mennyekbe Felvett Boldogasszonynak és Szent Adalbert vértanúnak, a Főegyházmegye védőszentjének a közbenjárását segítse a Főegyházmegye és az egész magyar népjavára végzendő munkáját. Érsek atyát jó szívvel és meggyőződéssel ajánlom a Paptestvérek és a Hívek szeretetébe. Ismerem buzgóságát, széleskörű tudását, egyházias lelkületét, kiterjedt kapcsolatait a világegyházban. Ezen felül személyében tisztelettel fogadják a Szentatyától küldött főpásztort. Imáikkal, szeretetükkel, buzgóságukkal és munkájukkal segítsék az érsek atya munkáját. Körlevél keretében már elköszöntem a Főegyházmegye segédpüspökeitől, papjaitól, híveitől. Most személyesen is elköszönök a jelenlévőktől, és a jelenlévőkön keresztül a Főegyházmegye papjaitól, szerzeteseitől és híveitől. Megköszönöm mindenkinek a sokszor megtapasztalt szeretetüket, figyelmességüket, együttműködésüket és az együttimádkozás lehetőségeit. Amit körlevelemben írtam, itt is megismétlem: bocsánatot kérek mindenkitől, akit megbántottam, vagy akik megbántottnak érzik magukat. A magam részéről pedig kijelentem, hogy senki iránt nincs a lelkemben neheztelés. A régi keresztény kifejezéssel köszönök el a Főegyházmegye minden tagjától: Oremus pro invicem, vagyis magyarul: Imádkozzunk egymásért! A hívek közös könyörgése 1. Kezdetben nem volt más csak a kegyelem! Ezt a kegyelmet kérjük Urunktól, hogy Péter érsekünk a püspökök kollégiumával egységben tudja teljesíteni tanítói küldetését. 2. Kezdetben nem volt más csak a kegyelem! Ezt a kegyelmet kérjük Urunktól Péter érsekünknek, hogy a Jó Pásztor nyomdokaiba járva vezesse Isten rábízott népét. 3. Kezdetben nem volt más csak a kegyelem! Ezt a kegyelmet kérjük Urunktól, hogy Péter érsekünk a szentségek kiszolgáltatásával vezesse a rábízott híveket az életszentség útján. 4. Kezdetben nem volt más csak a kegyelem! Ezt a kegyelmet kérjük Urunktól, hogy papok és hívek készséges szívvel kövessük Magyarország új prímását törekvéseinek megvalósításában. 5. Kezdetben nem volt más csak a kegyelem! Ezt a kegyelmet kérjük László bíborosnak, hogy főegyházmegyénk nyugalmazott érsekeként püspök és paptestvérei között hosszú évekig élvezhesse a megérdemelt pihenést. 6. Kezdetben nem volt más csak a kegyelem! Ezt a kegyelemmel fogadd be Urunk a mennyei Jeruzsálembe elhunyt főpásztorainkat. Mindenható Istenünk! Emberi gyöngeségem tudatában vettem át a Szent István király által alapított ezeréves főegyházmegye kormányzását. Nagyboldogasszony és Szent Adalbert közbenjárására ad kegyelmedet, amit püspöki jelmondatomban kértem tőled. (...) Jn 14,23-29 - IJn 5,14-21 Krisztusban Kedves Testvérek! 1. A mai evangéliumi szakasz szervesen illeszkedik Jézus búcsúzásának a keretébe. Búcsúzik tanítványaitól, mégsem csupán köszönés gyanánt, hanem ajándékként adja nekik a békét. Jézus kortársai békével köszöntek és békével búcsúztak egymástól. De ez a béke, amit itt Jézus övéire hagy, nem egyszerű elköszönés csupán. Arról szól, hogy szeretetkapcsolat alakult ki közöttük. Szeretet fűzi őt össze azokkal, akik megtartják tanítását. Azt ígéri, hogy lakást vesz náluk, és az Atya is hozzájuk költözik. Többes számban beszél. Sőt megígéri a Szentlelket is. így a mai evangélium a Szentháromság hitének egyik legszebb tanúbizonysága. Jézus békességet hagy tanítványaira. Más ez a béke, mint az egyszerű búcsúzásnak a békéje, mert ezt a békét Jézus az élete árán szerzi meg. Jézus elmegy és visszajön. Halála és feltámadása egyszerre távozás és örökre szóló visszatérés. Mert itt fog maradni a tanítványaival most már mindörökké. Ezt a békét adja Jézus a tanítványoknak. Nem úgy, mint a világ. Mert hogyan adja a világ a békét? Van a világban olyan béke, amelyik a felületességnek, a közömbösségnek a nyugalma. Nem törődik az ember a dolgokkal, hogy ne zavarja a saját békéjét. És van a világban olyan béke, ami a hódításnak és az elnyomásnak a nyugalma. A Római Birodalomban a Pax Romana az a béke volt, amelyet a római hatalom tartott fent, amely ellen már senki sem lázadhatott. Nem ezt a békét akarja hagyni Jézus a tanítványoknak. Nem akar itt a földön máris fizikai értelemben vett ellenállhatatlan uralmat. Nem ezt hagyja hát rájuk. Nem is olyan békét, amilyenre az elvtelen ember hajlandó, nem a megalkuvásnak a békéjét. Mit értünk hát azon, hogy az O békéjét adja, nem pedig a világ békéjét? Krisztusnak a békéje biztonságérzetet jelent az embernek. Ez az a béke, amit a Szentháromság bennünk lakása jelent. Az a béke, amelyet az jelent, hogy szeretjük Krisztust és megtartjuk a tanítását. Ez a béke az Istennel való megbonthatatlan barátságnak az állapota. És ez az, ami a Krisztusban hívő ember lelkét meg kell, hogy nyugtassa. Előfordulhat, hogy a külső körülmények éppen békétlennek látszanak. Lehetséges, hogy Krisztus tanítványait ellenállás, sokszor emberileg megmagyarázhatatlan hevességű ellenállás és gyűlölködés fogadja. És mégis, valahol bent a lélekben megmarad a béke, Krisztusnak a békéje. Ez a béke tehát az Istenhez fűződő kapcsolat. Annak a biztonsága, hogy minket senki sem szakíthat el Krisztus szeretetétől. Ha az akaratát teljesítjük, akkor semmitől nincs félnivalónk. Ha Krisztus szeretetében akarunk élni és halni, az O irgalmában bízva tudunk megújulni, akkor semmi igazi veszély nem fenyegethet bennünket. Siker vagy sikertelenség, legyen meg annak az akarata, Aki mindent jobban tud, Aki mindent nagyobb szeretettel irányít. Ez a keresztény ember belső békéje. 2. Az isteni életnek és az emberi sorsnak ebbe a természetfeletti dinamikájába állít bele minket a mai Evangélium tanítása. De ebben az Egyházmegyében és most kaptam küldetést Isten népének és az Evangélium ügyének szolgálatára. Mit tehetünk most együtt, Krisztus Esztergom-Budapesti Egyházaként, hogy Jézus Krisztus szeretetének és békéjének műve bennünk és a világban előrehaladjon? Egyrészt hívő közösségünk lelkipásztori szolgálatában hárulnak ránk komoly feladatok, másrészt népünk, társadalmunk és az egész emberiség javának szolgálata is hivatásunkhoz tartozik. A lelkipásztori küldetést illetően a Szentatya felolvasott kinevező bullájában megdöbbentő szavakat hallottunk. Maga az Esztergom-Budapesti Érseki Szék és annak kiemelkedő történelme fogja megadni a lelkipásztori munka irányelveit. így szól Szentatyánk útmutatása. Erről az Esztergom-Budapesti Egyházról mondja ugyanebben a levélben, hogy Magyarországon belül kiemelkedő helyet foglal el. Az Egyház történelme legyen tehát tanítómesterünk. De ez a történelem üdvtörténelem. Nem pusztán háborúk és éhínségek, hódítások és felszabadítások, építések és rombolások, új meg új átszervezések története, hanem az isteni üdvösség műve érlelődésének és bontakozásának története is. Ha végigtekintünk Egyházmegyénk főpásztorainak, püspöki, papi egyéniségeinek, tanúságtevő világi keresztényeinek során, olyan személyek jelennek meg szemünk előtt, mint Szent István király, az őszintén hívő világi keresztény ember, aki valóban mindent megtett azért, hogy az Evangélium szellemében alakítsa maga körül a világot. Olyan személyek, mint Pázmány Péter, aki egyszerre tudta hittel szolgálni az Egyház ügyét, és ezáltal, ezzel egybeforrva hazánkat és nemzetünk kultúráját is. Olyan személyiségek, akikért Egyházmegyénk hálát adhat Istennek. Isten szolgája, Mindszenty József szenvedést is vállaló hősies tanúságtétele és két utódjának teológiai tisztánlátása, igazhitűsége, imádkozó szeretete és a megaláztatás mártíriumát vállaló kitartása, Meszlényi Zoltán segédpüspök életét sem kímélő hűsége, minden hitéért börtönt, üldöztetést szenvedett pap testvér és világi hívő helytállása erőforrást jelentenek mindannyiunknak. Különös bátorítás számomra, hogy e nehéz idők hűségben és szenvedésben kiemelkedő tanúi közül néhányan jelenlétükkel megtisztelték ezt az ünnepséget. De a püspök lelkipásztori munkájához maga a II. Vatikáni Zsinat is megadja a legfőbb irányelveket. A Zsinat tanítása szerint a püspök legyen pásztor, aki ismeri nyáját, de akit övéi is ismernek. Mint igazi atyát, úgy töltse el a gondoskodás a rábízottak iránt. De a szeretete ne váljék puszta érzelemmé, hanem Egyházmegyéje egész családját fogja össze a közös küldetés hűséges teljesítésére. Mivel tekintélyét Krisztustól nyeri, ne pusztán emberi okból hallgasson a hívő a püspök szavára. Mint összetartó család, úgy munkálkodjék az Egyházmegye papsága és hívő közössége a püspök mellett. Ezért őszinte szándékom, hogy keresem a személyes találkozást a budapesti plébánosokkal, lelkészekkel és hívekkel éppúgy, mint a Dunakanyar és természetesen Esztergom és környéke katolikusaival. Együtt szeretnék örvendezni apró és jelentős eredményeitekkel, veletek együtt próbálom keresni a megoldást is a rátok nehezedő gondokra. Új lelkipásztori helyzetben vagyunk, hiszen Egyházmegyénk határai 1993-ban átalakultak. A korábban más egyházmegyékhez tartozó területek bekapcsolódása az Egyházmegye vérkeringésébe már megindult. Közös dolgunk ennek az élő együttműködésnek az erősítése. A püspök feladata az is, hogy a közönyössé vált vagy lelkében megkínzott, kiüresedett vagy szétszórt embernek elvigye a vigasztalás és a remény szavait, az Isten igéjét. Hiszen az Atya azért küldte hozzánk egyetlen Fiát, hogy az ő emberi hangján szóljon hozzánk. És reményt adó, üdvösségre vezető szavait az Egyházban a Szentlélek foglalta össze az újszövetségi Szentírásban és a mértékadó tanúságtételt hordozó hagyományban is. Az Egyház pedig a benne lévő minden gyarlóság ellenére is érzi a Szentlélek indítását, hogy ezt az életet adó tanítást ne zárja magába, hanem ossza meg örömét másokkal is. De rábízza Krisztus az Egyházra a megszentelés, a szentségi kegyelmek továbbadása és a pásztori vezetés szolgálatát is. Főegyházmegyénkben 1994-ben Paskai bíboros úr vezetésével egyházmegyei zsinatot tartottunk. Éz jelölte ki a legutóbbi egyetemes zsinat tanításának nyomán a legfőbb feladatokat helyi Egyházunk életében. Mindez továbbra is élő és aktuális vezérelv mindannyiunk számára. 3. Túltekintve Égyházmegyénk határain emlékeznünk kell arra, amit a II. Vatikáni Zsinat a püspökök egyetemes küldetéséről tanít. Az Egyházmegye határain túlra is szól az a közös felelősség, amit a Világegyház püspökeinek testülete mint az Apostolok testületének utóda hordoz. De megjelenik ez a közösségi küldetés a püspöki konferenciák munkájában is. Abban a szolidáris együttműködésben, amit hazánk püspökei egymás iránti tisztelettel és segítőkészséggel végeznek. Sajátos történelmi szimbolikája és üzenete van annak a ténynek is, hogy az Esztergom-Budapesti Egyház Magyarországon belül kiemelkedő helyet foglal el. Magyarország prímásának tisztsége ezért a katolikus hit, a magyarság iránti lelkipásztori szeretet és, ha a Gondviselés úgy kívánja, a külső vagy a lelki szenvedés különleges felelősségét is hordozza. De a püspök küldetéséhez tartozik a keresztények egységének elősegítése, az ökumenikus párbeszéd támogatása is. A Szentatya visszavonhatatlanul elkötelezte magát az ökumenizmus mellett. Magam is ebben a szellemben kívánom végezni szolgálatomat. Felejthetetlen emlékünk II. János Pál pápa debreceni látogatása, amelynek során megkoszorúzta a gályarab prédikátorok emlékművét. A protestantizmus kiemelkedő képviselői pedig itt, az esztergomi bazilikában rótták le tiszteletüket a kassai vértanúk oltáránál. Örömmel veszek részt az idei ökumenikus imahét kezdetén, mely az eddigi fáradozások szerves folytatása. A hajdani keresztény Nyugat határvidékén, itt Magyarországon a keleti kereszténység felé is megnyíló szeretet különleges hivatását is érezzük. Kötelessége az Egyháznak az is, hogy Krisztust korunk társadalmában képviselje. Ennek a kornak mint a Szentatya tanítja - „van valami drámai és igézetes jellege. Miközben az emberek részben anyagi javak után loholnak, és egyre jobban a fogyasztói szemlélet és a gyakorlati materializmus rabjai lesznek, ezzel párhuzamosan jelentkezik az élet értelmének keresése, a belső élet vágya, a közösség alkotás és az imádság igénye". Még „az elvilágiasodott, erkölcsileg szétesett társadalmakban is keresik a lelki életet mint az elembertelenedés ellenszerét. Ez a valláshoz való visszatérés ugyan kétértelmű, de mégis tartalmaz kihívást. Az Egyház felbecsülhetetlen értékkel rendelkezik, amit felkínálhat az epiberiségnek, és ez. Krisztus", az Út, az Igazság és az Élet. „A keresztény út elvezet az Istennel való találkozáshoz, az imádkozáshoz, a belső fegyelemhez, az élet értelmének felismeréséhez". így kell hát társadalmunkban sajátosan szolgálnunk az emberek együttélését és boldogulását elsősorban a keresztény örömhír továbbadásával. Ez ma már hazánkban olykor nem is csupán a hitélet és az apostoli tevékenység közvetlen útjain, de a tömegtájékoztatás, sőt a katolikus szellemű oktatási, kulturális és szociális tevékenység segítségével is történik. Az ilyen intézmények az utóbbi tíz egynéhány év új kihívását hordozzák. Fontos teendőnk, hogy ezek az intézményeink méltó és zavartalan módon működhessenek, hozzánőjenek a szakmai kiválóság és a hitbeli tanúságtétel feladatához. Korunk fő parancsa tehát számukra az érlelődés, az elmélyülés és az azonosság erősödése. Ez teszi lehetővé, hogy a szülők, rokonok és érdeklődők bizalma a katolikus név iránt igazolást nyerjen. Ugyancsak az idők jeleit hordozza népünk és Egyházunk számára az Európai Unió bővítése és az európai öntudat erősödése az Unió határain innen és túl. De ez a folyamat egyben az egyes népek és régiók önbecsülését és egymás iránti tiszteletét is erősíteni képes. Egyre jobban átérezzük, hogy nem egymás ellenében, hanem egymást kiegészítve kell közös hazánkat építenünk. Nem csupán haszonról és gazdaságról jólétről és konkurenciáról szól ma világrészünk története. Sokat beszélnek közös értékekről is. Érezzük, hogy a keresztény örökség nélkül Európának a szíve hiányozna. Felelősek is vagyunk azért, hogy jövőnk ne áttekinthetetlen bürokrácia és külső szellemi hangzavar által sodort felületes tömegélet legyen, hanem az emberi személy igazi méltósága teljesedjék ki, kapjon védelmet a lelkiismereti szabadság, az egyénekre és közösségekre kiterjedő vallásszabadság érvényesülésével. így meríthetünk azoknak az értékeknek a forrásából, amelyek önállóbbá, összeszedettebbé, gondolkodni, akarni, szeretni képesebbé tehetnek minket. Ezek azok az értékek, amelyekre egységesülő világunkban mindenkinek egyre inkább szüksége van. Ezek megélésén keresztül vezet minket Krisztus az életszentségre. 4. Új idők új meg új kihívásai és kísértései között bátorítson bennünket a jövőben is Krisztus szava. Ő a mai Evangéliumban azt ígéri, hogy a vigasztaló Szentlélek majd megtanít minket mindenre, és eszünkbe juttat mindent, amit mondott nekünk. Nem az emlékezőtehetségünket fokozza varázslatos módon, hanem az új meg új helyzetek és körülmények között villantja fel előttünk a krisztusi megoldást, a szeretet parancsának itt és most jelentkező konkrét követelményeit. Kérjük a Szentlélek Úristent, kísérje világosságával, erejével és örömével most kezdődő szolgálatomat és egész Egyházmegyénk bontakozó életét. Szűzanyánknak, a Magyarok Nagyasszonyának pártfogása segítse népünket és Egyházunkat. Amen. Erdő Péter válasza a köszöntések után Mélyen Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Miniszterelnök Úr, Házelnök Asszony, Hazánk Vezető Közjogi Méltóságai, Eminenciás Bíboros Urak, Excellenciás Apostoli Nuncius Úr, Érsek és Püspök Urak, Főtiszteletű Püspök Úr, Igen Tisztelt Polgármester Úr, a Világi Hatóságok Tisztelt Képviselői, Szeretett Paptestvérek, Kedves Testvérek Krisztus Hitében, Kedves Vendégek! Hálával tartozom a Mindenható Istennek, aki engedte, hogy nemzetünk, katolikus közösségünk és mindnyájan itt jelenlévők a mai napot megérhessük. Hálás köszönetet mondok Szentatyánknak, II. János Pál pápának, aki bizalmával tüntetett ki és rám bízta az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye lelkipásztori szolgálatát. Különös szeretettel mondok köszönetet Köztársasági Elnök Úrnak és hazánk többi Vezetőjének, akik jelenlétükkel a mai ünnepséget megtisztelték. Szolidaritásuk, mely Elnök Úr szavaiban is kifejezést nyert, különleges bátorítás a számomra, hogy Krisztus Egyházának szolgálatát nemzetünk iránti hűséges szeretettel lássam el. Paskai Bíboros Atya és Seregély Érsek Atya köszöntő szavai a magyar Egyház közösségének szeretetét tükrözték. Ezt a szeretetet együttműködéssel és bizalommal igyekszem viszonozni. Különös örömmel és szeretettel köszönöm a „testvéregyházak" (testvéri magyar keresztény közösségek), nevében szóló püspök úr köszöntését. Hálásan köszönöm Polgármester Úr köszöntését, mely a város üdvözletét és reménységét fejezte ki. Örömmel teszek meg minden tőlem telhetőt országunk ezeréves keresztény történetét jelképező és értékeit hordozó ősi városának virágzásáért. Végül szívem egész szeretetével köszönöm meg a Nagyprépost Úr szavait, aki Egyházmegyénk papságának és egész hívő közösségének köszöntését tolmácsolta. Hisz ebben áll, mai ünneplésünk lényege: az új püspök az Egyházmegye papságával és híveivel együtt ünnepli az Eucharisztiát és ennek erejében kínálja fel Krisztus megváltó szeretetének gazdagságát az egész világnak. Hálás szeretettel köszöntöm a jelenlévő híveket, akik közelről vagy távolról elzarándokoltak ide, a Bazilikába. Imádkozzunk együtt, hogy szolgálatom az egyházmegye és az egész magyar egyház számára gyümölcsöző legyen.